Kényszeres zavar

A mindennapi gondolkodásban gyakoriak, és sok esetben hasznosak is az aggodalmak, kételyek, babonás hiedelmek. Ám amikor túlzottá válnak, azaz az ember naponta órákat tölt ilyen gondolatokkal vagy értelmetlen cselekedetekkel (például fel és alá autózik az utcájában, hogy ellenőrizze, nem történt-e baleset), akkor a kényszerbetegség (obsessive-compulsive disorder, OCD) diagnózisa valószínű.

Az OCD-ben az agy leragad egy bizonyos gondolatnál vagy késztetésnél, és nem tud rajta túllépni. A kényszerbetegek egyfajta mentális ‘csuklásként’ írják le a tüneteket. Az OCD orvosi értelemben vett betegség, mely az információfeldolgozás zavarait eredményezi. Nem a beteg hibája vagy gyenge, instabil személyiség tükröződése.

A kényszerbetegség olyan szorongásos zavar, melyre visszatérő és nemkívánatos kényszergondolatok (obszessziók) és a kényszergondolatok okozta feszültség, szorongás enyhítését célzó, ésszerűtlennek tűnő kényszeres cselekedetek (kompulziók) jellemzők. A kényszergondolatok sokfélék lehetnek: például a kontrollvesztéstől való félelemmel összefüggők, vallásos témák, a tisztasággal kapcsolatos gondolatok. A kompulziók pedig olyan viselkedésformák (például gyakori ellenőrzés, tisztogatás, stb.), melyek segítik e kényszergondolatok miatti szorongás csökkentését. A legtöbb kényszerbeteg egyaránt szenved kényszergondolatoktól és kényszercselekedetektől, melyek értelmetlenek, ismétlődnek, általában elkeserítők, sőt, néha ártalmasak, ugyanakkor nagyon nehéz úrrá lenni rajtuk. A beteg tisztában van tünetei haszontalan és önromboló jellegével, megpróbál ellenállni a kompulzióknak, de minden ilyen kísérlet csak a szorongást fokozza. Szélsőséges esetben a szenvedő teljesen rabjává válik kényszereinek.

Bár az OCD legalább olyan gyakori zavar, mint például a pánikbetegség vagy a skizofrénia (a lakosság úgy 2-3%-a szenved tőle), kevésbé van szem előtt, a betegek ugyanis gyakran különösen szégyellni valónak tartják és titkolják a tüneteket, nem merek orvoshoz fordulni, sokan pedig nem is tudnak róla, hogy ilyen zavar létezik és kezelhető. Ebből pedig következik, hogy sokszor a szakembereknek sincs megfelelő képük a betegség természetéről és gyakoriságáról. A titkolózás ráadásul újabb szorongás-forrás, mely tovább fokozza a kényszereket, így ezekkel még több időt tölt az ember.

Sokan azzal a téves elképzeléssel élnek, hogy valamiképpen saját maguknak okozták a kényszeres viselkedést és gondolatokat. Pedig ez távol áll az igazságtól: az OCD a többi pszichés zavarhoz hasonlóan több – összefonódó és bonyolult (genetikai, biológiai, környezeti) – tényező kölcsönhatása nyomán alakul ki. A tudósok egy dologban biztosak: szó sincs jellembeli hiányosságról vagy a személyiség gyengeségéről. Az OCD komoly pszichés zavar, melynek napjainkban egészen hatékony kezelési módszerei vannak. Kezelés nélkül viszont kedvezőtlenül befolyásolja az ember mindennapi tevékenységét, munkáját, családi és társas életét.

A tünetek: kényszergondolatok és kényszercselekedetek

A kényszergondolatok (obeszessziók) a beteg gondolatfolyamában visszatérően megjelenő akaratlan gondolatok vagy késztetések. Gyakoriak az olyan képzetek, hogy megsérül az én, vagy egy szeretett személy, az ésszerűtlen aggódás, hogy az ember bepiszkolódik, vagy annak túlzott igénye, hogy a dolgokat hibátlanul, tökéletesen csináljuk. Az ember újra és újra tapasztalja a zavaró gondolatot, például ‘a kezeim piszkosak – meg kell őket mosnom’ vagy ‘lehet, hogy nyitva hagytam a gázt’ vagy ‘meg fogom sebesíteni a gyerekemet’. Ezek a kínzó, tolakodó gondolatok komoly szorongáshoz vezetnek. A kényszergondolatok időnként erőszakos vagy szexuális természetűek, esetleg betegségekkel kapcsolatosak.

