Életutak, Betegségtörténetek, Interjúk
Szia Zsanna!
Kösz a történeted! Nagyon tetszik, hogy az elfogadásról is beszélsz. Erről kevesebbet beszéltünk itt a Búrán, pedig szerintem nagyon fontos.
Megkérdezhetem, hogy most hogy vagy, mi van veled?
E
Felkerült a két elbeszélés a történetek közé:
Az Őrület kezdetei, avagy Zsanna története - Első rész
Bocsánat! Elfelejtettem előzetesen, hogy az ehhez hasonló írásaim DOKK.hu oldalon a Naplóknál szerepel.. A naplóm címe: "Az őrült nő ketrece" Természetesen nem vagyok "teljesen őrült", de valahogy megtetszett nekem ez a cím, ami egy film címe is volt. 🙂
Üdv! Mindenkinek szép napot!
Két DOKK.hun megírt történetet szeretnék most közzé tenni. Nem lesz rövid, mégis azt hiszem, sokat elmond rólam.
1. Hogyan is kezdődött ez az őrület?
Talán a felmenőim privát kis őrületeiből adódtak össze a gének mentén, és nálam tört felszínre a mélytengeri vulkánkitörés. A születésem sem volt egyértelmű: anyám felakasztott a köldökzsinórjára, melyben már kezdett elkékülni a fejem, és még fel sem sírtam. Bébifejjel talán azt latolgattam magamban: "vajon van értelme világra jönni ebben az őrült világban?" valami kéz megcsapta lábamnál fogva lógatott kötözött sonkámat, és ráordítottam az orvosra. Később is több furcsaság történhetett velem. Sok mindenre visszaemlékezem, egészen kétéves koromig, de arra sehogy sem, hogy anyám egyszer is a karjára vett volna tutujgatni, nyali-falizni. Megismertem a szűkebb környezetem és a világ szeretetlenségét. Számkivetettnek éreztem magam. Igazán akkor kezdtek gyanússá válni a dolgok, amikor általános iskolás legjobb barátnőm egyszer azt mondta: "Te olyan furcsa vagy, nem olyan, mint a többi gyerek (ember)" Ez a furcsaság később egyre erőteljesebben kezdett megnyilvánulni. Már főiskolára jártam, amikor a kollégiumi menzán tálcámat megpakolva ülőhelyet kerestem az étterem emberrengetegében, miközben azt éreztem, hogy minden szempár rám szegeződik, és azonnal elejtem a tálcát, ha gyorsan nem találok helyet. Később, a különböző munkahelyeken folyamatos konfliktushelyzetekbe kerültem. ha a közelemben valakik négyszemközti beszédbe elegyedtek, azonnal azt kezdtem feltételezni, hogy rólam beszélnek (csúnya dolgokat). Mikor ez a tudat elhatalmasodott bennem, rá is kérdeztem, - mint aki biztos a dolgában - "Miért beszéltek rólam a hátam mögött?" Két csodálkozó szempár nézett vissza. Amikor az efféle gyanakvásaimnak többször is hangot adtam, akkor ilyen durva kirohanásban részesítettek: "Mit képzelsz te magadról? Azt hiszed, hogy tekörülötted forog a világ, hogy mindenki veled foglalkozik? Ilyen beképzelt vagy?" Több se kellett nekem, ezután még fenyegetőbbé vált számomra a kinti világ, és az abban élő nagyon furcsa emberek, akiknek másképp volt összerakva az agya, mint nekem. Kirajzolódtam az őrült világból, magamat normálisnak tartva. A paranoia természetes tudatállapot és életérzés volt számomra. Később kezdtek elmérgesedni a dolgok. Furcsa viselkedéseimet egyre sűrűbben tarkították dühkitörések. Majd egyre gyakoribbá váltak a rosszullétek, migrén, hányás, szorongás, remegés, pánikroham és hasonló nyalánkságok, óriási bűntudattal megspékelve. Amikor egy kimerült állapotomban negyven napos táppénzre kerültem, a háziorvosom slusszpoénból beutalt a pszichiátriára, hogy ha ellenőrzést kap, le legyen fedve: miért is vagyok ilyen hosszan távol a munka