Szomorkodó hely
Mintha csak azt írnád le, amit én érzek. Időben is minden hasonló... most leszek 29, és 2010-ben diagnosztizáltak depresszióval. Persze nekem sok-sok kiváltó ok volt a háttérben. És utána lett generalizált szorongásom, pánikbetegségem, agorafóbiám, dependens, elkerülő és bordeline személyiségzavarom is. Sokat jártam terápiára, de ami - ha csak részben is -, de segített, az Tündérhegy volt. Gyógyszert a Xanaxon kívül soha nem szedtem, láttam embereket, akiket tönkretettek, és amúgy is fóbiáim is vannak, szóval nem váltottam ki soha semmit, de nem nagyon bántam meg. Párom például iparimennyiségű gyógyszert szed, de semmit nem segít, ellenben ha csökkenti, még elvonási tünetei is lesznek tőle... Nálad csak depressziót diagnosztizáltak? Jártál/jársz pszichológushoz? (Pszichiáter csak gyógyszert ír, a pszichoterápiának több értelmét látom.)
Ennek a pszichológusnak írtam egyszer valamikor, hogy járhatnék-e hozzá, de nem válaszolt. Nekem az agorafóbia miatt ugye eléggé (nagyon) be van határolva, hogy hova tudnék elmenni. Egyébként meg nincs pénzem rá most.
És akkor most mi van a te terápiáddal? Jutottál magadban vagy a pszichológusoddal valamire?
Rövid időn belül 29 éves leszek, és sajnos kicsit bizonytalan vagyok a jövővel kapcsolatban. Talán a legrosszabb dolog az egész életembe akkor történt mikor 2009 januárjába depressziós lettem. Valahogy mióta beteg vagyok teljesen tönkre ment az életem, és minden hanyatlásnak indult.
12 év depresszió után azt mondhatom néha nagyon elegem tud lenni, 2 év antidepresszáns után is azt mondhatom nem gyógyultam meg. Igazság szerint egy kicsit többet vártam a gyógyszertől.
Évek folyamán sok dolog történt, de valahogy olyan érzések mint az öröm, boldogság teljesen megszűntek létezni.
Egyszerűen bármi történik nem tudok örülni, kapjak ajándékot vagy érjek el valamit. Másnak is van hasonló tűnete?
Kegyetlen rossz így élni hogy semmi nem köt le és soha nem vagyok semmitől boldog.
Legalább négyszer olvastam végig, mire leesett a "vízóra"... nem vagyok humoromnál. De azért jó volt.
Roxy, nem is gondoltál rá, hogy újra kéne járni valakihez? Nekem már az is segítség, ha legalább van kivel beszélnem... még ha pénzért is. Vagy legalább valamennyire elhiszem, hogy érdeklek valakit. Mindegy. Rajtam már úgysem segíthet senki, legalábbis én így érzem. Segíthet ez-az, felszínen tarthat valamennyire... de ennél több reményem nincs. Lehet akárkinek akármilyen szaktudása.
Idézet tőle: beast89Soha nem voltam pszichológusnál és ezeket a tapasztalatokat olvasva kicsit sem bánom.
Azért nekem vannak jó tapasztalataim is. Sőt, nem biztos, hogy túléltem volna egy-két szituációt, helyzetet, ha éppen akkor nincs terapeutám. Átvészelni segíthet ezt-azt, meggyógyítani nem fog.
Idézet tőle: Gray5Igazából szerintem, ha a pszichológus úgy érzi, hogy nem tud segíteni akkor az a legkorrektebb ha megmondja. A legjobb ha ajánl valakit maga helyett.
Amúgy úgy szoktak kezdődni a terápiák, hogy az elején pár alkalom olyan "ismerkedés" addig mindkét fél nyugodtan mondhatja, hogy nem nem lesz jó és hagyjuk abba, illetve el se kezdjük.
