Mi lesz velem? Ez egyre rosszabb

Egyre jobban elfajul a mániám, ez a kis idióta Linzer gyerek (aki a profilképem is), akit már csak kis dögnek hivok. Iszonyatos gyűlöletet érezk iránta és ez egyre erősebb. Akárhányszor van róla kép, videó vagy bármi, elönt az idegroham. Állandóan puncsol, és az instagrammon is, a lájkjai azok kis puncsok, de ez másik történt, de roppant nagy hányinger, amiket művel, és ezektől is nagyon rosszul vagyok már. Ez egyre rosszabb, folyamatosan ömlenek a képek, videók és folyton meccs van, amit nézni kell. Mindenki azt mondja, ne foglalkozzak vele, töröljek ki mindent, ne nézzek rá, ne nézzem a meccseket stb. De egyszerűen nem értik meg, hogy ez mánia, és ez nem igy működik. Mostanra már olyan erős a gyűlölet, hogy a mániás érzéseket elnyomja, pedig simán lennének, ott vannak még, csak a gyűlölet nem engedi felszinre törni. 2018. március 15-e óta a mániám, akkor még minden rendben volt, majd augusztusban kezdődött az elfajulás, ami szeptemberre már fokozódott, ám akkor szerencsém volt, mert képbe jött egy másik mánia, aki a hónap végén már a mániám lett. Igazi megkönnyebbülést nem hozott, mert a kis dög továbbra is tartott, bár a mániás érzéseim a másik iránt voltak, de a gyűlöletem az megmaradt. A szülinapjára már a másik volt a mániám, de az a nap elég kemény volt, de közel sem annyira, mint a mostaniak. A mostani húsvétkor fajult el jobban de még ne menjünk ennyire előre, mikor még csak szeptembernél tartunk. Aztán október 7-én hivatalosan is kijelentettem, hogy ez a dög már nem a mániám, hanem a másik, aki eddig csak alakult. A gyűlölet maradt, sőt erősödött. Decemberben tudott csak enyhülni, de ezzel a mániám is eltűnt és karácsonykor kijelentettem, hogy elmúlt a másik is, és a Linzer gyereket se gyűlöltem már úgy. Januárban nem volt mániám és én nagy marha visszaakartam hozni mániának ezt az idióta dögöt, de nem sikerült úgy azonnal. Ez azért lehetett, mert üresnek éreztem magam mánia nélkül. Január végére azért érdekelt, de még nem volt mánia, de februárban elmentem Pestre a két hetes terápiára. Ott szépen felszivódott végleg, már egyáltalán nem érdekelt. Ha megnéztem a szokásos oldalt, azt is csak kötelességből, illetve kiváncsiságból, de nem haltam bele, sőt nem is érdekelt már a meccs se. Le is maradtam két meccsről, de egyáltalán nem izgattak. Helyette ismét a munkásszállók lettek a mániáim, Kőbánya és a Bajcsy kórház, ami miatt jól éreztem magam, nem volt idegeskedés. Mamámnál laktam ez idő alatt, és folyton Kőbányára mentünk (Ő imádja Kőbányát, ott kinézett magának egy vicces épületet, ami a mániám része lett). Aztán haza kellett jönni, és szép lassan visszatért a kis hülye, Kőbánya és társai meg elmúltak. Véglegesen a Linzer gyerek március 7-én tért vissza, egy röhejes meccs után. Február 21-én gondolkoztam, hogy megnézzem-e a meccset, de nem volt jobb dolgom és megnéztem és utána már megnéztem a többit és jobban erősödött az érdeklődés. Ez a visszatérés még nem jelentett azonnali idegeskedést. Áprilisban voltunk Linzben, a szülővárosában, ott egy meccsén, és játszott is. Húsvétkor, április végén fajult el, de addigra május 5-ére volt már jegyünk egy másik meccsre Bécsben. Egyre jobban irritált meg idegesitett, és a gyűlölet egyre erősebbé vált. Május 5-én mentünk a meccsre, 5 fok volt, esett olyan, mintha december lett volna. Ott olyan nagy fokú gyűlölet fogott el iránta, hogy csoda, hogy kibirtam, de legalább lehetett orditani. Ott is nagyon idegesitően viselkedett, ki is fütyülték a szurkolók, ami nagyon tetszett. Utána még erősebb lett a gyűlölet, a csúcs május 25-27-én volt, akkor többet kellett tűrni. Majd aztán kicsivel enyhült, de most megint nagyon intenziv.