világától. Két hétig nem érdekelt a dolog, aztán gondoltam egyet: "egye fene, felhasználom a beutalót". Elmentem. A pszichiáternő néhány mondatom után lediagnosztizálta az állapotomat. Azt mondta, hogy vagy öröklött, vagy szerzett bipoláris affektív zavarom van, mániás epizódokkal, ciklotimiával, egy kis paranoid skizofréniás beütéssel. Csodálatos! - gondoltam magamban. Majd rákérdeztem: "Kedves Doktornő, Ön ezt honnan tetszett kitalálni? Mi alapján feltételezi ezt rólam?" Erre azt felelte: "Rettenetesen pörgök." Mire én vissza: "Hogy-hogy pörgök? Inkább nagyon is lassúnak érzem magam." Mindenesetre azonnal kaptam egy injekciót, és javaslatára egy hónapra befeküdtem a pszichiátriára, hogy bizonyos gyógyszereket beállítsanak nekem. Innentől kezdve hatalmasat fordult velem a világ. Amiről korábban azt gondoltam, hogy a többi ember agya nem úgy van összerakva, ahogy kellene, annak ellenkezőjéről a kezelőorvosom azonnal meggyőzött. Amikor anyám rólam tárgyalt vele, akkor jelentette ki: bizony az én agyam más rugóra jár, mint a többi emberé. Tudatosítani kezdték bennem, hogy egy normális világ elferdült agyú, őrült tagja vagyok. Ez bizony nem semmi! Heuréka! Az egész eddigi őrült életemre megvan a magyarázat, ok és okozat. Hát erre mondani kellene egy nagy Halleluját, nem?
2. A ketrecem
Nem kértem senkitől a ketrecemet, csak úgy megörököltem, mint ahogy a sorsáról sem igazán rendelkezhet az ember, csak úgy rászabja valaki. A ketrec lehet fenyegető zártság, amiből nem lát az ember kiutat, melynek nehezen nyitható belülről az ajtaja. Ugyanakkor a ketrec lehet egyfajta védelmi állás vagy támaszpont, ha megfelelően berendezkedik benne a ketreclakó, és elfogadja az életét úgy ahogy van, otthonossá, bensőségessé teheti azt. A hátrányból akár erényt is lehet kovácsolni. Már az magában érdekes, hogy a ketrecen kívül élők és a ketreclakók mennyire eltérő szempontok szerint látják a világot. Hasonlítható a házasság intézményéhez, melyet egy várral szokták illusztrálni: tudniillik, aki benne van, az ki szeretne jönni belőle, aki kívül van, az pedig be szeretne kerülni. A ketrecben lakókat általánosságban őrülteknek, bolondoknak tartják az úgynevezett normális emberek. Fel lehetne tenni a kérdést, hogy ki, mihez képest őrült, vagy normális. Persze a kémiai depressziót, vagy egyéb öröklött őrültséget függetleníteni lehet a normálisnak mondható életviteltől, de még az ilyen betegségben szenvedőknek is van egyfajta működési mechanizmusa, élhető oldala, különlegessége, sajátos extremitása. Ha ügyes a ketreclakó, akkor egészen jól manipulálhatja a környezetét, és akár saját előnyére is fordíthatja a nem kívánatos dolgokat. Ha megfelelő anyagi ellátásban részesül, akkor korlátlan idővel rendelkezhet, amit arra fordít, amihez kedve tartja. De vállalhat olyan munkát, amit betegsége mellett is megfelelően el tud látni, és akkor egy kis plusz jövedelemre tehet szert. Van, aki erényt farag, esetleg még dicsekszik is vele, hogy ő más mint a többi ember: másképp gyúrták az agyát, és büszkeséggel tölti el, hogy különbözhet a többiektől, akiket egyáltalán nem tart magánál normálisabbnak, mert ugye minden lehet nézőpont kérdése. A kívülállók által bolondnak tartott ketreclakó szabadon bolyonghat a maga kis világában, mint korlátozott felelősségű társaság (ha többen is laknak benne), vagy csak egy korlátolt felelősségű személy, akivel