Krízis, öngyilkossági szándék és egyéb problémák esetén itt kaphatunk gyors segítséget

1760 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés
Offline

.

Offline

matiri2 írta:

Szia!
Most kaptam antidepit (tianeptine), ami eddig nem okozott gondott egy hétig, de ma valahogy semmi sem jó. A gyógyszerre fogom a labilitást a körülmények mellett.
Igaz, most vannak ugye a családi gondok, de amióta pszichológushoz járok, kábé egy hónapja, azóta a férjem fúj rám.
Van egy olyan érzésem, hogy ez nagyon beleszól a finomhangolású játszmákba és igazából nem szeretné, hogy jobban legyek, mert akkor borul minden, a hiúság, a fennsőbbség, a féfiassága stb.
Aztán lehet, hogy ezt csak én képzelem.
Most bevettem 2 mg Xanaxot és aludtam egyet (fáj is a fejem).
Holnap majd a terap megmondja a magáét.
Megölni magam nem fogom, a fiam miatt sem, de szörnyű ez a mezsgye-állapot, ami néha előjön.

Nem tudom jól értelmezem -e:Ezek szerint 1 hete szeded a gyógyszereket.tianeptine-t( Tialera?) nem ismerem.Ennek a hatóidejében , sbt talán van itt az oldalon akinek van tapasztalata . Mennyi Xanax-ot írt fel neked az orvos ?(reggel:...délben:...este..)A férjed ezek szerint psz ellenes?A terápia hatására alakultak át a játszmáitok?

Megbeszélhetnénk ezt inkább a depresszió topicban?

Offline

Szia!
Most kaptam antidepit (tianeptine), ami eddig nem okozott gondott egy hétig, de ma valahogy semmi sem jó. A gyógyszerre fogom a labilitást a körülmények mellett.
Igaz, most vannak ugye a családi gondok, de amióta pszichológushoz járok, kábé egy hónapja, azóta a férjem fúj rám.
Van egy olyan érzésem, hogy ez nagyon beleszól a finomhangolású játszmákba és igazából nem szeretné, hogy jobban legyek, mert akkor borul minden, a hiúság, a fennsőbbség, a féfiassága stb.
Aztán lehet, hogy ezt csak én képzelem.
Most bevettem 2 mg Xanaxot és aludtam egyet (fáj is a fejem).
Holnap majd a terap megmondja a magáét.
Megölni magam nem fogom, a fiam miatt sem, de szörnyű ez a mezsgye-állapot, ami néha előjön.

Offline

matiri2 írta:

Én voltam matiri, zomebazam, nem szándékoztam visszajönni, mert úgy éreztem, nem tudok elég segítő lenni, meg segítséget sem kapni.
De most itt vagyok egyedül, a családom dolgozik-iskolában van és nem tudom, kitől kérjek segítséget, hogy azt mondja, ne keressem meg az artériáimat, lesz ez még jobb is, van értelme elviselni.
Ha a férjemet felhívom, ő zsarolásnak veszi, a fiamat evvel nem terhelhetem, a barátaimat nem akarom megijeszteni, apám éppen kórházban fekszik egy gerincműtét után (mellesleg őket sem traktálhatom evvel, mert nem értik meg).
Nem tudom, mit csináljak.
Az már nem válik be, mint régebben, hogy beveszem egyben a napi nyugtató adagot és kialszom, mert már 3 mg-ot szedek.
Rájöttem, hogy az a családi mintám, hogy degradálnom kell önmagamat, hogy a többiek többnek érezzék magukat, merő "szeretetből" adom ezt nekik.
Odáig jutottam, hogy megyek átertől-áterig, a 12. gyógyszert szedem, 42 kiló vagyok, nem tudok évek óta aludni.
Nem tudom, mit írjak még...

Szia matiri2!

Nem ismertelek sem matiriként,sem zomebazamként.Főként napközben,amikor egyedül vagy ,akkor jönnek elő ezek a szuicid késztetések?

