Szomorkodó hely
Kár volt ma bemennem a suliba. Nagyon gyűrött lett tőle a hangulatom. Minden másodpercben azt éreztetik velünk, hogy hiába gürcölünk is buták maradunk...
Egyátalán hogy lehet egy hangulat gyűrött?!
Ebben az időszakban sokan kikészülnek. Ez természetes. Én is nehezen bírom. Nemsokára bejönnek a dokik és kezdődik a munka. Ki kell bekkelni.
Háború sajnos lehet. Mindent elsöprő is. Ez nem beteg irreális gondolat.
Tereld el a figyelmedet. Valamivel, ami örömet okoz és nem káros.
Aktuálpolitikai történések a fejemben mindent elsörő háborúvá állnak össze, amiket nem tudok elengedni... Tehetetlen vagyok, legszívesebben leszedálnám magam, de akkor holnap például hogy megyek dolgozni? Legszívesebben pedig egy gondolatok nélküli zombi lennék most, de nem tehetem meg...
Mindenkinek vannak durva gondolatai. Gyilkosak és perverzek is. Suicidok is. A lényeg, hogy ne valósítsa meg őket. Hagyd őket figyelmen kívül. Tereld el a figyelmed. Tévé, vásárlás, egy séta, mise, istentisztelet, rádió stb.
Mit értesz gondolatrohamok alatt?
Valami ötlet, ha beindulnak a véget nem érő gondolatrohamok? Ha zakatol az agyam, és egyre rémísztőbb vízióim vannak a világról? Kétségbe vagyok esve...
A karácsonyi depresszál. Sokan érezzük ezt. Ez nem betegség, természetes. Hála az égnek, hogy vége! 
Az a lényeg ,hogy nem lett bajuk,bár gondolom a kocsi nektek mindennapos eszköz.
Nagyon nehéz lehet. Nem irigyellek. Én 34 vagyok, túl sok sulin, mégis ugyanezt érzem. A megoldás? Ne akarj megfelelni a külvilágnak. Nem lehet mindenki társasági. A munkában senki sem sikeres. Szinte.
Szia! Az Anafranil nekem bevált kényszerre. Depresszióra is. Kezdetben és emelésnél lehetnek mellékhatások. A háborútól az egészségesek is félnek.
Sokszor én is padlón vagyok. Az ünnepek sajnos megviselik a mentális betegeket. Is. Kitartást! Túl leszünk rajtuk!
Én is el szoktam írni a nevét.A ti kocsitokat törték össze?
Részvétem Holdfény!
Nekem 1 van macskám.Vörös házi-perzsa keverék és Garfield ő is.
Mennyit tud az orvosod ezekről a konkrét félelmekről?
Én is kb 10 évig anafranilt szedtem,150 mg-ot.A kényszerre jó volt,de elég depis voltam tőle.A végén már nagyon mély depresszióból rángatott ki a gyógyszerváltás.Hasonló félelmeim voltak,s ha valami új dolog jött,pl.munka stb.nagyon szorongtam,s felerősödtek a kényszerek is.Nem hiszem,hogy az emelt anaf.segítene.Esetleg az elején.Hát,lehet,neked is gyógyszert kellene váltani!
Anafranilt tizen éve szedek, egy fél 75sr-t, de most megemelték az adagom másfélre. Kényszeres tünetekre kellett, de most elég súlyosan előjöttek kényszer gondolatok pusztító háborúkról, ami minket is érint... 🙁 Nagyon borzasztóan érzem magam, de nem tudom magam annyira leszedlni, amennyire lehet, hogy kéne, legalább egy rövid ideig, mert féltem az egzisztenciámat... Így viszont szenvedek...
A világtól félted a gyermeketeket?Vagy más oka is van/lehet a félelmednek?
Mióta szeded az anafranilt?S milyen adagban?Kényszerre,gondolom...
...és ahelyett, hogy örömmel várnám, kezdek becsavarodni a paráimtól! Nagyon nem jó ez így.
Pontosan!
Igen, az komoly lenne, de természetesen ez csak becslés, majd Ő dönt... 🙂
Valentin napi ajándék.
Február 14. Már most imádom... És féltem ettől a szörnyű világtól!
Mikorra várjátok a gyermeketeket?
