A szegény öregasszony

Na, a banya megint alakított. Hogy telefonáljak én (hivatalos dolog, mellesleg én is utálom), mert – itt jön az egyik adu – ő nem hallja. Ordítottam, hogy nem, ezt intézze el ő! Még próbálkozott holmi zsarolással meg fenyegetéssel (t. i., hogy az én ügyem is), aztán telefonált. És itt jön a Nagy Geciség. Beleszól, hogy „Adom a lányom, majd ő felírja” – és már nyomja is a fejembe a telefont. Persze káromkodok, hallják is, de már mit tudok ellene tenni? Bűbájosan beleszólok, és felírom… Persze, ha hallják a dühöngést, megvan a vélemény – rólam. Mint mindig. Mint múltkor a mentősök meg a zsaruk, hogy „bántani egy 83 éves öregasszonyt???!!!”. Persze, mert ők nem tudják, nem tudhatják, hogy egy kutyakemény nárcisztikus hisztérika az a szegény vénasszony. 
Meg hát azért is mocsokság az egész, mert már ezer dolgot elintéztem helyette. És SOHA nem volt hajlandó úgymond „hivatalos ügyet” intézni, az apám dolga volt, értsd úgy, hogy őt bejelenteni a nőgyógyászához is. Süketségről meg annyit, hogy hallókészülékkel sem hall (van rá mindenféle hülye magyarázat), tudniillik úgy állíttatja/állítja be, hogy ne halljon. Nagy játékos.
Természetesen nálunk is az volt, hogy nemhogy gyerekként, még fiatal felnőttként is hiába „panaszkodtam”, senki nem hitt nekem. Két kivétellel: az a bizonyos mentős, aki megmondta, hogy ha velük maradok, kvázi szét fogják cseszni az agyamat, meg a tesitanárnő-edzőm, a kollégájuk szólt nekik, hogy „tönkreteszitek ezt a gyereket”. Bátor asszony, mert ezt ott más kollégáik is látták, de őnekik senki, semmiben nemigen mert ellentmondani.
Fokozandó a hatást, x időnként elsóhajtja, hogy „jaj, mit kezdenék itt egyedül, az a szerencse, hogy itt vagy”. Persze ha megfojtanám, akkor is én lennék a rossz…

Szerző:

Belépett: 16 óra

Kleó

Blog kommentek: 14835Blog bejegyzések: 69Regisztráció: 29-12-2012

13 gondolat erről: “A szegény öregasszony”

  1. Megérdemelte… De amikor hisztizik, viszket a tenyerem most is. 

    Egyszer, amikor még nem volt szó ilyen konkrétan a dologról, de vmit felhoztam arról, hogy ők mennyire akartak gyereke(ke)t, a lányom (tizenéves volt akkor) nagy kerek szemekkel rám meredt: Te nem kívánt gyerek voltál? – Hát az. De akkor kapartattak volna el a p.csába!

  2. Én is becsúsztam 😀 én direktben rá is kérdeztem egyszer, miután anyám éveken keresztül szidott, hogy MIATTAM nem fejezhette be a tanulmányait… Persze, akkor élből mindenki tagadta, hogy ez így lett volna… Ahha…

  3. Persze, ilyen sose volt, ilyet sose mondtak, élénk a fantáziám, álmodtam…

    Jött még egy kör. Kvázi ő megveszi eme szolgáltatásaimat, mert fizeti a rezsit. Hogy akkor fizessem a harmadát. Mondom (ordítom), jó, de egy betűt ki nem töltök helyette és egy szót nem beszélek telefonon. Aszongya, akkor ő meg nem stb. (Ezt a fajta zsarolást mindenkivel szemben alkalmazza.) Öt perc múlva konkrét dolog (én húztam elő, de furfangosan 😀 ), mire: de azt te hívod föl! Mondom, akkor nem fizetek egyharmadot cheeky. De ezt a ma reggeli, „kritikus” dolgot nem és nem és nem intézem!!!

  4. Jó voltál!
    Ne is intézd, ha nem az életed múlik rajta. Én a saját nárciszaimat már úgy koptatom, hogy az én arcom szakad le szégyenemben. Érdekes, de működik. Múltkor az egyikre rászabtam az ajtót, mikor még nekem szól be, amiért nem hagyom, hogy elessen zuhanyzás közben. „Akkor dögölj meg it egyedül” felkiáltással othagyam 😀 Olyan jól esett. Ajánlom mindenkinek

  5. További ütőkártyái: „nem bírja a kezem/lábam/szívem”; meg „nem tudom, hogy kell”. Éééés! Újra elővette, hogy „ezt te olyan ügyesen csinálod”. Mondom, ezt úgy tízéves koráig eszi az ember, akkor már elkezd gyanakodni, hogy valamit rá akarnak lőcsölni…

    Na és az ász: „Nézd csak meg, ilyen vénasszonyokat már kísérni szoktak.” Erre jövök az ő korában kapálókkal, és kezdődik minden elölről.

  6. Idézet tőle: Artifical Skizo

    Nálunk olyanok voltak mikor anyámmal laktam mnegint 18-22 éves koromig, hogy „ennyit nem segítesz”, meg „ennyire nem vagy képes”, meg mindenkinek (rokonok, ismerősök, ismeretlenek), hogy én mennyire rohadék vagyok és nem segítek semmiben.

    ez mennyire ismerős 🙁

Írj megjegyzést