Mindenki látja

Hogy mi a bajom?

A lelkem nem tudja. Nem akarja tudni. A lelkem pihenni akar. Nem akar élni. Csak létezni. Napokat átaludni. Elbújni. Néha kimenni enni. Csak feküdni… már az is mindegy, hol. Ágyamban, kanapén, földön… tök mindegy. A lelkem fáradt. Nem tudja, hogy vagyok így mégis képes dolgozni, szervezni egy új életet, háztartást vezetni, társasági életet élni. A lelkem már nem ért semmit, csak pihenni, aludni vágyik. Mélyen legbelül újra aktív akar lenni, de…. nem megy neki. Túl fáradt.

És az agyam? Ő tudja mi a baj. Az orvos megmondta, hogy gyógyszerváltással ez fog járni. De muszáj volt, a réginek a mellékhatásai rosszabbak voltak.

Az agyam azt mondja: faszkivan ezekkel a gyógyszerekkel. A lelkem: fáradt vagyok és magányos, hagyjon nyugtot már végre az élet. A testem pedig: asszem most átalszom egy újabb délutánt. :/

Úgy kezdődött, hogy csütörtökön kimentünk a mutterral a Bosira, de a késesnél a cucc csak tegnapra lett kész, úgyhogy ismét ki kellett mennem. Mivel előző nap pótoltam a közös konyakot, és le kellett belőle innom a szintre, kicsit másnapos voltam, meg kellett keressem a büfét. Ami jól is jött, mert egyúttal végre megtaláltam a halast, pont sorban álltam, úgyhogy hiába csöngött (vagy mit csinál?) a telefon, aztán gyorsan mentem vodkáért (+ tonic), megint csöngött, na, megnézem, hát nem a mutter??? Hogy itt van a lányom, mert kapott a 2018-as év legjobb, nem olimpiai sportágat űző sportolói között díjat. Persze megvárni már nem volt ideje, úgyhogy csak beszéltem vele. De ugye ha tudom, hogy jön, tojok én a késekre, itthon maradok. Na, ez így sikerült. Erre ott áll a csarnoki talponfekvőben egy pasas, azt mindjárt azzal szólít meg, hogy nem lenne-e jobb összeönteni a vodkát a tonickal. Hogy mit pofázik bele az életembe??? Mindenesetre eldumáltunk 4 vodkányit, egyre ő hívott meg, háromra anyám, csak nem tudja… A családi állapotom felől érdeklődött, aztán mondja, hogy egy ilyen szép nőtől elválni! Több évtizedes trenírozás eredményeképp sikerült megállnom, hogy ne mondjak rögtön valami undokságot, de amikor már másodszor voltam szép, azért megkérdeztem, nem kéne-e szemüveg? Aszongy, van. Szóval humorérzék nuku, de a kutyákat szereti. Viszont pont olyan kerek feje van, mint szintén J.-nek, akivel a család megboldogult ifjúkoromban össze akart boronálni. Úgyhogy kémia nuku 🙁 De azért tegeződtünk meg cseréltünk telószámot, azóta kétszer hívott és sms-ekkel bombáz… Kellett nekem bonyolítani az életemet, most vakarhatom le.

Elgondolkoztam a dolgon: igen, egy piaci büfében péntek délben még lehetek én a szépasszony, tekintve rá, hogy tartózkodott ott néhány idősebb „hölgy”, akikről ordított a súlyos alkoholizmus.

Csak ne lenne olyan kerek feje… 🙁

Hát, elkezdem, leírom, leírok mindent, amit érzek, gondolok, amik szinte azóta fogva tartják a lelkem. (Anonym fogok, nevek nélkül ) Van ő és én. Összeértünk, közel kerültem hozzá, minden nappal közelebb éreztem  lelkileg. Aztán egyik nap múlt héten éreztem, hogy valami történt vele. Tudjátok, amikor valaki olyan mélyen a lelkedben van hogy 200 km-ről is tudod, hogy baj van. Szorongsz, összefolynak a könyv sorai előtted a könnyek miatt …. félted. Fura így kimondani de ez van. Jön egy vers. Hiányzik is. Magányos az éjszaka.

Aztán pár nappal később veszed észre az üzenetet. Igen, megtörtént, amit éreztél. A legdurvább, hogy épp aznap történt vele, mikor neked összeszorult a gyomrod és folytak csendben a könnyeid. Sirattál? Gyászoltál? Nem tudhattad mi történik csak egy sugallat volt. Egész nap pergett, hogy a telefonszám … a telefonszám … éjjel volt mire, fázva dideregve verssel telefonszámmal …. de késő volt. 3 sokk ért, mert folyamatosan magam jöttem rá mindenre: az üzenete, a „mikor” – szorongása itt 200 km-rel arrébb, megmagyarázhatatlan erős dolgok, de annál jobban ütnek. Illetve, hát a 3. a telefonszám. Baszom, miért agyal az ember, hogy átlépje a falait, egy határt a másik felé …. és most már csak pörgethetem vissza: Talán, ha előbb elküldöm a számom …. de az a kurva meló, a sok rohadt ember teljesen leblokkolja a lelkem, a megérzéseim is éjjel jönnek. Jöttek, szerintem pár órát csúsztam meg, de épp elég.

Azóta üldöz a halál. Velem van. Beférkőzik a gondolataimba, a lelkembe, eggyé válik velem. Nem vagyok jól, de ez az életem 98%-ában teljesen mindegy. A lógus mindig hangsúlyozza, ne tegyek semmi ártalmasat magamnak (még azon is kiakad és aggódik, múltkor hogy átmentem lazán a száguldó autó előtt meg mikor kijárkáltam a sínekre fotózni, nem meghalni terveztem, de ettől is totál kivolt) … a késes dolog : egyszer anno, egyetlen egyszer volt ilyen, de akkor írtam emaileket, így jutott el a dolog a dokimhoz, asszem a lebaszás főleg annak szólt, hogy az emailjeimmel mennyire megijesztek és belerángatok másokat, hogy gondolom. Azóta is, amúgy belül a lelkem mindig is halott, de annyira szégyelltem, hogy sokáig nem csináltam semmit. Ha meginogtam gondoltam rá de ennyi.

Most viszont, a történtek után szinte nyomomban van a halál. Itt is néha olvasok kommenteket, összeszorul a gyomrom. Az a rohadt kés nem egy éles fajta, lehet, hogy soha nem tudnék rendes sebet ejteni magamon, van elég belül amúgy is. A vasárnapi összeomlás után erről szólt a hét.

Ezt már a lógusnak is … majd, majd : SZÓVAL, MEGUNTAM, HOGY RENDSZERESEN ÉN LEGYEK ERŐS, ÉN LEGYEK TALPON, NE TEGYEK SEMMIT, MEG LEGYEK PÉLDA – HOGY A LÓGUS SZAVAIVAL ÉLJEK, MIKÖZBEN ÉN IS A SZAKADÉK SZÉLÉN EGYENSÚLYOZOK. 

AZON ERŐSEN ELAGYALTAM, HOGY A HALÁL SZÁMOMRA : JÁTÉK, MI MÁS LENNE? ANYÁM EGÉSZ ÉLETÉBEN A HALÁLLAL ZSAROLT, BIZTOS JÓL SZÓRAKOZOTT, „Ő FELAKASZTJA MAGÁT”, „BEDOBOG A SZÍVE AZ IDEGTŐL” – IZÉ VAGYIS MIATTAM, VAGY EGYSZERRE MINDENT ÖMLESZTETT: NEKIMEGYEK EGY FÁNAK, ELVÁLOK, ISTENTUDJA, MEG A „NE AGGÓDJ HAMAR ELPATKOLOK, AKKOR LESZ SZÉP VILÁG … AKKOR MAJD BOLDOG LEHETSZ NÉLKÜLEM”  EGÉSZ ROHADT ÉLETEMBEN EZT HALLGATTAM ÉS MARADJAK ÉRZELMILEG NORMÁLIS. SZÓVAL : KONKLÚZIÓ: A HALÁL JÁTÉK.

AZTÁN VISZONT, VANNAK, VOLTAK EMBEREK AKIK HASONLÓAK IS VOLTAK SOK MINDENBEN HOZZÁM, MEGÉRTETTEM, ÉREZTEM ŐKET, KÖZEL KERÜLTEM HOZZÁJUK, VAGYIS, A LELKEMBE KERÜLTEK ÉS EZ HOZZÁTESZEM, RITKA MINT A FEHÉR HOLLÓ :

AZ EGYIK ENGEM HÍVOTT FEL KÉSSEL A KEZÉBEN, PERSZE CSAK ÉN VOLTAM NEKI (DE HOZZÁM IS Ő ÁLLT KÖZELEBB MINT BÁRMELYIK EGÉSZSÉGES KÖRÜLÖTTEM, EGYETEMISTA VOLTAM, VOLTAK ELEGEN KÖRÜLÖTTEM DE A MAGÁNY ÖRÖK VOLT ), ÉS NEM IJEDTEM MEG, MÁR AKKOR SE, PEDIG KÖZELÉBEN NEM VOLTAM MI VAN VELEM, MÉGIS VALAHOGY ÖSZTÖNBŐL TUDTAM MIT KELL TENNI. ÉJFÉLIG BESZÉLTEM HOZZÁ. MEGÉRTE A MÁSNAPOT, MA SE TUDOM HOGY CSINÁLTAM.  ÚJRA KINN ÁLLTUNK A VÁROSOM EGY SZIKLÁS SZÉLŰ HEGYÉN – VÁRBÓL JUTNI ODA KI, EMLÉKSZEM, A VÁROS, MESSZE AZ ÖNGYILKOSOKRÓL HÍRES HÍDUNK IS  KÖDBE BORULT, Ő BÁMULT MEREVEN A SEMMIBE MAJD MEGKÉRDEZTE, MEGÖLELHET E ÉS MEGÖLELTÜK EGYMÁST, MÉLY VOLT A PILLANAT ÉS ÖSSZETARTÓ . ERŐS VOLTAM. ÁLTALÁBAN MINDIG. VAGYIS SOKÁIG BÍRTAM MAGAMBAN A DOLGOKAT – TARTANI, EZÉRT VAN AZ, HOGY MA MÁR GYAKRAN SPONTÁN LEBEGEK. A LÓGUS TUDJA, HOGY HA ÁRADOZOK A LEBEGÉSRŐL, OTT KOMOLY ÉRZELMI SZAROK VANNAK A HÁTTÉRBEN, KI IS HOZZA BELŐLEM, ÚGY FÖLDET ÉREK MINT EGY METEORIT.  

A MÁSIK, ANYÁM HELYETT  ANYÁM, BARÁTNŐM, ISTENTUDJA MILYEN SZEREPET ADJAK NEKI AZ ÉLETEMBEN, ÖHM, KEZDETBEN CSAK KOLLÉGANŐK VOLTUNK, EGYSZER Ő IS…ÉS EGY ÉJSZAKÁN ÁT MESÉLTE A TELEFONBA, Ő AKKOR MÁR TÚL VOLT A KÓRHÁZON , ABBAN IS BENNE VOLTAM EZERREL ÉRZELMILEG, HOGY UTÁNA ITT ÜVÖLTÖTTEM AZ ISTENNEL A TELJES ÖSSZEOMLÁSBAN. BÁR – ŐT NAGYON JÓL ISMERTEM – 5 ÉVIG VOLTUNK JÓBAN EGYSZER CSAK ÖSSZDŐLTÜNK. KIFÁRADTUNK „MENTÁLISAN”. A SZORONGÁS MARADT BELŐLE SOKÁIG ÉPP ÚGY MINT A SAJÁT ANYÁMMAL. NEHEZEN DOLGOZTAM FEL ŐT IS – EMLÉKSZEM, HAJNALIG HALÁLFÉLELMEM VOLT AZNAP MIKOR ELMESÉLTE – PERSZE Ő IS JÁTSZOTT. Ő  A SZERELMI HÁROMSZÖGBŐL AKARTA VISSZASZEREZNI A PASIT, ÚGYHOGY TÚLÉLTE, MIVEL ÍRT A PASINAK EGY SMS-T.

Szóval mindent végiggondolva : Mindez játék? Vagy valami komoly? Merthogy a saját halálunkra nem feltétlen gondolunk komolyan  vagy épp az bennünk igazán komoly. Gondolatban csak egy szörnyű játék ez nekem. A másoké komoly? Anyámé, sose lesz számomra komoly amennyit szórakozott a halállal,  össze-vissza zsarolt, aztán később apám is faszán eltanulta, nagyanyám meg mivel már anyámat nehezen érte el, rajtam gyakorolta az érzelmi zsarolásokat. A kolléganőből lett barátnő pasi-visszaszerző akciója megintcsak nem volt komoly. Bár előtte amit átéltem mellette, az több volt mint durva. Ott voltam mikor kezdődött, ott rezegett bármi, izé, az a bizonyos léc, az Élet maga, nem lehetett magára hagyni, sose hagytam volna magára. Akkor ott miatta kellett erősnek lennem, nekem. A srác, akit említettem, én voltam olyan harmadéves talán, ő akkor került ide, igen, hozzá is írtam később verset. Később mikor okosabb lettem, rájöttem, hogy valószínűleg bipoláris lehetett, ha volt csaja az egekben vigyorgott, aztán persze minden csaj dobta, becsapta, átverte, jött a pokol és az öngyilkosság és akkor jöttem én mint egy barát, az egyetlen akiben bízik, akit egyáltalán ismert akkoriban a városban. Jól viseltem még az ilyen ingásait is, egy héten belül, mert tudtam hogy ez milyen. Bár időnként éreztem magamban hogy kezdek megdőlni én is, és anonym kéne róla beszélnem egy pszichológus oktatóval. ( tanári szakon leledzenek, onnan lett az első protekció nekem is mikor először diplomázás előtt segítséget kértem, mert már remegtem a szorongásban, akkoriban csábereje volt annak a rohadt hídnak, hétvégén elég elhagyatott amúgy arra de amúgy se figyel az emberre szar se ) 

VÉGIGCIKÁZTAK AZ EMLÉKEK, DE SOSE BORULTAM MEG ÚGY MINT MOST. ÚGY LÁTSZIK, AHOGY TELNEK AZ ÉVEK, ANNÁL DURVÁBBAN KIÜTNEK A DOLGOK.

VISZONT AZÓTA IS OTT AZ ERŐ …. NÉHA PEDIG NAGYON ELFÁRADOK ÉS MEGUNOM ÉS ÜLÖK AZ ÁGYBAN ÉS MELLETTEM AZ ASZTALON A KÉS, NÉZEGETEM A CSUKLÓM, DE IGAZÁN ÉLESHEZ NEM MEREK NYÚLNI. BASSZA MEG, FÉLEK TŐLE. MEG EL KELL JUTNI MELÓBA, MEG ITT A KUTYÁM … ÉS HIÁBA VAGYOK EGY SZORONGÓ MAGÁNYOS SZARKUPAC, NEM TEHETEM. UGYE, A THALASSÁT IS EZERSZER ÁTGONDOLTAM. MOST A MELÓBAN ÉPP LEMONDOTT A FŐNÖK, ILYEN VÁLTÓ – ÁTMENETI IDŐSZAK VAN, VÉGKÉPP NEM AKAROK ERRŐL  SENKINEK BESZÉLNI … ÉS 3 HÉT, MEG HÓNAP MEG ISTENTUDJA, NEM TŰNHETEK EL AZ ÉLETEMBŐL.

PERSZE JÓ LENNE KICSIT KILÉPNI, AHOGY MINDENKINEK, DE NEM LEHET.

MA VOLTAM AZ ÁTERNÉL, VAGYIS CSAK LETTEM VOLNA, MERT BETEG VOLT. PERSZE EZEKRŐL AZ ASSZISZTENSSEL NEM TÁRGYALTAM MERT MÉG BEKÜLD A FŐDOKIHOZ, AKI NEM IS ISMER, AHHOZ KÖSSZ, NEM. ÍGY VÁRHATOK KÉT HETET ÉS NEM TUDOM MI LESZ.

MELÓ, KELÉS, MENÉS, LEBEGÉS, AHOGY EDDIG, NÉHA SÍRÁS, FALAK HOGY NE ÉRINTSENEK A NAPI-HALÁLOK MÉLYEN, MERT BENNEM IS EGY RÉSZ ILYEN, MÉGIS MEGREMEG A GYOMROM AZ EGÉSZTŐL. NEM MEGSZERETNI SENKIT, TÁVOL MARADNI …. ÉS IGYEKEZNI MEGÁLLNI A SZAKADÉK PEREMÉN. – AHOGY A LÓGUS SZAVAIVAL, LENNI EGY KIBASZOTT PÉLDA. 

ÉS EZ KIBASZOTT NEHÉZ DE EZ VAN, EZT ÉLEM.

JA, ÉS AZ ÁTER MÉG KARÁCSONY ELŐTT MIKOR UTOLJÁRA VOLTAM ASSZONDTA, HA NAGYON ÚGY ÉRZEM, SZEDHETEK KETIBŐL HÁRMAT. KARÁCSONYKOR EGÉSZEN MEGVOLTAM, LEBEGTEM VAGY KICSIT CSENDESEN BŐGTEM …. IGAZÁN ASSZEM MOST KELL EZT KIHASZNÁLNOM.

AZ IS ESZEMBE JUTOTT, – A KOLLÉGANŐBŐL LETT BARÁTNŐ-ANYÁM  ( BOCS, AZ ÉLETEMBEN ALAPVETŐ A SZEREPKEVERÉS, ALAPVETŐ VOLT, IGYEKSZEM MÚLTÁ TENNI), ÖHM, SZÓVAL NEKI ADTAK KETIT KÓRHÁZBAN ÉS HOGY AZ ERŐS…MEG HOGY MÁST 1 IS KIVÁG, JELENLEG KETTŐT SZEDEK, SEMMI EXTRA HATÁS. SEMMI. HÁRMAT MÉG ELVILEG SZEDHETEK BIZTONSÁGOSAN. PFF, SZAR ÜGY, ÚGY AHOGY VAN.

MEG HOZTAM KI RINGATÓ-MESÉKET, MEG DALOKAT, KÖNYV, CD. A VICC AZ, HOGY EZEK AZ OVISOKAT ÉS AZ ÁLT. ISKOLA ALSÓJÁT CÉLOZZA MEG, ÉS ÉN MOST 32 ÉVESEN HASZNÁLOK ILYENEKET HOGY ELTERELJEN A HALÁLRÓL. HA VÉGIGGONDOLOM, SE OVIS, SE ÁLT. SULIS KOROMBAN NEM VOLT ILYENEKBEN RÉSZEM … BEPÓTOLOM, 3 KETI, FEKVÉS, RINGATÓ ÉS AKKOR, ÍGY TALÁN MEGÁLLÍTOM A HALÁLT, LEGALÁBB MÁSNAP REGGELIG, MERT MINDIG JÖN A NYOMOMBAN VASÁRNAP ÓTA.

– tegnap késő este írtam mindezt le, közben a rendszer behalt, szerencsére elmentettem, 4 A4-es olda, pff, hosszú lett. bevettem este a három ketit és bár fél egyig olvastam, félve attól, ha leteszem a fejem, utolér ami a nyomomban van, végül lefeküdtem és ki voltam ütve, teljesen, de reggel végre nem szorongva keltem, ez a reggel már más volt, talán nyugodtabb, nincs kolléganő, egyedül, kinn a lebegés, minden nehéz cuccot magam mögött hagytam erre a hétre, a következő holnap a pszichológus lesz aki lehúz a földre, az érzések közé, most mindezek után nem vágyok rá, de csak segíthet, még mélyebben feldolgozni – 

Észrevétlen kúszik be álmomba a szembelévő éjszakai bárból hazaigyekvő fiatalok hangos hőzöngése. Vége a bulinak.Erre ébredek meg hogy a kedvesem simogat. Meglepődöm. Már jó ideje nem érintett meg. De jó, hagynám magam beleolvadni az ölelésébe, de aztán bevillan.

-Fel kell kelni? !

Nem akarok, jó itt. Még nem tértem magamhoz, nyúlós és meleg úgy vesz körbe, mint egy burok mely nem enged be semmi rosszat.

-Nem lesz reggelim, meg ruhám?

-De, sóhajtom. És ezzel szertefoszlik minden vágyam,álmom elindulok a konyhába. Még félig vakon rutinból csinálom a reggelit, szedem össze a zoknit, polót, nadrágot. Közben kilógok egy cigire, mert ismét rámtörtek a rossz gondolatok, hogy én ennyi vagyok : kaja és ruha…Végeztem, vissza bújok hozzá, azaz csak akarnék, mert véletlenül rosszul mozdulok és megkarmolom a hátát, elhúzódik ,,au, vágd már le a körmöd ,, én meg összegömbölyödve lerágom az amúgy 3 milis fegyvert és várom, hogy elmenjen és magamba roskadhassak.

Elindul, valamit megérezhetett mert az ajtóból visszalépet és megölelt

-Szeretlek

-Én is- mondtam csak ne fájna ennyire de ezt már a bezárt ajtónak suttogtam.