Mindenki látja

Nem belépett vendégek is elolvashatják.

Sine Morbo

Kedves „Bárki” ..!

Legyen bármilyen lény is , aki olvassa – e sorokat, tudnia érdemes, hogy teljesen épelméjű vagyok, akkor is , ha éppen őrült gondolatok tekeregnek, immár : ” szedált ” agyam titokzatos ösvényein.

Korrekt, mégiscsak úgy vagyok, hogy tudatom veletek : a pszihiáterem tanácsára / javaslatára írok – jelentsen ez bármit… érdekes tényező még, hogy esélytelen terápiába járnom – anyagi okok miatt .   ( nem ársapkás)  

Becsülettel dolgozom, vonják is a járulékot, hiába túlórázom – annál többet járulok hozzá, hogy ne kapjak ellátást, megfelelő ellátást…

A lényeg mégiscsak az lenne, mit is akarok mondani ! Nem gyűjteni akarok, vagy ilyesmi .. Inkább, névtelenül – de nagy elánnal jelezni, hogy „bárki – aki depressziós” diagnosztizált avagy : ” szabadonfutó ” – sokat tud segíteni a gyógyszer, mint vegyi anyag, főként ha a benned is lappangó cucc ( szorongás, félelem,stb.) biológiai eredetű is… Örökölted, hajlamos vagy rá, vagy alapból : „szerencsétlen” vagy. 

Rengeteg könyv, önjelölt – spirituális „megmondóember” beszél erről – arról , a szakterület és a szakemberek méltatlanul ki vannak ejtve ebből az információ kosárkából. Szóval : én , mint kísérleti humanoid némi rálátással már rendelkezem a gyógyszerelés miatt is, és azért is mert próbáltam sok más ,egyéb utat, hogy jobban legyek.

Az egyéb ,más utak :   voltak spiri magasságokban és meditációs mélységekben ,az állapotom, ha javult is, utána még mélyebbre kerültem…

Három év masszív szenvedés után az orvostudomány oltára elé merészkedtem, nyilván késve, de javítható/ gyógyítható az állapotom – orvosi szempontból, állítólag, és statisztikailag is.

Amit még fontosnak tartok, mint afféle recept, leírom mi kell ahhoz, hogy sikerüljön beszerezned és etetned is a depressziót! Akkor is, ha még csak bujkál , de néha azért bekopog acélajtódon..

Különösen mérgező összetevők – az önsorsrontás süteményéhez:

  • kiadós magány – kapott – hozott – választott,vagy ebben a sorrendben ( ide tartozik, mikor meg is vagy győződve arról, hogy; tökéletes egyedül..)
  • gőg – ( ez személyiségfüggő és természetesen tökéletesen önfejleszthető..! )
  • „tudományos elhatárolódás” ( nagy arcúság, egy könyvben olvasol valamit – azt el is hiszed, ha éppen úgy van: orvos is vagy..)
  • egyéb drogok ( étel, ital, komolyabb cuccok…  )
  • mindenféle szociális hálón való – „kívülhelyezkedés” ( úgyis megy egyedül.. )

Egy régebbi versem még ehhez..

Már Látom

Tömény füstbe bujdosik lappangó szavam.

Magamfajta lényeket keresve,külön planétán, csillagomba zárom pislákoló fényüket így leszek börtönük merev őre…

Álmaik szövetkeznek, társulnak bizarr pszihémmel – szokatlan utakra terelve a halandó perceket.

Halál jön most.

Szaporán igyekszik giccses trónomra, nyálával koronám fényezi, de még életben tart..

Akik most itt vagytok, vagy éppen bennem laktok az enyészet jut nektek is.

Életből van, most halál a neve, akit érint annak mennie kell.

Az ígéret most belénk szorul. Jól látod, virág nyílik..

 

 

Sine Morbo Read More »

Ingoványos talajon

Az lenne a legjobb, ha most beszámolhatnék valamiről, amit olvastam vagy amivel játszottam, vagy valamiről, amit én hoztam létre, helyette nem tudok másról beszámolni, minthogy leszoktam a dohányzásról és az alkoholról. Hazaköltöztem a szüleimhez, napjaim megint csavargással telnek, mint mielőtt még nem volt munkám (most sincs olyan igazi, csak le van papírozva, hogy bejárok, de nem).

Sajnos, nem bírok már olyan korán kelni, mint régebben, komolyabb (vagy komolytalanabb) munkalehetőség eleve kizárva, érjük be azzal a magyarázattal, hogy depresszió, eddig még rákot nem diagnosztizáltak, pedig sok orvosnál megfordultam, és vizsgálaton átestem. Nem zárható ki az sem, szerintem, hogy valami fertőzést vagy mérgezést kaptam a pszichiátrián (véletlenül vagy szándékoltan), csak sajnos nem tudom bizonyítani, ez addig marad spekuláció.

Kurvaszar gyógyszer a parnassan, amit kapok, még lök egy lapáttal a depresszióra, és az egyéb egészségügyi problémákra, leszokni róla, ha nem is lehetetlen, nagyon nehéz, szóval még így bűvészkedni sem lehet vele, hogy egyszer beveszem, máskor pedig nem. A reagila, ami az orvosi folklórban úgy él, hogy „aktivizál”, „pörget”, sőt „javítja a kognitív funkciókat”, szintén egy szar, a felét sem szabad elhinni ezeknek.

Igazából miért szoktam le ilyen hirtelen a dohányzásról és az alkoholról? Amíg az ember testileg egészséges, gyilkolhatja magát, poénra veheti ezeket, de nekem, ha már inkább a szenvedés felé billen a mérleg, nem csinálom csak a szokás kedvéért. Jelenleg gyomorbántalmaim vannak, tüdőgyulladás, kezdődő asztma, úgyhogy én úgy döntöttem, hogy kiszállok ebből az egész dohány- és alkoholbizniszből.

Igazából untam is már, de nemcsak ezt, mindent. A dohányzás ellen még hordom a nikotintapaszt, az alkohol ellen elkerülöm a kocsmákat, és a szüleim házában húzom meg magam, hogy elkerüljem a kísértés gyanúját is. Aztán, ha jobban leszek, remélem, tudok írni majd másról is, mint magamról, ha nem leszek jobban, úgyis mindegy. Igazából nem látom a kivezető utat, de sokan nem látják a sorstársak közül.

Ez az a helyzet, amikor az ember nincs rászorulva egzisztenciálisan, hogy olyan alantas munkát végezzen, mintha fogyatékos lenne, de mással se tudja lefoglalni magát (hatnak a gyógyszerek), meg különben sem fogadná el a társadalom, ha másba kezdene, mint diliseknek való munkák. Az ember végül egyedül marad, és egyaránt döngöli a földbe a pszichiátria, a sajtó, a társadalom, és a „segítői” gárda.

A hivatásos segítők nagy hangsúlyt fektetnek rá, hogy érzékeltessék veled, hogy egy senki vagy, sorstárs segítőkről pedig hallani is akarnak, akikben (érintettségük okán) még él valami empátia-féle. Mindenhol a termelés, a norma, és a munkaerő kizsigerelése megy, a „védett munkahely” annyiban „védett”, hogy megakadályozza, megvédje onnan a társadalomba való kilépést, mégoly alacsony szinten is, mint pl. árufeltöltő vagy takarító, amik a skizofrének számára sztárfoglalkozást jelenetenek.

Ingoványos talajon Read More »

Lelki szemétkiöntés

Tudom, nem vagyok túl aktív, csak most valahogy semmi kedvem semmihez.

Most is ahogy ránéztem a mosatlanokra, olyan undort éreztem annak a gondolatnak a hatására, hogy el kell mosogatnom, hogy nagyon. Pedig a mosogatás az egyetlen amit szívesen megcsinálok. Most meg, ránéztem és úgy éreztem egyszerűen túl kényszerszerű, nem megy, ez már meghaladja a képességeimet. Mint amikor bemész a boltba, meglátsz egy jó cuccot, amit meg akarsz venni nagyon, de muszáj vagy otthagyni. Tudom ez nem olyan, csak hirtelen ez a hasonlat jutott eszembe. De mivel muszáj voltam, így elmosogattam mindent, de közben végig kínként éltem meg (ami lehet hülyeségnek, hisztinek tűnik). Meg az előbb is olyan kényszer jött rám hogy bántsam magam, hogy üssem marjam magam, nagyon nehéz volt visszafojtanom. Na a másik meg az, hogy miért vagyunk megbélyegezve? Ha előtörne ez a kurva border-bipol belőlem ami egész nap emészt, akkor egyből mindenkitől megkapnám, hogy őrült vagyok, egy hisztis picsa, egy elmebeteg. Ha meg magamba tartom, nem mutatok ki semmit, akkor meg lusta trehány vagyok, meg miért nem mutatom ki az érzéseimet…. 🙁

Lelki szemétkiöntés Read More »

Szégyenről más-kép-p

Lelkem sötét felhők árnyékolják be,

és nincs velem már senki se,

fáj a Távol és fáj a Közel,

fáj a lelkem, mely szégyentől tüzel,

és bár megállíthatnám az időt és lenne vége,

majd felnézek a sötétfelhős, viharos égre,

elveszett lényem minden készsége és képessége.

Hogy folytassa? Nincs már reménye.

A szégyen tüze izzik benne

és retteg, mi lenne ha ismét a hazugságok

örvénye remegne.

Végül? Kiutat hol keresne?

Hiszen kínos a családnak élethelyzete.

Csalódást okozott,

pedig végig kitartóan próbálkozott,

mégis elbukott.

Nincs már mit szeret, se motiváció, se vágya,

döntése sose volt: így most vajon mit csinálna?

Sötét a lelke, sötét a szobája,

még nagyobb elkeseredése és magánya,

mindig is azt szerette volna, hogy lássa:

HOGY NEM ÉLT HIÁBA!

Lefeküdni, kelni, oly felesleges,

reggelből újra hajnal, miért is keresselek,

mert nincs kölcsönösség és válasz,

rossz ember vagyok nyugodtan ignorálhatsz.

Hiába szeretnélek magam mellett tudni,

az éjszaka árnyai nem hagynak aludni.

Fáj a Távol és félő a Közel,

szorongok majd bűntudat csilingel.

Mit mondanék? Tuti, kamuzva hazudnék,

mert Szégyent tojik a Nyúl,

miközben a hajnal nappalba fordul.

images_1_1.jpg

 

 

 

Szégyenről más-kép-p Read More »

A szégyen hullámhosszán (festés, írás, magány és hamarosan egy munkanélküli hazudása)

Figyelsz, ahogy rosszat teszek,

körülöttem ítélkező tekintetek,

megijedtem, magam lepleztem,

lépteid újra és újra visszafordultak,

s összerezzentem.

Oly sokszor mondtad : Süllyedj el!

Azt is mondtad, szégyellsz,

összetöpörödve lépkedtem melletted, és tudtam,

a világ újra többé fel nem éleszt.

Halott lelkem felett fekete a felhő

és már akkor tudtam – a Szégyen velem felnő.

Igen, teltek hosszú évek és én bújkáltam,

a Szégyentől nem leltem menedéket.

A munkanélküliség és a sok hazudozás,

mert a te lányodról aztán ne csámcsogjon a világ.

Aztán jött a pszichiáter és újabb hazudozás,

meg ne tudják, hogy a lányod ronccsá vált.

Mert fontos a külsőség, mit mutatsz

de idővel belefáradsz és legalább terápián

adod tisztán minden zavarral együtt azt, aki vagy.

