666 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés
Offline

bobo írta:

Én már azért is szorongok, hogy le fogok izzadni. Aztán bemegyek, ott ülünk egy teremben harmincan és mások fogdossák az orrukat, meg nézik, hogy leizzadtak-e. Baromi frusztráló. Egyszerűen nem tudom hova tenni, nem tudom magam mivel lekötni és nem is tudom leküzdeni. Van olyan, aki, ha meglát már az orrához nyúl, vagy lenéz, hogy leizzadt-e (csekkolja magát).. Nem értem és nem is fogom soha.. mindig arról álmodozom, hogy egy reggel felkelek és elmúlik ez az egész rémálom és végre élhetem az életem normálisan.

 

Amennyit szégyelltem már magam.. amennyi kellemetlenségem volt, egyszerűen borzasztó. Más egyszer leizzad akkor is elég neki, napokig emlékszik rá meg minden.. nekem meg folyton ebben kell élnem. Dezodorokból már szinte egy drogériás polcom van és semmit se használnak.. elkeserítő az egész. Nem nagyítom fel. Nézzétek meg a tv-ben Till Attilát a Bombában. Ott is mindig az orrukat fogdossák az emberek, meg nézik, hogy leizzadtak-e. Csak én folyton úgy érzem, mintha egy ilyen Bomba műsorban lennék és úgyis izgulok az emberek között.

Szerintem szorongásos beteg vagy azért izgulsz, izzadsz ennyire. Ha egy napra kipróbálnád a nyugtatót, természetesen orvosi receptre akkor fény derülne erre az eshetőségre. Beszélj a problémádról a háziorvosoddal vagy pszichiátereddel. Sajnos a mentális betegségek sokféle tünetet produkálnak, ha meg nincs semmi bajod, mi akkor is elfogadunk. Smile

Üdv L

Offline

Nektek is volt olyan hogy,bekerültetek egy társaságba és kívülállónak éreztétek magatokat? mármint nem tudtatok mit mondani leblokkoltatok? rajtam a gyógyszer segit ezeken de félek ha nem szedem vissza esek inkább szedem őket tovább mostanába viszont egyre jobb ahogy szokom az embereket mert nekem szerintem csak ennyi kell hogy szokjam az embereket,hozzá teszem borzaztó természetem van ezért nem vonzok sok nők vagy embert

Offline

Én már azért is szorongok, hogy le fogok izzadni. Aztán bemegyek, ott ülünk egy teremben harmincan és mások fogdossák az orrukat, meg nézik, hogy leizzadtak-e. Baromi frusztráló. Egyszerűen nem tudom hova tenni, nem tudom magam mivel lekötni és nem is tudom leküzdeni. Van olyan, aki, ha meglát már az orrához nyúl, vagy lenéz, hogy leizzadt-e (csekkolja magát).. Nem értem és nem is fogom soha.. mindig arról álmodozom, hogy egy reggel felkelek és elmúlik ez az egész rémálom és végre élhetem az életem normálisan.

 

Amennyit szégyelltem már magam.. amennyi kellemetlenségem volt, egyszerűen borzasztó. Más egyszer leizzad akkor is elég neki, napokig emlékszik rá meg minden.. nekem meg folyton ebben kell élnem. Dezodorokból már szinte egy drogériás polcom van és semmit se használnak.. elkeserítő az egész. Nem nagyítom fel. Nézzétek meg a tv-ben Till Attilát a Bombában. Ott is mindig az orrukat fogdossák az emberek, meg nézik, hogy leizzadtak-e. Csak én folyton úgy érzem, mintha egy ilyen Bomba műsorban lennék és úgyis izgulok az emberek között.

Offline

Biztos, hogy ilyen szinten zavar ez másokat is, ahogy leírod? Mert az tény, hogy minket nagyon zavar, de sokszor pont a fóbia miatt felnagyítjuk a dolgokat. Én is sokszor azzal szembesülök, hogy jobban kedvelnek mások, mint azt alapból gondoltam volna. Ezzel a tévképzettel pedig mégjobban elzárjuk magunkat. Persze ha vissza is hallottad, hogy a hátad mögött beszélnek, akkor az is biztos így van. Hát kellemetlen, az tény. 

Ha az ember egy egész napot végig izzad, akkor higiénia ellenére is szaglani fog nap végére. Erre napközbeni átöltözés, mosdás lenne megoldás, de erre persze általában nincs lehetőség. Mondjuk ez az izzadság felfogó tapasz nem hangzik rosszul (én is gondolkodtam már rajta, hogy kipróbáljam. talán drogériákban is árulnak, bár még nem néztem.) Mert azt ki tudod cserélni napközben. Fürdés helyett meg egy kis törülközés frissítőkendővel segíthet. Meg azt vettem még észre, hogy a műszálas ruhában látszik kevésbé a folt, viszont azok hajlamosak arra, hogy egyszerűen kivehetetlenül bennük marad a szag. 

Offline

Sajnos az én környezetemben is szagolgatnak mások. Engem idegileg már teljesen kikészít... leküzdöm a  reggeli hányingert, a félelmet, remegést, felülök a drága metróra és bemegyek az egyetemre és akkor elindul a bűz. Nem tudom megállítani....ég az arcom, mint atom és rosszul érzem magam. Folyton zavarban stb... a szaktársaim, ha meglátnak már folyton az orrukhoz nyúlnak. Nem tudok mit tenni ellene....

 

gyógyszertárból vettem most idros sprayt, anya vett még régen antisuodoricát, exodort.. .felkenem, kicsípi az érzékeny bőrömet és semmit nem használ. Semmi nem változik.......el vagyok keseredve. Nincsenek barátaim, kinéznek, kiröhögnek, kibeszélnek...

az előadásaimat ellógom, mert nem bírom 1,5 órán keresztül hallgatni, hogy de nem érzi? stb stb...

igenis igényes vagyok, fürdök, deózok, parfümözök, de nem tudok mit tenni. Sad(((((((((((((((((( és egész életemben ebben a kellemetlenségben lubickolhatok..... és akkor még h félénk vagyok vagy nincs önbizalmam csak rátesz egy lapáttal. Rámosolygok valakire és azt gondolja: Rohadt büdös vagy.....ah hagyjuk.

