Értelmetlen és kontrollált dühöngés
–
Értelmetlen és kontrollált dühöngés Read More »
Mindenki látja
Nem belépett vendégek is elolvashatják.
Soha nem volt párkapcsolatom,nem is lesz már?
28 éves férfi vagyok,de elveszett,magányos,egyedül anyukám szeret,nem igazán számithatok másra. van pár ismerősöm „barátom” de velük nem járok el sehova mert félek kimozdulni messzebre. a nőket félek leszólítani nem volt sosem olyan hogy leszolítottam volna. szűz vagyok és anyukámmal élek. nem tudok levállni róla,külön életet élni,mert egy nyomorék vagyok. ostorozom magam folyton,kinek kell egy életunt csávó aki még elmebeteg is , és nem dolgozik,mert nem igazán tudok. lusta vagyok mindenhez,elkezdek valamit nem tudom befejezni. igazából csak beteg nőkkel volt valami az se párkapcsolat csak majdnem szex,mert rá paráztam. kezdek beletörődni a helyzetembe,mert a nőknek csak a bevevaló csávók kellekenek. ha már sokat beszélgetek egy lánnyal az derül ki hogy csak barátok maradunk semmi más,hát no comment. szerintetek mi lesz velem? Üdvözlettel!
Soha nem volt párkapcsolatom,nem is lesz már? Read More »
Egy felszabadító gondolat a hét végére
Nincs isten, se túlvilág.
(Fogtündér sincs)
Egy felszabadító gondolat a hét végére Read More »
Évek óta tünetmentes borderline
Évek óta egy stabil, boldog párkapcsolatban élek…. Pontosan 3 éve..
Hirtelen szakítottam meg a terápiát, ami 2 éve tartott. A terapom szerint óriási hibát vétettem ezzel, sosem találkozott ennyire bántalmazott emberrel (gyerekkori töbszörös szexuális bántalmazás, fizikai erőszak, elhanyagoltság, önmérgezések, önbántalmazás, vagdosás, anorexia, bulimia stb). De én kiléptem. Egyik pillanatról a másikra. Jött egy férfi, egy szerelem, aki azóta feleségül is vett. Mindennél jobban szeret. Én is őt. A szeretettől kivirágoztam, szárnyalok, szépnek és értékesnek tartottam magam.
Majd tegnap este minden megváltozott. Munkahelyi, albérleti problémák 2 hónapja. Egyre erősödő aggodalom. S tegnap éjjel, őrületes erővel rám törő vagdosási kényszer. Éjjel 1-kor jött. Azonnal felébresztettem a Férjem. Órákon át beszélgettünk. Igazi Társ.
Viszont a késztetés rám telepedett. Vágyom a véremre, vágyom a pengére. Megijeszt. Évek óta nem volt része az életemben, nem éreztem ezt. Most pedig megint szorítja az elmémet, itt van újra.
Borzasztóan vágyok rá, megörjít a vágy a bántalmazás iránt. Nem tudom, h mi lesz…
Évek óta tünetmentes borderline Read More »
Halál
Szerintem a hit (bármilyen vallás szerint) abból áll, hogy nem hisszük el a halál véglegességét, visszafordíthatatlan voltát. Ami az 5-6 éves gyerek aspektusa… Viszont azt is butaság „hinni”, hogy a halállal megszabadulsz mindentől. Mindenki igazolná a maga igazát, de egyikre sincs megcáfolhatatlan bizonyíték.