Offline

Zsombor 

Ha vendégként esetleg itt vagy ....kérlek jelentkezz be néhány percre

Offline

Én voltam matiri, zomebazam, nem szándékoztam visszajönni, mert úgy éreztem, nem tudok elég segítő lenni, meg segítséget sem kapni.
De most itt vagyok egyedül, a családom dolgozik-iskolában van és nem tudom, kitől kérjek segítséget, hogy azt mondja, ne keressem meg az artériáimat, lesz ez még jobb is, van értelme elviselni.
Ha a férjemet felhívom, ő zsarolásnak veszi, a fiamat evvel nem terhelhetem, a barátaimat nem akarom megijeszteni, apám éppen kórházban fekszik egy gerincműtét után (mellesleg őket sem traktálhatom evvel, mert nem értik meg).
Nem tudom, mit csináljak.
Az már nem válik be, mint régebben, hogy beveszem egyben a napi nyugtató adagot és kialszom, mert már 3 mg-ot szedek.
Rájöttem, hogy az a családi mintám, hogy degradálnom kell önmagamat, hogy a többiek többnek érezzék magukat, merő "szeretetből" adom ezt nekik.
Odáig jutottam, hogy megyek átertől-áterig, a 12. gyógyszert szedem, 42 kiló vagyok, nem tudok évek óta aludni.
Nem tudom, mit írjak még...

Offline

ZSOMBOR79 írta:

Feltörték az internetem,ellopták a jelszavaim,mindent tudtak amit ide írtam,pedig ez a legbensőbb magánügyem.Ennek a féregnek ez sem volt elég eljött a házunkhoz és az öngyilkosságon nevetgélt,majd megosztott mindent a szomszédainkal,akik sorba buktak le.A válaszlépés nem marad el.

Mikor volt ez?

Az már súlyos személyiségi jogsértés ,visszaélés , stb stb magyarán rendőrségi feljelentést vonhat maga után és szabadságvesztéssel büntetendő .

A  nyílvános rágalmazásokról nem is szólva,

 

Az önbíráskodás szintén büntetendő!Tudom nehéz megállni,de,nem éri meg!!!!

Elso korben orvosi szakvelemenyeket szerez be az allaopotodrol!

Offline

Feltörték az internetem,ellopták a jelszavaim,mindent tudtak amit ide írtam,pedig ez a legbensőbb magánügyem.Ennek a féregnek ez sem volt elég eljött a házunkhoz és az öngyilkosságon nevetgélt,majd megosztott mindent a szomszédainkal,akik sorba buktak le.A válaszlépés nem marad el.

Offline

Kiwi1.2.3. írta:

ZSOMBOR79 írta:

A legnagyobb gond,hogy már azelőtt tönkretették az életem,hogy bármit tehettem volna.Az igazság nem fontos az embereknek,csak a gonosz,hazug megjegyzések.

Lehessen kin nevetni,csak ez a fontos. Egyszerüen más nyomorán ércelődve kicsit jobbnak érzik a szar életüket.Ha ez a sok rágalmazás nem ért vona akkor is megöltem volna magam,csak azt akartam,hogy egy kicsit ismerjenek meg milyen ember voltam,és ne várják a csodát,hogy majd jobb lesz.Azonnal forduljanak szakemberhez.Nekem ez már késő.Olyan mély nyomot hagyott bennem a betegség ,és a sok bántás hogy élnem így már nem lehet.

Zsombor 

Ha vendégként esetleg itt vagy ....kérlek jelentkezz be néhány percre

Offline

ZomboriHatesYou írta:

Kiwi1.2.3. írta:

  Zombori P...meg miegymás !

Sűrgősen tekerj tovább,mert rossz helyen parkolsz!

ajjaj

linket tudsz adni,ahonnan veszed a hülyeségeidet amiket leírsz?

 

azzal meg mi a problémád,hogy egy anomim fórumban egy névvel vagyok fent egyszerre kicsi bogár?

gyújtsak egy gyertyát a  hétágún?

 

Nézd krízis fórumban/ fórummal nem szórakozunk!Szerintem.

De te tudod.

Üdv:ajjaj 

 

Offline

  Zombori P...meg miegymás !

Sűrgősen tekerj tovább,mert rossz helyen parkolsz!