Szia áfonya_85!

Ha ilyen "jótanácsokkal" zaklatnak, mondd egyszerűen azt, hogy van, aki izgulósabb típus, és ez teljesen normális, az emberek nem egyformák. 

Offline

Sziasztok! 
Már rég jártam erre, csak most több dologban is újra magamra ismeretem. Írtátok az izzadást, pirulást, szemkontaktus kerülést. Ez mind meg van. Illetve érdekes, hogy különböző szituációkban változik, hogy épp melyik az erősebb. Akkor így szép sorban: izzadós rossz élményem nekem van több is még korai kamasz korra visszamenőleg is. Óriási folt a ruhán, amit alig győzök mivel takargatni.(Majd matek tanár kihív a táblához, hogy számoljam ki amit felírt. Természetesen a felső sorokba a kell folgozni...Smile... jaj, de rossz volt) Ruha vásárláskor ez fontos szempont, hogy mi az amin kevébé fog látszódni az izzaság (feketén nem látszik amúgy, de nem lehet mindig csak azt hordani). Illetve volt már többször, hogy én éreztem, hogy egyszerűen büdös vagyok emiatt, (van az az eset amikor az sem segít, ha kenem rá sűrűn a dezodort) de olyan is, hogy láttam másokon, hogy szagolgatnak, vagy akár ki is beszélnek. Rettentő kellemetlen... Szervi oka biztos nincs. Haza érek a biztonságos kis kuckómba és minden rendben, nem izzadok. Ezt egyértelműen rá lehet a fóbia rovására írni.

A pirulást már írtam korábban a bemutatkozómban. Engem sajnos ez kínoz legjobban, eritrofóbiás vagyok és sokszor gátol a mindennapi dolgaimban Sad Főként nagy társaságban jön elő és jellemzően férfiak hatására. Van olyan, hogy  üzletben nem merek beállni olyan sorba (vagy legalábbis nehezemre esik), ahol nagyjából korosztályombeli férfi a pénztáros. Félek, hogy fizetéskor elpirulnék és, hogy mit gondolnának rólam. 

A szemkontaktus kerülés igaz, hogy Aspergeres tünet is, de annak egész más az oka. Szociális fóbia esetén azért nehéz tartani a szemkontaktust, mert zavarba jövünk tőle és reflexesen elkapjuk a tekintetünket. Egyszeűen, ha akarjuk se tudjuk erőltetni, hogy oda nézzünk. Ezzel szemben az autisták/aspergeresek azért tartják nehezen a szemkontaktust, mert nekik minél kevesebb külső ingerre van szükségük ahhoz, hogy tudjanak koncentrálni. Mert ők mindenféle külső hatást felfokozottan érzékelnek. Nem tudom, hogy sikerült-e jól vázolnom, hogy mit szeretnék mondani... De én így tudom, hogy náluk ez ezért van. (tapasztalatom ebben nincs) Persze olyan is van, hogy valaki aspergeres és egyben szociális fóbiás is

Most csak átfutottam a fórum új bejegyzéseit, de visszaolvasok hamarosan!

Ja! Azt akartam még írni, kérdezni, hogy nektek milyen gyakran fordul elő, hogy a fejetekhez vágják a látszó szorongásotokat/önbizalomhiányotokat? Nekem még mindig előfordul, így felnőtt fejjel is szeretik szóvá tenni. Gondolom ismerősek ezek a mondatok: "Izgul?" "Miért izgul?" "Ne izguljon már ennyire?" "Ne legyen már ilyen görcs?" "Ennyire nincs önbizalma?" "Legyen egy kis öbizalma!". Stb., stb. és ezek variációi. Nem tudok rájuk mit válaszolni és közhely, hogy annyit mondanak, hogy legyen önbizalmam, mert... és akkor itt következik valami gyenge érvelés, hogy pl. csinos vagyok, akkor lehetne önbizalmam. Szörnyű! Ezekkel a mondatokkal a világból ki lehet kergetni... Ti, hogy szoktátok kezelni mikor így valaki rátok száll? Én mostanában már csak rávágom, hogy igen, izgulok, mert ilyen vagyok. De sokan ezzel a válasszal sem tudnak mit kezdeni. Ott akarják helyben megváltoztatni a személyiségem, mintha azt ilyen könnyen lehetséges volna. Közben bele se gondolnak, hogy rátapintottak az egyik legnagyobb problémámra, amivel minden nap során meg kell küzdenem és valószínűleg egész életemben. Ez szerintem nagyon nem segít se nekem, se másnak, abban, hogy jobban legyen és elfogadja magát. 

Offline

Szia parrot!

Először is nagyon köszönöm a tanácsot!!!! Nő vagyok Smile rád írhatnék, hogy mi a név?

Offline

Vol írta:

Köszi a választ, jó tudni, hogy akkor ebben sem vagyok egyedül. Remélem azért egyszer mindketten javulunk ez ügyben, de jó tudni, hogy ez is a szociális fóbia része valószínűleg.

Nagyon szívesen, én meg annak örülök, hogy nem kell egyedül érezned Magad! Én a rehabon vagyok éppen, ha ezzel is történik valami, tájékoztatlak! :)

Vol
Offline

Köszi a választ, jó tudni, hogy akkor ebben sem vagyok egyedül. Remélem azért egyszer mindketten javulunk ez ügyben, de jó tudni, hogy ez is a szociális fóbia része valószínűleg.

Offline

Vol írta:

Sziasztok!

Új vagyok a blogon, és gyanítom, hogy szintén szociális fóbiás. Orvosnál nem jártam, mert az igazat megvallva nem sok értelmét látom. Sok helyen olvastam a tünetekről, és a legtöbb esetben illenek is rám. Hanem, van egy dolog amit nem tudok hova tenni, mert leginkább az asperger tüneteihez illik. Szóval nektek valaha volt olyan problémátok, hogy képtelenek voltatok tartani emberekkel a szemkontaktust? Egyáltalán nem személy függő, néha csak előfordul, főleg ha már hosszú ideje nem voltam emberek közt. Egyfajta idegesség is jár vele szinte alig tudok egy helyben megmaradni. Amióta az egyetemre kerültem 4 éve fordult elő elöször, és különösebben nincs előzménye, egyszerűen nem tudok rájönni, mi okozza, vagy mit tudnék vele tenni, amikor előfordul. Nagyon kínos, mert félek, hogy észreveszik, hogy egy egész órán át a füzetemet bámulom. Ha erőltetem, hogy felnézzek, szinte görcsösen el kell fordulnom. Nagyon kellemetlen és semmi racionális oka nincs. Egyébként az aperger többi tünete nem igazán illik rám. Szóval ha valakinél volt ilyen mi okozta, és mit tudott csinálni vele? 

Szia Vol,

Én nem vagyok aspergeres, ellenben szociális fóbiám van és számomra már természetes dolog, hogy mindenki cipőjét jobban ismerem, mint az arcát. Tudom, nem segít, de nem tudtam vele mit kezdeni, elengedtem ezt ... Jobb napokon spontán javul a dolog, de maradéktalanul sose tűnt el még!

Vol
Offline

Sziasztok!

Új vagyok a blogon, és gyanítom, hogy szintén szociális fóbiás. Orvosnál nem jártam, mert az igazat megvallva nem sok értelmét látom. Sok helyen olvastam a tünetekről, és a legtöbb esetben illenek is rám. Hanem, van egy dolog amit nem tudok hova tenni, mert leginkább az asperger tüneteihez illik. Szóval nektek valaha volt olyan problémátok, hogy képtelenek voltatok tartani emberekkel a szemkontaktust? Egyáltalán nem személy függő, néha csak előfordul, főleg ha már hosszú ideje nem voltam emberek közt. Egyfajta idegesség is jár vele szinte alig tudok egy helyben megmaradni. Amióta az egyetemre kerültem 4 éve fordult elő elöször, és különösebben nincs előzménye, egyszerűen nem tudok rájönni, mi okozza, vagy mit tudnék vele tenni, amikor előfordul. Nagyon kínos, mert félek, hogy észreveszik, hogy egy egész órán át a füzetemet bámulom. Ha erőltetem, hogy felnézzek, szinte görcsösen el kell fordulnom. Nagyon kellemetlen és semmi racionális oka nincs. Egyébként az aperger többi tünete nem igazán illik rám. Szóval ha valakinél volt ilyen mi okozta, és mit tudott csinálni vele? 

Offline

Kedves bobo!Amíg nem derül fény arra,mi okozza a nagyon erős izzadást/hormonális,stressz,stb../,addig próbáld ki ezt..

:A .... izzadásgátló párna teljesen más használati élményt nyújt. Anélkül, hogy befolyásolná a bőrének természetes működését a .... elnyeli és semlegesíti az izzadságot. Így a ...... nem csupán a zavaró izzadságfoltoktól véd, hanem védelmet nyújt a ruhájának is az elszíneződéstől. A nevet kipontoztam.Elvileg ez a ruhába tehető párna sokkal több segítséget nyújt,mint a spray.

Férfiakra jellemző,hogy jobban izzadnak,persze nem tudom,te az vagy -e.

Offline

Sziasztok!

Szociális fóbiás vagyok és pedagógusnak tanulok és kezd iszonyat nehézzé válni számomra ez az egész. Először azt hittem, hogy furcsa vagyok, azért nem kedvelnek mások, de rájöttem, hogy ez egyáltalán nem így van. Hosszas kutakodás után a neten végül beazonosítottam a személyiségzavaromat.

Közösségekben szorongok, izzadok, elpirulok, feszengek - Mit gondolnak rólam? Elítélnek és társaik.. sokszor gondolom azt is magamról ( a folytonos izzadás miatt), hogy büdös vagyok. Sad Napról-napra nehezebb és úgy érzem, hogy nem bírok küzdeni, feladom. Ha végigmegyek a folyosón mások fogdossák az orrukat... bárhová nézek csak megvető pillantások. Szeretnék jó tanár lenni, de így nem tudom, hogy leszek az, ha eleve azzal küszködök, hogy vajon jó illatú vagyok-e vagy sem, vagy szeretnek-e mások vagy sem.. el vagyok keseredve. Sad

Offline

Krisztina1989 írta:

Sziasztok! 

Tanàcsot szeretnèk kèrni tőletek. Szociàlis fóbiàm van màr igen hosszú ideje. Az egèsz èletemre hatàssal van. Azt szeretnèm kèrdezni,hogy ti mit tennètek akkor,ha pl dràma ès egyèb játèkok vannak a munkahelyen ès nem tudnàtok rèszt venni rajta,mert annyira szorongtok,viszont kötelező ès mindenki jàtszik. Nem mondhatom el ott mindenki szeme làttàra,hogy mièrt nem akarom. Nem èrtenének meg és bolondnak nèznének. Kèrlek ìrjatok! Köszi

 

Szia Krisztina!

Én is szocfóbos vagyok.Én más véleményen vagyok, mint eggyütt érző sorstárs.Szerintem próbáld elkerülni a szituációt, amíg erősebb nem leszel. Az igazat ne mond meg, mert ők úgy sem értik meg.Találj valami kamu kifogást, hogy miért nem akarsz, részt venni benne.Vagyis szerintem max csak kisebb epizód szerepeket vállalj, és utána talán, nagyobb lesz az önbizalmad.Ne akarj elsőre nagyobb szerepet vállalni, és ne is mond el senkinek, hogy miért nem akarod.De kissebb szerepekre, be kell hogy ugorj, erről szól a szocfób, ezt minden erődet összeszedve be kell vállalni, különben nem lesz előrelépés.Smile (lehet hogy amúgy se)   

Sok sikert!!!

