Terápia
Idézet tőle: VadmeggyMégy találat google-on művészetterápiára:
http://articsokastudio.hu/kurzusaink/muveszetterapias-foglalkozas.html
Ez is nagyon jónak tűnik.
Ezeknek a csoportterápiáknak,művészetterápiáknak köszönhetem,hogy megkaptam a diagnózisomat.Addig csak depivel kezeltek,illetve anyám zsarolását próbáltuk egyéni terápiában megoldani.Tul.képpen örülök,hogy szakemberek kezébe kerültek az ,,alkotásaim,,.Megbeszéltük az óra végén ,persze,mit érzünk stb.A többiek is véleményt mondtak,de azért az mégsem ua.
Idézet tőle: VadmeggyMálna! Jó volt olvasni a soraidat! Pont most nyugtatom magam...mert épp tele lettem dühvel és félelemmel (a város, ahol élek és a volt munkatársak puszta jelenléte képes belőlem kiváltani az állatot). Reménységet ad, hogy amint megfelelő csoportba, közösségbe kerülök, akkor ha az jó (és pont írsz egy példát) képes biztonságérzetet is adni.
Bevallom nekem pont ez tud néha rettenetesen hiányozni...nyugodt, biztonságos környezet. A múlt sajnos, mint egy rémálom újra-és újra felüti a fejét és mint egy szörny elkezd felzabálni belülről.... elnézést az OFF-ért.
Jé, te meg Meggy vagy. 🙂 Remélem, találsz egy jó helyet mihamarabb!
Idézet tőle: parrotJó,köszi mindenkinek.Sok hasznom nem lett belőle.A művészetterápia nálam hasznos volt,mivel szeretek ,,ködösíteni,manipulálni stb.Ezt a rajzok simán kimutatják,de szakértő szemek kellenek,hogy kiértékeljék s rájöjjenek a betegségem ,személyiségzavarom lényegére.
Hát ez az. A csoportbeli kiértékelés nulla, a rajzokat-festményeket megmutatják a dokiknak. Jót döbbentem, mikor ez kiderült, de aztán úgy voltam vele, hogy nem érdekel.
Jó,köszi mindenkinek.Sok hasznom nem lett belőle.A művészetterápia nálam hasznos volt,mivel szeretek ,,ködösíteni,manipulálni stb.Ezt a rajzok simán kimutatják,de szakértő szemek kellenek,hogy kiértékeljék s rájöjjenek a betegségem ,személyiségzavarom lényegére.
🙂
Ok.Dicsekszem.Mindig titokban tartottam,hogy Gulácsy Lajos egyeneságbeli rokona vagyok.Festésterápián ,Tündérhegyen,a terapeuta megjegyezte,olyan Gulácsy-s stílusúak a képeim.Ekkor neki elmondtam.Én nem is akartam ezt elhinni,mármint hogy észrevette a krix-krax-ból.
Málna! Jó volt olvasni a soraidat! Pont most nyugtatom magam...mert épp tele lettem dühvel és félelemmel (a város, ahol élek és a volt munkatársak puszta jelenléte képes belőlem kiváltani az állatot). Reménységet ad, hogy amint megfelelő csoportba, közösségbe kerülök, akkor ha az jó (és pont írsz egy példát) képes biztonságérzetet is adni.
Bevallom nekem pont ez tud néha rettenetesen hiányozni...nyugodt, biztonságos környezet. A múlt sajnos, mint egy rémálom újra-és újra felüti a fejét és mint egy szörny elkezd felzabálni belülről.... elnézést az OFF-ért.
Érdekes, mi a Tündérhegyen mindig kommentáltuk egymás képeit és nekem soha nem volt kényelmetlen, mert valakié mindig tetszett és akkor arra tudtam reagálni. Akié meg nem tetszett, arra nem mondtam semmit. És ugyanígy, az rosszul esett volna, ha az enyémre semmi reakció nem jön, de mindig jött és mindig jó. Semmiféle magyaráztot nem kerestem és nem is találtam.