Lassan két hónapja elkapott egy örvény, amely egyre mélyebbre húz... Minden reggel úgy kelek, hogy csak remélem, nem tébolyodok meg a félelemtől, ami rám tör, amelyben folyamatosan világvége érzés kerít hatalmába. Eközben feleségem babát vár, nekem középvezetőként kellene megállnom a helyemet, de borzasztó nehéz... Anafranillal és Frontinnal próbálom átvészelni a napokat, de már lassan úgy érzem, elborít az fajta örök rémület, aminek az a vége, hogy valahol egy tolószékben csorgatom a nyálam... Érzett már valaki ilyesmit?
egy fos az életem
nem tom mit dolgozzak ,mit tanuljak majd egyetemen (ha oda eggyáltalán eljutok)
szülők itthon folyamatosan veszekednek 24 per 7
idegroncs vok, sosem sikerült szocializálódnom
kövi évben érettségi.
És semmi értelmeset nem tudok csinálni.
Remélem holnap nem ébredek fel.
Köszönöm Eszter a biztatást!
I
Sajnos több, mint fé évig jó volt az Elontril 150-mg-mos gyógyszerem, fél szemet szedtem minden reggel belőle, de most valahogy elvesztette hatékonyságát, megpróbálom a napi egy szemet, hátha beválik az emelt adag!
Róka kedves, annyi mindent elértél már! Ez egy pillanatnyi hangulat, de szerintem el fog múlni. Ne utáld magad -- a DBT-ben és a klasszikus meditációban is azt tanítják, hogy először fogadd el, ami érzelem jön, hadd jöjjön, majd el is megy.
Fú, de gyűlölöm a saját életemet!
Hányingerem is van tőle.
A valóságtól.
Fúj, de gyűlölöm a valóságot, a hétköznapokat, a szart és a mocskot.
Úgy érzem, hogy semmi közöm azokhoz az emberekhez, akik körülvesznek, a munkatársaimhoz és senkihez.
Ezt régebben is így éreztem.
Ráadásul összevissza vannak az érzelmeim.
Sírós vagyok és már egy hete folyamatosan dühös és dünnyögő.
Szűknek is érzem az életemet.
Felrobbanok és ki kéne robbani
Eldugul az orrom és bedugul a világom.
Nem vagyok kíváncsi a sok mocsokra, amit a külvilág jelent.
Tudom, hogy az a saját tudatom, hogy abban van valójában.
De nincs erőm meditálni és nem tudok lenyugodni.
Azért megpróbálok majd relaxálni.
Bár sokszor csinálom.
Mindig behergelem magam, de erre utólag jövök rá, hogy behergeltem magam.
Egyedül a kutyám és a zene segít!
Fasszopó világ!
Gyűlölöm, hogy meghalt George Michael.
Nem is tudtam, hogy ennyire szerettem.
Vagy mi van?
S ahogy már napok óta beleásom magam az életébe, egyre jobban megkedvelem.
A dalszövegek nagyon megérintenek.
Szerintem egy rokonlélek Ő.
S egy olyan ember, akit lehet(ett) csodálni.
(Nyilván nem a részegeskedésre és drogozásra stb. gondolok).
Rendben,szíved joga utálni!
Bár én nem emlékszem,hogy háborúban álltam volna bárkivel is,meg nem tudom mi még..erről ennyit ergo gőzöm sincs miért utálsz,de ha neked így jobb, akkor utálj.
Azt nem tudom,ki kit árult el,az meg hogy ki vagy eddig sem érdekelt,ezután sem fog mert én speciel senkiről nem tudom,hogy ki kicsoda,de nem is érdekel ,mert beszélgetni vagyok itt nem pedig tudni,azt ,hogy mi kit takar .
Ja a zeneterápiádat azért megnéztem.Nem mondott újat,már láttam.
De mindezek után, ugye nem baj ha én nem utállak?
Ma valahogy nincs kedvem hozzá,szerintem holnap sem lesz.Meg amúgy sem vagyok egy utálkozós típus.Jobb a békesség.
Szerinted?
Ismerjük egymást?
Kata! te egy aranyos és kedves nő vagy,így ismertelek meg!
csak tudod van az a szabály,hogy háborúban ,ha fogságba esel ,akkor nem árulod el ,hogy ki a társad!
ezért : téged is utállak! 🙂
uccsó üzi is ment privátba akitől van mit ,volt mit elnézést kérni
hogy ki vagyok ,
AZT INKÁBB NE AKARJÁTOK MEGTUDNI
(ég veled c. dal .. zeneterápia van )
szióóóóóóóóó:) 🙂 🙂
Oké ,csak engem az érdekel,hogy a szüleid mi alapján gondolták azt,hogy kezelésre szorulsz,és mi lehet a bajod(depresszió és társai)és te 19 évesen önállóan döntöttél az általad említett kezelésekről v vittek és te bólintottál.