Pre-mortem

Talán nem is az a fontos, hogy mások mit gondolnak rólunk; talán csak azt tartjuk fontosnak, hogy mi mit gondolnánk magunkról, ha más szemével látnánk magunkat. Mintha bárki is pontosan ismerné gyenge pontjainkat, és csak arra várnának, mikor támadhatnának. A legtöbb ember szerintem valamennyire szoc.fóbiás, aki kevésbé, az általában kedves és megértő, hiszen ő is fél, aki nagyon az, jobban, mint te, az kegyetlenül viselkedik a gyengébbel, mert ő attól fél, hogy meglátják mennyire gyenge.

Pre-mortem

A jog és a köznapi élet ilyen esetekben 2 külön fogalom. A jog mind munkavállalói, mind munkaadói oldalról előír kötelességeket/kötelezettségeket, ezzel szemben a pletyka nem foglalkózik alanyi jogokkal. 

Középvezető állás, még csak tanulgattam a dolgokat, és soha senkinek ott a m.helyen még csak meg sem említettem, hogy sárga lapos vagyok. Egyik nap a vezér felrendelt magához, a többi középvezető nagyon panaszkodott rám....külső forrásból megtudták, hogy van sárga lap, a vezértől pedig meg is kaptam a piros lapot. Csak az számít, hogy milyen a társaság, ha elfogadó, minden ok, ha geci a társaság, piros lap. Nemzetközi és állami cégeknél pedig általában le sem szarják, lehetsz akár pszichopata; a versenyszéra majdnem mindenben primitív

szerk: ez csak az én véleményem, és csak az egyik példám. általánnosítani nem szeretnék, de megfordultam nagyon sok szférában, ezt tapasztaltam. a másik meg az, ha nincs baj a melóddal, és ha a "hátrányod" miatt esetleg túl is teljesítesz, sem a jog, sem a pletyka nem érvényesül. főleg a mai világban, rohadt kevés a jó munkaerő

Kata 73

Itt a bibi nem vagyok jogász de szerintem kivitelezhetetlen a törvény, nem életszerű munkavállalói szempontból.

Rókafogta csuka valahol,mivel ha végső esetben Pl indítasz egy pert ,ha meg is nyered,biztos,hogy nem akarsz utána is ott dolgozni.

De lehet ,hogy tévedek és életszerű.

 

KiscsilIag

Jó, hogy vannak ezek a jogok...csak ha magától nem óhajtja betartani a munkáltató, akkor mit csinál az ember???

 

Kata 73

Pontosan ez a lényeg Kiscsillag!

Az - Elvileg  illetve a  Kellene

 

Elvileg ennek kellene lennie,(de a gyakorlatban bármi megtörténhet.Tapasztaltam már én is.)

A Munka Törvénykönyve

A személyhez fűződő jogok védelme

 

:http://www.hrsentinel.hu/mt/szemhez-fuz-jogok.html

 

Javítsatok ki légyszíves,ha hibásan értelmeztem a tövényt.

 

KiscsilIag

Kata 73 írta:

Szia Krisztina!

Nekem a következő dolgok jutottak eszembe.

Nem tudom van -e olyan elfogadó, bizalmas kapcsolatod valakivel,akivel esetleg szituációs gyakorlatokat végezhetnétek?

Illetve- Volt valamilyen régebbi élményed amikor pl kinevettek,kicsúfoltak ?

 Igazuk van a többieknek.Tényleg megéri kísérletezni,de meggondolandó kinek mondod el.

Elvileg a munkaadóknak ,ha tudomásukra jut a munkavállaló akár ilyen jellegű problémája, esetleg psz jellegű betegsége, ezeket az információkat bizalmasan kell / kellene kezelnie.Nem élhet vele vissza ,még ráutalás szintjén sem! 

Épp az a gond, hogy elvileg. Gyakorlatilag pedig bármi lehetséges. A legjobbtól a legrosszabbig. 

 

Offline

Kata 73 írta:

 

Elvileg a munkaadóknak ,ha tudomásukra jut a munkavállaló akár ilyen jellegű problémája, esetleg psz jellegű betegsége, ezeket az információkat bizalmasan kell / kellene kezelnie.Nem élhet vele vissza ,még ráutalás szintjén sem! 

Ez ilyen egyszerű - lenne. Nekem, amíg dolgoztam, az üzemorvos tudta, miket szedek, és ő ugyan nem mondta el senkinek. Mégis x időnként a kollégák le-elmebetegeztek, főleg, amikor túlpörögtem. (Az alkohol-probléma nem volt ott érdekes, mert sokaknak volt.) Aztán én nem bírtam megmaradni a munkahelyen, szabályosan kirúgattam magam. Sikerült a leszázalékolás. 

Csak azért írom, hogy óvatosan az infók kiadásával!

Kata 73

Szia Krisztina!

Nekem a következő dolgok jutottak eszembe.

Nem tudom van -e olyan elfogadó, bizalmas kapcsolatod valakivel,akivel esetleg szituációs gyakorlatokat végezhetnétek?

Illetve- Volt valamilyen régebbi élményed amikor pl kinevettek,kicsúfoltak ?

 Igazuk van a többieknek.Tényleg megéri kísérletezni,de meggondolandó kinek mondod el.

Elvileg a munkaadóknak ,ha tudomásukra jut a munkavállaló akár ilyen jellegű problémája, esetleg psz jellegű betegsége, ezeket az információkat bizalmasan kell / kellene kezelnie.Nem élhet vele vissza ,még ráutalás szintjén sem! 

Szia Krisztina! A lámpaláznak ez a formája nagyon gyakori, és nem néznek miatta bolondnak. Szóval nyugodtan elmondhatod.

De ahogy tomneto írja, ha ki bírod állni a félelmet, elmúlik a probléma. Előfordulhat, hogy egy-két alkalom is elég, és nyomtalanul elmúlik. Tehát megéri kísérletezni, bár megértem, ha nem pont a munkahelyeden akarsz.

Offline

Köszönöm szépen! Smile Szerencsére egy elfogadó közegben élek. Minden jót neked is!:) 

Offline

Szívesen! 

Offline

Transznemű férfi vagyok. (Vagyis a biológiai nemem sajnos nő, de férfiként identifikálom magam.) Semmi baj, nyugodtan kérdezzetek, ezért vagyok. :D 

KiscsilIag

Tomneto!

