Szomorkodó hely
Idézet tőle: AirinIgen ez is benne van, hogy megfulladok meg undorítónak érzem magam tőle meg ilyesmi érzések.
Régóta van?
Igen ez is benne van, hogy megfulladok meg undorítónak érzem magam tőle meg ilyesmi érzések.
Idézet tőle: AirinSziasztok!
Köszönöm az eddigi hozzászolásokat az írásomhoz. Jól esik ez a fajta törődés.
Kiscsillag..lehet,hogy ők túl kritikusak. Hiszen sokszor ott vagyok hagyva egyedül és oldjam meg. Úgy van véve az egész,hogy én kijöttem a suliból és azt hiszik megy minden. Elmondják csináld meg ezt azt,amazt és egyedül boldoguljak,amikor max elméletben megtanultam,de kivitelezni még nem csináltam.
A környéken más szakembert sajnos nem ismerek. Csak,akik fizetősek. Egy olyat ajánlottak. Gondolkodom,hogy arra félre teszek pénzt. Ha tud segíteni persze.
Nem tudom elmagyarázni,hogy miért félelmetes ez Kiscsillag. Én félek tőle, hogy ki kell adnom magamból és más látja, de akkor is félek,ha nem látna senki. Egyrészt megalázónak tartanám,ha más látná másrészt félelemmel tőlt el, hogy valami felül jön ki. Általában alig eszek valamit,mert félek...nagyon sokat fogytam emiatt. Volt 2 hét,amikor ez kezdődőtt,hogy semmit nem ettem,ittam és ki is száradtam. Persze,ha nem eszek még jobban hányingerem van. Hiszen nincs bennem semmi.
Cat Eye ide nem szeretném kiírni az intézmény nevét,de ha gondolod,akkor priviben megbeszéljük. 🙂
mandula neked milyen hasonló fóbiád volt?
Hogy mit csinálok? Orvos mellett vagyok ápoló egy olyan helyen ahol persze nem csak mi vagyunk,hanem többen. A papírmunkáktól kezdve felismerni mi milyen bőrbetegség meg mi lenne jó rá, injekciózni stb...még problémásak. Aztán rám bizzák, hogy ezt meg azt a vizsgálatot csináljam meg,amit önállóan még sose csináltam. Aztán ,ha valamit elszúrok,akkor elővagyok véve. Lelkileg ez így megterhel nagyon. Volt egy férfi,akinél valami apróságot nem tudtam megcsinálni és már elpanaszkodta mindenkinek. Ezt meg úgy a szívemre tudom venni. Kémcsőves vízeletvizsgálatot se csináltam még és első héten,amikor ott hagytak vele el is szúrtam. Rosszul érzem magam emiatt nagyon,mert lelkiismeretes vagyok és szeretném jól végezni a munkám.
Munka: akkor jól gondoltam. Pontosan erre tippeltem. 🙂
Gondolom te is attól félsz esetleg, hogy megfulladsz? Na ilyesmi volt nekem is (ha akarod, ragozhatom).
Csak abból gondolom, hogy egyik exem ismert valakit, akinek ilyen fóbiája volt, mint neked és ő ettől félt.
Sziasztok!
Köszönöm az eddigi hozzászolásokat az írásomhoz. Jól esik ez a fajta törődés.
Kiscsillag..lehet,hogy ők túl kritikusak. Hiszen sokszor ott vagyok hagyva egyedül és oldjam meg. Úgy van véve az egész,hogy én kijöttem a suliból és azt hiszik megy minden. Elmondják csináld meg ezt azt,amazt és egyedül boldoguljak,amikor max elméletben megtanultam,de kivitelezni még nem csináltam.
A környéken más szakembert sajnos nem ismerek. Csak,akik fizetősek. Egy olyat ajánlottak. Gondolkodom,hogy arra félre teszek pénzt. Ha tud segíteni persze.
Nem tudom elmagyarázni,hogy miért félelmetes ez Kiscsillag. Én félek tőle, hogy ki kell adnom magamból és más látja, de akkor is félek,ha nem látna senki. Egyrészt megalázónak tartanám,ha más látná másrészt félelemmel tőlt el, hogy valami felül jön ki. Általában alig eszek valamit,mert félek...nagyon sokat fogytam emiatt. Volt 2 hét,amikor ez kezdődőtt,hogy semmit nem ettem,ittam és ki is száradtam. Persze,ha nem eszek még jobban hányingerem van. Hiszen nincs bennem semmi.
Cat Eye ide nem szeretném kiírni az intézmény nevét,de ha gondolod,akkor priviben megbeszéljük. 🙂
mandula neked milyen hasonló fóbiád volt?
Hogy mit csinálok? Orvos mellett vagyok ápoló egy olyan helyen ahol persze nem csak mi vagyunk,hanem többen. A papírmunkáktól kezdve felismerni mi milyen bőrbetegség meg mi lenne jó rá, injekciózni stb...még problémásak. Aztán rám bizzák, hogy ezt meg azt a vizsgálatot csináljam meg,amit önállóan még sose csináltam. Aztán ,ha valamit elszúrok,akkor elővagyok véve. Lelkileg ez így megterhel nagyon. Volt egy férfi,akinél valami apróságot nem tudtam megcsinálni és már elpanaszkodta mindenkinek. Ezt meg úgy a szívemre tudom venni. Kémcsőves vízeletvizsgálatot se csináltam még és első héten,amikor ott hagytak vele el is szúrtam. Rosszul érzem magam emiatt nagyon,mert lelkiismeretes vagyok és szeretném jól végezni a munkám.