Offline

ZSOMBOR79 írta:

A legnagyobb gond,hogy már azelőtt tönkretették az életem,hogy bármit tehettem volna.Az igazság nem fontos az embereknek,csak a gonosz,hazug megjegyzések.

Lehessen kin nevetni,csak ez a fontos. Egyszerüen más nyomorán ércelődve kicsit jobbnak érzik a szar életüket.Ha ez a sok rágalmazás nem ért vona akkor is megöltem volna magam,csak azt akartam,hogy egy kicsit ismerjenek meg milyen ember voltam,és ne várják a csodát,hogy majd jobb lesz.Azonnal forduljanak szakemberhez.Nekem ez már késő.Olyan mély nyomot hagyott bennem a betegség ,és a sok bántás hogy élnem így már nem lehet.

Zsombor 

Ha vendégként esetleg itt vagy ....kérlek jelentkezz be néhány percre

Offline

A legnagyobb gond,hogy már azelőtt tönkretették az életem,hogy bármit tehettem volna.Az igazság nem fontos az embereknek,csak a gonosz,hazug megjegyzések.

Lehessen kin nevetni,csak ez a fontos. Egyszerüen más nyomorán ércelődve kicsit jobbnak érzik a szar életüket.Ha ez a sok rágalmazás nem ért vona akkor is megöltem volna magam,csak azt akartam,hogy egy kicsit ismerjenek meg milyen ember voltam,és ne várják a csodát,hogy majd jobb lesz.Azonnal forduljanak szakemberhez.Nekem ez már késő.Olyan mély nyomot hagyott bennem a betegség ,és a sok bántás hogy élnem így már nem lehet.

Offline

Tudom hogy nem szabadott volna titkolni az állapotomat.

Egy családtagommal beszéltem csak meg ezt.Elképzelhetetlennek tartotta rólam ,hogy ilyen dolgokon megyek keresztül.Már előbb szolnom kellett volna.De ha belegondolnak,hogy milyen szégyenként élik meg az emberek a a velük történteket,betegséget,rájönnek hogy a legtöbben titokként hordozzák a gondjaikat egész életükben ,és evvel sokszor megnehezítik a közvetlen környezetükben élő embereket életét is.(Akik nem értik mi a gond).

Offline

szia ZSOMBOR!

Az ismerős,és ismeretlenek kinevetnek megaláznak,leköpnek,halálosan megfenyegetnek

 

ezt így szokták az "egészséges" emberek

ennyit tudnak

(és utána jön a pszichiátria)

írnál privátot,hogy pontosan miről van szó?

 

Offline

ZSOMBOR79 írta:

Sziasztok.Gyermekkorom óta depressziós,pánikbeteg,és kényszercselekvéses vagyok.

Sokáig tudtam titkolni az emberek előtt.Párkapcsolatom is tönkrement ezek miatt.Egyedül élek,senkim sincs,még barátok sem.Sokszor kerültem kínos félreérthető helyzetekbe a betegségem miatt.Az ismerős,és ismeretlenek kinevetnek megaláznak,leköpnek,halálosan megfenyegetnek.Az internetre képpel feltettek ,bárhol járok sokan megismernek mocskolódnak,stb.Párkapcsolatom,gyermekem,munkám,barátaim sincsenek.Így élni nem lehet.

Kedves Zsombor79!

Hogy érted az, hogy leköpnek és hogy halálosan megfenyegetnek? Hol történt ilyen, hogyan? Ha ilyet csináltak veled valóban, és nem félreértetted (elnézést, hogy ezt feltételezem), akkor az büntetendő. Az is, ha felteszik valahová engedélyed nélkül a képedet.

Offline

ZSOMBOR79 írta:

Sziasztok.Gyermekkorom óta depressziós,pánikbeteg,és kényszercselekvéses vagyok.

Sokáig tudtam titkolni az emberek előtt.Párkapcsolatom is tönkrement ezek miatt.Egyedül élek,senkim sincs,még barátok sem.Sokszor kerültem kínos félreérthető helyzetekbe a betegségem miatt.Az ismerős,és ismeretlenek kinevetnek megaláznak,leköpnek,halálosan megfenyegetnek.Az internetre képpel feltettek ,bárhol járok sokan megismernek mocskolódnak,stb.Párkapcsolatom,gyermekem,munkám,barátaim sincsenek.Így élni nem lehet.