Köszönöm, hogy megosztottad a sikersztorid és minket is bíztatsz!

 

 

Offline

Ha valakit érdekel, akkor frissítettem az adatlapom, leírtam hónapról hónapra, hogy mik történtek. Mivel eléggé keveset vagyok itt aktív, ezért ha valakit érdekel, akkor ott is frissítem a dolgokat, nem csak itt. :) 

Köszönöm szépen mindenkinek! Smile Sok sikert kívánok! :3 

Offline

Sziasztok ismét!!! Smile

Akik már egy ideje itt vannak, azok ismernek. Én vagyok az a srác, aki kb. félévente ír valamit ide, ha változás történt. 

Néhány dolog magamról, akik most járnak itt először:

Én is szocfóbiával küzdök, akárcsak ti. 18 éves vagyok, még gimnazista.  Az egyik szocfóbiámat októberben kezdtem kezelni (emberek előtti előadás - lámpaláz, leblokkolás), ehhez a dokihoz már több, mint egy éve járok. (2015.nov. 5) Nincs gyógyszerezés, saját akaraterőmből dolgozom és motivációból. [Dokim se gyógyszerezős fajta] Több okból is járok hozzá, a dolgaim 98%-át már megoldottuk.

Csakhogy lássátok, hogy gyógyszerezés nélkül puszta akaraterővel meddig lehet eljutni: Téli szünet előtt három darab előadást is csináltam az osztályom előtt (30 fő), és mindegyiket sikeresen megtettem. Ötöst kaptam az összesre, ráadásul a szocfóbiámat is legyőztem egy életre. Smile Októberben egyáltalán nem ment még (!), ki is derült, hogy önbizalomhiány miatt nem megy. Miután erre rájöttünk, ez történt ---> november elején már tudtam úgy felelni, hogy csak a helyemről felálltam és úgy, decemberben meg már ki is tudtam állni, és nem fagytam le, úgy beszéltem, mintha sohase lett volna fóbiám. 

A Paruresis fóbiámmal is haladtam (nyilvános vécézéstől való félelem): Még mindig kabinban csinálom, de már egyre jobban megy. Meg kell említenem a sztori előtt, hogy már egy ideje nem voltam fóbiázni, múltkor meg voltam a barátaimmal inni egy kocsmába, és tudjátok, hogy az alkohol mennyire meghajtja az embert. 

Úgy mentem vécére, hogy ugye a kabin nem zárható sosem kocsmákban, ráadásul a vécé eléggé kicsi is volt, meg kintről is szűrődtek be hangok (akik ilyen fóbiásak, azok tudják, hogy már ez is mennyire frusztráló), és tök jól ment. Négyszer voltam, és mind a négyszer 1-2 mp-es várakozás után ment, mondhatjuk, hogy automatikusan. 

Azért akartam megosztani veletek, hogy motiváljak mindenkit, aki nem gyógyszeres, hogy így is lehet csinálni, és így is nagyon sokáig el lehet jutni. Tudom, hogy vannak akiknek ténylegesen kell a gyógyszeres kezelés, de ha nem muszáj, akkor tegyétek önerőből, sokkal nagyobb büszkeség lesz, ha legyőzitek, és nem lesztek gyógyszerfüggők meg ilyenek. Smile Nagyon szeretném, ha tudnátok, hogy mindenkinek szorítok, hogy legyőzze a fóbiáját, és ha van kérdés, akkor nyugodtan lehet írni nekem privátba akár, vagy ahogy akarjátok.  

Sok sikert mindenkinek, és írok legközelebb is, ha lesz változás!! :) 

Utólag is boldog karácsonyt mindenkinek, és Fóbiamentes Boldog Új Évet! :D 

 

Krisztina1989

Kedves András és Szerelmes Hercegnő!

Köszönöm a segítségeteket.  Nem tudom,de nekem valahogy ez nehezen megy. Mindig arra gondolok, ha megmondom ,hogy milyen problémám van, akkor bolondnak tartanak. Az emberek többsége nem fogadja el ,ha valaki más vagy van valami gondja. Hallottam már vissza, hogy idegbetegnek hívtak vagy dilisnek,mert szoc. fóbom van. Nagyon cikinek érzem, ha ezt fel kell vállalnom. Utána velük kell tovább dolgoznom és mindig azt látom a szemükben ,hogy mit gondolnak rólam. Számomra ők nem fontosak úgy, mint pl a családom, de akkor sem tudom kikapcsolni ezeket a gondolatokat. Inkább menekülök ezektől a helyzetektől, ami nem jó, mert nem lehet mindig elbújni. Nem tudom, hogy jobb lesz-e valaha a helyzet. Most azt érzem, hogy nem bírok részt venni az ilyen kis "csapat építéseken"

Offline

Kedves Krisztina 1989!

Én is,és nyilván minden szocfóbos teljesen érti,amit írsz.

47 éves férfiként ugyanezek a tünetek vannak nálam is,amikor munkahelyen valami gyűlés,vagy nagyon szociális helyzet van.Nagyon nagyon rossz ez a pánik,és a lefagyástól való félelem.

Én is pont azon gondolkozom,hogy mit lehetne tennem,hogy ne kelljen ilyen helyzetekbe kerülnöm.

Kb.másfél éve romlott az állapotom egy fokkal,ami annyit jelent,hogy nagyon sokszor kényszergondolataim vannak,előre vetítek gondolatban egy szitut,és már attól beugrik a gyomorideg.

Jártam pszichológusnál,nem használt,pszichiáter írt fel gyógyszert,de arra meg nemigen akarok rászokni,úgy hogy én sem tudom,mi lenne a megoldás.

Amit írt az előző Hozzászóló,lehet hogy tényleg az lenne a megoldás neked is,nekem is ,és sok szocfóbosnak,mégpedig az,hogy a munkahelyi vezetővel(vezetőkkel) megbeszélni ezt a problémát.Én is pont ezen gondolkozom egy ideje.

