Terápia
Sziasztok!
Valakin esetleg végeztek már műszeres méréseket is? Úgymint MR,PET,CT,(amikor képet kapnak az agyad anatómiai,egyéb mivoltjáról)TMS,elektrofiziológiai vizsgálatok,(amikor az agyhullámaid nézik meg),egyéb neurológiai vizsgálatok,stb?
Rengeteg gyógyszert kipróbáltam magamon,kipróbáltattam,vagy "kipróbálták". Egyes egyedül nagyon régen a haloperidol vált be(nem vagyok skizofréniával diagnosztizálva),viszont,abbahagytam a rossz hírneve miatt.(Nem vicc.)
Most már,ha beveszem,inkább felpörget,mintsem megnyugtatja az idegrendszerem,és "elfelejteti" velem a szorongást(ami eredetileg meghatározott dologra irányult/irányul)
A legtöbb gyógyszertől megurik a pulzusom,,emiatt nem merek elkezdeni már semmilyen komolyabb szert szedeni.(értsd: antidepresszáns,antipszichotikum).
Példa: Nevezetes orvos,tényleg egy szaktekintély: haloperidol elhagyása,és az általam közbeikatott gyógyszerek (sertralin,quetiapin,aripiprazol,trazodon,truxal,depakine,citalopram,stb...)elhagyása után,visszamentem ehhez a kórházi orvoshoz,segítsen már nekem,mondják róla,jó a kémiában. Felírta a risperidon-t(ripedon,risperdal,stb néven vannak),azt mondta,hosszabb távon ez a tuti.
Elkezdtem szedni,3 napig felet,utána két hétig egészet(1mg)kellett volna szedjek,ehelyett első nap negyed,második nap fél,majd egész végig fél,utolsó napokban egyszer-kétszer egész.... Tünetek: 2.-3. napon felerősödtek a szívtüneteim:felhívtam,azt mondta,szuggerálom magam,nincs semmi,szedjem tovább....szedtem....reggel felkelvén nyomott a mellkasom...beképzelem,az orvos mondta....érdekes,haloperidolnál nem volt ilyen,attól aludtam,felkeltem,nem nyomott semmi,tökéletesen elmúlt a szorongásom,és a testi tüneteim.
Így ti sem bíznátok már a gyógyszerekben,és igénybe vennétek -térítés ellenében akár - műszeres vizsgálatokat is. Én így vagyok most.
Ha most veszek be haloperidolt,tényleg felerősíti a tüneteimet,mint egy kínzás,feszült vagy,és nem tudsz lenyugodni. MOST MÁR. Nem érdekes? Ugyanattól a szertől,ugyanakkor mennyiségtől,mint régebben.
üdv,szorongó,feszült,könnyen felpörgő,szomatizációs,vegetatív labilis srác(meg van állapítva.)
Ne dőljetek be a pszichiátriai ellenes dumáknak. Irányított kampány. Egy szekta vezérli, amelyet számos országban már betiltottak.
Esetleg nyithatnál egy saját topikot, amiben a gyszeres és terápias neg tapasztalataidat, ellenérveidet sorakoztathatnád ill itt leírhatnad h. helyette mit javasolsz, neked mi vált be. Így egy helyen lenne minden ilyen írásod, jobban lehetne követni, hogy mit és miért nem javasolsz. Az ok-okozat összefüggés átláthatóbb lenne és az újak is könnyebben megismernék a szempontjaidat
Persze csak, ha tetszik az ötlet.
Sztem ez jó ötlet.
.
A Napkörben vannak önsegítős csoportok. Meg a Nyírő és a Balassa nappali részén. De ebben nem vagyok biztos. Oda kell figyelni. Ha nincs jelen szakember, többet árt, mint segít. A Jó Lélek Alapítványhoz 4 ezerért járhatsz. Nagyon olcsó. Csomó progi. Fiatal jófej pszuchológusok.
Van, de úgy tapasztaltam(azon az egy önsegítős csoporton :)), hogy nem annyira irányít, nincsenek módszerek, és egy idő után elmaradozik. 🙂
Nekik ez tapasztalatnak jó, utána nincs idejük rá, elmaradoznak...vagy pl. csak havonta jelennek meg vagy minden 2. alkalommal.