Egyébként valóban ez a legkorrektebb, és teljesen érthető is. A bajom inkább a kötődéssel van, mint a racionalitással. De teljesen igazad van. Mindenesetre egyelőre abban maradtunk, hogy próbálkozunk még, és majd elválik. Mármint nem ő. Fogalmam sincs, hogy házas-e.
Azok. 🙂
Idézet tőle: Roxy.Viccesek vagytok.
Vagy szupervizesek?
Viccesek vagytok.
Az enyém is a "szupervízórát" kérdezte meg.. lehet a hagyományossal még beszélgetni is tudott volna velem.
Nálunk csak hagyományos vízóra van, de az nem mond semmit. 🙁
Idézet tőle: Metzger92Volt valakinek már olyan, hogy a pszichológusa azt mondja neki, hogy lehet, hogy kevés hozzá a kompetenciája? Hogy nem biztos benne, hogy tudna segíteni? Vagy, hogy hogyan tudna segíteni? Nekem most ezt mondta... és eléggé szar érzés.
Igen. Az utolsó (sokadik) terapeutám egy férfi volt, akivel már az első 3 alkalom után úgy éreztem, hogy egészen más, mint a korábbiak. És akkor azt mondta, hogy sajnos nem tud érdemben kezelni (nincs még elég gyakorlata benne, nincs még meg a megfelelő végzettsége), de ha nagyon akarom, akkor járhatok hozzá addig, amíg nem találok olyat, aki kompetens. Azóta nem járok senkihez.
Ja, egyébként ezt nem ő találta ki magától, hanem a szupervízora mondta neki.
Soha nem voltam pszichológusnál és ezeket a tapasztalatokat olvasva kicsit sem bánom.
A "legjobb" az volt, amikor a legutóbbi áterem örömmel újságolta, hogy szerzett nekem lógust, pedig tudta, hogy utálok pofázni, ventilálni. Most mit lehet erre mondani?! Hát, próbáljuk ki.
Aztán kiderült, hogy nekem, mint terápiarezisztens depressziósnak, 3 szuicid kísérlet után, beszerkesztett egy egyetemi végzőst, aki a lányom lehetne.
Ettől még lehetne jó, de nullan tapasztalattal volt, nála a terápia kimerült abban, hogy "hogy érezte magát ekkor és akkor?", meg hogy a gyógyszerre nem lehet inni.
Ja, és tetszelt orrba-szájba és az eredményeket meg nem mondhatta meg. Ez is már micsoda eljárás!
Akihez régebben jártam, az klinikai szakpszi volt, az is vagy 5 év volt, és állandóan azt hajtogatta, hogy "de érzi, hogy csak egy kis hajszál hiányzik".
Na, így nem gyógyultam én meg...
Igazából szerintem, ha a pszichológus úgy érzi, hogy nem tud segíteni akkor az a legkorrektebb ha megmondja. A legjobb ha ajánl valakit maga helyett.
Amúgy úgy szoktak kezdődni a terápiák, hogy az elején pár alkalom olyan "ismerkedés" addig mindkét fél nyugodtan mondhatja, hogy nem nem lesz jó és hagyjuk abba, illetve el se kezdjük.
Értem. Ebben az esetben tényleg jobb így. Persze ilyen már nálam is volt, akkor szó nélkül döntöttem én úgy, hogy többé nem megyek. Persze néha az is eszembe jut, hogy van-e értelme... sok-sok évnyi terápia van mögöttem, és végeredményképpen - azon kívül, hogy a legmélyebb időszakomból kihúztak Tündérhegyen, és valamilyen szinten azóta élem az életemet -, nem nagyon változik semmi az egyéni terápiától. Ezt nem is a mostanira értem első sorban, ide csak három hónapja járok, de volt Tündérhegy előtt, akihez 5-6 éven keresztül...
Igazából "legbelül" én már pár hónappal azelőtt csalódtam benne, úgyh jobb is volt így.
Hogy élted meg?