Leírom őszintén,hogy nekem van mindig egy kis Rivotrilom,de a gyengébb,és csak vész esetére.Az valamelyest enyhíti a pánikot,de igazából 20-30 perc után hat,tehát nem úgy van,hogy hírtelen szitunál tudja az ember alkalmazni,és ráadásul nekem elég gyengén hat,viszont ha többet vesz be az ember,akkor az meg is látszik,és balhé lehet belőle,illetve nagyon rá lehet szokni.

Úgy hogy visszatérve:én is a felé hajlok,hogy tudatni kellene ezt a betegséget a munkahelyen az illetékessel.

Te is próbáld meg ezt tenni,és akkor talán jobb lesz a hangulatod,és nyugodtabb leszel.

Nem nagyon tudok én sem jobbat kitalálni.

Üdv.

András

Szia Kedved Krisztina, 

Szerintem nyugodtan mond el a szervezőknek vagy akik erre köteleznek Titeket, hogy neked mi a problémád, biztosan megértenék, hiszen ők is emberek Smile

Szeretettel: Szerelmes Hercegnő

Krisztina1989

Sziasztok! 

Tanàcsot szeretnèk kèrni tőletek. Szociàlis fóbiàm van màr igen hosszú ideje. Az egèsz èletemre hatàssal van. Azt szeretnèm kèrdezni,hogy ti mit tennètek akkor,ha pl dràma ès egyèb játèkok vannak a munkahelyen ès nem tudnàtok rèszt venni rajta,mert annyira szorongtok,viszont kötelező ès mindenki jàtszik. Nem mondhatom el ott mindenki szeme làttàra,hogy mièrt nem akarom. Nem èrtenének meg és bolondnak nèznének. Kèrlek ìrjatok! Köszi

Offline

Szia András!

Én nem sokáig szedtem Rivotrilt, de úgy tudom, hogy nagyon hamar hozzá lehet szokni, állítólag a legaddiktívabb szorongáscsökkentő.

Viszont elég hamar nem is nyújtja azt a kellő "biztonságérzetet", mint az elején.

Én azt hiszem már egy pár hét után nem éreztem annyira a hatását.

Viszont amikor éreztem akkor tényleg, szinte magabiztosságot kölcsönzött.

Szóval járj utána azért szerintem több oldalról és alaposan, mielőtt elkezdenéd szedni.

Ezen az oldalon is van Rivotril-blog úgymond.

Persze vannak más szorongáscsökkentők is, de legjobb lenne anélkül kezelni ezeket a helyzeteket, pl. van szorongáscsoport is Budapesten azt olvastam itt ezen az oldalon, szóval én inkább terápiapárti vagyok.

Én is ilyen emberek közt dolgozom, én nő vagyok és csak férfiakkal dolgozom, de már valamelyest megtanultam kezelni a helyzetet.

Egyszerűen vagy nevetek, ha vicceseket mondanak, vagy elkönyvelem annak, hogy "gyökerek.".

Mondjuk nálunk elég nagy a körforgás, sokan megfordulnak és szoktam találni szövetségeseket, vagy sorstársakat.

Ha minden más jó a munkahelyen, akkor én nem mennék csak emiatt más munkahelyre.

Ez tényleg ott lesz az életedben végig valószínűleg, amíg egy kicsit is meg nem tanulod kezelni.

Viszont ha már tényleg annyira rosszul vagy tőle, akkor érdemesebb valóban körülnézni és olyan munkahelyre menni, ha van rá lehetőséged, ahol előtte megnézed, hogy kik dolgoznak és azért ennyire ne legyenek már igénytelenek.

Az én társaságom egy-két fokkal jobb lehet, de még ez is elég durva környezet, főleg egy nő számára.

Viszont én az ellenkezőjét sem bírom, ahol annyira nagyon kell viselkedni.

Itt jobban lehetek én is akár nyersen őszinte, ez is megszabadíthat a szorongásaimtól.

Ha már ők ilyenek, akkor nyugodtan megmondogathatsz is nekik, bár óvatosan, nehogy utána kiborulj, ha utána visszatámadnak. Én jártam így sajnos és nyilván ők "győztek".

Szóval nekem ott a csoportterápia és ez ad egy támogató hátteret, emiatt sikerült kicsit jobban elviselnem.

Egy másik közösség, ahol elfogadnak és szeretnek úgy, ahogy vagy, az tudja ellensúlyozni ezt a problémát és én is elfogadóbb vagyok ezáltal a munkahelyemen.

Azt nem szeretik, ha megérzik, hogy lenézem őket.

Lehetek más, mint ők, de elfogadó és kedves. 

Talán ez a kulcsa az egésznek.

Ha nagyon jól csinálnám, akkor még tanulhatnának is tőlem, vagy felnézhetnének rám.

Idővel ez a célom.

Ja, de ezt megintcsak nem érezhetik rajtam, mert sértené az egójukat, vagy büszkeségüket.

 

Sok sikert és kitartást számodra!

Szerintem menni fog!

Offline

Szia András,

Én emlékszem rád, amikor betegállományba mentél, és hosszan ott is voltál.

Sajnos szerintem hiába mész új munkahelyre, mindenhol van egyszerű, bunkó ember, aki kikezdi a gyengébbet. Neked sem ez az első helyed. Ha itt a te kis saját világod, műhelyed nyugodt, a munkád szereted, akkor próbáld meg elviselni ezeket az emebreket, elfogadtatni magad velük, hogy te más vagy, nem ordenáré és nem vagy vevő ezekre a megnyilvánulásokra, hátha utána hozzád másképp állnak. 

Ki írja fel a rivot neked? Pszichiáter? Én nem szedtem rivotrilt, de hallottam, hogy jó gyógyszer, de nagyon nehéz lejönni róla, ezt mielőtt elkezded szedni, tudatosítani kell magadban, hogy lehet egy egész élethosszig tartó gyógyszerszedés lesz belőle.

 

Offline

Sziasztok!

Hát már egy jó ideje nem írtam,bár nem hinném,hogy sokan emlékeznek rám.

Talán egy kicsit kiírom magamból az ismét gondot okozó szocfób problémámat,lehet jót tesz egy kis írás,illetve véleményt(eket) szeretnék.