Idézet tőle: AvanaMondjuk, most belegondolok...ha van vezető terap, aki szigorúan koordinál-vezet, az mitől önsegítő?
Ahova jártam, ott úgy volt, hogy eleinte volt pszichológus, később elszivárgott. 🙂
Igen, tudom, hogy fura, de azt hiszem, van olyan önsegítő csoport, amit szakember vezet. Lehet, hogy tévedek.
Kb a helységdíjat és a rezsit fedezik az önsegítős díjak, ha nem fizet senki semmit, kb mínuszos lesz a dolog. :S
Mondjuk, most belegondolok...ha van vezető terap, aki szigorúan koordinál-vezet, az mitől önsegítő?
Ahova jártam, ott úgy volt, hogy eleinte volt pszichológus, később elszivárgott. 🙂
ez a nem szabad érintkezni/kommunkiálni szabály kicsit pontatlan, az érintkezésekről a csoportnak be kell számolni
Idézet tőle: AvanaA Nap-körben vannak önsegítő csoportok és sztem az Ercis csoportokat nézve se tilos összejárni utána. Persze ezek nem totál ingyenesek.
Az önsegítő csoport tök jó lenne, csak éppen szerintem ingyenes kellene, hogy legyen. Meg persze nagyon komoly ellenőrzésre lenne szükség. Kellene egy terap, aki vezeti. Meg világos szabályok, amiket be kell tartani.
A Nap-körben vannak önsegítő csoportok és sztem az Ercis csoportokat nézve se tilos összejárni utána. Persze ezek nem totál ingyenesek.
Felmerült, hogy milyen jó lenne egy olyan közösség, ahova pszichés betegséggel élők járhatnának.
Vannak ugye a 12 lépéses csoportok, amik szerintem szenvedélybetegeknek kitűnőek.
De ezen kívül? Mi van még?
Szerintem kábé semmi.
Vagy valaki tud valamilyen csoportról, ami olyasmi, mint a 12 lépéses csoportok (azaz ingyenesek, ha van kedved, mész, ha nincs, nem mész) és egyfajta közösségi élményt nyújt?
A fizetős terápiás csoportokban a csoporton kívül nem szabad érintkezni, míg emlékeim szerint a 12 lépéses csoportokban nincs olyan szabály, hogy a csoporttagok ne tarthanák a kapcsolatot csoporton kívül is.
Én annak idején pezsegtem, hogy legyen olyan aerobik, ahova pszichés betegek járnak. Ez azért lett volna jó, mert mozgás után az ember lényegesen jobban van (ha mondjuk depis-szorong).
Ez nem jött össze, ami persze nem csoda, hiszen szinte lehetetlen lenne térben-időben összeegyeztetni a dolgot. Pedig jó lenne.
Visszanéztem, mit írtál, hasonlítgatom magammal. Még hangosan vagy egymás szavába vágva sose vitáztam az orvossal, nem vagyunk vehemensek, nincs is rá késztetésem(vagyis élőben sose jártam közel hozzá, lehet, mindketten megijednénk ettől), de kiborulásaim nekem is voltak, más formában. 😀
ismétlés a tudás anyja. 🙂
Idézet tőle: Avananem szedsz valami nyugtatót? Emlékszem, mikor nyugtatót kezdtem szedni korábban, ugyanazt elmeséltem többször(állítólag).
Áh...semmit sem szedek. Alapjáraton ilyen vagyok. 😀
Idézet tőle: AvanaA végét Málnának írtam( a puskaporosra), a mappát neked. Ez típus kérdése, nekem mindig segít, ha toll van a kezemben. 😀
Holnap megyek hozzá. Áááááááá.
nem szedsz valami nyugtatót? Emlékszem, mikor nyugtatót kezdtem szedni korábban, ugyanazt elmeséltem többször(állítólag).
Idézet tőle: AvanaKicsit kívülről hallod magad, ugye? Elég diszkomfortos érzés.