A leggyakoribb kényszergondolatok a következő témákat érintik:

Beszennyeződés (pl. baktériumok, betegségek, sugárzás, mérgezés, stb.)
Önmaga vagy más megsebzése, bántása
Kontrolvesztés (azaz a „megőrüléstől” való félelem)
Szexuális természetű szorongások (pl. családtagokkal, kiskorúakkal kapcsolatos szexuális tartalmú gondolatok)
Túlzott vallási és erkölcsi kérdések (pl. istenkáromlás, „tisztátalan”/erkölcstelen gondolatok)
Túlzott tökéletességre törekvés (azaz Kényszeres odafigyelés a legapróbb részletekre)
Bebörtönzöttség (azaz félelem a letartóztatásról, bebörtönöztetéstől)
Hipochondria (túlzott félelem a betegségektől/haláltól)
Okkult/ördögi témák

A kényszergondolatokra adott válaszként a kényszerbetegek ismétlődő kényszercselekedetekhez (kompulziókhoz) folyamodnak. Ezek közül a leggyakoribb a tisztítás/tisztálkodás és az ellenőrzés (például, hogy ki van-e kapcsolva a gáztűzhely). További jellemző kompulzív viselkedésformák közé tartozik a számolgatás, az ismételgetés, a felvásárlás/felhalmozás és a tárgyak állandó rendezgetése, hogy azok pontosan egy sorban álljanak. Gyakoriak egyes kognitív problémák is, például bizonyos mondatok ismételgetése, listák készítése és ellenőrzése. Ezek a cselekedetek általában a beteg sérelmeinek enyhítését szolgálják. Egyes kényszerbetegek fegyelmezett, míg mások bonyolult és állandóan változó rituálékkal élnek. A rituálék gyakorlása enyhíti valamelyest a szorongást, de ez a megkönnyebbülés csak átmeneti.

A gyakori kényszercselekedetek:

Tisztítás, tisztálkodás
Töprengés (kényszeres gondolkodás)
Ételek/italok elkerülése
Ismételgetés/ellenőrzés
Szavak/beszéd/társalgások ismétlése
Közlés/vallomástétel kényszere
Érintés
Számolgatás
Megerősítés keresése
Rendrakás/rendezkedés/szimmetria-igény
Értelmetlen vásárlás, felhalmozás
Imádkozás
Hajtépés

A kényszeresség magyarázatai

A kényszeres cselekedeteket és gondolatokat egykor démoni megszállottságnak tartották és az első „terápiás” kísérlet az ördögűzés volt. A XX. században aztán jó néhány humánusabb, a különböző pszichológiai iskolák alapvetéseivel összhangban álló elmélet született a betegség magyarázatára. Noha ezek az elképzelések még mindig tartják magukat, és belőlük gyökereznek a sikeres pszichoterápiás módszerek, mára az agykutatás legújabb eredményeinek és a genetikai vizsgálatoknak megfelelően egyre többet tudunk e zavar biológiai hátteréről is. Azt tartják, hogy más pszichés zavarokhoz hasonlóan a kényszerbetegséget sem lehet egyetlen okra visszavezetni: genetikai sérülékenységgel, az agy kémiájának változásaival és pszichés/környezeti tényezőkkel egyaránt számolni kell.

Pszichológiai magyarázatok

A klasszikus pszichoanalitikus magyarázat szerint a kényszeresség a fejlődés egy korai szakaszának, az ú. n. anális fázisnak a kontroll kérdésével összefüggő tudattalan történéseit tükrözi. E megközelítésben a kényszeres cselekedetek és gondolatok a szülőkkel, elsősorban az anyával kapcsolatos ellenséges késztetések ellenőrzésére, megfékezésére szolgáló mechanizmusok.

Ma a szakemberek azt tartják, hogy bár a pszichoanalitikus elmélet nagymértékben hozzájárult a betegség megértéséhez, a gyakorlatban a pszichoanalitikus terápia nem bizonyult hatékonynak.

A tanuláselmélet elsősorban a kényszeres viselkedéssel foglalkozott. Magyarázata szerint az embereknél először véletlenszerűen jelennek meg a későbbi kényszeres viselkedés elemei. Ha szorongáskeltő helyzetben például valaki megmossa a kezét, mondd vagy megérint valamit, a szorongás elmúltával ez a véletlenszerűen végzett tevékenység összekapcsolódik a helyzet kedvező kimenetelével. Ismétlődő egybeesések esetén azt kezdi hinni, hogy a szorongató helyzetből ez húzta ki őt, és hamarosan a szóban forgó tevékenység válik a szorongáscsökkentés fő eszközévé. Bár a tanuláselméleti megközelítés nem képes a kényszerbetegséget átfogóan magyarázni (például nem ad választ arra, hogy miért válnak kényszeressé egyesek, mások pedig miért nem), a belőle kinőtt terápiás eljárás különösen eredményesnek bizonyult.