Szóval kb.lassan egy éve elég erős szocfób jött rám,többször beleestem abba a baromi rossz "lefagyásos" szituba,ami végül is egy erős félelembe ment át bizonyos emberekkel szemben,ez főleg a munkahelyemen jött ki.El kellett mennem betegállományba,mert egyszerűen rettegtem bemenni,pedig imádtam egy időben oda járni.

Kb idén február március körül felkerestem pszichológust,illetve pszichiáterhez is kaptam beutalót.

A pszichológus egy aranyos fiatal nő volt,aki ugyan próbált segíteni,de végül eljöttem tőle,mert kb.100 ezernél tartottunk,és nemigen használt.

A pszichiáter felírt Rexetin 0.25 öst,az talán valamit ért,de aztán abbahagytam,mert egy másik helyre kerültem dolgozni,ahol sokkal jobban éreztem magam,kis túlzással azt is megjegyezhetném,hogy alig volt szocfób tünetem.

De sajnos végül ezen a helyen is kezdődnek a gondok,nem is kicsit.

Az egyik része a dolognak,amit le szeretnék írni,az a munkahelyi társaság,stílus,kollektíva.Van egy olyan érzésem,hogy ez is sokat ront a helyzetemen,és nem tudom,mitévő legyek:

Emberileg nagyon nagyok a szélsőségeim,mert (neveltetésemből kifolyólag) egy pedáns úri szokásokkal,illedelmességgel,precizitással megáldott ember lett belőlem,de iskolázottságomat tekintve szakmunkás vagyok,még érettségim sincs.(egyébként a már fiatalon jelentkező szorongásaim miatt nem tudtam tovább tanulni)

Szakmunkásként viszont nagyok sok területen dolgoztam,rengeteg a tapasztalatom,nagyon jó kézügysségem van,és becsületesen precízen dolgozom,mert szeretem is csinálni,egy erős alkotó ember vagyok,kifinomult,és rendkívüli precizitást igénylő munkát végzek.

Csak sajnos egy olyan helyen dolgozom,ahol általánosságban tombol a régi rendszer szelleme,és a hozzá tartozó emberi réteg.Itt jön a bibi:

Nem szeretném ezeket a Kollégákat sértő szavakkal illetni,csak finoman jegyezném meg a kategóriát:a primitív melós réteg.

Alapban az a helyzet,hogy (szerencsére) nekem van egy külön műhelyem,ahol dolgozom,nagyon klasszul fel van szerelve,és imádok ott bent tevékenykedni.Szoktam pluszmunkát is vállalni,kocsival járok be (18 éves Skoda felicia),és nem szoktam sokat együtt lenni a Kollégáimmal,csak reggel eligazításkor,és kajaidőben.Ők viszont a régi rendszerhez híven csoszognak jobbra balra,kávészünet,cigiszünet,és a nyavajgás,meg a hőbörgés megy egész nap,meg az elvárás,hogy mi jár nekik...fütyürésznek,énekelnek,témájuk mindig az igénytelen szex,a zabálnivaló,egymást überelik,hogy ki a lazább,egy részük koszos,fogatlan,büdös,és tök gusztustalan enni velük egy helyiségben.Beleugatnak olyanokba,hogy a másik mit eszik,miért eszi,stb.Namost én nem ilyen vagyok,és ezt ők érzik,előző helyemen is biztos ez volt a gond.

Én meg azt érzem,hogy szépen lassan be be szólogatnak,és ki akarnak közösíteni,mert nem azonosulok velük.Nem olyan nagy a baj,de ahhoz épp elég,hogy megint meginogjon a magabiztosságom,és egyre jobban nem tudok inprovizálni a kóstolgatásokra,zavarba jövök,mert én képtelen vagyok gátlástalanul beugatni ,vagy visszaugatni másoknak,nem vagyok rááálva,rákészülve,stb.Nagyon a kínos,tipikus szocfóbos lefagyás határán kezdek lenni megint,és a munkahelyemen kezdek félelemben lenni,hogy mikor kerülök egy lámpalázas szituba.

Sajnos úgy látom,hogy ez a réteg "eltiporja" az igényes precíz embert.eljutottam oda,hogy nézek valami más munkalehetőséget,mert egyszerűen nem birok ezzel a réteggel azonosulni.

Szokszor arra gondolok,bár én is egy ilyen laza hónaljszagú hülye lennék,nem lenne semmi gondom.

A dolog másik része,hogy van a családban egy orvos,aki szokott adni nekem rendesen hivatalosan Rivotrilt 0.5 mg-osat.Sokáig elég,mert csak a rossz helyzetekre tartalékolom,itthon is van belőle,és a műhelyben a szerszámosszekrényben eldugva.Tegnap (pénteken) reggeli közben megint volt valami beszólás,amivel megint tele lett a hócipőm,és megint pánikos hangulat jött rám,majd délelőtt bevettem egy szem Rivotrilt,és kb 20 perc múlva megkönnyebbültem,a végén pedig még egész jól el is tudtam dumálgatni néhány Kollégával,és végül is egész jó napom lett.

Megjegyezném,hogy nem elkábított a Rivotril,hanem éppen a normális kerékvágásba vezetett vissza.

Nem vagyok semmire rászokva,még a cigarettát is abbahagytam 4 éve,de viszont mivel ahány orvos,annyiféle javaslat,annyiféle gyógyszer,pszichológusban nem nagyon hiszek,és nincs is rá pénzem,Ezen a Rivotrilon gondolkozom,hogy mi lenne egy nagyon alap adagot szedni,ha ez használ?

Ez egy kérdés felétek,kinek mi a tapasztalata erről,vagy milyen tanácsot tud adni?

Egy jómegjelenésű rendes ember vagyok,hobbim van,szép lakásom,Fiamnak is rendben vannak az életének alapjai,szóval úgy nincs nagy gondom,csak ez a szocfóbos lámpalázas félelem.Ez utóbbinak nagyrészét úgy érzem,hogy ezek a szabadszájó melóskollégák váltják ki,és "tiponak" el,ahogy írtam...