szemben toleránsak és elnézőek lehetnek a normális emberek, legyintve rá: "szegény bolond, nem tehet róla, hogy odakerült". Részben békén hagyják, ha szerencséje van, rosszabb esetben gúny tárgyává válik. Ha a ketreclakó megtanulja megfelelően kezelni az emberi reakciókat, akkor egészen nyugodt és biztonságos világot építhet maga körül, még ha a keretek egy kissé szűkösek is. Abból már adódtak gondok, hogy a saját világába bezárt beteg ember nem tudta elfogadni az állapotát, erősen fellázadt ellene, és a fel nyújtott kézbe úgy harapott bele, mint feldühödött oroszlán az arénába küldött keresztényekbe. Egy idő után ezek a túlzott viselkedési zavarok enyhülni kezdenek, és lassan el is halványulnak. Apai nagymamám nagyon sok bölcsességet mondott annak idején, melyek között pár nagyon megtetszett nekem. Békés ember volt, és általában derűs, társasági ember, akit az élet kihívásai nem nagyon viseltek meg. Ritka madár volt a közeli és távoli rokonságunkban. Nagyon mélyen él bennem egyik bölcsessége, amit akkor mondott, amikor elárasztottam panaszáradataimmal. Azt mondta: "Kislyányom, az életet úgy kell elfogadni, ahogy van." Máskor, amikor édesanyám elkezdett panaszkodni neki a fiáról (mármint az apámról), akkor meg így felelt: "Drága Margitkám, egy rossz nincsen, csak kettő." Ez bizony kiverte anyámnál jócskán a biztosítékot. Szerettem apai nagyanyámat, nem véletlenül. sokszor, ha elbúsulok, ma is az ő szavai és derűje lelkesít. Visszatérve a ketrecléthez. Szóval azt szerettem volna kidomborítani, hogy ennek a hátrányosnak vélt életformának is megvannak az előnyei a hátrányosságokkal szemben. Több szem, többet lát. Lehet, hogy egy ketreclakó képes olyasmit észrevenni, miközben szemlélődik, amit más "normális" ember soha nem venne észre. Származhatnak tőle olyan gondolatok, amelyek más embernek eszébe se jutnának. Lehet egyfajta isteni küldetése is, mellyel rávilágíthat olyan összefüggésekre, amellyel esetleg pont ő segíthet másokon. Az őrült ember nem feltétlenül hülye, vagy bolond. kaphat felülről olyan inspirációkat, amellyel más ember nem rendelkezik, és ezen inspirációkkal mellyel segítheti hasonló sorsú társait, vagy azokat a "diliseket", akik nem fogadják el a betegségüket, hanem tovább szerencsétlenkednek a külvilágba. Még az is előfordulhat, hogy valami isteni kegyelem folytán olyan emberek számára nyújtanak szemgyógyító írt, akiknek bizony nagy szükségük van a szemnyitogatásra, mert már annyira belegabalyodtak az élet dolgaiba, hogy már csak egy szemlélődő kívülálló veszi észre, hogy síkos úton halad, ami erősen lefele lejt . Ha a ketreclakó tehát elfogadja sorsát, és nem ágál ellene, akár egy várlakó királyfinak vagy királylánynak is képzelheti magát, aki kegyet gyakorol az arra rászorulóknak, és előnyössé teheti azt, amiről mások vagy akár ő maga azt gondolta, hogy hátrányos és reménytelen a helyzete, amiben él. Ez mindenképpen vigasztaló és felemelő tudat.
Engedje meg az igen tisztelt publikum, hogy bejelentsem elkészült leszázalékolási illetve gondnoksági történetem második, azaz befejező része, mely ehelyütt olvasható:
Egy leszázalékolási történet -- 2016 – második (befejező) rész
Kellemes böngészést!
Üdv.
Krisz
És Most Pedig! ... Az életút/betegségtörénetek rovatunkat folytatjuk! (A nagy sikerre való tekintettel ... 
) -=>
Ebben a körben első mókusunk:
Másik mókus:
Kellemes média böngészést!