Szia Kedves Zsombor!

Ez annyira szomorú, de egyben felháborító is. Mi az, hogy a te rólad készült képpel visszaélnek. Akárki vagy, akármit tettél azért ezt nem érdemled meg, ezt senki sem érdemli meg. Remélem lesz itt valaki okos aki megmondja mit tegyél.

Itt egyébként szívesen látunk, a "száműzöttek" kútjánál.

Offline

Sziasztok.Gyermekkorom óta depressziós,pánikbeteg,és kényszercselekvéses vagyok.

Sokáig tudtam titkolni az emberek előtt.Párkapcsolatom is tönkrement ezek miatt.Egyedül élek,senkim sincs,még barátok sem.Sokszor kerültem kínos félreérthető helyzetekbe a betegségem miatt.Az ismerős,és ismeretlenek kinevetnek megaláznak,leköpnek,halálosan megfenyegetnek.Az internetre képpel feltettek ,bárhol járok sokan megismernek mocskolódnak,stb.Párkapcsolatom,gyermekem,munkám,barátaim sincsenek.Így élni nem lehet.

Offline

grenivagyok írta:

        Sziasztok!
   Egy 20 éves lány vagyok, aki február elején elvesztette édesanyját. Emiatt fordultam hozzátok, sajnos úgy érzem kezdek megbolondulni. Irogatok neki a facebookon, pedig tudom... nem fogja elolvasni. Éjszaka elépzelem ahogy az ágyamhoz ül. Holnap lenne 59 éves, de elvitte a leukémia. Tudjátok... apukámat már egész kicsi koromban elvesztettem. 11 hónapos voltam mikor agyvérzést kapott. Majd volt egy nevelőapukám , őt megölték. Itt 5 éves voltam. Majd amikor már végképp a báttyám jelentette nekem az apaképet.. 7 éves lehettem, mikor lecsukták. Teltek az évek, én azt hittem mostmár minden rendben lesz. De nem, epilepsziás lettem. Egyébként mióta anya meghalt volt 4 rohamom, míg máskor évente max 1. Nem bírom elviselni ,hogy elment. Én meg itt vagyok egyedül. Árván... igaz, itt a barátom(23) és a 2 testvérem is(ők már 40évesek). De egyik sem tudja adni azt a szeretetet, amit egy édesanya. Különleges. Most is remegek, sírok. Félek ,hogy elkap megint egy roham. Szerintem még semmit nem sikerült teljesen feldolgoznom ami velem történt. Félek, megbolondulok. Már alig eszek.. és kislánynak érzem magam. Gyereknek. Be fogok kattanni .......... 
 

Szegény. Sad

Tudom semmit nem érnek a sajnáló szavak. Emlékszem amikor én is elvesztettem egyik (ha nevezhetem) kedvenc nagyszülőmet. Mikor a temetkezési vállalkozásnál voltunk a nevét nem tudtam (rosszul emlékeztem). Volt olyan képzetem is hogy, nem ő halt meg a korházban, csak összekeverték, megjegyzem én nem láttam a holttestét. De ezt az elképzelésem csupán egy szóval romba döntötték.

De a lényeg. Én bennem csak a temetésen tudatusolt, hogy mi történt meg. Szerintem ez normális. Nekünk idő kell, mint (nevezhetem) érzékenyebb embereknek, ahhoz hogy feldolgozzuk az ilyen eseteket. Én szorongásos beteg vagyok, ez idő alatt nekem is sokkal többször jelentkeztek a tünetek, gyakoribbak voltak a rosszul létek.

Én együtt érzek veled. Az idő minden sebet begyógyít.