Talán ez azért is lehet, mert jártam nagynéném szakkörébe és táboraiba, ahol szokott dolog volt, hogy ha valakinek nagyon tetszett valami, amit egy másik valaki csinált, akkor leült mellé beszélgetni és kérdezgette, hogy milyen lesz, meg milyen színeket használ majd még vagy mittómén (technikától függően nyilván). Nagynéném nagyon jól vezette a csoportot, soha nem szólt bele semmibe. De a dicsérettel nem fukarkodott és bármikor segített, ha kértük rá.
Avana egyetértek veled, én is a művészetterápiának a kifejező jellegét érzem fontosnak..és pont a képzőművészetben lehet is...és én se szeretem Arany Jánost idézve: 'Akarta a fene' tipusú építő hozzászólásokat...
Mégy találat google-on művészetterápiára:
http://articsokastudio.hu/kurzusaink/muveszetterapias-foglalkozas.html
Vgülis az a lényeg, hogy benned megszülessen valami új felfedezés, élmény, tapasztalás, amit aztán szavakba önthetsz vagy nem. Szerintem kevésbé lényeges, mások hogyan reflektálnak erre, ha magadban megfogalmazod, az is eredmény!.
persze utóbbi is fontos lehet, de van, aki nem bírja a feltáró jellegű, mélybevágó csoportszintű reagálásokat. Úgy gondolom, én se.
Jártam olyan művészetterápiás csoportba is(szintén kórház, másik...), ahol a végén összeültünk és bemutattuk a rajzunkat. Ebből is rengeteget lehet tanulni, de egymásét nem kommentáltuk. Ezt a típust szerettem a legjobban.
Érdekes az eszmecsere, mást várunk vagy várhatunk a csoportoktól. 🙂
Nekem már az is rossz érzés lenne, ha XYZ megtudná, függetlenül az elpletyózástól.
Ez a nem mondják el...szerintetek pszichiáterek szupervízióban(ok, anonim módon), de nem teregetik ki a dolgainkat? Szerintem de....
Volt, hogy név nélkül, mintegy oktatólag, példaként említettem más orvosta terapnak. Meg is kérdezte, kiről van szó. (nem mondtam meg.)
Olyan is előfordult, hogy említettem neki pár éve egyik ismerősöm, aki a zárton feküdt és éppen lecsúszóban volt akkoriban(megviselt a sztorija). Ott is lecsapott, hogy megkérdezze, ki...
..mondjuk az ilyen háziorvost ellen sztem feljelentést tennék. Nem először hallom ezt, hogy vidéken a háziorvos-asszisztens kombónak lepcses a pofája és hátrányba kerülsz a hülyeségük miatt.
Málna ez tény. Én csak a szégyenérzetre reflektáltam.....ez a 'ha ciki, ha nem ...'. Nyílván idáig elkell jutni. A pletyi pedig igenis következmény..vagy inkább negatív jelző nélkül beszélnek a többiek róla, avagy felvállaltad. Egy csoportterápián mást tud jelenteni, mint családban stb. Merthogy maradva a rövidebb kifejezésnél pletyi lesz... vagy előtted építőleg vagy a hátad mögött vagy is-is. Nekem a legutóbbi próbatétel az óvónőnél volt. Jeleztem, hogy aspergeres vagyok...oka volt, h jeleztem. Most tudja vszínű az egész 'falu'... már nem zavar.
Idézet tőle: AvanaÍrtam is itt erről, hogy speciel pont művészetterápia esetén nem éreztem, hogy a mezei, hagyományos kézműveskedős tanfolyamom kevesebbet adott volna, minta művészetterápiának nevezett, kórházi csoport, ami egy hónapig tartott.
De lehet, egy hosszabb lélegzetű, mondjuk hetente összeülős, tanfolyam jellegű művészetterápiás csoport hagynosabb.
Tuti fix, hogy jobb az, ahol - én így fogalmaznám - csoport kovácsolódik. Kapcsolódsz másokhoz.