Az a helyzet, hogy most már aludni se tudok tőle rendesen, minden este gyomorgörccsel fekszem olyan 1 óra körül tudok csak ágyba kerülni idegbetegen. Majd reggel ébredek is olyan fél7-7 körül és ott van bennem a gyomorgörcs, ami miatt már nem tudok visszaaludni, de van, hogy akkor már kelni kell. Tehát nem sokat alszom ez miatt. Szerencsére nem ébredek fel éjjel, ha lefekszem már elalszom, de a gyűlölet sokszor nem engedi hogy egyáltalán ágyba menjek. Egyre nehezebben csinálom meg a szokásos dolgaimat, a gyomorgörcs miatt. Reggel olyan nagy fokú gyűlölet fogott el, amit már előző nap estétől folytok magamba, illetve az elmúlt hónapok szarságait, hogy orditoztam, hogy otthon már mentőt akartak hivni. De mikor Pesten vagyunk (május 26-27), ott könnyebben el tudom tűrni a keményebb napokat is. Már pedig most nagyon kemény napok vannak és otthon nem birom elviselni. Meg eleve mikor Pesten vagyunk, akkor enyhül, bár nem múlik el, mert az a pár nap kevés erre. 

Ha úgy működne, hogy nem foglalkozom és elmúlik, akkor már október óta nem is foglalkoznék vele. Sajnos nem igy megy ez. 

Szerző:

Belépett: 2 év

Linzer

Blog kommentek: 732Blog bejegyzések: 27Regisztráció: 06-05-2018

29 gondolat erről: “Mi lesz velem? Ez egyre rosszabb”

  1. Szia Linzer!

    Nagyon sajnálom, hogy ennyire rossz már. Megértelek, nekem is voltak ilyesmik és átérzem a kínlódásod, mert én is akartam szabadulni, de nem sikerült. Én úgy próbáltam „kijutni”, hogy állandóan újra és újra gondolkodtam a dolgokon, próbálatm így, gondolkodással megoldani olyan problémát, hogy pl. erősen szorongok a lakásban, mert nem biztos, hogy egységes aberendezése és akkor már nem lehet itt jól érezni magam. A lakberendezési 5 parancsolat tehát eleinte segített, aztán átok lett. Tudom, hogy ez a „mánia” is nagyon hülyén hangzik. Két dolog ezekkel kapcsolatban és talán neked is segíthet: nekem el kell engedni a maximalizmusom, és keresni kell vmit figyelemelterelésnek. A te vonatkozásodban konkrétan az jutott eszembe, hogy nézd meg mi az ami irritál és miért ebben a  Linzer gyerekben.  És ez tudom csak amatőr okoskodás, de ezek a jellemvonások talán benned is meg vannak amiket a környezeted nem tudott elfogadni és büntettek. A másik csinálj olyankor valami mást, menj ki egyet bringázni, menj el a boltba, rajzolj, vagy nem tudom…csak zökkentsd ki magam valahogy. Ne haragudj ha mégsem jók ezek a tanácsok, nem akartam tapintatlan lenni. Remélem sikerül jobban lenned. Üdv.

  2. „A te vonatkozásodban konkrétan az jutott eszembe, hogy nézd meg mi az ami irritál és miért ebben a  Linzer gyerekben.  És ez tudom csak amatőr okoskodás, de ezek a jellemvonások talán benned is meg vannak amiket a környezeted nem tudott elfogadni és büntettek.”

    Ez elgondolkodtatott, mert nagyon sok autista vonást véltem felfedezni rajta, amik bennem is megvannak. Például minden este 8 és 9 között kezdi el az instán a puncsolásokat, mintha ez már napirend lenne nála. Nálam meg a 7 órás fürdés a napirend. Aztán a kis karkötőjét meccsen nem veszi le, hanem csukló kötővel letakarja, de edzésen ezt soha, de rajta van akkor is, és csak a jobb kezén van. Ez a karkötő nincs rajta mindig, de meg van az oka, ez most hosszú. A másik, van egy kis hajpánt, amit meccseken és edzéseken hord, és amint lefújják a meccset, és utána leveszi, és amint leveszi, egyből nyalja hátra a haját, mintha annyira sürgős lenne. Nem egyszer csinálta már ezt. És a hajpántot mindig a bal kezére tekeri. Tehát ilyen szabály szerűen csinálja. Meg a nyilatkozatai alapján mindig beakad nála a lemez, mindig ráakad valamire, ami aktuális és csak az foglalkoztatja, azon kattog az agya. Meg is látszik a meccseken is ilyenkor, nem tud rendesen odafigyelni és összevissza csetlik-botlik. 