Szorongsz tőle vagy a témától?
Nekem egyszer állandósult ez a depreszonalizációs-derealizációs állapot pár hétre, sok éve, de stabilan nem tért vissza.
Pontosan. Hát nem is tudom...mostanában tényleg könnyebben beszélek. Talán csak azért leszek magamnak idegen, mert nem szoktam ilyen témákról beszélni másnak.
Hát addig jó...meg én is örülhetek amúgy, hogy enm komolyabb. Ez így elviselhető csak fura. Sokszor nem emlékszem pl. hogy valakinek már mondtam valamit, még azon az adott napon belül, és tök hülyének néznek amikor elmondom még egyszer.
A végét Málnának írtam( a puskaporosra), a mappát neked. Ez típus kérdése, nekem mindig segít, ha toll van a kezemben. 😀
Kicsit kívülről hallod magad, ugye? Elég diszkomfortos érzés.
Szorongsz tőle vagy a témától?
Nekem egyszer állandósult ez a depreszonalizációs-derealizációs állapot pár hétre, sok éve, de stabilan nem tért vissza.
Idézet tőle: AvanaIgen, úgy gondoltam, ez megosztható most itt, nincs benne semmi speciálisan személyes.
Megnyugtató, hogy másnak is van ilyen problémája.
Sohamárnak mondom, vigyen magával jegyzetelős csíptetős mappát, lehet, röhejes vagyok vele, dehát...kit érdekel. 😀
(ha belefér, majd írd le bármilyen formában nekem, nagyon érdekelnek a puskaporos esetek.)
Inkább kihagyom, de azért köszi. 😀
Igen, úgy gondoltam, ez megosztható most itt, nincs benne semmi speciálisan személyes.
Megnyugtató, hogy másnak is van ilyen problémája.
Sohamárnak mondom, vigyen magával jegyzetelős csíptetős mappát, lehet, röhejes vagyok vele, dehát...kit érdekel. 😀
(ha belefér, majd írd le bármilyen formában nekem, nagyon érdekelnek a puskaporos esetek.)
Idézet tőle: AvanaDEttó. Nem lehet, hogy enyhén deperszonalizálódsz?
Egyébként utólag visszajönnek a részletek, nem "esnek ki" dolgok teljesen, sőt, emlékszem arra is, mit mondtam már el korábban, mit nem, de néha közvetlen utána vagy ha valami vitás téma van, beköszönt a zűűrzavar.
Néha szoktam is jelezni, hogy ne nézzen. 😀
De egy kicsit biztos...vannak ilyesfajta érzéseim. Furán érzékelem a valóságot meg magamat. Egyébként azért emlékszem...pl. pont a koraszületésemről beszéltünk legutóbb, meg, hogy inkubátorban voltam, és szerintem megmaradt ez az érzés, talán ezért. Volt mikor elég komolyan idegennek éreztem magam, az hihetetlen furcsa volt. De szerencsére nem gyakorni, sőt...nagyon ritka.
Idézet tőle: AvanaNa várjál csak.. 🙂
megmutatom, mit írtam a terapnak kb másfél hónapja. 🙂
NEM vagy egyedül. 🙂
"((Este próbáltam összerakni, miről mire lyukadtunk ki, mert egy nagy
feketeség fedte az óra egy részét.
Ezért nem annyira kedvelem az ide-oda való spontán ugrálást...mert így
lövésem sincs tényleg, miért és hogyan és minek mondtam, amiket, mi volt
az
előzménye. Kb fél óra agyalásba telt, amíg feloszlott a köd, rájöttem,
hogy a kézfogásról ugrottam a blogra a végén, de hogy miért pont erről
kötöttem át, arról halvány fogalmaim vannak...mert az hétszentség, hogy
ilyen témát nem terveztem a tematikába.
Kicsúszott a kezeim közül a társalgás, nem tudom pontról pontra
visszakövetni és ez eléggé rossz érzés...persze eddig is ez volt, csak
mostanság döbbentem rá, hogy vezetni kezdtem(azaz naplózni utána).
