Krízis, öngyilkossági szándék esetén itt kaphatunk gyors segítséget

2131 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés

Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Jártam,több évig de csak pénzkidobás volt nekem. Nem volt olyan hasznos,hogy megérje az árát. nekem a gyogyik válnak be. Voltam kineziológusnál, akupresszúrán. meg már nem is tudom min még. Nekem a gyogyik válna be. Persze amíg hatnak.....Ma jobb egy kicsit. Így megy ez.


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Jártam,több évig de csak pénzkidobás volt nekem. Nem volt olyan hasznos,hogy megérje az árát. nekem a gyogyik válnak be. Voltam kineziológusnál, akupresszúrán. meg már nem is tudom min még. Nekem a gyogyik válna be. Persze amíg hatnak.....Ma jobb egy kicsit. Így megy ez.


Offline
Csatlakozott: 2017 feb 26

akbar írta:

Már minden az országban fellelhető antidepin túl vagyok. A dokim már nem tud mit ajánlani.Van ami nagyon sokáig(évek) és nagyon jól hatott,de mindig visszestem(esek). Hamar kialakul a rezisztencia. Ez van,minden nap küzdelem és meddő harc.

Terápiára is jársz v csak a gyógyszerek vannak(lennének)? 


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Már minden az országban fellelhető antidepin túl vagyok. A dokim már nem tud mit ajánlani.Van ami nagyon sokáig(évek) és nagyon jól hatott,de mindig visszestem(esek). Hamar kialakul a rezisztencia. Ez van,minden nap küzdelem és meddő harc.


Offline
Csatlakozott: 2015 nov 1

Szia! Mi a baj?

Én is pont ugyanezt szeretném, elaludni hogy ne tudjak már semmiről és vége legyen az állandó szenvedésnek..


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 12

Nem birom mar ezt az eletet.teljesen kesz vagyok.nem akarom megolni magam csak szeretnek vegre bekeben elaludni orokre hogy vege legyen mar ennek a szarnak ami velem van...ennyi.off...


Offline
Csatlakozott: 2018 feb 19

akbar írta:

Sziasztok!

Sajnos nálam ez igen gyakori. Egy ideig jól elvagyok,majd iszonyat megzuhanok. De ennyire ritkán...Oka nincs. Csak jön. Otthon vagyok. Nemrég értem haza a melóból. Édesanyám miatt élnem kell,nem leszek öngyi nyugi???? Bár szeretnék de miatta nem tehetem.....

Az jó, hogy ha már legalább egy okod van az életben maradásra.

Az állapotod viszont már nem annyira jó. Szedsz valamilyen gyógyszert?


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Nem tudom,hogy került oda az a három kérdőjel


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Sziasztok!

Sajnos nálam ez igen gyakori. Egy ideig jól elvagyok,majd iszonyat megzuhanok. De ennyire ritkán...Oka nincs. Csak jön. Otthon vagyok. Nemrég értem haza a melóból. Édesanyám miatt élnem kell,nem leszek öngyi nyugi???? Bár szeretnék de miatta nem tehetem.....


Offline
Csatlakozott: 2018 feb 19

akbar írta:

Nagyon rosszul vagyok....

Kedves akbar, tudom, hogy nehéz most beszélned. Ezért csak nagy vonalakban vázold fel, kérlek, mit érzel pontosan. Hol vagy most, mi történt?


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 13

akbar írta:

Nagyon rosszul vagyok....

Mi a baj??


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Nagyon rosszul vagyok....


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Sajnos nem lehet össze-vissza szedni a pszichiátriai gyógyszereket; úgy nem segítenek. A zajkioltó fülhallgatóban én tudtam aludni, tehát továbbra is azt javaslom, valamint azt, hogy menjen orvoshoz. 


Offline
Csatlakozott: 2015 nov 1

Annyi orvosnal voltam mar es senki se segitett.. igaz hogy regen csak a depresszio es alvaszavarral kezeltek, ez a zajerzekenyseg az utobbi par evben alakult ki. Az egyik pszichiater Amitrexet irt fel tavaly, azt mondta ettol nem fogok figyelni a zajokra. Nem tudom mar volt-e valami hatasa, mert akkor sokminden tortent es par honap utan abbahagytam, de maradt meg belole sok es ma elkezdem ujra szedni mert erzem hogy kezdek megorulni. A legkisebb eszrevehetelen hangokra is figyelek es ma is reggelig csak szenvedtem az agyban, arra figyeltem hogy mit hallok. Szornyu ez, keptelen vagyok masra figyelni, akarmilyen almos is vagyok nem megy az alvas, mert nem bir kikapcsolni az agyam az idegessegtol.

A zajkiolto fulhallgato jo lehet de abban szerintem nem tudnek aludni. Nappali viseletre jok ezek a fuldugok de az alvassal van a problema.

A neurologus mit tud ezzel kezdeni? Meg sose voltam. 

Koszonom a segitseget!


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Kedves Zsoofi! Feltétlenül kérj segítséget, ne szenvedj egyedül! Próbálj meg elmenni egy pszichiáterhez vagy neurológushoz (ehhez a háziorvosodnál kell kérni beutalót), hogy mi okozhatja a túlérzékenységedet! Én is nagyon érzékeny vagyok zajokra, és gyakran használok füldugót, meg zajkioltó fülhallgatót (zajkioltó fülhallgatót vagy fejhallgatót lehet venni, nagyon jók, bár nem olcsók). 


Offline
Csatlakozott: 2015 nov 1

Sziasztok. Nem irtam meg ide, nem mertem.. de egyre rosszabb, nem tudom mit csinaljak, ramjott eros idegesseg a felelemtol, kilatastalan minden, nem birom abbahagyni a sirast, mar zsibbadok, remegek. Annyira ketsegbeesett vagyok, az a problemam h nem birom a zajokat, evek ota egyre rosszabbul viselem es egyre rosszabb lett mert allandoan hangok jonnek a szomszedbol meg mindenhonnan, megorulok a legkisebb hangtol is, fuldugo nelkul nem birtam volna megmaradni, de mar az se segit, mar semmi se segit.. eddig az volt az egyetlen remenyem hogy elkoltozok egy csendes helyre ahol semmi zaj nincs, csak ez tartott eletben, ezert nem adtam fel de mar ez se segitene, kikeszultem, mar csak meghalni akarok mert sose lesz mar normalis eletem, allandoan fogom hallani a hangokat, erre nincs gyogyszer mint  a depressziora, semmi se segit. Nem tudom milyen betegseg ez, valoszinuleg sokan hulyenek neznek mert senki se erti milyen kinszenvedesbol all emiatt az eletem, foleg azert mert aludni se tudok mar az idegessegtol, rettegek allandoan a zajoktol. Nem tudom mit csinaljak, kilatastalan az eletem idegbetegen, nem akarok mar elni mert ez nem elet 


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Kedves Setapalca és magany!

Próbáljatok meg ilyenkor egymással beszélgetni. Ha empatikusan oda tudtok figyelni egymásra, a saját szenvedésetek enyhülhet.


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 12

Maganyos vagyok es ures.nem akarok meghalni de rettegek

.

 

 

 

 

 


Offline
Csatlakozott: 2012 jún 7

valaki beszélgetne v lem? nagyon szarul vagyok.....:--(


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Kedves magány! Jó, ha próbálsz elérni valamilyen közös ismerőst. De ne felejtsd el, hogy nem te felelsz az életéért, nem veheted magadra ezt a terhet.


Offline
Csatlakozott: 2017 feb 26

help25 írta:

Nem bírom már tovább! Szeretnék meghalni már! Sad :( Sad :( 

Help 25 , ,ha van erőd, írj. kérlek írj róla 


Offline
Csatlakozott: 2017 feb 26

help25 írta:

Nem bírom már tovább! Szeretnék meghalni már! Sad :( Sad :( 

Help 25 , ,ha van erőd, írj. kérlek írj róla 


Offline
Csatlakozott: 2018 feb 2

Nem bírom már tovább! Szeretnék meghalni már! Sad :( Sad :( 


Offline
Csatlakozott: 2017 feb 26

magány írta:

sziasztok

A barátom aki külföldön él, elköszönt tőlem és kikapcsolta a telefonját..... Nem tudom elérni sehogy...... Hülyeséget akar csinálni...... Mit tudok tenni ilyen esetbe......???????????? Teljessen tehetetlennek érzem magam!!!!!!!!!

 

 

Magány ! közös ismerősv bárki akit esetleg akár facen is eltudnál érni ,  aki  esetleg ugyanott él ahol a barátod,valaki aki meg tudná nézni,hogy mi a helyzet?


Offline
Csatlakozott: 2012 jún 7

sziasztok

A barátom aki külföldön él, elköszönt tőlem és kikapcsolta a telefonját..... Nem tudom elérni sehogy...... Hülyeséget akar csinálni...... Mit tudok tenni ilyen esetbe......???????????? Teljessen tehetetlennek érzem magam!!!!!!!!!


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Kedves Daelyn,

talán írhatnál egy levelet, amit valakinek megmutatsz -- szüleidnek, egy tanárnak, iskolapszichológusnak, akiben a leginkább megbízol! Erre képesnek érzed magad?


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

Daelyn írta:

Leírni le tudom .

De, ha bárki arra kèrne, hogy megszólaljak, kèptelen lennèk rá. Teljesen nèmaság...szájzár az emberek felè...

Nem tudok megszólalni, lassacskán mindent írásban folytatok. 

Az iskolában ès más környezetben is tökèletesen nèma vagyok mások felè.

Szia! Az iskoládban nincs iskolapszichológus? Mi lenne, ha írásban kommunikálnál azokkal, akiknek (még) van mondanivalód? Az iskolapszichológussal is kommunikálhatnál így. Asszem Feldmár mesélte, hogy volt egy olyan páciense, akivel egy évig heti egyszer 50 percig ültek egymással szemben és a páciens egy szót sem szólt. Feldmár sem. Aztán egy év után elkezdtek beszélgetni.


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 16

Leírni le tudom .

De, ha bárki arra kèrne, hogy megszólaljak, kèptelen lennèk rá. Teljesen nèmaság...szájzár az emberek felè...

Nem tudok megszólalni, lassacskán mindent írásban folytatok. 

Az iskolában ès más környezetben is tökèletesen nèma vagyok mások felè.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Kedves Daelyn,

fontos lenne, hogy tudj erről beszélni valakinek. Miért érzed úgy, hogy nem tudsz róla beszélni?

Ha nekünk itt el tudod mondani, akkor talán megtalálod a módját, hogy másnak is beszélj róla. 


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 16

Most szerintem kèptelen lennèk. Mivel mèg sajnos nem töltöttem be a kellő èletèvemet, ahhoz, hogy erről rendelkezhessek így aszülőt/gondviselőt kellene valami folytán èrtesíteni erről a lehetsèges szándèkomról, hogy èn kórházba feküdnèk be.

Viszont, elèg nehezemre esik bárkihez is oda állni, hogy : szia, öngyilkos szándèkaim vannak, ès amúgy most azonnal kórházba kellene vinned...

 


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Kedves Daelyn!

Be tudnál most feküdni egy kórházba, például a Péterfybe?


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 16

Nem akarok itt lenni....értéktelen vagyok...senki.....a világban egy kis porszem, ami úgyis feleslegessé válik a többi közt.
Nem akarok érezni, nem akarok emberek közé menni, nem akarok semmit csak, hogy vége legyen ennek az örökös szenvedésnek ami körül vesz....
Nem bírok tovább itt maradni, a fájdalom, a szorongás, a gondolatok egyre jobban elhatalmasodnak rajtam.
Úgy sem érdekelne senkit sem, ha megtenném, hisz csak megkönnyebbülnének, hogy még egy problémával kevesebb.
Csaponganak a gondolataim....nem tudok semmire sem koncentrálni.
Nem érdekel semmi.....az iskola....az emberek....csak a fájdalom vesz körbe és ringat a magány bölcsőjében.
Csak véget akarok vetni mindennek. Az életemnek, már ha ezt egyáltalán életnek lehet nevezni....
Minden egyes nap rettegek az éjszakától, mikor tudom, hogy a gondolataimmal egyedül vagyok a sötét szobámban, és tehetetlenül állok, az öngyilkosság peremén.
Egyre többször gondolok rá. Mikor....hogyan tenném meg.....
Senkivel sem akarom tudatni a közelemben lévőkkel, nem akarom, hogyha már elhatároztam magam efelé akkor bárki is megállítson.
De úgy érzem még ehhez is gyenge vagyok....még erre is képtelen vagyok....
Gyenge...tehetetlen....magányos....értéktelen...mihaszna...kitaszított......
Némán élem a mindennapjaim. Nem szólok másokhoz és ők sem hozzám. De ez lehet így van rendjén....
A FURA LÁNY....akinek a kezét újabb és újabb hegek ékesítik, aki csak számkivetettként létezik ebben a világban.
Aki sosem tartozott sehová, csak fájdalmat, gúnyt, kirekesztettséget és magányt kapott.
Nincs értelme itt maradnom, nincs értelme miért folytatnom, nincs értelme..... 

Sajnálom..... Sad

 

 


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

Ezt találtam még. 

http://www.peterfykh.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=84&Itemid=113

"Tekintve, hogy az öngyilkossági veszélyeztetettség számos élethelyzetben és számos pszichiátriai betegségben jelentkezhet, az ilyen javallattal az osztályra történő felvételkor nem a diagnózis a döntő, hanem a beteg együttműködő készsége. Ezekre a páciensekre sem területi felvételi kötelezettség, sem korlátozás nem vonatkozik, a betegek bármilyen orvosi beutalóval, ill. önként is jelentkezhetnek."


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

PhilC írta:

Budapesti vagyok.

Kórház? Oda, gondolom, be kellene feküdnöm... van olyan lehetőség, ahol nem kell befeküdni, de azonnal kaphatnék segítséget?

Jobb híján, egyelőre: https://bura.hu/szakmai-informaciok/krizisintervencios-telef

Én már hívtam a 116-123-at egyszer (egy búrás társunk kérdésére kerestem a választ) és nagyon nagyon nagyon rendesek voltak. 

Próbáld meg.


Offline
Csatlakozott: 2018 feb 19

Budapesti vagyok.

Kórház? Oda, gondolom, be kellene feküdnöm... van olyan lehetőség, ahol nem kell befeküdni, de azonnal kaphatnék segítséget?


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

PhilC írta:

Nem tudom, mit kezdjek a bennem lévő feszültséggel. Már szinte szünet nélkül bőgök és üvöltözök, mint egy idióta. Úgy érzem, senkitől se kapok támogatást. A környezetemtől azt a visszajelzést kapom csak, hogy hisztérikus vagyok, és hogy nem lehet velem beszélni. Én meg úgy érzem, hogy én nem tudok beszélni senkivel. Dühös vagyok emiatt, és csalódott.

Próbáltam sportolni is, futni, ilyenek, hátha levezeti az indulataim, de kevesebb energiám van, mint valaha, gyakorlatilag vonszolom magam. Máskor meg úgy érzem, a legszívesebben mindent szétvernék magam körül, de érzem, hogy igazából akkor se tudnék lenyugodni.

Mivel még csak hétfő van, ezért azt mondanám, kórház. 

Budapesti vagy?

Többiek, segítsetek, hol is van krízisintervenciós osztály akár Budapesten, akár bárhol az országban?


Offline
Csatlakozott: 2018 feb 19

Nem tudom, mit kezdjek a bennem lévő feszültséggel. Már szinte szünet nélkül bőgök és üvöltözök, mint egy idióta. Úgy érzem, senkitől se kapok támogatást. A környezetemtől azt a visszajelzést kapom csak, hogy hisztérikus vagyok, és hogy nem lehet velem beszélni. Én meg úgy érzem, hogy én nem tudok beszélni senkivel. Dühös vagyok emiatt, és csalódott.

Próbáltam sportolni is, futni, ilyenek, hátha levezeti az indulataim, de kevesebb energiám van, mint valaha, gyakorlatilag vonszolom magam. Máskor meg úgy érzem, a legszívesebben mindent szétvernék magam körül, de érzem, hogy igazából akkor se tudnék lenyugodni.


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

PhilC írta:

Hosszú ideje először ismét szeretném bántani magamat. Iszonyatos késztetést érzek rá, hogy megégessem magamat, vagy belevágjak magamba. Az öngyilkosságon is gondolkozom.

Jövő hét keddre van időpontom pszichiáterhez, életemben először megyek ilyen szakemberhez. Az időpontot körülbelül egy hónapja kaptam meg. Úgy gondoltam először, hogy egy nagy előrelépés a részemről, hogy beismertem, hogy segítségre van szükségem, és hogy segítséget is kértem. De igazából ez a beismerés totálisan a földbe döngölte az egóm. Úgy érzem, ezzel az új betegségtudattal az utolsó pajzsomat számoltam fel, teljesen védtelen vagyok.

Most már csak egy hét van hátra, de nehezebb, mint valaha. Tudom, hogy soron kívül is bekerülnék, akár már most, ha beismerném, hogy öngyilkossági gondolataim vannak, de egyszerűen képtelen vagyok ezt így kimondani. Úgy értem, ismeretleneknek, személyesen. Kiszolgáltatva érezném magamat, úgy érzem, már élből azzal fogadnának, hogy na, itt van egy újabb bolond.

Egyszerűen nem tudom, mit tegyek. Egy darab ember van az életemben, és mikor ezzel az emberrel is összerúgom a port, úgy érzem, nincsen hová forduljak. Nem akarok meghalni, mert úgy érzem, vannak még céljaim, amiket véghez akarok vinni. Ugyanakkor úgy érzem, hogy mindannak, ami történik, mióta csak az eszemet tudom, már egyre kevesebb értelme van. Úgy érzem, minél többször gondolom át, minél inkább telik az idő, annál inkább az az egyértelmű válasz, hogy vége van, és nincs értelme küzdeni. Semmi sem lesz jobb, csak én leszek egyre fáradtabb. Minél többet magyarázok, úgy érzem, annál kevésbé értenek meg. Minél többet teszek, annál inkább bolondnak, önzőnek vagy agresszívnek tartanak. Belefáradtam abba, hogy rossznak, kifejezésre képtelennek és bolondnak kelljen éreznem magamat.

Nem tudom, mit csináljak.

Szia! 

Jó, hogy írtál ide. Először is: bírd ki kérlek jövő keddig. Aztán menj is el az áterhez. A gyógyszerek nagyon sokat tudnak segíteni! Én nagyon sokáig nem voltam hajlandó gyógyszert szedni, most úgy érzem, életmentő a jól megválasztott gyógyszer.

Nézz körül a fórumon és blogbejegyzések között. 

Itt van egy topik:

https://bura.hu/forum/bajok/szuicid-gondolatok

Ratkóczi Éva doktornő írása:

https://bura.hu/szakmai-informaciok/terapiak/ratkoczi-eva-doktorno-va/mi-a-teendo-ongyilkossag

Kitartás.


Offline
Csatlakozott: 2018 feb 19

Hosszú ideje először ismét szeretném bántani magamat. Iszonyatos késztetést érzek rá, hogy megégessem magamat, vagy belevágjak magamba. Az öngyilkosságon is gondolkozom.

Jövő hét keddre van időpontom pszichiáterhez, életemben először megyek ilyen szakemberhez. Az időpontot körülbelül egy hónapja kaptam meg. Úgy gondoltam először, hogy egy nagy előrelépés a részemről, hogy beismertem, hogy segítségre van szükségem, és hogy segítséget is kértem. De igazából ez a beismerés totálisan a földbe döngölte az egóm. Úgy érzem, ezzel az új betegségtudattal az utolsó pajzsomat számoltam fel, teljesen védtelen vagyok.

Most már csak egy hét van hátra, de nehezebb, mint valaha. Tudom, hogy soron kívül is bekerülnék, akár már most, ha beismerném, hogy öngyilkossági gondolataim vannak, de egyszerűen képtelen vagyok ezt így kimondani. Úgy értem, ismeretleneknek, személyesen. Kiszolgáltatva érezném magamat, úgy érzem, már élből azzal fogadnának, hogy na, itt van egy újabb bolond.

Egyszerűen nem tudom, mit tegyek. Egy darab ember van az életemben, és mikor ezzel az emberrel is összerúgom a port, úgy érzem, nincsen hová forduljak. Nem akarok meghalni, mert úgy érzem, vannak még céljaim, amiket véghez akarok vinni. Ugyanakkor úgy érzem, hogy mindannak, ami történik, mióta csak az eszemet tudom, már egyre kevesebb értelme van. Úgy érzem, minél többször gondolom át, minél inkább telik az idő, annál inkább az az egyértelmű válasz, hogy vége van, és nincs értelme küzdeni. Semmi sem lesz jobb, csak én leszek egyre fáradtabb. Minél többet magyarázok, úgy érzem, annál kevésbé értenek meg. Minél többet teszek, annál inkább bolondnak, önzőnek vagy agresszívnek tartanak. Belefáradtam abba, hogy rossznak, kifejezésre képtelennek és bolondnak kelljen éreznem magamat.

Nem tudom, mit csináljak.


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 19

pixeles sajnos.....a csöpögősök a filmet nézzék meg...én most ezt küldöm így szombat este nektek.....s nem egészen off , mielőtt bárki belekötne....


 

 


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Szia Evangelicback!

Jó lenne, ha tudnál megint járni terápiába. Próbáld meg például a Nap-kört, hátha ott tudnak segíteni: http://www.nap-kor.hu/ujhonlap/cimlap.html


Offline
Csatlakozott: 2018 feb 5

Üdv  Mindenkinek!

Lehet, hogy ez nem is idevaló, de annyira szégyenlem magam, inkább írok. Nem tudom kihez forduljak segítségért. 20 éve kb tart a szorongós, depressziós,pánikos karrierem. Az első terápimnak 3 hónapja lett vége, nyugdíjba ment a doktornő. 

Azt hittem képes leszek önálló életvitelre. Kb.3 hete folyamatos szorongás, a lakásból mem merek kimenni, ill ha megemberelem magam, és gyógyszert veszek be + sűrűn imádkozok akkor így vagy úgy sikerül. Egyedül élek, segítséget mem merek kérni. 

Ismerem a jeleket, tudom hogy ez egyre inkább beszűkül majd kontrolálhatatlan lesz.

Félek, hogy a munkámat is elvesztem emiatt. Nagyon szégyenlem magam. Valaki szakemberrel kellene beszélnem, de nem tudom hova forduljak. 

Segítségeteket köszönöm.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Már csak két nap, tarts ki!


Offline
Csatlakozott: 2018 feb 2

Nagyon nem bírom már! Úgy érzem soha nem jön el a hétfő......... Sad :( Sad :( Sad :( Sad :( 


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Na gyere a halottmosóba iszunk valamit .

 


Offline
Csatlakozott: 2016 jan 28

Dopamin, nem tudom hogy kell torolni. Nem szamitok bantalmazott nonek, nem kapok szallast. Most visszajottem a lakasba, ok mennek el az anyosomekhoz hetvegere. El fogom vesziteni a gyerekeimet. De talan jobb lesz nekik igy.


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Jolán 3x küldted el nem tudod valamelyik kettőt letörölni. Nincs valami szálló bántalmazott nőknek? A gyermeked talán csak segélykiáltásból mondta ezt és nem komolyan a 6 éves kornál csak a 12-20 évig tartó időszak a legnehezebb. Első sorban  fedelet keresnék hogy az állást meg tudjam tartami. Nem a te szégyened! Mindenhez kettő kell az elbaszáshoz is a hibázáshoz is ahhoz is hogy egy gyerek tönkremenjen NEM A TE SZÉGYENED ÉS NEMCSDAK A TE HIBÁD!


Offline
Csatlakozott: 2016 jan 28

Baj van, nagy baj van. Elbasztam, lehet hogy megint rank szall a gyamugy, pedig mar majdnem vege lett. A ferjem engem hibaztat. A 6 es fel eves fiam uvoltott velem tegnap, hogy oljem meg ot, nincs ertelme elnie. Azert mert nem adtam neki joghurtot. En hulye elmondtam a tanarnonek, mert szerintem osszefugg a gyerek iskolai elmenyeivel, nincs onbizalma, nullanak tartja magat. Majd felhiv az iskola -pszichologus. Nagyon le lettem baszva, most par banom en is. Tonkretettem a gyerekem eletet a depressziommal. Most az utcan vagyok, el lettem kuldve. Nem tudom mit csinaljak, nincs kivel beszelnem, nem merek hazamenni. Nem fizikailag vagyok fenyegetve, de szegyellem magam, hibaztatva vagyok. Az utcan uvoltoztunk, ha lattak a szomszedok, megint elveszthetem a munkamat. Megint pillanatok alatt omlott ossze minden. Mert nem birom tartani a szamat. Mert itt en bel az orszagban senki nem segit. Atok vagyok en a gyerekeimnek is. Mit csinaljak? Hideg van, esik az eso. Kerlek ne dobjatok ki a krizis topicbol csa azert, mert meg nem oltem meg magam. Mindenhonnan ki vagyok dobva! ! Segitseg! !


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

engem 1, 5 évig kezeltek kemóval

( megőrőrültem amikor elkezdett a hajam hullani)

 műtéttel sugárral rettegtem,

majd halott voltam csak még lélegeztem

végül senki nem számítot csak én

és mikor befejeződött a kezelés még olyan igazi járkáló hulla voltam

aki még két-3 évig csak vegetált

Olyan iszonyatosan kimerült és fáradt voltam

. Olyan amikor valami hatalmasat viszel véghez

és amikor vége van nem tudod hogyan tovább

egyáltalán akarod e tovább

. Talán ha van lehetőséged meg az a nyamvadt 3 évnyi munkaviszonyod öt év alatt

kis pszichiátriai diagnózissal megspékelve leszálakoltathatnád magad

hogy egy kicsit önmagadra találj.

Ha nem akkor is javaslok pszichiátriai kezelést.

(Bár én is megtettem volna)

Kérlek írd meg erről mit gondolsz?


Offline
Csatlakozott: 2018 feb 2

Rákos lettem, amiből úgy néz ki, sikeresen kikezeltek. 2 évig ez miatt csak a kórház volt, és idéb folytattam újból az Egyetemet, de egy tárgyam nem sikerült, 2 évet csúszom miatta. Sad Nem tudok megtartani egy munkahelyet se, mert nem merek kérdezni, rengeteg gond van ebből, és egy hó után elküldenek mindenhonnan. Semmi nem sikerül, belefáradtam abba, h mindig küzdjek, egyszerűen sok! A legnagyobb baj, az saját magam! Annyira nem bírom már :( 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen