Mindenki látja

Nem tudom, mit kéne…hogyan..csak elkezdeni. Nem vers. Nem törekszem szépségre meg hú de tökéletesre csak .. nehezen jön szó. Szabin vagyok és rosszabbul vagyok mint .. bármikor és azt várják kipihenten és feltöltődve menjek majd vissza. Kezdetben csak arra vágytam, szóljon hozzám .. bárki ..bantson..okozzon akár fájdalmat vagy szorongást csak szóljon hozzám. Ha ide jut az ember, hogy akár bantsanak, az gáz. Nem kell velem normalisan. Bassz le és nem leszek magányos. Meg is történt. Cseten. Mindegy kiről van szó, valami elindult … Már megint over sharing. Elmondtam magamról mindent szart vagyis elmondtam volna ha meghallotta volna…Aztan mikor láttam, valójában felesleges magyarázni… egyre zavartabb lettem … Aztán meg már azt se tudtam ki vagyok. Mert jajj túl komolyan veszed az emberi kapcsolatokat…le is lett tiltva..és nem azért mert mindent túl komolyan vennék..meg a Tetovált lány meg a társadalom, a tabu, minden szart össze magyarázott… És hogy félt de hát nem is vagyok annyira megrázó… Folytattam de mi a fasznak is …

Hogy mivel függetlenedtem ( kérdem. Érzelmileg is? ) a család ROSSZ MŰKÖDÉSE MEGSZŰNT. MEGSZŰNT. EZT A BAROMSÁGOT. EGY DYSFUNKCIONALIS  shit világ nem szűnik meg az lenni… Miért szűnne meg??? Kezdtem nem érteni a dolgokat…és hogy lehet eddig vágytam szóljon hozzám valaki, akár bantson, már nem vágyok. Valóban ne szóljon hozzám kibaszottul senki a szabadság alatt majd megoldom a kurva magányos életem. Munkában úgyis hallgatom hogy órákig kell pofazni a semmiről.

Szóval hát olyannyira kiakadtam hogy nem bírtam tovább józanul. Vártam is, kezdődött a szokásos városi buli, terveztem és ezek után tutira pialnom kellett. Ahogy mentem be, fel le zúgott a fejem … Mit írt, mit reagáltam volna ha nem érzem azt hogy ORDIIIITANI TUDNÉK VELE IGY ES PÖRGŐK ÉS FELROBBANOK HA NEM PIALHATOK.

Mellesleg a városi buli tömegnyomort nem is bírom pia nélkül… kezdődött úgy hogy fellöktek …. Na sürgősen pia. Rozé fröccs majd rose tisztán vissza visszajártam még még addig amíg nem éreztem hogy oké…. onnantól kezdve tompul körülöttem az élet és táncolok és amikor épp olyan jó van, lehet kiabálni az ismerős dalokat ha megszólal ez az …. Persze mikor láttam két lányt egymással táncolni tuti barátnők, elszoritott a sírás de aztán félre néztem és ennyi. Aztán ahogy váltás volt két zenekar között, kábán ültem a lépcsőn, körülöttem beszélgettek és még csak 23.10 volt..elindultam haza de fentebb útközben király zene … Újra táncoltam..addigra már fel volt töltve a tank. Nem. nem szeretettel. Alkohollal.

Mikor kezdtem elfáradni elindultam haza. Kezdett kimenni belőlem…pff hát nem ittam annyit mint tavaly de ki tudja megyek ma is ….

Itthon éjjel mit csinálok még meddig is, írok cseten az illetőnek vagyis _ mi a fasznak is írok ???? Semmi értelme. Hogy felbasszam magam? Szóval. Dinnyés margarita koktél. Üveges. Itthon is van pia. Még bőven dolgoztam, hetek óta éreztem hogy vágyok inni. Ez picit ijesztő is tud lenni mert velem sose volt ez hogy … Vágyok is rá. Szóval…

Hülye én. Mit csinálok. Elkezdek neki írni a mindenféle bántalmazásokrol és hogy az anya így és úgy … Leírtam kb mindent , hogy a társadalom anya képe bebukott majd … Mit tettem. Fogtam. Letiltottam. Ne is válaszoljon…ne tudjon válaszolni mert tuti dupla mennyiséget iszok ma este ha ezt folytatom.

Szóval. Éljen. Szabadság. Buli. Pia.