És akkor a harmadik a mai nap folyamán:
Remélem sikerült jó olvasnivalókat összehozni ma is; Lányok, Fiúk! 
Egy borderline kismama története címmel felkerült egy újabb történet.
Remélem ezúttal sikerült olvasmányosabb sztorit közzétenni itt a Búrán, és még csak nem is annyira rövid.
Kellemes olvasást kívánok!
Üdv,
Krisz
Ui.: Bátran komenteljétek a sztorikat, itt is, a sztorik alatt is. Peace!
Mindhárom beszélgetés nagyon jó! Köszi Zita, Trevor és Roboman!
Jó lett!Átjött a ,,mindenki kapja be,,életérzés!
Igen, parrot. 🙂
Szerintem nagyon jók az interjúk, érdekesek. Telefonon csináljátok?
Szerintem javasolj még kérdéseket Oszkárnak, ha van konkrét hiányérzeted.
Nem mindenki nyílik meg szívesen és részletesen, azokat a történeteket hosszú éven át gyűjtögettük. Ezekből a kis bemutatkozókból az látszik, hogy emberek vagyunk, mint mindenki más 🙂
Idézet tőle: parrotNagy hiányérzetem van,többet vártam.Itt a búrán részletes élettörténetek százai vannak,csak össze kell halászni.Ilyen interjút bárki készíthet....Összerak pár kérdést,elküldi,oszt ennyi!!!Kár!!!!Színvonaltalan.Nem a búrához méltó.Nem Zita ellen beszélek,félre ne értsetek.
Parrot szívesen várjuk a mindenre kiterjedő, részletes - szakmai információkkal gazdagon tarkított - nem kevés önismeretről tanúbizonyságot tévő, lelkiekben felemelő, személyes életút beszámolódat!
Hűű ha,megijesztesz! :D. Na jó,csak viccelek... 
Ez már szerelem...
Nekem tetszik!!!! Meg az is hogy Parrot-al soha,de soha nem fogunk egyetérteni! 😀
Nagy hiányérzetem van,többet vártam.Itt a búrán részletes élettörténetek százai vannak,csak össze kell halászni.Ilyen interjút bárki készíthet....Összerak pár kérdést,elküldi,oszt ennyi!!!Kár!!!!Színvonaltalan.Nem a búrához méltó.Nem Zita ellen beszélek,félre ne értsetek.
Szia Roxy,
Teljesen jó gondolat. Át szoktuk linkelni a betegségleíráshoz, és akkor onnan is könnyebben megtalálható.
kharzak trevor parrot zitus jelezték résztvesznek az interjúzásban. az első sztori hamarosan kikerül. várjuk a további jelentkezéseteket!
Idézet tőle: bosszú99Krisz!
Elolvasom majd a történted. Érdekel.
Örülök, ha visszhangra lel! Nyugodtan kommenteld, ott a sztorik alatt.
Üdv,
Krisz
vigyázat spoiler veszély!
Ui.: A második (befejező rész) nemsokára elkészül!
Krisz.
Nem lehetne ezt az írást összefésülni ezzel?
Csak hogy egy helyen legyenek.
Jó,ok.De nem biztos,hogy mindenki elolvassa az adatlapodat.
Idézet tőle: parrotKrisz!A tiédet is elolvasnám szívesen!Olyan értelmeseket írsz,ha néha hozzászólsz valamihez.
Ha egy kicsit figyelmesebb lettél volna, ott van két sztorim linkje is az adatlapomon!
De ÍME:
Valamint hamarosan kapunk papirt a birosagrol es akkor ennek a masodik sztorinak megirjuk a folytatását.
Üdv,
Krisz
Krisz!A tiédet is elolvasnám szívesen!Olyan értelmeseket írsz,ha néha hozzászólsz valamihez.
A játék lényege anonim önéletrajzi jellegű interjúk. Ha valakinek van kedve itt is lehet jelezni a kontakt adatokat és a konkrét kérdést-választ megbeszéljük privát.
Ha elkészülünk egy-egy anyaggal a történeteink között olvashatjátok.
Írtam többeknek is privit. Várom szíves válaszukat! Akár itt, akár privátban.