Offline

grenivagyok írta:

        Sziasztok!
   Egy 20 éves lány vagyok, aki február elején elvesztette édesanyját. Emiatt fordultam hozzátok, sajnos úgy érzem kezdek megbolondulni. Irogatok neki a facebookon, pedig tudom... nem fogja elolvasni. Éjszaka elépzelem ahogy az ágyamhoz ül. Holnap lenne 59 éves, de elvitte a leukémia. Tudjátok... apukámat már egész kicsi koromban elvesztettem. 11 hónapos voltam mikor agyvérzést kapott. Majd volt egy nevelőapukám , őt megölték. Itt 5 éves voltam. Majd amikor már végképp a báttyám jelentette nekem az apaképet.. 7 éves lehettem, mikor lecsukták. Teltek az évek, én azt hittem mostmár minden rendben lesz. De nem, epilepsziás lettem. Egyébként mióta anya meghalt volt 4 rohamom, míg máskor évente max 1. Nem bírom elviselni ,hogy elment. Én meg itt vagyok egyedül. Árván... igaz, itt a barátom(23) és a 2 testvérem is(ők már 40évesek). De egyik sem tudja adni azt a szeretetet, amit egy édesanya. Különleges. Most is remegek, sírok. Félek ,hogy elkap megint egy roham. Szerintem még semmit nem sikerült teljesen feldolgoznom ami velem történt. Félek, megbolondulok. Már alig eszek.. és kislánynak érzem magam. Gyereknek. Be fogok kattanni .......... 
 

Szia Greni!

Én is azt gondolom, hogy jó lenne, ha volna valaki, akihez fordulhatnál. A helyi családsegítőben biztos van pszichológus, vagy tudnak ajánlani. Ilyenkor sokat számít egy barátnő is, aki veled van, és együttérez.

Vannak barátaid, akik között egy kicsit biztonságosabban érezheted magad? 

A gyász borzasztó nehéz dolog, és tényleg nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy hirtelen egyedül maradj. Biztos vagyok benne, hogy édesanyád nagyon szeretett, és ezt a szeretetet hordozod most magadban, és keresed. Nem baj, ha írsz neki levelet, vagy beszélsz hozzá -- hiszen benned is él. Csak próbálj meg nem elzárkózni a világtól, az élőktől, keress rendes embereket, akik át tudják érezni, milyen nagy veszteség ért.

Offline

Nagyon szépen köszönöm, mindkettőtöknek! Felkeresek egy szakembert.

Offline

grenivagyok írta:

        Sziasztok!
   Egy 20 éves lány vagyok, aki február elején elvesztette édesanyját. Emiatt fordultam hozzátok, sajnos úgy érzem kezdek megbolondulni. Irogatok neki a facebookon, pedig tudom... nem fogja elolvasni. Éjszaka elépzelem ahogy az ágyamhoz ül. Holnap lenne 59 éves, de elvitte a leukémia. Tudjátok... apukámat már egész kicsi koromban elvesztettem. 11 hónapos voltam mikor agyvérzést kapott. Majd volt egy nevelőapukám , őt megölték. Itt 5 éves voltam. Majd amikor már végképp a báttyám jelentette nekem az apaképet.. 7 éves lehettem, mikor lecsukták. Teltek az évek, én azt hittem mostmár minden rendben lesz. De nem, epilepsziás lettem. Egyébként mióta anya meghalt volt 4 rohamom, míg máskor évente max 1. Nem bírom elviselni ,hogy elment. Én meg itt vagyok egyedül. Árván... igaz, itt a barátom(23) és a 2 testvérem is(ők már 40évesek). De egyik sem tudja adni azt a szeretetet, amit egy édesanya. Különleges. Most is remegek, sírok. Félek ,hogy elkap megint egy roham. Szerintem még semmit nem sikerült teljesen feldolgoznom ami velem történt. Félek, megbolondulok. Már alig eszek.. és kislánynak érzem magam. Gyereknek. Be fogok kattanni .......... 
 

Szia grenivagyok!

Szeretnélek kicsit megnyugtatni,ha szabad.

Nem kezdesz megbolondulni,nem bolondultál meg,teljesen normálisak a reakcióid!

 

 

 Februárban vesztetted el édesanyád.Teljesen friss még feldolgozhatatlan az az érzés,hogy már nincs veled.Az ő elvesztése a mentális terhelhetőséged szempontjából a jéghegy csúcsa jelenleg.