Köszönöm nektek! Kicsit megnyugtató volt... egyébként valóban arról beszélt, hogy megfordult a fejében, hogy nem elég a kompetenciája, hogy nem biztos, hogy tud segíteni, és kihangsúlyozta, hogy nem pszichoterapeuta. Igazából klinikai szakpszichológus jelölt. Szóval egyébként teljesen megértem, amit mondott, és még nem is biztos, csak felvetődött nála ez. A racionális oldala így rendben is van, az érelmi oldallal van bajom, mint mindig. Ennyi idő után is már elkezdtem kötődni hozzá, és nagyon megijeszt, hogy ez a "kapcsolat" sem stabil, és ha már ez sem, akkor mi az?
Idézet tőle: interfunk100Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni 🙂 Lehet csak egy képzettebb, klinikai szakpszichológushoz akar irányítani aki jobban tudna segíteni. Ezek szeretnek ide-oda irányítgatni betegeket. Nézzen meg ez, nézzen meg a dalai láma stb:D Nem nagyon hiszek már bennük hogy őszinte legyek.
Egyetértek!
Meztger!
Nem tudom, h milyen képzettsége van, de könnyen lehet, hogy úgy érzi képzettebbhez, gyakorlottabbhoz jobb lenne járnod.
Pszichológus (3+2 év) diplomával mehet (ha akar, ha felveszik) klinikai szakpszich képzésre (nem tudom hámy év). Sokan már az 5 év után vagy a klinikai szakpszich után megállnak. Ezzel a képzettséggel vagy bármilyen orvosi diplomával lehet pszichoterápiát tanulni. 1 képzésen 1 módszert tanítanak. Ha szeretne többfélét is megtanulni, újabb képzésre kell menni.
Nagy különbség van tudásban és gyakorlatban közöttük.
Engem 5 év terápia után dobott az áter-terap.
Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni 🙂 Lehet csak egy képzettebb, klinikai szakpszichológushoz akar irányítani aki jobban tudna segíteni. Ezek szeretnek ide-oda irányítgatni betegeket. Nézzen meg ez, nézzen meg a dalai láma stb:D Nem nagyon hiszek már bennük hogy őszinte legyek.
Értem. Én most 3-4 hónapja járok hozzá. Nem hosszú idő... de mégis rossz.
Kb 4-5 alkalom után.. annyira nem kötődtem hozzá, így hidegen hagyott.
Idézet tőle: interfunk100Nekem kerek perec megmondta, hogy nem vagyok pszichoterápiás eset. 😀 Azóta nem a pszichológusom. Csak pszichiáterhez járok.
Nem semmi. És ezt mennyi idő után mondta? És hogy élted meg?
Nekem kerek perec megmondta, hogy nem vagyok pszichoterápiás eset. 😀 Azóta nem a pszichológusom. Csak pszichiáterhez járok.
Volt valakinek már olyan, hogy a pszichológusa azt mondja neki, hogy lehet, hogy kevés hozzá a kompetenciája? Hogy nem biztos benne, hogy tudna segíteni? Vagy, hogy hogyan tudna segíteni? Nekem most ezt mondta... és eléggé szar érzés.
Idézet tőle: Kleó[quote]
de gyanítom,ha egy nő reklámozná a műbrokijait az, nekem sem tetszene:)
Ne legyél ebben olyan biztos, Ivy!
Egyik szülinapomon egy társaságtól kaptam +ajcsinak (merth nálam a szex nem tabu) egy 30 centis, rücskös, nagy fejű, fekete! műbrokit. Elemmel rezgett, ha elfordítottad a tövénél. Na már most, beraktam a nem túl nagy ridikülömbe, kicsit kiállt, de egyáltalán nem volt látható, mi az. Elmentünk a nagy tacskóba vásárolni, én a ridikült a hónom alá tettem, és elkezdtem cipőket próbálgatni. Hogy, hogy nem, egyszer csak beindult, és ott rezgett a hónom alatt... Még én is picit cikinek éreztem. Na, ráadásul olyan büdös gumiszaga volt, hogy csomagolásostul kibacctam a spájzba...