18+, továbbá 30+
Végre jó idő van, bár túlzásokba menően jó, de ennyi köcsög eső után már így sincsen panaszom. Vagy éppen ezért, vagy egyéb körülmények szerencsés alakulásának köszönhetően (például csillagok állása, haha!) remekül vagyok! Nem túlzás azt mondani, hogy pörgök mint a ventillátor! És ez ínyemre van! Ilyenkor egy rakat kisebb-nagyobb (főleg kisebb) dolgot hajlamos vagyok kipipálni, olyanokat amiket egyébként hetekig halogatni szoktam. Viszont attól tartok, hogy most következik majd a szokásos szexuálisan túlbuzdulós időszak, ennek mindenféle előjelei már vannak. Komolyan mondom sokkolóak ezek a textillel spórolós nyári rucik, meg a bőség zavara. Ha rajtam múlna bevezetésre kerülne valami hasonló szabály mint ami súlyos szmogszitu esetén az autósokra nézve aktiválódik! Lehetne mondjuk, hogy páros napokon csak a szőkék, páratlanon meg a barnák/feketék mehetnek ki az utcára, mindjárt mennyivel jobb lenne a helyzet! Lehet, hogy fel is terjesztem ezt a döbbenetesen príma ötletet a Semjén Zsozsónak, biztos csettint majd! Mindenesetre a kibaszott lényeg a következő: odáig fajult a helyzet az imént, hogy frankón fontolóra vettem, hogy elmegyek egy prostihoz, már nyilván nem egy útszélihez (így máris sokkal jobban hangzik, ja nem!). Mindig is halálosan undorodtam az ilyesminek már a gondolatától is, és mindenkit akit csak lehetett igyekeztem lebeszélni róla, de meglehet, hogy van az a szitu… Nagyjából más lehetőségem nincsen momentán, márpedig ebbe hosszútávon épp úgy bele lehet őrülni, mint a konstans kilátástalanságba, vagy bármi egyéb hasonló nyalánkságba. Vannak persze körülöttem lányok, de már a velük való kapcsolatom állását felidézni is tiszta agybaj. B. totál rám van állva, nem hiszem, hogy különösebb nehézséget okozna ledumálni róla a ruhát, de ő eléggé szerelmes, én meg eléggé nem vagyok az, szóval már eleve úgy szar az egész ahogy van. Vöröskével sem tudok mit kezdeni, pedig neki ráadásul hasonló gondjai vannak mint nekem, és ha rámenős lennék, meg határozott bármi lehetne, de abszolút nem tudom már kezelni a dolgait. Most épp hetek óta nem is beszélünk mert felcseszte az agyamat múltkor, és úgy döntöttem, hogy akkor ne beszéljünk. De ez egy másik történet lenne, és kinek van most kedve ehhez? Na ugye! A kibaszott lényeg, hogy a kialakult, vagy legalábbis erősen kialakulóban lévő helyzetet attól tartok momentán nem nagyon lehet másképp eredményesen kezelni, csak „szakértő” bevonásával. Persze anyagilag sem vagyok eleresztve, de annyi szükség esetén mozdítható zseton akad talán, hogy egy légyottra elégséges legyen. Egészen sokkoló egyébként, hogy ilyesmiken agyalok, az meg főleg, hogy erről írok! Meg egyáltalán, ez a teljesen elállatiasodott működés nem igazán passzol a mimóza lelkemhez. De hát mit csináljak, vágjam le a pöcsömet? Apropó, „pornó groove” tematikus hetet tartok a blogomon (fantasztikus)! Mondjuk ennek speciel semmi köze ehhez az egészhez, ennek a muzsikához fűződő viszonyomnak van köze, mindenesetre vicces! Amit pedig a jövőre nézve valószínűsíteni lehet az az, hogy elmúlik ez az egész kattanás még mielőtt odáig jutnék, hogy… És az nem is baj, mert elég nehéz azt elképzelni, hogy bármiből is igazán jól jöhetnék ki ezügyben!
Egyébként kihasználva pazar hangulatomat és állapotomat, az elmúlt egy hét során háromszor próbáltam tető alá hozni egy összeröffenést egy régi cimborával, mindannyiszor sikertelenül. Nem vagyok emiatt nyűgös vagy ideges, nem neheztelek, satöbbi. Ellenben azért bosszantó, hogy ritkaságszámba megy az, hogy használható vagyok, és olyankor még véletlenül sem jön össze semmi. Aztán ha később hetekig pocsékul leszek, mindenki azonnal találkozni akar majd velem, és érezhetem magam még pocsékabbul, amiért „elhanyagolom” a barátaimat. Így megy ez! Na de koncentráljunk a pozitív dolgokra! Itt ülök a Fucking-tónál (tegnap óta ez a neve hivatalosan, én avattam fel újra!), frenetikus idő van, rettentően élvezem a zenét, és a könnyed nyári fuvallat abajgató masszázsát a tarkómon! Ma délután még a gyógyszer sem álmosított el, döbbenet (tényleg az)! Egészen friss hír, hogy leült mellém egy dizájnügyileg eleresztett leányzó, gondolom kertészeti magazinokat olvasni, de mindegy is, jó helyen van itt! És akkor arról még nem is beszéltem, hogy hamarosan menetrend szerint erre közlekedik majd a naplemente! Juhúú!
Sokat ártottak nekem már az emberek
Engem nem ért meg senki, csak A Szerelmem. Szerintem Ő tudja mit érzek, milyen ez az egész – emberekkel való körülvevés s közben megnemértettség – fájdalmak, betegség, hiány, bánat, üresség, néha jó de aztán megint sz*r, de főleg ez az energiátlanság, és hogy folyamatosan megkapom a lusta jelzőt. Nem csak ezt… nem dícsérnek soha, sokszor hallom: „De buta vagy” – amikor valamit elrontok vagy nem úgy sikerül ahogy kéne, vagy nem tudok éppen azon nyomban felugrani, hogy segítsek. Nem hibáztatom őket, ők is betegek, a „családom”, de az igazi családom R, akit a Szívemben és Lelkemben hordozok. Na de amiről írni akartam, hogy én mindig szarba vagyok véve az emberek által, Mamám „kidobott” finoman szólva, és nem is akarja hogy visszamenjek, pedig elvoltam egy külön kis szobában csendben. Sokat ártottak nekem már az emberek. De megfogadtam: bosszút állok; gyönyörűre fogom magam alkotni, hogy halálosan szerelmesek legyenek belém vagy legalább kínzó bűntudatuk legyen, hogy bántottak. Ha csak a képemet tudom majd ilyenre alkotni már az is ok, de bízom Istenben, hogy mindenki megkapja a maga büntetését és úgy, hogy tudni fogja miért kapja.
Sokat ártottak nekem már az emberek Read More »
Mi lesz velem? Ez egyre rosszabb
Egyre jobban elfajul a mániám, ez a kis idióta Linzer gyerek (aki a profilképem is), akit már csak kis dögnek hivok. Iszonyatos gyűlöletet érezk iránta és ez egyre erősebb. Akárhányszor van róla kép, videó vagy bármi, elönt az idegroham. Állandóan puncsol, és az instagrammon is, a lájkjai azok kis puncsok, de ez másik történt, de roppant nagy hányinger, amiket művel, és ezektől is nagyon rosszul vagyok már. Ez egyre rosszabb, folyamatosan ömlenek a képek, videók és folyton meccs van, amit nézni kell. Mindenki azt mondja, ne foglalkozzak vele, töröljek ki mindent, ne nézzek rá, ne nézzem a meccseket stb. De egyszerűen nem értik meg, hogy ez mánia, és ez nem igy működik. Mostanra már olyan erős a gyűlölet, hogy a mániás érzéseket elnyomja, pedig simán lennének, ott vannak még, csak a gyűlölet nem engedi felszinre törni. 2018. március 15-e óta a mániám, akkor még minden rendben volt, majd augusztusban kezdődött az elfajulás, ami szeptemberre már fokozódott, ám akkor szerencsém volt, mert képbe jött egy másik mánia, aki a hónap végén már a mániám lett. Igazi megkönnyebbülést nem hozott, mert a kis dög továbbra is tartott, bár a mániás érzéseim a másik iránt voltak, de a gyűlöletem az megmaradt. A szülinapjára már a másik volt a mániám, de az a nap elég kemény volt, de közel sem annyira, mint a mostaniak. A mostani húsvétkor fajult el jobban de még ne menjünk ennyire előre, mikor még csak szeptembernél tartunk. Aztán október 7-én hivatalosan is kijelentettem, hogy ez a dög már nem a mániám, hanem a másik, aki eddig csak alakult. A gyűlölet maradt, sőt erősödött. Decemberben tudott csak enyhülni, de ezzel a mániám is eltűnt és karácsonykor kijelentettem, hogy elmúlt a másik is, és a Linzer gyereket se gyűlöltem már úgy. Januárban nem volt mániám és én nagy marha visszaakartam hozni mániának ezt az idióta dögöt, de nem sikerült úgy azonnal. Ez azért lehetett, mert üresnek éreztem magam mánia nélkül. Január végére azért érdekelt, de még nem volt mánia, de februárban elmentem Pestre a két hetes terápiára. Ott szépen felszivódott végleg, már egyáltalán nem érdekelt. Ha megnéztem a szokásos oldalt, azt is csak kötelességből, illetve kiváncsiságból, de nem haltam bele, sőt nem is érdekelt már a meccs se. Le is maradtam két meccsről, de egyáltalán nem izgattak. Helyette ismét a munkásszállók lettek a mániáim, Kőbánya és a Bajcsy kórház, ami miatt jól éreztem magam, nem volt idegeskedés. Mamámnál laktam ez idő alatt, és folyton Kőbányára mentünk (Ő imádja Kőbányát, ott kinézett magának egy vicces épületet, ami a mániám része lett). Aztán haza kellett jönni, és szép lassan visszatért a kis hülye, Kőbánya és társai meg elmúltak. Véglegesen a Linzer gyerek március 7-én tért vissza, egy röhejes meccs után. Február 21-én gondolkoztam, hogy megnézzem-e a meccset, de nem volt jobb dolgom és megnéztem és utána már megnéztem a többit és jobban erősödött az érdeklődés. Ez a visszatérés még nem jelentett azonnali idegeskedést. Áprilisban voltunk Linzben, a szülővárosában, ott egy meccsén, és játszott is. Húsvétkor, április végén fajult el, de addigra május 5-ére volt már jegyünk egy másik meccsre Bécsben. Egyre jobban irritált meg idegesitett, és a gyűlölet egyre erősebbé vált. Május 5-én mentünk a meccsre, 5 fok volt, esett olyan, mintha december lett volna. Ott olyan nagy fokú gyűlölet fogott el iránta, hogy csoda, hogy kibirtam, de legalább lehetett orditani. Ott is nagyon idegesitően viselkedett, ki is fütyülték a szurkolók, ami nagyon tetszett. Utána még erősebb lett a gyűlölet, a csúcs május 25-27-én volt, akkor többet kellett tűrni. Majd aztán kicsivel enyhült, de most megint nagyon intenziv.
Az a helyzet, hogy most már aludni se tudok tőle rendesen, minden este gyomorgörccsel fekszem olyan 1 óra körül tudok csak ágyba kerülni idegbetegen. Majd reggel ébredek is olyan fél7-7 körül és ott van bennem a gyomorgörcs, ami miatt már nem tudok visszaaludni, de van, hogy akkor már kelni kell. Tehát nem sokat alszom ez miatt. Szerencsére nem ébredek fel éjjel, ha lefekszem már elalszom, de a gyűlölet sokszor nem engedi hogy egyáltalán ágyba menjek. Egyre nehezebben csinálom meg a szokásos dolgaimat, a gyomorgörcs miatt. Reggel olyan nagy fokú gyűlölet fogott el, amit már előző nap estétől folytok magamba, illetve az elmúlt hónapok szarságait, hogy orditoztam, hogy otthon már mentőt akartak hivni. De mikor Pesten vagyunk (május 26-27), ott könnyebben el tudom tűrni a keményebb napokat is. Már pedig most nagyon kemény napok vannak és otthon nem birom elviselni. Meg eleve mikor Pesten vagyunk, akkor enyhül, bár nem múlik el, mert az a pár nap kevés erre.
Ha úgy működne, hogy nem foglalkozom és elmúlik, akkor már október óta nem is foglalkoznék vele. Sajnos nem igy megy ez.
Mi lesz velem? Ez egyre rosszabb Read More »