Ezt amit most átélsz, gyászfeldolgozásnak hívják,és jelenleg az első szakaszában tartasz Sok türelmet igényel önmagaddal szemben.Adj időt magadnak,és elsősorban ne szégyeld azt amit érzel ,amit teszel,add ki az érzéseidet.Szabad sírni,tombolni,gyerekként magzatpózban kuporogni a sarokban otthon,ha azt érzed,most ez lenne jó.

A gyászt mindenki máshogyan dolgozza fel!

Nem tudom ,mennyire megnyugtató ,hogy ha azt írom,hogy azzal,hogy írsz neki, szerintem nagyon jót teszed.Tudatában vagy annak,hogy ő már soha nem fogja elolvasni,nem fog rá válaszolni.Ezek nagyon fontos pontok.Ezt majd egy klinikai szakpszichológus bővebben el tudja neked magyarázni.Azért említek klinikai szakpszichológust,mert lehetséges,hogy az epilepsziád kialakulása összefüggésben lehet a feldolgozatlan veszteségekkel.

Nem tudom zárszóként mit írhatnék.

Fogadd Őszinte Részvétem

 

Offline

Grenivagyok, én 27 éves (már elvált édesanya) voltam, amikor a 67, majd rákövetkező évben a 60 éves édesanyámat elveszítettem. Akkor én csak gyászoltam, később jött ki rajtam az elvesztésük okozta fájdalom, ami persze még most is tart, csak már jóval kisebb mértékben. Én ma 57 éves vagyok és a fiam 37 éves.

Nagyon fiatal vagy. Mindenképpen kellene pszichológus segítségét kérned, nem tudom, budapesti vagy vagy vidéki, de el kellene jutnod egy pszichológushoz, aki segít az édesanyád elvesztésének a feldolgozásában. Vagy legalább eljuttat oda, hogy el tudod fogadni. Nem szabad önemészteni magad, az Élet sok más emberrel is kegyetlen. Vannak barátnőim, akik akkor veszítették el a férjeiket, amikor a kislányuk vagy a kisfiúk még 10 éves sem volt. Azoknak a gyerekeknek is nagyon nehéz volt, egész életre szóló sérülést szereztek.

Te már elég felnőtt vagy ahhoz, hogy segítséget kérj. Légy szíves, ne marcangold önmagad, hanem bízd rá magad most egy szakemberre. Nem pszichiáterre, hanem pszichológusra.

 

Offline

        Sziasztok!
   Egy 20 éves lány vagyok, aki február elején elvesztette édesanyját. Emiatt fordultam hozzátok, sajnos úgy érzem kezdek megbolondulni. Irogatok neki a facebookon, pedig tudom... nem fogja elolvasni. Éjszaka elépzelem ahogy az ágyamhoz ül. Holnap lenne 59 éves, de elvitte a leukémia. Tudjátok... apukámat már egész kicsi koromban elvesztettem. 11 hónapos voltam mikor agyvérzést kapott. Majd volt egy nevelőapukám , őt megölték. Itt 5 éves voltam. Majd amikor már végképp a báttyám jelentette nekem az apaképet.. 7 éves lehettem, mikor lecsukták. Teltek az évek, én azt hittem mostmár minden rendben lesz. De nem, epilepsziás lettem. Egyébként mióta anya meghalt volt 4 rohamom, míg máskor évente max 1. Nem bírom elviselni ,hogy elment. Én meg itt vagyok egyedül. Árván... igaz, itt a barátom(23) és a 2 testvérem is(ők már 40évesek). De egyik sem tudja adni azt a szeretetet, amit egy édesanya. Különleges. Most is remegek, sírok. Félek ,hogy elkap megint egy roham. Szerintem még semmit nem sikerült teljesen feldolgoznom ami velem történt. Félek, megbolondulok. Már alig eszek.. és kislánynak érzem magam. Gyereknek. Be fogok kattanni .......... 
 