    Iszonyatosan görcsösen akar, szinte már erőszakos, nagyon akaratos. Ha nem az van amit ő akar, már hisztizik, rendszeresen összeveszik a biróval, a sárga lap a gyenge pontja, térdre is képes borulni miatta. Kattog azon nehogy megbántsa a barátait. Egyik edzésen egyik barátja (nem csak csapattárs, barát, mert sima csapattárssal nem viselkedik igy) keményebben szólt hozzá, mert elbaszta a passzt. Stefan két perc múlva elfelejtette, de ő még este is ezen kattogott, ez instán meglátszott. Egyik barátja volt egyszer az ellenfél, felrúgta és olyan kétségbeesetten könyörgött neki a bocsánatért hogy rossz volt nézni. Ha sima ellenfélt rúg fel, akkor meg pampog mert a biró lefújja és neki áll feljebb. Ha fetreng valaki, azt sem tudja mit kell csinálni, nem megy felsegiteni még csapattársat se. Ha rúg fel valakit akkor se sokszor helyette egy csapattársa teszi meg. Semmi empátiája nincs. Van hogy megfelelésből felsegiti, de az olyankor van mikor jobban ki van utálva. Mondjuk én felsegiteném, de lehet tényleg csak muszájból.

    Mindenkire ráakaszkodik, nagyon közel hajol a beszélgető partnerhez (ez bennem nincs meg, de akkor is idegesit). Szófosása van, a többiek erre csak bólogatni tudnak, valaki már levegőnek is nézi. Ha megakarja vki ölelni sokszor nem engedi, de van, hogy ő kezdeményezi mert rájön vmi kattanás. Volt hogy a játékoskijáróban hátulról megsimogatta az ellenfél fejét váratlanul. Én ilyet már nem csinálok.  És még lehetne sorolni.

    Bocs, ha hosszú lett.

    Egy taktika az hogy megpróbálom visszahozni olyanra a mániát mint az elején, és megpróbálom újra megkedvelni, de amint meglátok mondjuk egy puncsot, elönt az ideg meg a gyűlölet.

    Te amúgy kényszerbeteg vagy?

    Ha elmesélem h miért vagyok ideges, senki se veszi komolyan, mondván h ez hülyeség és nem kell vele foglalkozni, tehát senki se érti meg. 

  3. Én megértem, ez a kényszeresség  tényleg nem úgy működik, hogy felejsd el. Valahogy azt kellene elérni hogy ne zavarjon. Nekem inkább kényszeres gondolataim vannak, ha nem tudok vmit megoldani és zavar, azon gyerekként is állandóan agyaltam…eléggé kritizáló anyukám van, mindent címkéz, ez ilyen ez olyan, híztál, fogítál, ez jó ez rossz, ilyenek közt nőttem fel, nem tanultam meg a dolgokat úgy látni hogy egyszerre lehet fekete és fehér, semmi sem csak jó vagy rossz. Ezt most már látom, de a helyzetek megoldádával sokat küzködök, nem vagyok túl sikeres..lehet nekem is van pár autista vonásom, nem tudom.

  4. Hát az autizmushoz hozzátartozik ez ugye h ilyen rituálék vannak, meg vmire rákattan az agy és csak az van az agyban, ezért is kapnak eleinte sokan kényszerbetegség diagnózist, köztük én is. De persze ennél több kell egy autizmus diagnózishoz. Mondjuk az már lehet kényszeresség, hogy idegesit, de muszáj vele foglalkozni és legszivesebben megszabadulnék tőlük és régen ilyenek nem voltak, mert régen élveztem a mániáimat és nem éreztem kényszernek foglalkozni velük.