😀
Ezek a panaszok arra utalnak. De nem zárható ki, hogy van egy szempanaszos, tüsszögős allergiám + köhögős betegségem is. Hasmenésem minimális volt. Anyunak 1 hete tart, nem kizárt, h antibió mellékhatása.
A Szem kötőhártyagyulladás például egyértelműen a "Delta" Variáns egyik tünete. Szóval valószínű ezt kaptad el, jobbulást. 🙂
Házit Anyu hívta 1 hete. Azt mondta, hogy ha rosszabbul lesz, hívja újra. Antibiót és köptetőt kapott a nem tudni mi bajára. Akkor még nekem nem volt tünetem, minimális hörghuruton kívül, nem beszéltem orvossal.
Anyu a javasolt köptetőből kettőt vett, az egyiket én iszom.
Tegnap erősödtek a tünetek, hőemelkedésem volt, légúti panaszok erősödtek, szemem kötőhártyaszerű tüneteket produkál stb.
Háziorvos mit mond? Hívtátok már? :S
Idézet tőle: KiscsillagAnyu covid és COPD gyanús is nekem. Lehet az enyém is korona, tőle kaptam el.
Bakterális felülfertőződés egyértelmű jelei vannak mindkettőnknél.
A sok lakásos társasházban behallatszik a szomszéd és a folyosón sétáló emberek köhögése is.
Szerintem most többféle betegségnek van járványa.
[quote]
de gyanítom,ha egy nő reklámozná a műbrokijait az, nekem sem tetszene:)[/quote]
Ne legyél ebben olyan biztos, Ivy!
Egyik szülinapomon egy társaságtól kaptam +ajcsinak (merth nálam a szex nem tabu) egy 30 centis, rücskös, nagy fejű, fekete! műbrokit. Elemmel rezgett, ha elfordítottad a tövénél. Na már most, beraktam a nem túl nagy ridikülömbe, kicsit kiállt, de egyáltalán nem volt látható, mi az. Elmentünk a nagy tacskóba vásárolni, én a ridikült a hónom alá tettem, és elkezdtem cipőket próbálgatni. Hogy, hogy nem, egyszer csak beindult, és ott rezgett a hónom alatt... Még én is picit cikinek éreztem. Na, ráadásul olyan büdös gumiszaga volt, hogy csomagolásostul kibacctam a spájzba...
Én imádnék egy űrhajóban menni a semmiben egyedül, ha lenne persze rendes létfenntartó rendszer. Vinnék rengeteg legót, játékot, filmeket, zenéket, mindent. Meg pár élethű mesterséges nőt.
Ott a pont :DD
Manapság ildomosabb a buszon egy hatalmasat fingani, mint egy picit köhinteni!
Igen, de valamilyen szinten a magány meg pusztít. Se baj majd lesz valahogy, az élet nem áll meg menni kell tovább.
Anyu covid és COPD gyanús is nekem. Lehet az enyém is korona, tőle kaptam el.
Bakterális felülfertőződés egyértelmű jelei vannak mindkettőnknél.
A sok lakásos társasházban behallatszik a szomszéd és a folyosón sétáló emberek köhögése is.
Csak nem a covid.. jobbulást! 🙂
Anyu beteg lett. Én is. Orrfolyós, köhögős (gennyes), hörghurut.
Neki tüdő alsó részénél is fáj, alul. Sétától fullad. Nekem ezek nincsenek.
Ismeretlen eredetű comb és vádli fájdalmam van.
