Hány éves vagy? Mivel foglalkozol?
Negyven éves vagyok. Rehabilitációs járadékot kapok. Többnyire itthon töltöm a napjaimat. A ház körüli teendőket látom el nap, mint nap. A szokásos mosás, főzés, takarítás. Eljárok egy klubházba, ahol rendszeres foglalkozásokon veszek részt. Néha elmegyek egy-egy közéleti programra, utcai fesztiválra. Ha szükséges, a belvárosi boltokat is felkeresem a bevásárlásokkal kapcsolatban. Kozmetikushoz, fodrászhoz is rendszeresen járok.
A te történeted, hogyan kezdődött? Gondolok itt a pszichés zavarokra és az egyéb problémákra.
Húszas éveim elején jött egy hang, azt mondta, hogy ugorjak ki az ablakon. Nem tettem meg, de teljesen összezavarodtam. A munkámat is elvesztettem emiatt. Ez után sorra jöttek a súlyosabbnál, súlyosabb pszichés és szociális problémák. Elváltam, Édesanyám meghalt. Összeesküvés elméleteket véltem felfedezni magam körül. Zavarodottá váltam, nem állt mellettem senki, így sorra jöttek a kórházi kezelések.
Mit kell tudni a te diagnózisodról, betegségedről?
Paranoid skizofréniával diagnosztizáltak, ami mostanra skizoaffektív zavar kevert típusára módosult.
Mi a skizofrénia?
A skizofrénia nem egységes kórkép, összefoglaló neve a pszichotikus állapotok közé sorolt agyi betegségeknek, melyeknek közös jellemzője, hogy a beteg akarata, gondolatai és érzelmei szétesnek. A pszichotikus állapotok a realitásérzék elvesztésével, érzékcsalódásokkal, hallucinációkkal, az érzelmi élet zavaraival, téveszmékkel, tudatzavar jelentkezésével járó elmegyógyászati betegségek. Ez az állapot más betegségekben is előfordulhat, amikor a felsorolt tünetek közül csak egy-egy dominál. Mai nézeteink szerint több tényező játszik szerepet kialakulásukban, de e kórképek kiváltó oka lényegében ismeretlen.
Paranoid skizofrénia
Téves eszmének nevezzük azokat a nagyon szilárd, személyes gondolatokat, amelyeknek nincsen semmiféle valóságalapja. A skizofrénia leggyakoribb altípusa a paranoid skizofrénia, amelyben a beteg irracionálisan azt hiszi, hogy mások üldözik, vagy összeesküvést szőnek ellene. A beteg elhiheti, hogy a televízió irányítja viselkedésüket, illetve, hogy külső erők szabályozzák gondolataikat.
Skizoaffektív zavarok
A skizoaffektív zavarban szenvedő betegen kevert módon jelennek meg a skizofrénia tünetei (pl. hallucinációk, téveszmék), valamint a kedélyállapot zavarai, akár a mánia, akár pedig a depresszió. E zavarok pont azért nem teljeskörűen kerülnek meghatározásra, mert két különböző mentális zavarból tevődnek össze, melyek egyébként is minden emberben egyéni módon zajlanak, változnak a betegség lefolyása, története során. Kezeletlen skizoaffektív zavar esetén az illető magányos maradhat, nehézségei adódnak a tanulásban és munkában egyaránt. Előfordulhat, hogy nagyon ragaszkodnak a családhoz, vagy közösségben, pl. otthonokban élnek. A kezelés segíthet a tünetek mérséklésében és javíthatja az életminőséget.
A szerkesztő
Előtte hogy éltél? Voltak-e a betegségre, problémára utaló jelek?
Átlagos, rendezett családi körülmények között nőttem fel, és éltem. Ami problémára utalhatott az talán a néha felbukkanó agresszió volt, amit sporttal próbáltam meg kompenzálni.
Mikor kérted a szakember segítségét?
Amikor egy komoly munkahelyemet kényszerültem ott hagyni, a család segítségével együtt mentünk szakemberhez, hogy valami probléma van.
Milyen tüneteid vannak?
Jelenleg gyógyszerekkel kompenzáltan tünetmentesnek érzem magam. Annyi megmaradt a betegségből, hogy nehezebben mozdulok ki, és érzékenyebben reagálok az engem érő sérelmekre.
Mi az, ami a betegségben a legzavaróbb, mit a legnehezebb elviselni?
Gyakran úgy érzem, hogy a hátam mögött kibeszélnek, gúnyos megjegyzéseket tesznek rám. Ez nagyon rosszul tud érinteni, és nagyon nehezen viselem el. Sokszor úgy érzem ok nélkül bántanak szavakkal, és kritizálnak. Főleg ezen okok miatt nehezen engedek be új embereket az életembe.
Van-e szenvedélyed?
Néha kávézom. Szeretem a kávé aromáját, illatát.
Az interjút készítette:
Bíró Oszkár
/ Nárcisz /
nagyon rövid
nagyon rövid
Sajnos Zitát nagyon megviselték a skizoid jellegű tünetekkel vívott sok-sok évnyi harc, plusz rájött a szociális háló hiánya, mára teljesen egyedül maradt, kerüli az embereket, és csoda hogy ennyi riportot sikerült összehozni. Majdnem intézetbe került. Az állami gondnokoktól mentsen mindenkit az Isten! Éveken keresztül többször volt kórházi zártosztályon évente többször. Legutóbb az egész nyarat bent töltötte. Azt mondták neki, ha visszakerül a kórházba öt éven belül, viszik az intézetbe egyenest.
Ez egy „tanulságos” történet.
Ha nem akarunk mi is Zita sorsára jutni,muszáj elfogadnunk a racionalitást,és a valóságot.
Ezt leginkább magamnak mondom,mert nekem is szokott néha-néha lenni,hogy idegesít,és magamra vonatkoztatom,ha a szemembe néznek,és közben röhigcsélnek.
Persze előfordulhat az is,hogy röhögnek rajtam,bár nem hiszem,hogy ez túl gyakori lenne. Ilyenkor mindig eszembe jut az,hogy nem szabad sem magamra vonatkoztassam,sem ha ténylegesen engem nevetne ki(bár,ismeretlen illetőről nehéz ezt eldönteni),nem hasznos,ha reagálok erre,vagy gondolok is erre.
Sőt,egyik ismerősömnek is voltak ilyen gondolatai. És azt mondtam neki,hogy azért képzeljük ezt és félünk ezektől,(én legalábbis,meg az ismerős),mert tudjuk,hogy van problémánk,és nem vagyunk megelégedve önmagunkkal,és félünk,hogy ezt más is észreveszi,ez feszültséget és mármár paranoid gondolatokat hozhat.
Próbálok én is ferdíteni/kovácsolni/törni a személyiségemen,hogy ne romboljam a kapcsolati hálom,a magam és Zita-„féléknek”(betegségtől függetlenül) is ezt tudom tanácsolni,hogy ne legyünk indulatosak,fogjuk mindig vissza magunkat,az indulatot próbáljuk konstruktívan/normálisan levezetni,szeressük azt,aki közeledik hozzánk,aki szóba áll velünk,aki a kezdeményezésünket/stb-t nem utasít el,és fogadókész ránk nézve.
Tanulságos,és sok ilyen esetet olvastam,ami természetesen megijeszt engem. Csak hogy én olyan vagyok,hogy ha fáj,ha nem fáj,rákényszerítem magamat,amire kell.(amikor például nagyon nem ment a kimozdulás)
Annyira szomorú ez….