  5. MINDEN ESTE GYOMORGÖRCS VAN!!!

    Már annyira el van fajulva, hogy minden mást hanyagolok, az eddig szokásos dolgaimat, szinte már semmit se csinálok, csak egész nap ezzel foglalkozom, ez van az agyamban folyamatosan, semmi másnak nem tudom átadni magam, mert kb tart 5 percig és visszatérek erre és elhanyagolom az eddigi dolgaimat.

  6. Tegnap találtam ezt a képet. Amikor rám törnek a félelmek, hülye, nyomasztó gondolatok akkor ezt idézem fel. Olyan megkönnyebbüléses érzésem lesz, és kicsit elszakít az állandó problémáktól. Ha csak kis időre is, de olyan jó. Gondoltam, megosztom, hátha segít kicsit neked is…:-)

     

  • Köszi, aranyos vagy, de rajtam nem segitenek az ilyenek

    Egyébként kiiktattam a puncsolásait, vagyis azoknak a figyelését és a képek gyártását, igy kevésbé vagyok ideges, meccs meg nincs mindennap, igy lehet pár napig pihenni, de a jövő hét kemény lesz.

  • Én is örülök, h jobban vagy, most nálam jött elő egy hülyeség, hogy ha már nem lehet FB-ém akkor ahol jelen lehetek ez a szovjet űrkutya lesz a profilképem. Ami engem korábban kikészített a fotóim agyonra retusálása, hajnaltól reggelig, estétől hajnalig, nem volt megállás, tökéletességre törekvés de pont ettől lett f*s a profilképem, de ha már annyit dolgoztam vele, pedig már hányok a képeimtől, és legszívesebben mindet kitörölném, de rengeteg munkám van benne.

    (Bocsi, közben mégis visszacseréltem a profilképemet.)

  • Neked se lehet könnyű, nem értem, miért nem engedi a rendszer, hogy rendesen facebookod legyen. Mondjuk az enyém is már rég telefonszámhoz kötött, sőt már olyat csinált h letiltott és nem engedett tovább mig nem fotózom be a személyimet, megcsináltam, azóta működik rendesen. Hogy hogy nincs telefonszámod? Nem engedik hogy legyen? Ki a gondnokod? 

  • Köszi, kedves Tőled, hogy érdeklődsz, volt mobilom de itthon elvették tőlem mert sok sms-t írtam és nagy számlák jöttek ki, igaz hogy a segélyemből azt kifizettem, de anyukám (a gondnokom) nem engedte hogy smsezzek de jobb így csak sajnos teljesen el lettem ezáltal is határolódva a kapcsolattartástól. Nagyon szigorúan fognak engem itthon legalábbis próbálnak, de már rájöttek hogy így csak rosszabbul leszek.

  • Ismét elárasztott az erős gyűlölet, de egy fokkal jobb már, mert ez már a mániás utáni irritálás érzés. Még jobban felfordul a gyomrom attól a tudattól h ott szórakozik Mallorcán, ilyen jól érzi magát, jókat bulizik. Mikor ezt leirtam elárasztott az idegroham. Bleee

  • Gyerekkoromban (még) minden rendben volt, nem fogtak túl szigorúan (pl elengedtek discóba is este, jó mondjuk már 15 évesen kb), persze én nem akartam menni csak 2 barátnőm és rávettek de tudtam nem nekem való az a füstös sok emberrel teli zajos hely, de szal elengedtek meg rendesek voltak csak 16 éves koromban apa megcsalta anyát, elváltak, én megbetegedtem, azóta van kezeletlen evészavarom melyet nem vettek komolyan csak amikor 2évvel ezelőtt 38,9 kgra fogytam a 163 cm-hez, 34 évesen, de máig tart az evészavarom, hánytatom magam, időnként koplalok de csak ha anya férje nincs itthon mert ha itthon van megy a belém zsíroskenyér tömés blaaaaaaááá ettől mindig hánynom kell de azt mondta I ha hányok akkor beledugja a fejem a budiba és megeteti velem a wc tartalmát de titokban szoktam már ritkábban hányni. Most 48 kg vagyok, de már rég 25 kg lennék ha rámhagynák hogy úgy egyek ahogy akarok vagy nem élnék már. Amikor alakulhatott volna párkapcsolatom azt a fiút is elüldözte anyukám, írt neki, pedig semmi köze hozzá… így vénlány maradtam, 37 éves leszek Februárban, és se párkapcsolat se igazi gyerek csak anyu és a férje, apukám nem igazán törődik velem csak anyagilag de csak ritkán, de nem baj mert nem hiányzik nekem apu.