Pedig még érzékeltem azért az embereket…ez se feltétlenül arról szól hogy idd le magad… érezd jól magad… táncolj… élj. Nos. Én pialok hogy viseljem az elbaszott szocializacioval a világot. Hogy táncoljak ahelyett hogy hagyom magam fel lökni. Eltaposni. Már itt is. Munkába se vágyok vissza. Kérdezgetnek. Mit mondanék ? Nem strandoltam, mert gyűlölöm a testem, épp csak próbálom hogy testápolóval hozzá érjek… Nem nyaraltam, nem voltam kibaszottul sehol, de kiolvastam 6000 könyvet, minden ejjelig buli és pia … Amikor meg már az se, egy teljes hét lesz a semmi. Terápiára most kedd helyett hétfőn megyek majd a semmi. Majd elmegyek moziba, egyedül ha már elegem lesz …. De tuti hulla leszek, már most az vagyok, és érzelmileg még nagyobb rom mire vissza dolgozni. Pedig készülni kell _ előre szorongani? _ hogy nem lesz más hónapokig csak a hibaim éjjel nappal a kritikák kolléganő teljes kontrollja…mintha egyedül nem menne _ igen minden az én hibám _ mivelhogy sokat voltam egyedül _ vagyis bizonyítottam _ útban van a folyamat _ de ha ezesetben 6 órás lettem volna és nem 8 órában húzni, máris probléma lett volna. Úgyhogy ahelyett hogy a munkám léce is rezeg, örülhetnek hogy egyedül is bírom húzom 8 órában mert kolléganő még 1 hétre el fog menni.

Persze ja a pszichológus szerint olyanokat nem kellett volna mondanom hogy néha ha olyan a munka órákon át , igen, bírom de a végére elszall az agyam és úgy teszek dolgokat hogy fogalmam nincs mikor mit és mit tettem 2 perccel előtte. A disszociacio idegen szó de máshogy nem bírnám ép ésszel. Azóta azt is csekkolgatja, tudatában vagyok e mikor mit hogy csináltam. Persze non stop azon szorongjak mikor szólnak hogy viszlát kéne. Mert az emberek ha egyedül vagyok munkában néha sugdoloznak körülöttem…mikor most Tündér hegyen voltam januárban jöttem vissza, a helyettes nagyon beette magát oda, azóta is nyaljak a segget és szamolgatjak hány éves a gyerek és mikor jönne dolgozni és hova…

Én 6 éve itt vagyok minimum, van háttér, tudom mi hol hogy van, 6 év már mondjuk tapasztalatnak de ha a mentális dolgok miatt csá és jöjjön az aki emberileg, szociálisan, mentálisan okés, ha ez számít, egyék meg amit főznek. Sokat voltam egyedül és nyomás alatt nehéz teljesítenem de bizonyítottam … Ezek után leszarom mi lesz.

( Egyik nap megejtem a művészetek völgyét is, az legalább kultúr művész világ…. Nem ilyen elfajult mint a városi buli … Érdekes ott a völgyben sose vágyok piara, ott lesz egy pár óra valódi élet _ pedig ha valahol is áramlik a tömeg, ott áramlik)

Bárcsak olyan egyszerű lenne az élet,mint amikor mész az autóddal és jelzőtáblák mutatják a szabályokat,a veszélyeket…

De az életben nem így van. És a vezetés sem mindenkinek egyszerű. Gyerekkorom óta voltak rémálmaim,hogy autóban ülök és elvesztem az uralmat vagy rossz irányba megyek. Még mindig félek a vezetéstől,bár sikerült levizsgáznom és mégis…

A tegnap esti vezetésemről inkább no comment.

Nem voltam formában…

Kicsit még mindig félek. Félek, de megharcolom akkor is!

Végre úgyérzem minden sínen van az életemben .Csak ezzel az eggyel állok hadilábon.

Az itt és most-ban…Ezt meg kell még harcolnom..

….”A buddhista tanokban beszélnek egy úgynevezett „shenpá”-ról.Amikor az ember horogra akad úgymond.

Mintha megnyomtak volna rajta egy gombot, elindul egy automatizmus, belekerül egy ismerős és sajátosan kellemetlen lelkiállapotba: hirtelen feszült lesz,úgy érzi, hogy mások bántják, hogy az élet igazságtalan vele. A shenpa élmény gyakran nem tudatosul,belép a tagadás mechanizmusa, és azt hazudjuk magunknak, hogy nem is vagyunk dühösek,nem is zavar minket ez az egész,nem is vagyunk feszültek. Az is gyakori,hogy még mielőtt igazán megéreznénk,még mielőtt végiggondolnánk a megfelelő válaszlépést, már kezdünk is cselekedni, szinte automatikusan reagálunk, hogy a belső feszültségtől megszabaduljunk. És most lesz a kis lángból erdőtűz…Nagyon is jól tudjuk, hogyan kell a problémákat eszkalálni,elmérgesíteni,miként lehet egy viszonylag apró feszültséget komolyra duzzasztani, és úgy belecsavarodni egy-egy játszmába, hogy végül egészen méltatlan, megalázó helyzetekbe kerüljünk.

Vajon az okozza-e a szenvedést,ami konkrétan történik velünk, például hogy valaki mérgesen néz ránk, pénzt veszítünk, vagy épp van rajtunk 20 kg plussz ? 

A shenpa elmélet szerint valami régi, meglévő, esetleg gyerekkori élmény aktiválódik és aktiválja a már meglévő régi frusztrációt és fájdalmat.

Ha pedig ez így van,akkor felmerül a kérdés, mit tehetnénk azért,hogy miután az élet kilőtte ránk az első nyilat,ne lőjük ki magunkra a másodikat a saját kezünkkel?”

/Folyt.köv./ 

Tovaszállt lelkem
Mert nem vagy itt velem
Megmondtad nem kellek
Mert nem hiszel bennem.
Csak azt kérem, jussak néha eszedbe
Mint régen
Hisz tudom, én járok a fejedben.

Szívemnek dobbanása
Lelkem minden boldogsága
Te lennél
Te lennél
Csak gyere ide kérlek
Csak maradj még egy percet
Szívdobbanás
Lélekboldogság
Mind Te vagy énnekem
Hozzád száll eme énekem.
A mosolyod életre kelt
Melletted úgy érzem létezem
Csak fogd két kezem mert
Nélküled csak elvesztem
Elvesztem
Az eszem is, ha nem vagy velem
Csak bújj ide hozzám kedvesem
Hagy érezzelek megint
Az illatod, az érintésed felpezsdít.

Ha még egyszer rám nevetnél
Szerethetnélek még?
Lehet még rá esély?
Hisz még meg sem ismertél.
Tudod minden titkomat, és én is a tiédet
Nem futunk el gyáván, ha kísért a képzelet
Miért látok szemeidbe félelmet?
Amit itt hagysz az csak egy kis szelet
Magadból
Mert félsz kimutatni igazi valódat
Félsz megmutatni igazi arcodat
Nem hibáztatlak, én is ilyen vagyok
De bizalmad nélkül elpárolgok.

Nem tudja senki, hogy mit érzek
De te szavak nélkül is észreveszed
Hogy milyen terhet cipelek
Erdőn, mezőn, hegyen, völgyön át
Kerestelek mindenhol cipőmet koptatva
De csak a hiányod kaptam
A rég elmúló dallamokkal már
Nem talállak sehol
Félek, elvesztettelek
Érzem, a lelked itt van valahol
Csak legyél itt mellettem.

Még mindig kedvenc idézetem

És rafaztam és naiv voltam és elhittem

Hogy vannak még jó emberek és jó vagyok

Vagy lehetek

H jó lehetek úgy ahogy vagyok. Valakinek biztos jó leszek, de előbb magamnak kell

Szóval a

„szerelem az amikor megadod a másiknak a lehetőséget, hogy tönkrehessen, de bízol benne H nem fog”

És úgy szerelmesnek lenni, hogy barátságra is képtelen vagyok érzelmileg elérhetetlen szülők mellett felnőni rohadt nehéz. Bár nyilván a szerelem a legtörékenyebb dolog. Meg rohadt sok a kritérium. Mmint nehéz azt megtalálni akinak ugyanazok az elvárásai egy kapcsolatban. De igazából nyilván nem kell itt túlragozni, a csoda amit feladtam és nekem elérhetetlen amikor csak két ember szereti egymást úgy ahogy van és törődnek egymással, bíznak egymással . Mert hát elég ritka a tökéletes párkapcsolat. Mai világban meg fehér holló. Nagyon félrement minden már jó rég. Máson van az értékrend, mint amin kéne sztem. De hát kinek mi a fontos.

My problem is that I never healed. I just kept myself busy

Ezzel asszem nem vagyok egyedül

A múlt héten xy innen üzenetben kérdezte hogy vagyok. Jól esett. Legalább egy illetőnek feltűnik hogy eltűntem. Üzenetet nem írok mert esélytelen. Cseten se mert esélytelen. Ha elkezdeném mondani túl pörög minden…nincs annyi kibaszott karakterszam. Az FB cseten is van a 0, van a rohadt oversharing amit senki nem tud feldolgozni… még kevésbé válaszolni.  Közte nincs. Csak az űr.

Persze nekem meg egy két emoji nem elég. Írnék itt cseten ?? Mi a faszt tudnék beleszólni? Csak olvasom és olvasom és beterit. Szóval írok itt. A senkinek. Írok az FB BPD / BIPOLAR csoportba….éjjel sírva teljesen össze omolva. Megyek valamire? Nem. Validaljuk a másik érzéseit. Ne agyald túl. Na itt töröltem ki az egész éjjeli bejegyzésem pakk volt nincs. Lehet olvasni fotózni takarítani itt a kutya…az este filmet néztem online. Terelés .Aztán csak feküdtem az ágyon és bennem volt az összes szám szerint 3 esti gyógyszer és ott omlottam be az ágyban….

Zokogtam. Kurva rosszul voltam. Érzésekrol írtam. Maga alá taszított a hullám a pszichológussal kapcsolatban mert jövő héten egy nappal és egy órával később kell mennem és egy apró változás és kiborulok. Tudja a pszichológusom hogy vannak erős fantáziáim a halálról…. Féltem őt hogy meghal most ott tartottam hogy egy balesetben hal meg….jövő hét szerdáig.

Irreális. Fantázia. Szeparacios szorongás. Sőt regresszio egy plüss nyúllal.

És baszki ennyi a hozzá fűznivalo. Ne agyald túl. Ha meg megint impulzív lennék azt mondanám ebből a csoportból is kilépek…

Kezdődik úgy hogy Messenger en tiltom sorban, mindenkit .. persze olyat akivel jóban vagyok vagy voltam…tuti nem értik. Azt meg még kevésbé értenék ha visszavennem őket és az egyetlen zavar és trigger miatt újra letiltanam… Ép ember nem tud a kattant agyammal mit kezdeni. De mikor órákat…nem is kell órákat várni …ha szarul vagyok percekig se bírok várni.

Annyira szar volt éjjel hogy egyetlen embert feloldották … Izé. Ő most nincs tiltva…egy jó ideig le volt .,, fél év minimum szarban voltunk. Most vissza… szóval…egy kolléganőm aspergeres autista szóval ha én túl porgok és regényeket írok mármint 3 kurva hosszú cset üzenet max elolvassa de nem tud reagálni. Megjegyzem más se mindig tud értik érzik mi van velem de a kurva hosszú regényeimre no válasz. Asszem én vagyok másokkal inkompatibilis…nem passzolunk.

Tündérhegyen az analitikus csoportban leallitottak ha pörögtem visszajeleztek kiderült hogy meg se hallom…de a szüleim is tutik. Azok is egyszerre pofáznak hozzám de mondhatom hogy csá. Élő terápiás csoportban ha jó a terapeuta vagy épp ketten, irányítanak jeleznek mit teszek meghallom nem hallom és van irányított interakció, ez írásban felborul. Vagy a 0, szarul vagyok, vagy a minden az meg legtöbb embernek sok és feldolgozhatatlan szóval semmi okom leakadni hogy semmi reakció…

Csak mikor épp maga alá tol a hullám jó lenne valakivel beszélni de esélytelen.

Az aspi kolléganőm is tudta hogy gáz van velem de egész este az operett fesztiválról és Oszvald Marikarol és a cigány zenéről volt szó és én mint a legjobb kaméleon színt váltottam és félre dobtam hogy szarul vagyok ne mindig ez legyen…és legalább valakit éjjel utol érek és szól hozzám…és akkor félre a szarjaim már két nyugtató volt bennem de közben poenkodtunk hogy mi van a híres Hortobágyon megakadt a szemem egy barna lányon 😃

Úgyhogy leszarom… borderline és az enyhe bipoláris…és majd így egyedül… mindig… mindennel..

Mert bárkinek is írni…mégis minek????