A kényszeresség kognitív megközelítése azt hangsúlyozza, hogy minden embernél előfordulnak a gondolatfolyamba akaratlanul betörő nem kívánatos, nyomakodó gondolatok (például hogy kárt tehet valakiben). A kényszeres zavart nem e késztetések és képzetek léte jelenti, hanem ezeknek a hibás értelmezése: az egyén felelősnek érzi magát és úgy hiszi cselekedete vagy valamilyen cselekedet elmulasztása valóban kárt okoz majd. A felelősség ilyetén értelmezése szorongásforrás, és közömbösítő viselkedéseket motivál: a kényszerbeteg viselkedésével megpróbálja helyrehozni, semlegesíteni elfogadhatatlan gondolatait és ehhez különböző technikákat alkalmaz, például ‘helyes’ gondolatokkal foglalkozik, minden lehetséges veszélyforrást ellenőriz, állandóan mossa a kezét, stb. Az ilyen stratégia átmeneti enyhülést hozhat, így megerősítést nyer, és mivel a szorongás csökkentésében ‘sikeresnek’ bizonyul, előbb-utóbb annyira gyakorivá válhat, hogy kényszergondolatként vagy kényszercselekedetként rögzül.

Biológiai megközelítés

Ma már nem csak a betegség pszichológiai tényezőket veszik számba: mint más pszichés problémák esetében, a kényszerbetegség biológiai okaival is egyre többet foglalkoznak a kutatók.

A kutatások szerint az agy elülső része (orbitofrontális kéreg) és a mélyebben fekvő agyi struktúrák közti kommunikáció problémái játszanak szerepet a kényszerbetegség létrejöttében. Ezek az agyi képletek a szerotonin nevű kémiai információhordozó anyagot (neurotranszmittert) használják, és a tudósok feltételezik, hogy az alacsony szerotonin szint is fontos tényezője a kényszerbetegségnek. Igazolja ezt az a tény is, hogy a szelektív szerotonin visszavételt gátló antidepresszív gyógyszerek (SSRI), melyek növelik az agyi szerotonin koncentrációját, hatékonyak az OCD kezelésében.

Valamennyi pszichiátriai zavar közül a kényszerbetegség köthető leginkább egyetlen neurotranszmitter rendszerhez, és ez annak az ígéretét hordozza, hogy előbb-utóbb rájönnek, milyen speciális agyi folyamatok okozzák a kényszerbetegséget, ez pedig hatékonyabb kezelési megoldásokat hozhat.

Öröklődés

A kényszerbetegségért felelős gént még nem találtak, de egyes modern genetikai kutatások arra engednek következtetni, hogy az öröklődés is szerepet játszhat kifejlődésében, azaz ha a szülő kényszerbeteg, akkor növekszik az esélye annak, hogy a gyereknél is e zavartól fog szenvedni. Úgy tűnik, a családok a ‘kényszeres jelleget’ hordozzák, nem a sajátos tüneteket, azaz lehetséges, hogy az anya tünete a kényszeres tisztogatás, gyereke viszont ellenőrzési rituálékkal él.

A kényszerbetegség lefolyása, következményei

A kényszerbetegség kisgyerekkortól felnőttkorig bármelyik életszakaszban megjelenhet, de jellemzően serdülő- vagy fiatal felnőttkorban kezdődik. Ugyanakkor az OCD-vel küszködő felnőttek (főleg a férfiak) úgy harmada arról számol be, hogy tünetei gyerekkorban kezdődtek, a betegséget viszont sajnos sokaknál nem ismerik időben fel.

A kényszerbetegség aluldiagnosztizálásának több oka van. Egyrészt a betegek gyakran titkolják tüneteiket, vagy nem is tudják, hogy ezek betegséget jelentenek. Másrészt az ellátó rendszerben dolgozók sem ismerik eléggé a tüneteket, vagy nem értenek a megfelelő kezelési módszerekhez. Sokan egyszerűen hozzá sem jutnak a kezeléshez.

Szomorú, hogy így van, hiszen ha időben felismerik a betegséget és az ember célzott terápiában részesül (beleértve a megfelelő gyógyszereket), akkor sokkal könnyebb a kényszerbetegség okozta szenvedés csillapítása és megszűntetése, és csökken a szövődmények (például a depresszió), illetve a kapcsolati és munkahelyi problémák kialakulásának kockázata. Kezelés nélkül viszont a betegség krónikus lefolyású, noha a tünetek súlyossága ingadozik. Az életkor előrehaladtával változatosan alakul a betegség: egyes esetekben a tünetek enyhülnek, sőt megszűnnek, másoknál egyre súlyosbodnak, és akár kórházi kezelés is szükségessé válhat. Fáradtság, stressz hatására a tüntetek felerősödhetnek és gyakoribbá válhatnak.

Epidemiológiai felmérések nyomán úgy tudjuk, hogy a lakosság 2-3%-a szenved kényszerbetegségtől, ez Magyarországon 2-300 000 embert jelent.

Kapcsolódó fórumok:

Kényszergondolatok és szorongás

Társkeresési problémák

Társkeresés azoknak, akik nem mernek kezdeményezni

Társkereső depiseknek

Ismerkedés, barátkozás, társkeresés

Depresszió