Offline

Szia! Külföldön élek, végzettségem szerint rajztanár vagyok, de itt iskolai animátor, ezt nehéz magyarra fordítani (napközis óvó,-tanítónéni kb.). Évek óta küzdök a helyi integrációval és a pszichés problémáimmal (meg az ebből adódó önbizalomhiánnyal), nem túl ideális a külföldi lét számomra, de most már muszáj maradnom, a gyerekeim ide születtek, az apjuk helyi lakos. Magamtól jöttem ide, nagy reményekkel, most ez eléggé hullámvölgy (már évek óta sajnos). A kollégáim a munkámat kritizálják, de durván, megsemmísitően. És mivel nehezen védem meg magam, nekik lesz igazuk. A stresszt, a bizonytalanságot kérik rajtam számon, és hogy a gyerekek nem hallgatnak rám, mert ilyen vagyok. Pánikolok. Pedig közben érdekes, kreatív foglalkozásokat tudnék tartani a gyerekeknek (bár nehezek ők is, szociálisan terhelt, multikulti környéken lakunk.) Bármikor kirakhatnak, ideiglenes szerződésem van. Az iskolai szünetekben napi 10 órát dolgoztam. Úgy, hogy közben a kisebbik fiam még csak 14 hónapos, Magyarországon még gyesen lennék, itt alig kaptam valami támogatást. Az anyagi bizonytalanságtól is félek, mert komoly mélyrepülése volt tavaly a kapcsolatomnak, kiszolgáltatott voltam. Mindegy, elég bonyolult a helyzetem, gyámügyi cirkusz is van, több, mint egy éve (ennek remélhetően lassan vége lesz), fenyegetve érzem magam több szempontból. Nem fizikalag, de lelkileg, egzisztenciálisan. Amikor erről beszélek, akkor rámsózzák, hogy "üldözési mániám" van. Betegállomány kéne, pihenés, kikapcsolódás, egy kicsit még a saját gyerekeimtől is. De a párom 10 órákat dolgozik, én vagyok a gyerekekkel a munka után.
 

Online

Jolán írta:

Sziasztok! Most megint nagyon rossz... egész sorozatom volt munkahelyi konfliktusokból, úgy érzem, elveszítem a munkámat, és megint bebizonyosodik, ez a szakma se nekem való. Jó vagyok én valamire? És nem tudok kivel beszélni, a párom unja, a gyerekeimnek nem kéne megmutatnom, a kollégáimnak se, mert pont azért cseszegetnek, látszik a gyengeségem, anyám idős már, és sokat aggódik értem, stb. A környezetemben mindenkinek megvan a maga baja, és én meg csak "monomániásan nyavajgok". Nem szedem össze magam". Ha a pszichiáternek említem, ő csak a gyógyszeradag felemelésével tud reagálni. Közben pedig igazából csak aludni szeretnék....Fáradt vagyok, és nem tudok kevesebbet dolgozni, vagy ennyit dolgozom, vagy semennyit. (Nem engedik a félmunkát) De az anyagi nehézségektől és kiszolgáltatottságtól is félek. Betegállományba nem mehetek el, ideiglenes szerződésem van. De ott vannak a saját gyerekeim, akikre alig van időm. És már ők is fárasztanak. Bizonytalan minden. És idén leszek 40 éves. Mi értelme van a létezésemnek? (Jó, tudom, a gyerekeim miatt muszáj folytatni, de nehéz összeszorított foggal végignyomni a hétköznapokat...) Sad
 

szia.

Milyen munkahelyi konfliktusod volt? Mi a szakmád?

Offline

Sziasztok! Most megint nagyon rossz... egész sorozatom volt munkahelyi konfliktusokból, úgy érzem, elveszítem a munkámat, és megint bebizonyosodik, ez a szakma se nekem való. Jó vagyok én valamire? És nem tudok kivel beszélni, a párom unja, a gyerekeimnek nem kéne megmutatnom, a kollégáimnak se, mert pont azért cseszegetnek, látszik a gyengeségem, anyám idős már, és sokat aggódik értem, stb. A környezetemben mindenkinek megvan a maga baja, és én meg csak "monomániásan nyavajgok". Nem szedem össze magam". Ha a pszichiáternek említem, ő csak a gyógyszeradag felemelésével tud reagálni. Közben pedig igazából csak aludni szeretnék....Fáradt vagyok, és nem tudok kevesebbet dolgozni, vagy ennyit dolgozom, vagy semennyit. (Nem engedik a félmunkát) De az anyagi nehézségektől és kiszolgáltatottságtól is félek. Betegállományba nem mehetek el, ideiglenes szerződésem van. De ott vannak a saját gyerekeim, akikre alig van időm. És már ők is fárasztanak. Bizonytalan minden. És idén leszek 40 éves. Mi értelme van a létezésemnek? (Jó, tudom, a gyerekeim miatt muszáj folytatni, de nehéz összeszorított foggal végignyomni a hétköznapokat...) Sad
 

Offline

Tud valaki valamit Pistiről?