Idézet tőle: VadmeggyLehet filozófikus kérdés, de amit szégyellünk azt tulajdonképpen nem szeretnénk, ha kitudódna függetlenül a vélt vagy valós reakcióktól... a pletyo meg kitudódás egyik valószínű következménye.
Ismered azt a négyes felosztást, hogy van, amit
- én tudok magamról és más nem
- más tud rólam és én nem
- én is tudom és más is
- senki nem tudja.
Nem tudom, ide tartozik-e, de kell merni megnyílni, hiszen másoktól olyan visszajelzést kapsz, ami abba a tartományba tartozik, hogy "más tudja, de én nem".
Idézet tőle: VadmeggyAvana egyébként ez az egyik ok, h művészetterápiát is keresek (főleg képzőművészet), mert van, ami kikívánkozik, de nem tudom vagy nem szívesen önteném szavakba.
Elvileg egy által rajzolt-festett kép is nagyon sokat elárul rólad. Csak éppen a verbalitás - főleg annál, akinél ez nagyon erős (= én) - akadályozó lehet egy ponton túl. Sajnos nem véletlen, hogy már hanyadik beszélgetős terápiába járok és semmi eredmény.
Ezért gondolkozom a) csoporton b) művészetterápián. Mert a műv.terápián nem a verbalitás a fő dolog.
Írtam is itt erről, hogy speciel pont művészetterápia esetén nem éreztem, hogy a mezei, hagyományos kézműveskedős tanfolyamom kevesebbet adott volna, minta művészetterápiának nevezett, kórházi csoport, ami egy hónapig tartott.
De lehet, egy hosszabb lélegzetű, mondjuk hetente összeülős, tanfolyam jellegű művészetterápiás csoport hagynosabb.
Lehet filozófikus kérdés, de amit szégyellünk azt tulajdonképpen nem szeretnénk, ha kitudódna függetlenül a vélt vagy valós reakcióktól... a pletyo meg kitudódás egyik valószínű következménye.
Elmész mondjuk egy figyelemzavaros csoportba vagy autogén tréningre, nem feltétlen jössz mondjuk a személyiségzavarral, kényszerekkel, akármikkel. Vagy egy készségfejlesztő csoporton nincs idő, alkalom lélekbúvárkodni.
Idézet tőle: AvanaIgazából nem lehet tudni, ki mit nem mond el, mert úgy érzi, nem nem oda tartozik a csoportra. Én se szoktam mindent elmondani egyes csoportokban, ami szerintem túlhaladná a kereteket vagy nekem kínos.. A csoport előtti bevezető beszélgetésen se.
A héten majdnem belekerültem szerepgyakorlatos szituációba. Többekkel kellett volna egy szituációt eljátszani, spontán párbeszédet folytatva, beleélve magunk a szerepbe. Rázott a szorongás, nehogy engem szólítsanak. Ebből kiindulva azt hiszem, a pszichidráma se a műfajom..:D
nem is tudom, ez valami részképességzavar lehet vagy mi, de nekem az ilyesmi nem megy.
A Tündérhegyen pszichodráma volt az egyik csoportom. Utáltam. Egyszer játszottam. Teljesen kiborultam, azt sem tudtam, ki vagyok, mit csinálok...
A Tündérhegyi nagycsoporton egyszer hosszan lamentáltam valamit, arra nem is született semmi reakció. De más alkalmakkor egy-egy hozzászólásom után előfordult, hogy csoport után odajöttek emberek, majdhogynem gratulálni, hogy ki mertem mondani, amit ők nem. Nem értem, hogy miért, hiszen én is iszonyúan féltem attól, hogy mások előtt megszólaljak. De volt egy szint, ami fölött már áttört a gát és mertem mondani, amit akartam.
Nekem, miikor nem mondtam el dolgokat, kevésbé volt ilyen motivációm, hogy "meg ne tudja a falu"; ez inkább vmiféle belső zártság, szégyenérzet, nem arról szól, hogy ne pletyózzák ki.