Cuki ,ha figyelmesen végigolvasod magát az egész oldalt a Címlaptól kezdve.... ,Láthatod,hogy Eszter miért hozta létre anno a Búrát.Rengeteget tudunk így egymásnak segíteni,információk átadása,tapasztalatok megosztása,beszélgetések, oké,olykor beszólások stb által Igen,betegek vagyunk valamilyen formában..és vannak jó és rossz napjaink amiket szintén megosztunk egymással.
De itt a FŐ CÉL A SEGÍTÉS!!
Szerintem te is teljes jóindulattal jöttél ide,kérlek ismerkedj még egy kicsit az oldal valódi tartalmával .Nézd végig a könyv navigációt ,a blogokba is bele tusz olvasni rengeteg új információt szerezhetsz arról,hogy nekünk sem könnyű de igyekszünk ,dolgozunk magunkon és valójában nem sokban különbözünk másoktól.Csak a külvilág előítéletes és sokszor úgy ,hogy semmit nem tud ,de nem is akar tudni a pszichiátriai betegségekről ,az ebben szenvedők világáról,de véleménye az van, ami általában úgy kezdődik (mármint a mondatai) és úgy is végződik: Márpedig ez úgy van,- és ő biztosan tudja...Tehát apelláta nincs.
Szerintem magadtól is rájössz,hogy nem szörnyetegek gyülekezete vagyunk.Hidd el,sokszor normálisabbak vagyunk(szerintem)normálisabban,empatikusabban viselkedünk egymással, mint azok, akik valóban egészségesek(bár ki tudja valóban azok-e).,.
Jó olvasást,tájékozódást kívánok és
Várom válaszodat,
Üdv:Kata
(Elnézést a helyesírási hibákért,de pont ettem, mikor ezt írtam, és egy légy került a levesembe)
Idézet tőle: Kata 73Kedves Cuki!
Mi a bajod?
privátban megírom ,jó ?
szió!
Kedves Cuki!
Mi a bajod?
Talán elkerülte a figyelmed: jobbra, lent TB által támogatott vagy kedvezményes árú pszichoterápiás ambulanciák -
Milyen ki-bejelentkezősdi? Hogy nem frissít magától? És hova írnánk?
- hyper kóros alvás zavar
- már leírtam az egész anamnézist a bemutakozómban
- a leterhelt orvosom csak kísérletezik a gyógyszerezésmmel. altatót nem ad, antidepresszánst annál többet
- nincs diagnózis
- nem tudom senkivelsem megbeszélni a temérdek problémámat
- szorongás
- szuicid gondolatok
- hirtelen testsúlygyarapodás (extrém) - falánk lettem és nem nagyon megyek sehová
- munkanélküli vagyok
- elváltam
- nincs jövőképem
- nem ez az első kiborulásom, de akkor valahogyan kijöttem belőle- border line voltam állítólag
mivel nekem elég macerás ez az állandó ki/bejelentkezősdi, megköszönném, ha írnátok a
Idézet tőle: LawryMa találtalak meg titeket. A pszichiáter csak 5 percet tud max. rám szánni. Beszélgetés zéró. Az egész kórházban ő van egyedül ambulánsan is. Totózunk a gyógyszerrel, egyik sem jó. Hová lehet fordulni? Munkám most nincs, így pénzem sem - csak némi tartalék. Képtelen vagyok egy magánorvost megfizetni. Vagy ez úgy megy, hogy akinek nincs pénze, az Taigetosz pozitív?
Vannak befekvős helyek is. Tündérhegy, Thalassa, Balassa...
Idézet tőle: RedIdézet tőle: cukiJó akkor én is beveszem a kis piros tablettámat meg a nagy kékeszöldet.
Szió!
óóó de klassz! 🙂 nekem meg tudod mi tetszik?
EZ:
Idézet tőle: cukiJó akkor én is beveszem a kis piros tablettámat meg a nagy kékeszöldet.
Szia Lawry! Betegek vagy hozzátartozók vagyunk, de van, aki emellett segítő foglalkozású. Néhány pszicho ambulanciaval sziros kapcsolatunk van. Vannak ingyenes terápiák, bár csak nehany helyen. Ld. jobbra lent a linket. Mi a baj veled?
Cuki te nagyon hülye!A pirosat vedd be!
Jó akkor én is beveszem a kis piros tablettámat meg a nagy kékeszöldet.(vagy a sárgás barnát kéne?) sosem tudom megjegyezni.Ez a kineziólógia nekem magas.:(
Beveszem az altatóimat és ha felébredek dél körül jövök. Sziasztok!
