Depis ex-hallgató

Hány éves vagy? Mivel foglalkozol?

20 éves vagyok. Most kezdtem volna az egyetemet, de a betegség miatt nem tudtam.

A te történeted, hogyan kezdődött? Gondolok itt a pszichés zavarokra és az egyéb problémákra

Tavasszal el kezdtek rémálmaim lenni. Sokat sírtam, iszonyú szomorú és gyenge lettem. Nem tudtam rendesen aludni, csak nappal. Nem lettem kész a dolgaimmal, nem tudtam felkelni, nem volt kedvem semmihez. Azért is sírtam, mert nem érdekeltem a barátaimat, de ők azt mondják, hogy ez nem így volt. Én olyan elhagyva éreztem magam, hogy meg akartam halni gondolatban.

Mit kell tudni a te diagnózisodról, betegségedről?

Pontosan nem tudom. Elvileg személyiségzavar, vagy valami depresszió. Az SZTK-ban a papíron a saját elmondott tüneteim voltak, diagnózis nem csak kódok. Kaptam gyógyszereket: Frontint és Amitrexet meg Sanvalt, de azt, csak ha úgy érzem, hogy kell.

Előtte hogy éltél? Voltak-e a betegségre, problémára utaló jelek?

Hát erre nem számítottam. Volt olyan, hogy nagyon ki voltam, de aztán elmúlt. Ilyen kétségbeesések nem voltak előtte. Nem éreztem kilátástalannak, meg ennyire erőtlennek magam. Tényleg úgy éreztem, hogy meghalok, hogy nekem annyi és nem is lesz jobb.

Mikor kérted a szakember segítségét?

A nyáron, nagyjából 2 ilyen hónap után.

Milyen tüneteid vannak?

A legrosszabb a kedvetlenség, szomorúság és állandó fáradtság, gyengeség.

Mi az, ami a betegségben a legzavaróbb, mit a legnehezebb elviselni?

Félek, hogy mikor leszek jobban, vagy rosszabbul, hogy leszek, hogy fogok megoldani így mindent, nem akarok szenvedni, ilyenek.

Milyenek az emberi kapcsolataid?

Nem jók. Nincs energiám ezekre sem most. Szinte csak Anyuék beszélnek velem, a családom.

Hogy néz ki nálad egy normális nap?

Normálisan reggel felkelek és elmegyek suliba, ott töltöm a napom. Most ez nem így van, mert nem járok be egy hónapja. De a következő félévben már mindenképp normalizálni szeretném a napjaimat. Ez a semmittevés is ijesztő.

Ha az idő kerekét vissza lehetne fordítani te mit, tennél másképp?

Lehet, hogy ha az elején tudom, hogy mi történik velem, jobb lett volna. Anyuék is elég furák voltak, hol veszekedtek velem, hogy szedjem össze magam, hol úgy megijedt, hogy sírt.

 

Te mostanában, hogy érzed magad? Jól vagy?

Jobban vagyok, mint tavasszal, de nem olyan, mint régen. A terápiától sokat remélek, 8 hete kezdtem. Elég soknak érzem, mert lassan telik az idő. Van egy olyan érzés, mintha fájna a szívem. Nem halt meg senki, de úgy érzem. Ez most elkezdett javulni, néha teljesen elmúlik. Olyankor érzem úgy, hogy kapok rendesen levegőt. Aztán megint úgy ébredek reggel, de abban bízok, hogy a terápia végére ez megszűnik, vagy én is megtanulom kezelni.

Hogy látod a jövőd?

Sokat kell még javulnom, hogy jól érezzem magam, de most az nagy dolog, hogy legalább elkezdődött, és van kedvem járni, beszélgetni. Utána jobban vagyok meg csinálom, amiket kell. Ez egy nagy remény, hogy valami változni fog. Már nem kilátástalan teljesen a kép, csak nem tudom ez mennyi idő lesz. Igyekszem, hogy minél kevesebb, tudom, hogy nagy része rajtam múlik.