Avana egyébként ez az egyik ok, h művészetterápiát is keresek (főleg képzőművészet), mert van, ami kikívánkozik, de nem tudom vagy nem szívesen önteném szavakba.
Idézet tőle: Vadmeggy
Köszi! A második nekem is nagyon tetszik!
Szia Avana! Valószínű így van. Nem mond mindenki mindent el, pedig elvileg pont a legtöbbhelyen kért 'ami a csoportban hangzott-történt a csoportban marad.' mottó lényege a kínos dolgok elmondása is lenne....de sokan tartanak az ember gyarló mottótól. Olyan ez, mint a háziorvos-kis közösség dilemma 'ne tudja meg az egész falu!'....
Igazából nem lehet tudni, ki mit nem mond el, mert úgy érzi, nem nem oda tartozik a csoportra. Én se szoktam mindent elmondani egyes csoportokban, ami szerintem túlhaladná a kereteket vagy nekem kínos.. A csoport előtti bevezető beszélgetésen se.
A héten majdnem belekerültem szerepgyakorlatos szituációba. Többekkel kellett volna egy szituációt eljátszani, spontán párbeszédet folytatva, beleélve magunk a szerepbe. Rázott a szorongás, nehogy engem szólítsanak. Ebből kiindulva azt hiszem, a pszichidráma se a műfajom..:D
nem is tudom, ez valami részképességzavar lehet vagy mi, de nekem az ilyesmi nem megy.
A második honlapon pont most érdeklődtem. Jónak tűnik.
Na, ez például terápiás csoport:
Idézet tőle: MálnaAzt ugye tudjátok, hogy ha csoportban gondolkoztok, akkor kábé a köv. csoportok vannak:
- analitikus kiscsoport (ez nyilván terápiás jellegű)
- pszichodráma - ebből van terápiás pszichodráma is (Budapesten)
- mindenféle művészetterápia.
A legutóbbival kapcsolatban kérdezném, hogy tudtok-e TERÁPIÁS műv.terápiáról (bármely ág: képzőművészet, zeneterápia, mozgásterápia, biblioterápia)?
Saját magamat javítom (szokás szerint). Azért írtam, hogy terápiás műv.terápia érdekel (bármilyen hülyén hangzik is), mert általában vannak önismereti és terápiás csoportok. Én például egyszer jelentkeztem egy "mozgásterápiás pszichodráma" csoportba, ahol a "terápia" szó megzavart. Ez a csoport nekem nem volt jó, mert alapjában véve átlagos/normális problémákkal küzdő emberek mentek oda.
Idézet tőle: njikIdézet tőle: MálnaAzt ugye tudjátok, hogy ha csoportban gondolkoztok, akkor kábé a köv. csoportok vannak:
- analitikus kiscsoport (ez nyilván terápiás jellegű)
- pszichodráma - ebből van terápiás pszichodráma is (Budapesten)
- mindenféle művészetterápia.
A legutóbbival kapcsolatban kérdezném, hogy tudtok-e TERÁPIÁS műv.terápiáról (bármely ág: képzőművészet, zeneterápia, mozgásterápia, biblioterápia)?
jók
Köszönöm! Nagyon jól hangzik!
Idézet tőle: MálnaAzt ugye tudjátok, hogy ha csoportban gondolkoztok, akkor kábé a köv. csoportok vannak:
- analitikus kiscsoport (ez nyilván terápiás jellegű)
- pszichodráma - ebből van terápiás pszichodráma is (Budapesten)
- mindenféle művészetterápia.
A legutóbbival kapcsolatban kérdezném, hogy tudtok-e TERÁPIÁS műv.terápiáról (bármely ág: képzőművészet, zeneterápia, mozgásterápia, biblioterápia)?
jók
Azt ugye tudjátok, hogy ha csoportban gondolkoztok, akkor kábé a köv. csoportok vannak:
- analitikus kiscsoport (ez nyilván terápiás jellegű)
- pszichodráma - ebből van terápiás pszichodráma is (Budapesten)
- mindenféle művészetterápia.