Sajnálnám a munkakörömet,meg a műhelyt ott hagyni,de lehet,hogy el kell jönnöm,és váltani kell.

Ha valakit ezzel a melósos,meg egyéb jelzővel megbántottam,bocs,de nem tudtam máshogy körülírni a témát.

Ti hogy látjátok a helyzetemet?

Köszönöm az elolvasást,és az esetleges hozzászólásokat!

Üdv.,András

 

törölt nick

http://www.vitalitas.hu/ismerettar/szo/szo5.htm#4.html

Szia Airin! A fóbiákat általában kognitív-viselkedéses terápiával gyógyítják, és nem kell feltétlenül gyógyszert szedni. Ki lehet gyógyulni -- mindenképpen javaslom, hogy menj el dokihoz!

Offline

Sziasztok!
Én új vagyok és sajnos nekem is van szociális fóbiám meg emetofóbiám is. Sokszor nagyon nehezen élem meg,ha szerepelni kell más előtt vagy,ha meg is kell szólalni.Pánik szerű tüneteket mutatok.Félek az emberek között, a buszon, dolgozni se merek nagyon. Én azt szeretném tőletek kérdezni,hogy a pszichiáter mennyire tud ebben segíteni? Már nagyon nehezen viselem el a napjaim most legfőképp a hányástól való félelmem miatt. Bevallom félek az orvsotól,hogy esetleg a gyógyszerekre rászoknék vagy rosszabbat csinálnék ezzel Sad fogalmam nincs mit tegyek.  Mik a tapasztalatok? Pszichológusra nincs pénzem,de elvileg ingyenesre belehet kerülni a kórházi pszichiáteren keresztül. 

Offline

Köszi mindenkinek! Smile Alig várom, hogy újra írjak Wink Laughing out loud

Kösz, Tomneto, hogy beszámoltál a fejleményekről! Gratulálok és őszintén hiszem, hogy ha egyszer megtört a jég, akkor tudsz majd haladni. Klassz vagy!

Offline

.

Offline

Tomneto írta:

Sziasztok, ismét én!

Eddig azért nem jelentkeztem, mert a szocfóbiám kapcsán nem volt változás, de! most van. Na, szóval az a nagy harci helyzet, hogy a szégyenlős hólyag szindrómám (vagy minek is nevezik ezt?) kezd megtörni, és már önbizalmam is jobb ilyen téren pl. merek inni vizet vagy bármit ami folyadék, ha vendégségben vagyok, ezt mondjuk régen nem mertem megtenni, valamint a vizelés is egyre jobban megy nyilvános helyen, mondjuk már úgy is, ha vannak bent többen, és nem kell annyira. (De hát ez a lényeg jelenleg, nem kell, hogy teli hólyaggal menjen, amikor x ember bent van, aztán majd gondolom nehezítődik a dolog Laughing out loud

Az emberek előtti beszéd (pl. suliban prezentáció) még nem megy annyira, de egyenlőre egy dologra akarok koncentrálni, meg a suli amúgy is odébb van még cheeky

Amúgy aug. 5-én leszek 9 hónapja terápián, bár a fóbiáimmal kapcsolatos harcot "csak" februárban kezdtük el, mert január végén derült ki, hogy nekem ilyenjeim vannak Laughing out loud Szóval kíváncsian várom a folytatást, és mindenkinek sok erőt és kitartást kívánok a fóbiájuk legyőzéséhez!! Laughing out loud (Ja, és nem szedek semmilyen nyugtatót vagy bármi gyógyszert)

Nagyon drukkolok mindenkinek! Smile

 

Gratula, csak így tovább! Smile

 

Offline

Sziasztok, ismét én!

Eddig azért nem jelentkeztem, mert a szocfóbiám kapcsán nem volt változás, de! most van. Na, szóval az a nagy harci helyzet, hogy a szégyenlős hólyag szindrómám (vagy minek is nevezik ezt?) kezd megtörni, és már önbizalmam is jobb ilyen téren pl. merek inni vizet vagy bármit ami folyadék, ha vendégségben vagyok, ezt mondjuk régen nem mertem megtenni, valamint a vizelés is egyre jobban megy nyilvános helyen, mondjuk már úgy is, ha vannak bent többen, és nem kell annyira. (De hát ez a lényeg jelenleg, nem kell, hogy teli hólyaggal menjen, amikor x ember bent van, aztán majd gondolom nehezítődik a dolog Laughing out loud

Az emberek előtti beszéd (pl. suliban prezentáció) még nem megy annyira, de egyenlőre egy dologra akarok koncentrálni, meg a suli amúgy is odébb van még cheeky

Amúgy aug. 5-én leszek 9 hónapja terápián, bár a fóbiáimmal kapcsolatos harcot "csak" februárban kezdtük el, mert január végén derült ki, hogy nekem ilyenjeim vannak Laughing out loud Szóval kíváncsian várom a folytatást, és mindenkinek sok erőt és kitartást kívánok a fóbiájuk legyőzéséhez!! Laughing out loud (Ja, és nem szedek semmilyen nyugtatót vagy bármi gyógyszert)

Nagyon drukkolok mindenkinek! Smile

 

 

 

Offline

Ha hazaköltözünk, akkor lesz rá lehetőségem, itt most nincs, de már nem tart olyan sokáig, hogy kint maradjunk. 

Szia layuda! Nincs lehetőséged elmenni egy terapeutához? Ha esetleg nincs, akkor online megpróbálnád?

Offline

Az kemény, valami szakember nem tudna segíteni? Meg kéne próbáld. Ilyen állapotban miből tudsz megélni?

Offline

Tartanak, felerősödtek, kibővültek. Annyira kerülöm azt, hogy emberek vegyenek körül, hogy beszélnem kelljen valakivel, hogy teljesen bezárkóztam, csak otthon érzem magam biztonságban. Semmit nem vagyok képes normálisan megoldani, ha valaki van körülöttem, annyira feszélyez mások jelenléte, hogy képtelen vagyok megcsinálni a dolgomat, biztos, hogy elrontom, elbénázom.

Offline

És te most hogy állsz? Még mindég tartanak azok a tünetek, amik akkor?

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges