Magányos vagyok!!

327 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés
Offline

Nincs mit. Smile

Offline

http://tudnodkell.info/csernus-durva-dolgot-muvel-a-testunkkel-a-magany

Csak mert ma találtam...

Offline

Sziasztok! Ez a jelző rám is illik...

köszi!

Offline

Sziasztok. Itt írtam kicsit a magányról, hátha segít valakinek http://introvertaltak.blog.hu/2016/06/01/magany_608 

Offline

Nagyon magányos 51 ves nö vagyok ,barátot,vagy társat keresek. Nincs valaki köztetetek Zalai?

Offline

Én is xepliont kapok (150 mg-ot). Próbáltam már beszélni a dokival, hogy csökkentsük, de nem egyezett bele. Nem tapasztalsz hányingert Hercegnő? Am sztem meg amilyen hejes csaj vagy és a kommentekből ítélve igazi egyéniség, biztos jön majd másik fiú, aki szeret Smile

Szia Kedves Akbar Smile

Egy kissé furcsa ez a sok kérdés a Szerelmemmel kapcsolatban bevallom... de válaszolok Neked: Nem, még sohasem láttam Őt élőben csak képen, még soha nem találkoztam vele. interneten, skype-on és Telefonon beszélgettünk de még nagyon régen volt ez. Nekem Ő olyan nem is tudom, de biztonságot ad, ragaszkodom Hozzá és Szeretem. A Lelkét de a Testét is. Úgy érzem, hogy Összetartozunk. És amikor régen beszélgettem vele, úgy éreztem, kölcsönösen szimpatikus vagyok neki is. És most Nagyon fáj ez az egész, hogy csak úgy eltűnt. A Családját nem ismerem, sosem beszélt róluk, talán a nagyszüleit említette a chaten egyszer... de erről nem esett szó.... csak nagyon Fáj a Hiánya, de az főleg, hogy nem ír, és szeretném, ha azt írná nekem, hogy Hiányzom Neki és Szeret és Gondol rám, de mindennap úgy fekszem le, hogy Fájdalommal a Szívemben, hogy ma sem kaptam üzenetet Tőle. Rettenentő Fájdalmas számomra ez :'(

Offline

Hercegnő: egyik napról a másikra tünt el Remény? Azóta semmit nem tudsz róla? Taliztatok személyesen? Családját megismerted? Bocs a sok kérdést,csak kiváncsi vagyok....

Értelek, ez szuper, hogy Neked bevált a gyógyszered. Tulajdonképpen én is kezdek lassacskán jól vagy jobban lenni. Nekem most csökkentették az injekciót (havonta kapok 100 mg Xepliont Paranoid Skizofréniára, előtte 150 mg-ot kaptam). Valójában Reménybe (a fiúba) és a reménybe (mint fogalomba) is vagyok Szerelmes. Remény (mármint a fiú, Ő valós személy, ezt a nevet használta régebben a chaten, ezért hívom így Őt). Néha rámtör nagyon a Hiánya, hogy nem beszélünk és "eltűnt" mindenhonnan... aztán mindig összeszedem magam és lefoglalom magam valamivel. Ilyen elfoglaltság például a Szerkesztés (képeket és weblapokat szerkesztek).

Offline

Az elején persze nem volt semmihez se kedvem, csak amikor már enyhült. És amikor még mélyebb volt tanulni se tudtam.

Offline

Én szedtem sok antidepresszánst és végül az aurorix segített viszont egy éve már azt sem szedem és így is hónapról hónapra aktívabb vagyok. Nem is tudom hogy sikerült leküzdeni, csak tanultam egy ideig, útána azt csináltam legtöbbször, amihez kedvem volt. Most meg azon vagyok, hogy egyre több hasznos dolgot csináljak ha van kedvem, ha nincs.

Amúgy kétféleképpen lehet értelmezni, amit írsz. Jól értem, hogy a reménybe vagy szerelmes? Ő az a fiú? Ha így van, nagyon kreatívan megfogalmaztad Smile

Szia Kedves Trevor Smile

Köszönöm szépen, hogy szóltál hozzám. Sajnálom, hogy neked is volt részed a reménytelenségben... nálam ez már nagyon hosszú ideje tart, 10 éve szeretem a Fiút, eleinte sokat beszélgettünk, Barátok voltunk, csak azután változott meg minden (nem azonnal), hogy bevallottam neki, hogy Szeretem. Egy ideig keresett, jóban voltunk nagyon, megértettük egymást, majd kezdtek ritkulni ezek a közös beszélgetések stb... és azt vettem észre egyszer, hogy már évek óta nem is beszélünk. Akkor még nagyon sokat írtam "róla", mármint próbáltam "felhívni a figyelmét magamra", és ez máig így van, de olyan, mintha a levegőnek írnék... szoktam Neki sms-t írni, de nem válaszol. Nagyon fáj. :'( De én megértem, hogy velem nem tud mit kezdeni. Mármint egy reménytelenül szerelmes nővel mit is kezdhet az ember fia...? Na mindegy ez van, ebben élek már régóta ebben a vágyakozásban és bánatban... Ezt nem lehet megszokni de mégis ez van. Igaziból én egy "picit" magamnak való is vagyok, nehezen tudok nyitni... Köszi szépen, hogy regiztél az oldalamra, rendes vagy Smile Majd szerkesztem, ha kicsit jobban leszek. Amúgy Terápiára járok, illetve a pszichiáteremhez, aki szokott velem beszélgetni. Gyógyszert is kaptam, de nem szedtem be, mert félek már szinte az összes gyógyszertől (sokat ártottak nekem). Te szedsz most valamit, és ha igen hogy vált be...? Hogy küzdötted le a Reménytelen Szerelmet, ha sikerült egyáltalán...? Most hogy vagy...?

Offline

Szia Hercegnő!

Ismerős érzés a reménytelenség. Nekem is volt részem benne pár hónapig. Neked ez mióta tart? Próbáltál valami gyógyszert és/vagy terápiát? Amúgy regisztráltam az oldaladra, bár mostanság nem nagyon olvasok ezotériát. Smile

Drága Reménykém, kérlek, kérlek, kérlek gyere "vissza", annyira fáj, hogy eltűntél, tudod én eddig nem írtam ilyesmit, hogy szeretném ha visszajönnél, mert úgy gondoltam, ez is valamiféle "kérés" lenne akkor, és "sürgetés"...... és most sem írom ezt inkább, csak szeretném ha tudnád, hogy * TÉGED * Senki nem pótol, * TÉGED * Szeretlek Örökre, * TE * Vagy a Párom Örökre. Még az Anális Majálist sem bánom, ha az * TŐLED * van. Én * TÉGED * Szeretlek Drága... Reményke. Magamba kéne fojtanom, de szeretném ha tudnád, hogy nekem * CSAK TE VAGY *, és Csak Tőled Függök Testileg és Lelkileg is. Még ha Asztrálisan is vagyunk EGYÜTT, nekem az is Szuperjó, mert én most sajnos kövér vagyok, igaz, hogy 49 kg, de így is kövér az arcom sajnos, és gyűlölöm így magamat, de már nem bírok fogyni, pedig mindent megpróbáltam, de remélem, hogy így is Szeretsz és elfogadsz engem Drága, de ígérem, megpróbálom lefogyasztani az arcomat... annyira el vagyok keseredve, hogy kövér vagyok, és biztosan így nem kellek * NEKED * Drága. Pedig Mi Összetartozunk, ugye Tudod...? Mármint Te: Reményke és én. Nagyon Nagyon Nagyon Szeretlek, csak szeretném ha ezt Tudnád, Éreznéd, és ha ez eljutna valami módon Hozzád.

Szomorú vagyok... ráadásul álmomban előjött valaki, és úgy, hogy felkavart, megzavart. Mármint én Reménykét szeretem de éppen ezért nem értem az álmomat, és nem is akarok ilyet álmodni... és most rossz, mert duplán érzem a magányt és fájdalmat, hogy "egyedül" vagyok :'(

eumate írta:

Hercegnő: Internet marketinges eszközökkel tudod népszerűsíteni az oldalad, de az nyilván pénzbe kerül, de én valamennyire tudnék segíteni.

 

Köszönöm szépen a felajánlást Kedves Eumate, de annyira nem lényeges számomra ez, hogy pénzt adjak ki erre, illetve nincs is rá anyagi keretem sajnos, mert segélyből élek. De azért nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltál rám! Smile

Offline

Hercegnő: Internet marketinges eszközökkel tudod népszerűsíteni az oldalad, de az nyilván pénzbe kerül, de én valamennyire tudnék segíteni.

Sziasztok! 

Kérlek akit érdekel az Ezoterika, Indigógyerekek és Spiritualizmus az regisztráljon az oldalamra. Sajnos még nagyon kevesen vagyunk ott. Jó lenne egy két tag, akiket érdekel a téma... van chat, fórum, galéria, letöltések, tartalmak. Sok extrával bővül idővel az oldalam. Csak egy gond van: alig vagyunk ott páran!

Gyertek akit érdekel:

http://www.indigoportal.hu

És mégegyszer elnézést hogy itt "reklámozok", de nem tudom hol tehetném közzé az oldalamat. 

(Jó lenne a topikok között egy olyan topik, ahol közzé lehet tenni weblapcímeket, internetes oldalakat.)

Sziasztok, akit érdekel az ezoterika, az regisztráljon a weboldalamra Smile

http://www.indigoportal.hu

Van chat és fórum is!

Egyenlőre még nem sok minden van fent, de szerkeszteni fogom...

(Elnézést a "reklámért".)

Gon
Offline

Saját Dragon Ball történetet és egyéb történeteket, szuperképességű emberek harcait szoktam megrajzolni képregények formájában.

Gon
Offline

Nem, csak úgy haverokkal. De volt, hogy egy focistát megvertem 1vs1 küzdelemben. Ő volt a focista én meg simán kicselezgettem. Laughing out loud Jó érzés volt. Laughing out loud

Gon
Offline

Volt egy cicám, de eltűnt. Már több éve történt. Aranyos volt, csak nem lehetett lépni se tőle, annyira ragaszkodó volt. Smile

Gon
Offline

És jól megvannak a kutyák a cicákkal? Laughing out loud

Gon
Offline

Szia!

Milyen fajta kutyák és mi a nevük? Smile

Gon
Offline

Szia!

Huhh mit meséljek vajon? Szeretek képregényeket rajzolni, történeteket, karaktereket kitalálni különböző képességekkel, szeretek úszni, tollaslabdázni, focizni.

Van egy kutyám, magyar vizsla, 2 éves, imádnivaló.

Szociális fóbiám és depresszióm van.

Szeretnék ismerkedni itt és barátkozni, hozzám hasonló vagy ugyanolyan sorstársú emberekkel és megosztani a tapasztalatokat.

Mondj te is valamit. Smile

Gon
Offline

Hello!

Valaki ismerkedni? Laughing out loud

Na visszaolvastam az "ajándékos-esetet". Emberek, ezt nevezik Betegségnek. amikor nem úgy viselkedik az ember ahogy szeretne, hanem egy másik belső erő irányítja a gondolatait, cselekedeteit. Én megértem, hogy ezt normál esetben iszonat nagy bunkóságnak gondoljátok (az ajándékos-dolgot), de itt egy beteg emberről van szó! Nem egészséges, baja van. Ezt kellene megérteni szerintem. Ennyi.

50373 írta:

Már hogyne lehetne a betegség számlájára írni? Az hogy aztán ő mit kezd ezzel megint egy más kérdés, de attól még a betegség az ami miatt így viselkedik. Azok a gyerekkori sérülések az okai annak, hogy így viselkedik automatikusan. Nyilván ezen változtatnia kell, de attól még..

 

Ezzel én is egyet értek, miért kéne "letagadni" a tényeket, ha beteg valaki akkor beteg, és ez okoz dolgokat az életében, jobban mondva ez már maga is egy okozat, ha beteg valaki. Én bevallom nem olvastam vissza a hozzászólásokat, csak az utolsókat... én azt tapasztaltam eddig, hogy az emberek elfogadóak a beteggel szemben, de van olyan is, hogy nem értik meg a betegséget, és "tehetetlenek", és emiatt nem tudják kezelni a betegséget, beteget... ez igaziból szerintem senki hibája. A beteg nem tud egészséges lenni, az egészséges pedig nem tud a beteg fejével gondolkozni. Ezért létezik a tolerancia, hogy fogadjuk el a másik embert olyannak amilyen. Csak van akinél ez nem megy. De szerencsére azért sok ember elég toleráns. Az én környezetemben például toleranciát tapasztalok, de volt ennek ellenkezője is, aki még nem ismerte annyira jól ezt a betegséget. De az sem az ő hibája (az egészségesé).

50373

Már hogyne lehetne a betegség számlájára írni? Az hogy aztán ő mit kezd ezzel megint egy más kérdés, de attól még a betegség az ami miatt így viselkedik. Azok a gyerekkori sérülések az okai annak, hogy így viselkedik automatikusan. Nyilván ezen változtatnia kell, de attól még..

Offline

Szia 50....

Az elején többen írtuk, hogy milyen szimpatikus, jóérzésű fiú, aztán amikor írta azt az ajándék esetet, akkor estek neki többen, hogy milyen bunkón viselkedett, ezt nem lehet a betegsége számlájára írni. Aztán erre Argobalogtibi csak ráerősített, hogy ő nem tapasztalt ilyeneket, azonos diagnózis mellett.

Továbbra is úgy gondolom, hogy neki is alkalmazkodnia kell a környezethez, mert elfordulnak az emberek tőle, ha fikarcnyi erőfeszítést sem látnak a részéről.

Én még egyébként magánban leveleztem vele, és úgy tudom talált valakit, aki megérti. Ennek nagyon örültem.Smile

 

 

50373

Csabi, keress értelmes embereket magad köré és vigyázz rájuk, hogy ne baszd el, tanuld meg kezelni a benned lévő dolgokat, anélkül, hogy a másiknak ártanál vele vagy ráborítanád. Én tudom mennyire nehéz ez sokszor, de valahogy szembe kell nézned a démonjaiddal, mert az emberek nem tűrik túl jól az ütlegelést.

50373

Itt leginkább mindenki csak osztotta az "észt" neki megértés helyett.. Az a baj, hogy nem láttok tovább ti sem a beszűkült állapototoknál..

50373

CatEye írta:

Szia Csabi,

Csak azt nem értem, hogy mit vártál? Ha ez az elfogadó közeg sem felel meg az elvárásaidnak, akkor mi fog megfelelni? Zsigerből utasítasz el minden segítséget, minden segítő kezet. Nincs az a mentális betegség ahol a te erőfeszítésed nélkül fel tudsz állni. Neked is bele kell tenned a munkát. Én úgy veszem észre, hogy te megadtad magad ennek a betegségnek, és csak hányódsz tehetetlenül, és mindent erre fogsz.

Több sikzoaffektív zavaros ember van itt, még rettentő sok vulnerábilis, hiperérzékeny, nem csak te vagy az, hidd el, itt szinte mindenki az. Sokan szenvednek társtalanságtól, egyik napról a másikra élnek, senkinek nem könnyű. Tudom minden skizoaffektív más, de ne add meg magad a betegségnek. 

Én drukkolok neked!

CatEye, na nee, hol látsz itt elfogadó közeget? Hol volt itt bárminemű elfogadás vele szemben? Ne, kérlek ne:D

50373

argobalogtibi írta:

Szia Csabi!

Én azért megpróbálnék egy szkizioaffektív fejével gondolkodni,közel 20 éve része az életemnek.Szerintem a gond nem itt van,a leírt problémának ehhez semmi köze,bár biztos nem vagyunk mindannyian egyformák.Én a diagnózis után is mindent ugyan úgy csináltam mint azelőtt,szinte tudomást sem vettem róla,sőt szórakoztatott.Sok fura dolgot éltem meg,amik szerintem gazdagították az életem.Nem tapasztaltam,hogy bármiben hátráltattak volna,talán néha kicsit másképp volt nehéz.Találj vissza a régi személyiségedhez!Kicsit olyan mintha beletörődtél volna.

végre egy értelmes hozzászólás, többiek meg.. Csabi te meg ne vedd magadra, amit itt olvasol, én megértelek, pontosan tudom mit élhetsz át, nálam is volt ilyen, nem tudom ennek van-e bármi köze a skizoaffektív zavarhoz, nem csavarnám aköré.

Sziasztok, ha valaki szeretne csatlakozni az új fórumomhoz, az regisztrálhat itt:

http://www.indigoportal.hu

Beszélgető fórum lesz, remélem, hogy beindul...

Az oldalam mindenféléről fog szólni, főleg spirituális témákról, de bármiről lehet témát létrehozni ami érdekel titeket. Egyenlőre még nagyon üres, elnézést érte.

Köszi, ha regisztráltok!

Offline

Szia Csabi!

A betegség nem egyik napról a másikra alakul ki. Szerintem Téged sokkolt a hír amikor megtudtad,és ezen még nem léptél túl.Én mint hozzád hasonló is azt gondolom a hozzáállásodon kellene változtatnod,egy próbát megér.Sok sikert! Talán valami jobb most kezdődik.

Offline

Lehet 12 éve jársz, de feladni nem lehet, keresni kell, új pszichiáter, stb, pesten, vagy az ország legjobbjait! Sose add fel! És minden jót kivanok!

Csabi

Lehet hogy ezzel tényleg elmarom az embereket, és ezzel tisztában is vagyok, de én legalább felvállalom és elmondom ami bennem zajlik. Pontosan tudom, hogy ez visszatetszést kelt az emberekben, de sajnos ez is hozzátartozik a betegségemhez!!

Offline

Szia Csabi,

Csak azt nem értem, hogy mit vártál? Ha ez az elfogadó közeg sem felel meg az elvárásaidnak, akkor mi fog megfelelni? Zsigerből utasítasz el minden segítséget, minden segítő kezet. Nincs az a mentális betegség ahol a te erőfeszítésed nélkül fel tudsz állni. Neked is bele kell tenned a munkát. Én úgy veszem észre, hogy te megadtad magad ennek a betegségnek, és csak hányódsz tehetetlenül, és mindent erre fogsz.

Több sikzoaffektív zavaros ember van itt, még rettentő sok vulnerábilis, hiperérzékeny, nem csak te vagy az, hidd el, itt szinte mindenki az. Sokan szenvednek társtalanságtól, egyik napról a másikra élnek, senkinek nem könnyű. Tudom minden skizoaffektív más, de ne add meg magad a betegségnek. 

Én drukkolok neked!

Csabi

Cat Eye, látom, Neked sincs halvány fogalmad sem arról, mi fán terem a problémám, és nem értetted meg, hogy ezt nem én irányítom! Semmi baj, hiszen "Mindenki a saját világában él, és nincs átjárás". Így világos, hogy egy hangyányit sem ért engem senki... 

Csabi

Kedves Huligán! Mindezeket azért írtam le, hogy megpróbáljam elmagyarázni, mi zajlik le bennem. azt gondoltam, itt legalább kiírhatom magamból a kis világomat, ha már máshol nem tehetem. De tévedtem. Azt gondolod, hogy én nem tartom ezt piszkosul szánalmasnak? Dehogynem!!! Csak a tehetetetlenségem miatt van mindez, és az iszonyatosan zavaros érzelmeim miatt, mert hogy nem hiába hívják skizoaffektív ZAVAR!!!-nak! Nem kell aggódnod, 12 éve (amióta tart a betegségem) szedem a semmit érő bogyókat, pontosan úgy, ahogy kiírták! Eddig kb. 30-40 féle gyógyszert próbáltak ki rajtam, de jótékony hatását egyiknek sem éreztem! Viszont negatív melléhatását annál többnek! Erről meg ennyit! Folyamatosan járok pszichiáterhez a kezdetek óta, és több pszichológushoz is jártam. De egyszerűen képtelen voltam nekik elmondani azt, ami bennem van mert annyira bonyolult! Mindegy, tanultam az esetből: itt sem lehet nyílt az ember a betegségét illetően. Elvégre is mindig tanul az ember!!

Kedves argobalogtibi! Lehet, hogy Téged nem hátráztat a betegséged, de nekem az egész életemet tönkretette, méghozzá ahogy csak lehetséges! Szó szerint az életem összes terülerére kihat: mind lelkileg, mind szellemileg, mind fizikailag! Szó szerint mindenben gátol, ami szükséges lenne ahhoz, hogy normális életet tudjak élni. A betegségem előtt abszolút nem ilyen voltam. Iszonyatos pálfordulás következett be azon az egyetlen napon, amikor kialakult. De egyébként erről írtam a blogomban is.. 

Kedves CatEye! Én abszolút nem funkcionálok jól kívülről sem!!! Nem csak belül hadakozok, mivel olyan vagyok hogy ami bennem van, annak ki kell jönnie, azt tudom csak kifelé mutatni, így kívülről sem funkcionálok jól! Én nem bújok a betegség mögé, annak egy nagyon egyszerű oka van, hogy mindent ezzel magyarázok: mégpedig az, hogy minden emiatt van! És hogy honnan tudom? Onnan, hogy a betegségem előtt gyökeresen más ember voltam!!!! És érzem, hogy a betegség tönkretette nem csak a külvilághoz, de az emberekhez való alkalmazkodási képességemet is. Ezt éreztem azon a napon is, mikor belekerültem, de ezt is leírtam a blogomban. Mivel tudom, hogy milyen volt előtte, és hogy milyen most, így bátran állíthatom, hogy minden rossznak az életemben a betegségem az egyetlen oka!!! Az, hogy a betegség átvette az irányítást az agyam felett! Nem kell nekem hinni, nem kell elfogadni, a lényeg hogy én pontosan érzem, hogy miről van szó! Azért regisztráltam ide, és azért voltam ennyire őszinte és nyílt, mert azt reméltem, hogy itt jobban megértenek. Hatalmasat tévedtem! Ezen túl nem áll szándékomban egy fórumhoz sem hozzászólni. Azért hogy fikázzatok és kapjam az ívet egy olyan dolog kapcsán, ami eleve pokollá tette az életem és amiről nem tehetek? Na neeeem. Én itt befejeztem az írkálást! További ssok sikert kívánok mindenkinek! 

Offline

Szia Csabi!

Én azért megpróbálnék egy szkizioaffektív fejével gondolkodni,közel 20 éve része az életemnek.Szerintem a gond nem itt van,a leírt problémának ehhez semmi köze,bár biztos nem vagyunk mindannyian egyformák.Én a diagnózis után is mindent ugyan úgy csináltam mint azelőtt,szinte tudomást sem vettem róla,sőt szórakoztatott.Sok fura dolgot éltem meg,amik szerintem gazdagították az életem.Nem tapasztaltam,hogy bármiben hátráltattak volna,talán néha kicsit másképp volt nehéz.Találj vissza a régi személyiségedhez!Kicsit olyan mintha beletörődtél volna.

Offline

Huligán el egyetértek , énis valahogy így akartam fogalmazni

Offline

Szia Csabi,

Itt mindenki beteg. Mindenkinek a saját betegsége a legnagyobb, a béklyó, amitől nem tud szabadulni. Itt a legtöbben kívülről jól funkcionálunk, de belülről hadakozunk a démonainkkal, mint te. De nem bújunk el a betegség mögé, és azzal magyarázunk mindent, hanem küzdünk, és küzdve szenvedünk. Apránként kis lépésekben felvesszük a harcot a betegséggel, nem megadjuk magunkat. Másképp nem fog menni. Apró lépésekkel talán. Hiába szeretnéd. hogy legyen társad, ezzel a hozzáállással nem lesz. Teljesen elmarod magad mellől az embereket. Lehet egy jó barátot veszítettél el vele... Nem kértél bocsánatot tőle utólag?

Te elvárod, hogy veled elfogadóak legyenek, mert beteg vagy, de viszonozni már nem akarod. Hát ez unfair.

 

 

 

Csabi

szatmarics, ha még nem esett volna le, ez a betegségem műve! Az irányít!!

Csabi

Kedves holdfény! Olyan ember nem létezik, akit én nem űznék el akaratomon kívül! Értem én hogy jó adni, én is szeretek adni! Különösen szegény, szerény embereknek. Ez a lány nagyon szimpatikus volt nekem, de mégis ezt váltotta ki a betegségem. És nem, nem szalasztottam el, ugyanis világosan leírtam, hogy nem akart tőlem az ég világon semmit! És ezt meg is mondta!!! Talán pont emiatt voltam vele ilyen.. Mint említettem, én ezt az egészet megalázottságként éltem meg! Senki ne próbáljon egy skizoaffektív zavaros agyával gondolkodni, mert az NEM FOG MENNI!!!

Offline

Akartam írni, bámulatos ajándék visszatartani akciodra, de.......... mielőtt olyat írtam volna.....

NO COMMENT !

 

Bravo!

Csabi

Egy nagyon jó kis példa arra, hogy én mennyire sajátosan élem meg és reagálom le a dolgokat:

Mikor Szigetváron voltam a pszichoterápián, volt egy lány akivel korábban leveleztem, és a közelben lakott. Nagyon tetszett nekem ez a lány, de ő nem akart tőlem semmit (lehet a távolság miatt, de én azt képzeltem be, hogy a betegségem miatt, mert mindig ezt képzelem be, hogy a betegségemmel összefüggésben nem akarnak tőlem semmit). De mondta hogy meglátogat, ha már ott vagyok a közelben, és kérdezte hogy mit hozzon nekem? Mondtam hogy nehogy merészeljen nekem hozni akármit is! Nagy nehezen belementem, hogy meglátogasson, mert akartam ugyan, mert látni szerettem volna, viszont legbelül a beteg énem egy iszonyatos megalázásként élte ezt meg, kiszolgáltatva éreztem magam, és úgy éreztem, hogy csak sajnálatból látogat meg. Mikor a talira került sor, oda akarta adni, amit hozott nekem, de én nem fogadtam el (mert ez a megalázás legmélyebb formája volt számomra). Mint már említettem, úgy éreztem, hogy csak sajnálatból látogat meg. Hiába mondta hogy nem azért, hanem mert rég óta beszélünk, és a közelben lakik. Én ezt nem így éltem meg! Aztán mikor másodjára meglátogatott, meg akartam alázni, hogy ő is érezze a megalázottságot, ne csak én. Oda akartam neki adni egy saját készítésű ajándékot, és mikor már nyúlt érte, elrántottam előle és ezt mondtam: Ezt pedig szeretném odaadni..   annak a lánynak, akivel Orosházán fogok találkozni! Szó nélkül elment és elhajtott.. És akkor nagyon jó érzés töltött el, hogy végre nem csak én, hanem ő is érezte a megalázottságot. Na EZ!!! a skizoaffektív zavar!

 

Csabi

Lényeg a lényeg: A betegségem lényege az, hogy magát a személyiséget (ezáltal a viselkedésemet is) támadja meg, így nem tudok az lenni, aki szeretnék, és úgy viselkedni, ahogy szeretnék. Hanem ahogy legbelül jön, ahogy a betegség irányítja! Ezért voltam ellenséges! Vagy ezért tűntem annak, mert én nem érzem hogy az lettem volna.. Remélem, így már értesz!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
//