A legutóbbival kapcsolatban kérdezném, hogy tudtok-e TERÁPIÁS műv.terápiáról (bármely ág: képzőművészet, zeneterápia, mozgásterápia, biblioterápia)?
Idézet tőle: AvanaPriviben nem tudna valaki ajánlani terapot, aki speciálisan szemzavarosokkal foglalkozik, tehát nem a major kórképek a szakterülete(de nyilván ezekhez is ért persze)?
Szóval aki előbbiekbe ásta bele magát rendesen?
Írok privit.
Priviben nem tudna valaki ajánlani terapot, aki speciálisan szemzavarosokkal foglalkozik, tehát nem a major kórképek a szakterülete(de nyilván ezekhez is ért persze)?
Szóval aki előbbiekbe ásta bele magát rendesen?
Idézet tőle: AvanaMármint nem itt vitatkozni, hanem magamban, belül.
Ige, sztem a hozzátartozósak és a 12 lépés összeillleszthetetlenek és értelmetlenek.
Értettem, hogy nem itt akarsz vitatkozni. 🙂
Mármint nem itt vitatkozni, hanem magamban, belül.
Ige, sztem a hozzátartozósak és a 12 lépés összeillleszthetetlenek és értelmetlenek.
Idézet tőle: AvanaSzerintem nem jó az a szakember, aki letilt közben mindenféle másról. (Persze tiszta sor, két koncepció nélküli egyénire ne járjon az ember.)
De ha minden mástól eltávolít, azt sugallja, mindenhez ért, ami pedig tapasztalatom alapján nem lehet igaz. Ember nincs, aki mindent tud.
Való igaz, volt olyan, hogy egyéniben nem engedték, hogy csoportba (is) menjek.
Viszont most úgy gondolom, hogy egyéni mellett természetesen lehet csoportba is járni, ha van rá az embernek igénye-szüksége és pénze!
Idézet tőle: AvanaTerápián szóba kerültek a 12 lépéses "anonim"csoportok. Mondtam az orvosnak, hogy a csoportok vallásos háttere((bár ezt is vitatják, hogy ez az Erő vagy szerető Isten, akihez fordulunk a lépések alapján, nem lehet-e esetleg a mi belső erőnk-így aki ateista, az is részt tudna venni ilyenen-de ez mellékszál most)) nem tetszik.
Úgy érzékeltem, az orvosnak se, ebből következtettem, hogy nem hívő.
Annak alapján, ahogy ezekről a csoportokról nyilatkoztam, úgy tűnhet, én(vagy én is) ateista vagyok, pedig nem...csak vitatkozom és kételkedek...
Vitatkozni és kételkedni szabad. 🙂
A 12 lépéses csoportok a vesszőparipám. De hát itt, a terápia topikban nyugodtan írhatunk ezekről is.
Az AA, GA, NA, OA csoportok szerintem szuperek. Ellenben az ACA (és más hozzátartozói csoportok) nagyon elfuseráltak - szerintem.
Terápián szóba kerültek a 12 lépéses "anonim"csoportok. Mondtam az orvosnak, hogy a csoportok vallásos háttere((bár ezt is vitatják, hogy ez az Erő vagy szerető Isten, akihez fordulunk a lépések alapján, nem lehet-e esetleg a mi belső erőnk-így aki ateista, az is részt tudna venni ilyenen-de ez mellékszál most)) nem tetszik. Irritál valamiért.
Úgy érzékeltem, az orvosnak se tetszik, ebből következtettem, hogy nem hívő.
Annak alapján, ahogy ezekről a csoportokról nyilatkoztam, úgy tűnhet, én(vagy én is) ateista vagyok, pedig nem...csak vitatkozom és kételkedek...
Valami bigott, a valláshoz betű szerint ragaszkodó terap(de ismerős) se kellene, ezért nem mondom én se, hogy vallásos vagyok, mert nem, akkor el kellene fogadnom tokkal-vonóval az ilyen-olyan parancsolatokat, így inkább csak hívő vagyok(valamiben).
Szerintem nem jó az a szakember, aki letilt közben mindenféle másról. (Persze tiszta sor, két koncepció nélküli egyénire ne járjon az ember.)
De ha minden mástól eltávolít, azt sugallja, mindenhez ért, ami pedig tapasztalatom alapján nem lehet igaz. Ember nincs, aki mindent tud.
Idézet tőle: AvanaEz a vallásosság nekem fájó pont....mikor feljöttek az "Anonim" (Alkesz, border, stb) csoportok, úgy láttam, nem tetszik neki az elv...szóval nem hívő....Látszólag én se, sőt, pont az ellenkezője lehet a benyomás, ha beszélek a témáról, miközben nekem is fontos lenne valamiféle hitrendszer(és van is). Ez is olyan fura, hogy több év terápia után került szóba egyáltalán.
Mondjuk az, hogy mi árad a terapból(ergo mit mutat, mit ad elő, milyen benyomást kelt) és hogy belül miféle zűrzavar uralkodik benne, szerintem nem mindig következtethető egymásból. A lelkesítő optimista is lehet egy kesergőgép legbelül. Szerintem jó, hogy nem ül ki az emberre minden kaotikus érzése.
Empatikus+határozott, na igen. Most kétfele járok(csopin kívül)-egyszer a teraphoz, plusz az iskolapszichológushoz(hozzá meghatározott témakörben, szval nem az egész terápia szakadt kétfele). Utóbbi keményebb, kételkedősebb, kereteket tartóbb.
Az a benyomásom van, hogy nem létezik "ALL in one" terap vagy terápiás segítség. Az egyik ebben béna,a másik abban, nem ismer valamit, stb...
Hüm. Elgondolkodtató.
Az első bekezdés nem teljesen világos. Leírod még egyszer?
Ez a vallásosság nekem fájó pont....mikor feljöttek az "Anonim" (Alkesz, border, stb) csoportok, úgy láttam, nem tetszik neki az elv...szóval nem hívő....Látszólag én se, sőt, pont az ellenkezője lehet a benyomás, ha beszélek a témáról, miközben nekem is fontos lenne valamiféle hitrendszer(és van is). Ez is olyan fura, hogy több év terápia után került szóba egyáltalán.
Mondjuk az, hogy mi árad a terapból(ergo mit mutat, mit ad elő, milyen benyomást kelt) és hogy belül miféle zűrzavar uralkodik benne, szerintem nem mindig következtethető egymásból. A lelkesítő optimista is lehet egy kesergőgép legbelül. Szerintem jó, hogy nem ül ki az emberre minden kaotikus érzése.
Empatikus+határozott, na igen. Most kétfele járok(csopin kívül)-egyszer a teraphoz, plusz az iskolapszichológushoz(hozzá meghatározott témakörben, szval nem az egész terápia szakadt kétfele). Utóbbi keményebb, kételkedősebb, kereteket tartóbb.
Az a benyomásom van, hogy nem létezik "ALL in one" terap vagy terápiás segítség. Az egyik ebben béna,a másik abban, nem ismer valamit, stb...
Máshol meg(na nem ám psziknél) ingyenes az első próbaóra....nemhogy drágább. 😀
Jártam mindfulnessre-ott az első alkalom előtt(igaz, ez csoport!) be se kellett fizetni még semmit, adott átgondolási időt.
Ezaz első órán jóval többe kerül szokás a harácsolás csúcsfoka.
(egybeolvasztva)
Na most meg pont úgy gondolom, hogy inkább csoportba járnék. De az a csoport, ahova járnék, nekem tök messze van. Minden alkalommal el kéne kísérnie valakinek. Jópofa.
Idézet tőle: Avana"kedvencem", hogy van terap, akinél az első óra drágább..:D
(Bocs, ez csak úgy feljött most.)
Ja, az az én kedvencem is! Volt már, hogy kértem, hogy ne kelljen többet fizetnem az első alkalommal. 🙂