És ki tud róla, ki tud róla, ki tud róla, hogy a kórház-

visszhangzik – Mindenki bazdmeg, remegő rohanás, 

aztán a sok drámai sírás,

hogy jajjj a büszkeség,

de én már szavad se hiszem, Elég! 

Mindig csak a kurva nagy SZÍNJÁTÉK!

 

Azóta is érzem, mekkora nagy tabu vagyok,

családi kollektív szégyen,

az emberek tekintetét mindig is félem,

mindenhol szemek néznek:

Vajon mit látnak? A rosszat? Elítélnek? Féljek? 

…és jönnek felém mindenféle lények.

Szemükbe ne nézz! Ha megteszed, megölnek téged! 

Csak jönnek és jönnek feléd,

te ott ülsz remegve középen, nincs út merre menj,

lefagytál, hogy lépj.

Várod, hogy egyszer megölnek,

kerülöd a tekinteteket, kerülöd őket

…. és itt is – ott is életed része a szégyen,

ki mit hogy tud meg rólad,

lelked újra remeg és a hazudozó szavak,

elrejtik, elrejtik bűnös lényed,

bújj el, a sötétben kell élned,

így nem érnek el hozzád kések,

fájó, égő és mérgező hegek és csípések.

434641982_25928966286702297_2405687113351352866_n.jpg

A szégyen hullámhosszán (festés, írás, magány és hamarosan egy munkanélküli hazudása) Read More »

Hiába várlak

Az álmot várom, sötétben tapogatózva kereslek,

végül azt hiszem, jobb lesz, ha elfeledlek,

valahol talán létezel, de szerteszakadt létünk

össze többé nem férceled,

és én se fércelem,

a szavaim hideg esőként hullnak alá

s ott halnak érzéstelen.

Egyszerre várlak még és dühösen löklek el.

Szeretet, hol vagy? Valaha még itt leszel?

Várlak de tudom, nem szólsz hozzám többé,

lelkem fekete madarak szállják meg,

a lét a sötétségé.

Nonstop bennem a kérdés:

Megéri még bárkire várni?

Vagy a szív pusztán a sötét földben fog hálni?

 

Mert a munka, a gyerek, a siker,

minden is fontosabb, nekem nincs helyem,

ne csodálkozz, ha többé nem érsz el.

Számomra nem vagy, mégis valahol létezel…

Az élményt hasítom, leválasztalak lelkemről,

és ha még tőlem bármit és szeretnél,

megpróbállak elfelejteni , többé te se keressél.

Hiába várlak Read More »

A hajnali lények

Hajnal van, minden oly csendes, távoli,

elméd éber, nem vagy kész álmodni,

a sötétség benned szorong,

fut az égen és feltűnik a fényes korong,

és lények szállnak alá,

emberekbe költözött a sötét talány,

szavak és hangok

beszélnek hozzád s te sasszézol

köztük, őket távolról hallod,

s ha engeded, ki tudja, mit nyelsz magadba,

a másik szavai már piócaként lógnak 

testeden, fejeden, hajadban,

ítélkező, okoskodó, magyarázó szavak,

 az ördöglakat enged, lyukas a falad.

Nem bízol senkiben, a világban,

a lények ott keringenek, sötét árnyak,

követnek és a hajnali csend …

nem csukod szemed, éber a figyelmed,

ha lekapcsolódsz és a készenlét egy pillanatra

is enged, 

szorongva rohansz, biztonságot nem lelsz

és a könnyek eltemetve,

így kúszik az árny a lelkedbe.

Jönnek az emberek és belőlük beszélnek a lények,

sötétségben hullámoznak, kis szarvuk apró kések,

egy szó, egy email, már szorong egy részed.

Párhuzamosan, üvöltve kér kommunikációs teret,

már a védelmet sehol se nyeri el, ahogy te se nyered.

 

…. és a sötét hajnalon már a madár csicsereg,

az éber álom lénye sötéten cserreg 

és szorongva köszöntöd rég megszállt lelked.

ccf2a3c4ce7fa1cfb353495469a9cf65.jpg

A hajnali lények Read More »