Offline

Köszönöm a sok segítséget, nagy erőt adnak nekem! Bár sajnos még mindig nem vagyok jól...

Offline

Csilla!Te nagyon jóérzésű, kedves egyéniség vagy.

S benned erő van!

Nekem is segítettél múltkor, hogy odafigyeltél rám, hogy tudtál nekem vigaszt adni.

Emberségből...

Itt vagyunk mi is, fogjuk a kezed, vagy meghallgatunk.

 

Offline

Postagalam, nagyon drága vagy Smile

Csilla, jobban vagy most?

A lelkisegély telefonszámok a fenti "Segítők" fülön elérhetők.

Offline

Csilla! Ki fogod bírni, mindjárt elmúlik, és jobb lesz minden Smile Kérlek, fogadd meg Samsung tanácsát, a beszéd tényleg fontos! 

Offline

Köszönöm samsung! Mindenképp megfogadom a tanácsos!

Offline

Köszönöm Postagalamb! Bár nem tudom, meddig bírom még... Sad

Offline

Csilla96, ilyen meg akarok halni állapotban sokat segíthet, ha a lelki elsősegélyszolgálatot telefonon felhívod. Régen működött, nekem segített. Igaz, most nem tudom, hogy van-e még ilyen szolgálat...az élő beszéd ilyenkor a legfontosabb.....mert akkor a másik reagál azonnal az érzelmi hullámzásodra.

Offline

Kitartást, Csilla! Én melletted vagyok!! Nagyon szeretlek, ne tedd meg kérlek...

Offline

Sziasztok! Ennyit arról hogy boldog vagyok... újra előjöttek a negatív gondolatok...ok nélkül... meg akarok halni... Sad

Offline

Lógusnál, áternél és tüdődokinál 

ja és házidokinál is...

Offline

Próbálj meg valami másra gondolni: tudod, fürdő, könnyű film v könyv, zenehallgatás... csak ne a fájdalomra figyelj.

Offline

Nyáron voltam tüdőszűrésen. tiszta...

bezzeg a gondolataim...

rosszul vagyok...

Offline

Kizárni, hogy tényleg van valami baja a tüdődnek. A szervi okokat ki kell zárni.

Offline

Röntgen minek? Csak megállapította hogy tényleg szorongok...

Offline

Azért mondd el, hogy ilyenkor mit érzel. Mit állapított meg? Nem értem, miért nem ad gyszert. Röntgent csináltak?

Offline

Később kapok valami lightosat. Addig nem ad, amíg ő nem látja át a dolgokat. Szerinte nem szükséges mert nagyon erős vagyok. Ilyenkor nem lát... elmondva meg semmit nem ér...

Offline

Mit mondott az orvos? Gyógyszert kapsz rá? Azért próbáld meg a relaxációt, picit biztos segít.

Offline

Voltam.. Valahányszor kijövök jobb... de utána rosszabb mint ahogy az előtte lévő legrosszabb állapotom... ennyire még sosem fájt... a relaxáció nem segít... 

Offline

Csak úgy jött a semmiből...

Elkezdett fájni a tüdőm, és ettől elszomorodtam. És egy öngerjesztő folyamat eredményeképp eljutottam idáig...

Nagyon fáj...

Meg akarok halni...

Offline

Valaki... kérlek...

 

Offline

Senkit nem bántottál meg,mind aggódunk érted. Ez a hely,ezért van,nyugodtan írj bármikor. Írtam privit.

Offline

Köszönöm mindenkinek aki segíteni próbál. Ne haragudjatok, nem akartam.senkit megbántani, egyáltalán bántani. Igazatok van, talán meg kell próbálnom.nem.feladni. Köszönöm nektek.a kedves, bíztató szavakat.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
//