A vicc az, hogy tök fölöslegesen krta fel az agyát, hiszen ebben a hozzászólásban semmi bzulás nem volt 😆 Az ilyen extrém dolgokat az ágyamon műveltem, meg inkább lovagoltam, tök mindegy, hogy éppen lánnyal vagy fiúval csinálok valamit, csak én legyek felül 😆 Különben meg nem zavar, ha valakinek elgurul a gyógyszere, aztán ilyenekkel vádol, majd megnyugszik, persze néha vannak ilyenek, hogy a topikban folyó üzengetés kicsit másfelé ferdül, de hát mindegy, olyan ez, mint a hajlam, az is tud ferdülni néha... 😆
Idézet tőle: quablock-nemtudomIdézet tőle: kuma33Ejj, most megmutatnám neked, hogy néz ki a bútorom, de ide nem tudok felrakni képet, pedig van róla 3 is...az a lényeg, hogy háromszög alakú az ülés, a háromszög csúcsa néz hátrafelé, oda van hegesztve a háttámla. Ha megfordulsz rajta, akkor kényelmesen rátámaszkodhatsz a háttámla tetejére, ami szintén szivacsozott, és az ülésen kényelmesen ki tudod pucsítani mindenedet...
ja, de ez az én méretemhez lett tervezve 😆
És erre szedsz valami gyógyszert? A buziságodat miért itt kell reklámozni? Én se itt dicsekszek a nőimmel. Komoly problémáid vannak, kezeltesd, szedjél gyógyszert, vagy menj el egy buziklubba, vagy buzicsoportba, ott sokan fognak dícsérni, imádni, meg a hosszú faszodat is, de itt hányingerem van tőled.
Én, jókat szoktam röhögni kuma33 bejegyzésein,de gyanítom,ha egy nő reklámozná a műbrokijait az, nekem sem tetszene:)
Ha nem tud senkihez kötődni az ember az abból a szempontból előnyös, hogy érzelmi függések és hiányérzet miatti traumák sincsenek.
Igen, sajnos ha az ember nem halad kellő mértékbe az életével mint ahogy tervezte az valóban nagyon lehangoló tud lenni.
Hát ez az hogy Karierrem nekem sincs, pedig örülnék ha valamit létre tudnák hozni amiből megélnék és le kötni a figyelmemet.
Úgy külön álló családom nekem sincs "Barátnő" és gyerekek tőle. De úgy a testvéreim, unokaöcs anya apa meg vannak még.
Szerintem nem szabad túlságon kritikusnak lenni önmagadhoz. Nézd úgy hogy egy komoly betegséggel kűzdesz ami azért sok embernek megnehezíti az életét. Én már ezt rég mérlegeltem és tudatosítottam hogy nem biztos hogy még gyógyszerek mellet is tudok teljes értékű életet élni. Tudod néha értékelni kell azt a keveset ami van, nézd úgy van tető a fejed fölött. Én azt szoktam mondani, nyilván lehetne jobb az életed.
De nézd úgy lehetne sokkal rosszabb is, például hajléktalanként élni még pokolibb volna.
Én is egy kisvárosban élek, egyenlőre alkalmi munkát csinálok betegszállítóként. De mostanság a Covid miatt elég ritkán hívnak, sajnos itt meg más lehetőség nincs. Voltam egy pár gyárban, de maga a pokol oda semmikép se szeretnék vissza menni. Elég léleg gyilkos munkahely tud lenni. Nekem még vannak terveim, például mivel 2 nővérem vállalkozó ezért gondolkozok lehet idővel nekem is ebbe az írányba kéne elmozdulnom..
Én és 2009 óta vagyok depressziós, és akkár hogy nézzem ez idő alatt volt jobb és rosszabb az állapotom de sose lettem teljes mértékben a régi mint a depreszió előtt. Én onnan is tudom hogy rajtam a depresszió hogy semmi se köt le, videójátékok filmnézés valahogy ráunok mindenre. + az edzésekhez a motiváltság, volt hogy súlyzoztam itthon de az edzés felénél egyszerűen erőtlen voltam emelni.
Én már semmi másra nem vágyok csak hogy egy kicsit boldog legyek, de mióta depressziós vagyok egyszerűen semminek nem tudok örülni.