Halálosan idegesít a saját csapongásom...))"
Ezt írtad neki? Alapjában véve nem látom jónak, ha az ember írhat a terapjának. Persze a mostaninak én is írtam már sokszor, de legutóbb (mióta puskaporos hordón ülünk) ő leállította a levelezést, mondván, hogy nem fogunk két csatornán (személyes és mél) társalogni.
Na várjál csak.. 🙂
megmutatom, mit írtam a terapnak kb másfél hónapja. 🙂
NEM vagy egyedül. 🙂
"((Este próbáltam összerakni, miről mire lyukadtunk ki, mert egy nagy
feketeség fedte az óra egy részét.
Ezért nem annyira kedvelem az ide-oda való spontán ugrálást...mert így
lövésem sincs tényleg, miért és hogyan és minek mondtam, amiket, mi volt
az
előzménye. Kb fél óra agyalásba telt(mikor otthon elkezdtem átgondolni), amíg feloszlott a köd, rájöttem,
hogy a kézfogásról ugrottam a blogra a végén, de hogy miért pont erről
kötöttem át, arról halvány fogalmaim vannak...mert az hétszentség, hogy
ilyen témát nem terveztem a tematikába.
Kicsúszott a kezeim közül a társalgás, nem tudom pontról pontra
visszakövetni és ez eléggé rossz érzés...persze eddig is ez volt, csak
mostanság döbbentem rá, hogy vezetni kezdtem(azaz naplózni utána).
Halálosan idegesít a saját csapongásom...))"
A dőlt betűs részeket most tettem bele magyarázatként.
DEttó. Nem lehet, hogy enyhén deperszonalizálódsz?
Egyébként utólag visszajönnek a részletek, nem "esnek ki" dolgok teljesen, sőt, emlékszem arra is, mit mondtam már el korábban, mit nem, de néha közvetlen utána vagy ha valami vitás téma van, beköszönt a zűűrzavar.
Néha szoktam is jelezni, hogy ne nézzen. 😀
Idézet tőle: AvanaÉn is írom mostanság, pont azért, hogy megmaradjon. 🙂
Lehet nekem is azt kéne. Régebben írtam naplót, mindent leírtam, de egy ideje már nincs kedvem hozzá. Pedig lenne értelme.
Én is írom mostanság, pont azért, hogy megmaradjon. 🙂
Idézet tőle: Málna2.0Idézet tőle: SohamárMég valami...Nem tapasztaltál/tapasztaltatok még olyat, hogy alig emlékeztek a beszélgetésekre? Mondjuk amúgy is szokott nálam ilyen lenni, de a terapos beszélgetésekre főleg jellemző nálam, hogy elég ködösek utólag. Visszagondolok rá, és már nem vagyok biztos benne, hogy miről is beszéltünk meg tényleg arról beszéltünk-e amire emlékszem.
Abszolút nem szoktam emlékezni. Egy barátnőm közvetlenül "óra" után leírta, hogy miről volt szó.
Hm...csak nem értem miért lehet. Meg én is olyan idegennek tűnök magamnak mikor beszélek. Mintha nem velem történne. Kicsit azért ijesztő így visszagondolva.
Igazad van.
Idézet tőle: SohamárMég valami...Nem tapasztaltál/tapasztaltatok még olyat, hogy alig emlékeztek a beszélgetésekre? Mondjuk amúgy is szokott nálam ilyen lenni, de a terapos beszélgetésekre főleg jellemző nálam, hogy elég ködösek utólag. Visszagondolok rá, és már nem vagyok biztos benne, hogy miről is beszéltünk meg tényleg arról beszéltünk-e amire emlékszem.
Abszolút nem szoktam emlékezni. Egy barátnőm közvetlenül "óra" után leírta, hogy miről volt szó.
Sohamár: Mi lenne, ha nem azt várnád, hogy a mosolyod mögé lásson, hanem megmutatnád neki - elmondanád nyíltan. Tudom hogy nehéz - de csak amíg bele nem kezdesz
Hát nekem ez az első, és majdnem 1 éve járok. Az a baj, hogy szerintem azt várom, hogy pl. a mosolyom mögé lásson...hogy észrevegye, hogy oké, mosolygok de nem vagyok a topon. Persze valamikor észreveszi....
Igen, az lesz. Muszáj beszélnem erről, valahogy nem tudok tullépni ezen.
Köszi a segítséget!!! 🙂
Még valami...Nem tapasztaltál/tapasztaltatok még olyat, hogy alig emlékeztek a beszélgetésekre? Mondjuk amúgy is szokott nálam ilyen lenni, de a terapos beszélgetésekre főleg jellemző nálam, hogy elég ködösek utólag. Visszagondolok rá, és már nem vagyok biztos benne, hogy miről is beszéltünk meg tényleg arról beszéltünk-e amire emlékszem.
Idézet tőle: SohamárRemélem tudtok nekem segíteni...Az van, hogy legutóbb a pszichológusom kérdezte, hogy érzem magam mostanában úgy általánosságban, én meg nem tudtam mit mondani, sokszor magam sem tudom. Aztán elmondta, hogy ő mit gondol...hogy úgy látja felszabadultabban beszélek, meg többet. Aztán felhozta a témát, hogy olyan fél évig még biztos járni fogok hozzá, de ha akarom akkor nem kell jönnöm egy ideig, merthogy jobban vagyok. És utána amikor mentem el tőle, totál rosszul éreztem magam egész nap. Mintha nem értene igazán, mintha nem számíthatnék rá. Igaz, hogy felszabadultabb vagyok terápián, mert épp mostanában szoktam meg, de általánosságba véve nem vagyok jobban és nem érzek változást. Annyi, hogy nem bántom magam. De ezzel kapcsolatban is úgy érzek, hogy ha már nem járnék hozzá, valószínűleg hamar visszatérnék ehhez, mert most könnyebb visszafognom magam, tudván, hogy valaki foglalkozik azzal, hogy csinálom-e vagy sem.
Szerintetek miért hozta fel ezt ilyen korán? Engem ez bánt valahogy.
Én a (hat) terápiám alatt azt vettem észre, hogy a terapok vagy alaposan alá- vagy alaposan fölélőnek azzal kapcsolatban, hogy hogyan is van a kedves páciens.
Beszélj vele erről! Azért jársz hozzá, hogy kendőzetlenül, mindent elmondj neki!!
Ha például ő egyfajta érzelmi biztonságot nyújt (márpedig eléggé úgy tűnik), akkor nyilván szükséged van rá még egy idig.
Remélem tudtok nekem segíteni...Az van, hogy legutóbb a pszichológusom kérdezte, hogy érzem magam mostanában úgy általánosságban, én meg nem tudtam mit mondani, sokszor magam sem tudom. Aztán elmondta, hogy ő mit gondol...hogy úgy látja felszabadultabban beszélek, meg többet. Aztán felhozta a témát, hogy olyan fél évig még biztos járni fogok hozzá, de ha akarom akkor nem kell jönnöm egy ideig, merthogy jobban vagyok. És utána amikor mentem el tőle, totál rosszul éreztem magam egész nap. Mintha nem értene igazán, mintha nem számíthatnék rá. Igaz, hogy felszabadultabb vagyok terápián, mert épp mostanában szoktam meg, de általánosságba véve nem vagyok jobban és nem érzek változást. Annyi, hogy nem bántom magam. De ezzel kapcsolatban is úgy érzek, hogy ha már nem járnék hozzá, valószínűleg hamar visszatérnék ehhez, mert most könnyebb visszafognom magam, tudván, hogy valaki foglalkozik azzal, hogy csinálom-e vagy sem.
Szerintetek miért hozta fel ezt ilyen korán? Engem ez bánt valahogy.
A ti kapcsolatotok ha jól emlékszem, nem is teljesen terápiás jellegű, lehet, ez másfajta átgondolást igényel.
Ő mit mond?
Idézet tőle: Avanabelső konfliktus(tipródás-vívódás) vagy már ő is érzékeli(pl. vita)?
Vita. Egymás szavába vágva.
belső konfliktus(tipródás-vívódás) vagy már ő is érzékeli(pl. vita)?
Sztem jogos, hogy sima pszichológusi végzettséggel ne kezdjen bele senki komolyabb gyógyításba, terápiába, mert felelőtlenség. De hogy a szakpszichológia is csak ennyire elég...ez fura nekem...
Vááááááááááááááá. A terapommal nagyon konfliktusos helyzetbe kerültünk. 3 éves járok hozzá (ugye ő a hatodik...). Nem akarok eljönni tőle igazán, de nem akarok maradni sem. Ambivalencia a te neved, Málna.
Kicist puffogott is a hölgy(jogosan amúgy..), hogy egy fogorvos, ha terap lesz belőle, "többet végezhet", mint egy klinikai szakpszichológus, noha már egy "sima"(tehát nem szakpszichológus) is többet tudhat, mint egy terapnak kiképződött fogorvos...
Idézet tőle: Avanamegkérdeztem egy klinikai szakpszichológustól, milyen terápiát tarthat(ha "csak" ilyen végzettsége van). Szakpszichoterápiát nem, csak relaxációt és szupportívat és még egy valamit, ami nem jutott eszébe(kár...)...
Hm, hm,hm....ezt jó tudni...
Ha simán csak duma megy, mindenféle felismerhető módszer nélkül, bárki ráfoghatja, hogy óh, ez csak szupportív terápia...márpedig a legtöbb terápia beszélgetős-reflektálós...
Ez egy nagyon nagy döbbenet volt részemről, amikor kiderült, hogy pszichológus végzettséggel még kábé semmit nem csinálhatsz, szakpszichológus végzettséggel meg - ezek szerint - ennyit.
Marha jó, hogy a szakpszichológusnak nem jut eszébe, hogy mit csinálhat. :)) Pedig engem is érdekelne.
megkérdeztem egy klinikai szakpszichológustól, milyen terápiát tarthat(ha "csak" ilyen végzettsége van). Szakpszichoterápiát nem, csak relaxációt és szupportívat és még egy valamit, ami nem jutott eszébe(kár...)...
Hm, hm,hm....ezt jó tudni...
Ha simán csak duma megy, mindenféle felismerhető módszer nélkül, bárki ráfoghatja, hogy óh, ez csak szupportív terápia...márpedig a legtöbb terápia beszélgetős-reflektálós...
nem szimpatikus+más már írt róla...
Idézet tőle: AvanaFelteszem megint a millió dolláros kérdést: 🙂
Személyiségzavarban jártas terap? (Álom, álom, édes álom..)
(nem halmoztak el privikkel )
Kezdek totál elkeseredni a téma miatt.
Akit én javasoltam, az nem jó?
Felteszem megint a millió dolláros kérdést: 🙂
Személyiségzavarban jártas terap? (Álom, álom, édes álom..)
(nem halmoztak el privikkel )
Kezdek totál elkeseredni a téma miatt.
Gyakran elgondolkodom, hogy egyszerű alkotó közösségbe se lenne rossz bekapcsolódni, ahol nem elemzik pszichológiai szempontok alapján az alkotásokat. Nagyjából mindenki az alkotás öröméért és technikák elsajátításáért van ott. Ilyenbe jártam vagy 'ezer éve' gyerekkoromban...de pont akkor inkább kellett volna rendes terap :(....meg egy spéci fejlesztő Aspergerre...(most mondjuk elvileg megyek majd ilyenre...sosem késő).
Köszönöm Avana a tippet nézem!
Most ahova járok csoportra, itt kevesebb a visszajelzés, de nem is visszajelzésnek mondnaám, inkább észrevételeknek, kérdéseknek. 🙂
Mondjuk nem is önismereti csoport.
http://kheironkozpont.hu/?page_id=130
Itt rákeresni: Klein Izabella, intermodális művészetterápiás önismereti csoport.
Nekem egyébként ki van téve itthon egyik srác rajza, amit elkértem magamnak. Egyszerű kis alkotás, rövid idő alatt készült, de eszmei értéke van...