  • Köszi szépen Drága Kleó, Te mindig olyan kedves vagy hozzám, igaziból mindenki Reményt szereti de ez jó, mert megérdemli, ő egy csodálatos lény. Igen, őt ijesztették el nehogy velem jöjjön össze, mert mindenkinek Ő tetszik és mindenki szerelmes bele. Már megszoktam de olyan rossz hogy a „családom” utál engem pedig szerintem nem vagyok egy rosszívű ember. Én szerintem Jézus vagyok de erről nem szoktam túl sokat beszélni. Remény Ő nem Jézus, de nagyon rendes. Senki nem ismeri Jézust, Jézus én vagyok de emberi „hibáim” vannak. Ez a Föld pokoli, de nincs pokol. Mennyország van. De itt a Földön szenvedés van mert aki a Világot teremtette ő nem tudta irányítani az egészet és minden elfajult de rendszerben van minden csak az állatok leölése halálos bűn és ezt nem értik meg az emberek cryingcryingcrying

  • Harmony, a Föld, az itteni lét a pokol… Nem én mondom, okosabb emberek, a buddhisták. De lehet benne valami.

    Te egy nagyon értékes ember, nagyon szép nő vagy. Igen, szükséged van rájuk, de az nem azt jelenti, hogy alá kell rendelődj nekik. Talán ha ennél, kicsit „elengednének”.

  • Kedves Kleó, ez pontosan így van, hogy itt élni a pokol, és mi JÓ „emberek” vagyunk de ez kibaszás hogy idekerültünk… én az egész vallási dolgokat nem tudom logikusan megérteni mert azt értem hogy szenvednünk kell de miért??? Úgy értem csak ide megszülettünk és ezt kaptuk. Ok nélkül. Én nem tartom pl a szexet bűnnek ha van szerelem de meg amúgy se mivel csak szüksége van az embeteknek kicsit kiszakadni a sok faszságból amiben „élni” kénytelen… betegségek, gyötrelmek, fájdalom, társtalanság stb… ez mind kicsinálja az embert de szerintem ha Jézus vagyok akkor most a halál utáni „3nap a pokolban” vagyok és lesz innen kiút de a válaszokat nem tudom csak érzem. Igazságtalanságot érzek itt a „világ”-ban. Ezt nem tudom elhinni és éppen ezért mindennek JÓ vége lesz. Az időpontot sajnos nem tudom. Sajnos csúnya vagyok a gyógyszerek kicsináltak (mint a drogok), de máskülönben gyönyörű lennék ha nem pusztított volna le engem az emberiség.

  • Nem kell nekem már semmit nézni, elég nekem az a tudat a hatalmas gyűlölethez és idegességhez az a tudat, hogy Mallorcán bulizik meg kikapcsolódik és miközben ezt irom legszivesebben mindent törnék-zúznék, miközben nekem csak a csalódás meg a szenvedés jár. 

    ELEVE NEM BIROM ELVISELNI HOGY NEKI JOBB MINT NEKEM ÉS EZÉRT KÉPES LENNÉL BRUTÁLISAN MEGGYILKOLNI IS

  • Ez egyre rosszabb. Szétköptem a monitort miközben az ő képe volt megnyitva, majd a nappalit is de felmostam utána. Orditoztam, káromkodtam, csapkodtam a széket, a kanapét…. most meg alig kapok levegőt. Úgy néz ki rákos is vagyok, méltó büntetésem megkapom ha bebizonyosodik hogy az vagyok. Egyszer csak egy anyajegyem sebessé vált anélkül h kikapartam volna vagy kidörzsölte volna valami, kicsit viszket is de nem fáj meg nem vérzik. Viszont olyan mintha égetné valami enyhén. Kedden vettem észre de csak ma jöttem rá h anyajegy, eddig sima sebnek hittem, de volt egy anyajegy ami eltűnt, és vhol ott volt, hát meg van az csak átalakult. 

  • Írj megjegyzést