Veszek egy cipőt, hiába nagyon baró de egyszerűen az öröm nincs ott a lelkemben. Sajnos olyan régóta vagyok ebben a cipőben hogy már szó szerint ez a alap állapotom. Pedig én aztán nem vagyok egy feladós típus, de bármit próbáltam valahogy mindig a depresszió győzött.
Olyan mint egy vihar tölcsérbe az oceánba, bárhogy uszik végül mindig magába szippant.
Hát kicsit jól esett írni ezekről, itt a burán jól esik végre ki írni az érzéseket. Sajnos minden foglalkozik a maga dolgával, én meg megtanultam eljátszani hogy meg vagyok és élek.
Egészen pontosan így érzek most én is. Bár nekem van családom.
Pedig nem a ruha teszi az embert, attól függetlenül mert nem voltál kiöltözve még lehet valaki igényes.
Én például csak akkor nevetek mikor valaki megveszi a drága dívatmárka ruhákat és megcsap a honalj szaga.
Szerintem nem agyon márkázott ruhákat is lehet jól hordani, meg néha ha a jó ruha mosásba van és nincs más akkor fel veszem én is a mackónadrágot. Edzeni, tornázni abba a legjobb szerintem, de kerékpározásnál is sokkal kényelmesebb benne a mozgás.
Amúgy tegyél az ilyen emberekre, sajnos akik ez alapján itélnek meg másokat nem is érdemlik meg hogy szóba keveredj velük.
Néha nekem is vannak napok mikor egyedül vagyok és kicsit lepukant vagyok, de néha kell ilyen is.
Sajnos tény és való felszínes világ van, és manapság nem a lelki értékek alapján ítélik meg a embert hanem amit birtokol.
De szerintem az ilyenre sose kell adni, én is úgy vagyok vele legyek bármilyen anyagi helyzetben. A barát mindig barát marad, aki meg anyagi javak miatt ismer meg szard le magasról.
Lehet, hogy ma rögtön ide kellett volna írnom a többi topic helyett.
Az a baj a szorongással, hogy nem csak az van, hogy most szorongok és majdcsak elmúlik, hanem ilyenkor betódul a gondolataimba a múltam és a hibák amiket elkövettem és a jövőm amit kilátástalannak látok. Nincs saját családom, nincs karrierem, nincs pénzem, nem tudom mi lesz velem hosszú távon. És az brutális amikor ez egyszerre rám tör. Persze láttam mások is vannak így, szörnyű ez.
Jobb napokon nem gondolok ilyenekre, de az se megoldás.
Idézet tőle: kuma33Ejj, most megmutatnám neked, hogy néz ki a bútorom, de ide nem tudok felrakni képet, pedig van róla 3 is...az a lényeg, hogy háromszög alakú az ülés, a háromszög csúcsa néz hátrafelé, oda van hegesztve a háttámla. Ha megfordulsz rajta, akkor kényelmesen rátámaszkodhatsz a háttámla tetejére, ami szintén szivacsozott, és az ülésen kényelmesen ki tudod pucsítani mindenedet...
ja, de ez az én méretemhez lett tervezve 😆
És erre szedsz valami gyógyszert? A buziságodat miért itt kell reklámozni? Én se itt dicsekszek a nőimmel. Komoly problémáid vannak, kezeltesd, szedjél gyógyszert, vagy menj el egy buziklubba, vagy buzicsoportba, ott sokan fognak dícsérni, imádni, meg a hosszú faszodat is, de itt hányingerem van tőled.
Kora reggel voltam a boltban és még mindig meglep a világ felszínessége és képmutatása.Mackónadrág és egy 15éves kopott kabát volt rajtam senki észre sem vett.Pedig három ismerőssel is találkoztam.Kettő nem akart észrevenni a harmadik pedig csak nézett, de köszönni már nem tudott.Amikor jobban kiöltözök akkor csillogó szemekkel bámulnak, na mindegy.Egy Két pasi meg egy kicsi bölcsesség jutott eszembe erről.Adhatsz szmokingot a kecskère, de az attól még kecske marad.