A chat-et sem ismerem. Ti itt mindannyian betegek vagytok, vagy van valaki aki segít vagy csak egymásnak próbáltok tanácsot adni?
Ma találtalak meg titeket. A pszichiáter csak 5 percet tud max. rám szánni. Beszélgetés zéró. Az egész kórházban ő van egyedül ambulánsan is. Totózunk a gyógyszerrel, egyik sem jó. Hová lehet fordulni? Munkám most nincs, így pénzem sem - csak némi tartalék. Képtelen vagyok egy magánorvost megfizetni. Vagy ez úgy megy, hogy akinek nincs pénze, az Taigetosz pozitív?
De jó Eszter!
Akkor én is örülök!
Róka 🙂 Úgy örültem, amikor megláttam a neved, pedig még nem is tudtam, mit írtál.
Idézet tőle: babarczyeszterEgy skizofrén hozzátartozói nyilván kétségbeesettek, de ez érthető. Ha megfelelő szakember támogatja őket és a beteget is, akkor nem hinném, hogy nagy kárt tesznek az érintettben. A hozzátartozók terhét nem szabad lebecsülnünk. Sem skizofrénia, sem más betegség esetén. Nyilván mindig az a megoldás a legjobb, amitől a hozzátartozó is és a beteg is jobban lesz, de ha a hozzátartozó arra törekszik, hogy neki jobb legyen, azt nem tudom elítélni. Inkább csodálni tudom azokat a hozzátartozókat, akik önzetlenül és megkeseredés nélkül odafordulnak és adnak.
Hogy Hercegnő esetében a gyógyszer megoldás-e, ezt nem tudod te sem, én sem tudom, senki nem tudja közülünk. Kiderül egy idő után, ha gyógyszerelik. Az biztosan nem megoldás számára vagy bárki érintett számára, hogy itt leírod Hercegnő nevét, és azt, hogy hol lakik. A Búra valóságos annyiban, hogy egy hely, ahol beszélgethetünk. Egy köztes hely -- ahol lehet arról beszélni, amiről a világban általában nem. Ahol az emberrel általában kedvesek mások, és nem tipornak a lelkébe. Ahol nem kell megszégyenítéstől vagy kiközösítéstől tartania.
Azért, hogy legyen egy megfogható személy, én a valóságos társadalmi identitásommal szerepelek. Ezen túl viszont mindenkit szeretnék arra inteni, hogy a valóságos IRL adatait tartsa meg magának. Ha velem közli, én is megtartom magamnak. Ha mással közli, olyan kockázatot vállal, amit nagyon komolyan mérlegelni kell, és itt nincs mindenki mindig abban az állapotban, hogy nagyon komolyan mérlegeljen. Viszont én sem vagyok abban a helyzetben, hogy megakadályozzam, hogy egymással közöljétek a valós identitásotokat. Azt megtehetem, és meg is teszem, hogy ha valaki ITT közli egy másik búrás valós identitását, vagy bármilyen ahhoz tartozó információt, azt figyelmeztetem, és ha muszáj, ki is rakom.
Én is azt gondolom, hogy sokszor a hozzátartozónak is nagy a terhe és neki sem könnyű. Fájdalmas és félelmetes nézni a szenvedést, tartani attól, hogy a beteg öngyilkosságot kísérel meg, eltartani (ha nem tud dolgozni). Őt is aggasztja, hogy mi lesz a beteggel, ha idővel ő már nem tudja segíteni. A családtag is érezhet kilátástalansagot, reménytelenséget.
Fontosnak tartom, hogy a családtagokat (legalább azokat, akik vele laknak) is pszichoedukálják mert sokszor az is gondot okozhat, hogy nem tudják jól megítélni a beteg állapotát. Túl alacsony vagy épp túl magas elvárásokat támasztanak. (pl milyen esetben szükséges a kórház, érdemes-e erőltetni a munkavégzést stb).
Ismerek olyan családot, ahol állandóan kórházba akarják nyomni a beteget (otthon útban van, addig se kell eltartan...), máshol ha fél lábbal a sírban van sem hívnak orvost, vitetik kórházba.
Feltételezem az sem segít, ha túlzottan féltik, óvják a beteget, aki úgy érzi, hogy többre is képes lenne (tanulni, dolgozni), de a családtag lebeszéli erről vagy nem hisz ennek a sikerében.
Szerintem gyakori eset, hogy a családtag is beteg, így őt sem árt kezelni. Sőt, van amikor nem az a legbetegebb a családban, akit kezelnek...
Sok esetben tehetetlen a család. Bíztatás segíthet. Apróbb változások, változtatások esetén dícséret, elismerés.