Idézet tőle: AirinSziasztok!
Rátaláltam erre a szomorkodó fórumra. Egyszer már kiírtam a fájdalmaim,most szeretném újra megtenni...ehhez képest az semmi volt. 🙁
Hol is kezdjem? Emetofóbiám van. Éjjel-nappal hányingerem van, émelygek, rosszul vagyok, b6-n élek és gyömbéren,amik enyhitik. A sok stresztől savas vagyok,amitől szintén hányingerem van és a gyomromra megy minden. FŐiskolát végeztem,ott jött ki legjobban...az emberekkel hiába találom meg a közöshangot,nem akarnak velem barátkozni. Elkezdtem dolgozni a szakmámban,amit végeztem a főiskolán is. Nagyon béna vagyok benne...rengeteget hibázom,amiért kapom a leszidást. Már elvagyok teljesen keseredve,mert akik ott vannak ők úgy vannak vele,hogy a kezdetektől ők tudták...én meg semmit. Az elméleti része se megy már...közben az egyik nagyszülőm haldoklik. Adná Isten,hogy tudjanak rajta segíteni...erre jövők haza,hogy ezt látom,így dolgozzak napközben..és természetesen egyre jobban hányingerem van,megy a hasam. Betegekkel foglalkozom,akik szintén folyamatosan hányással jönnek,ami mégjobban megvisel. Félek egyre jobban minden naptól,mert a nagyszülőm egyre rosszabbul van. Már mentőt is hívtunk hozzá a nap folyamán,mivel már nemkap levegőt se 🙁 5 éves koromban elvesztettem apukámat is. Fiatalon meghalt,így lettem ilyen visszahuzódó, nem bízok az emberekben és stb. Nagyon megvisel az is,hogy nem vagyok jó a szakmámban..Nem tudom,hogy mit tegyek. Nehéz így dolgozni vagy bármit is csinálni...:(
"Már elvagyok teljesen keseredve,mert akik ott vannak ők úgy vannak vele,hogy a kezdetektől ők tudták...én meg semmit."
Esetleg lehetne körvonalazni, hogy mit csinálsz? És a többiek hogyhogy a kezdetektől tudták? (A szülésznőkről tudom, hogy régebben ők középiskolát végeztek és aztán már mehettek dolgozni. Most meg már BA végzettség kell. Ugyanaz pepitában, mint a bölcsödei gondozók. Ők is középiskolai végzettséggel dolgozhattak, most meg OKJ vagy BA végzettséget kell szerezniük.)
Idézet tőle: AirinSziasztok!
Segítségért fordultam a fóbiám miatt még a nyáron,miután ide írtam.
1 hónap múlva be is kerültem és konkrétan ki lettem nevetve ,hogy ettől a dologtól félek. Kiabált velem a szakember,hogy mégis hogy lehet ettől félni..ő nem is érti.
Végül elirányítottak a pszichológushoz,aki 2 hónap múlva tudott fogadni. Tehát augusztus 3.án kértem segítséget és novemberbe kerültem be a pszichológushoz. Következőre decemberbe fogadtak,amikor közölték,hogy nincs idejük erre,de írnak nyugtatókat,amik talán segítenek. A pszichológushoz meg talán jövőre bekerülök. Na ennek nem volt értelme így. Nyugtatót meg nem akarok szedni, se semmilyen erős gyógyszert.
Magamtól erősődtem, de néha azért kijön még ez a pánik..főleg stresszes időszakban. Na meg ugye, amit írtam..egész nap ebben az időszakban hányós betegek jönnek hozzánk,így félek folyamatosan,hogy mikor kapom el.
Szeretném kezeltetni egy jó szakemberrel,de nem találtam sajnos még meg. Pénzem nincs magánra. Nem keresek olyan jól,hogy tudjak heti 7-10ezret kiadni. Főleg most,hogy segítem a beteg nagyszülőket is,amivel tudom. Nem tudom mit tehetnék...:(
Szegényem, nagyon sajnállak és megértelek, nekem egy nagyon hasonló fóbiám volt 23 évesen. Borzalmas volt. Én nem mentem vele szakemberhez akkor (bár biztos jó lett volna). Gyakorlatilag már halni készültem, amikor váratlanul megismerkedtem valakivel. Ő valahogy visszahozta az életkedvem és ez a fóbia elmúlt. Jóval később más pszichés problémáim lettek ugyan.
Nem tudom, hogyan lehetne ezen segíteni, kellene egy nagyon jó szakember vagy egy nagyon jó csoport...
Szia Airin,
Hol voltál szakembernél, ahol ilyen csúnyán bántak veled? Csak az intézmény nevére vagyok kíváncsi.
Ez terápiával kiválóan kezelhető lenne.
Szia Airin!
Természetes, hogy kezdőként a szakmádban nem tudsz mindent, a rutinosokhoz képest esetleg bizonytalanabb vagy, lassabban dolgozol, kérdéseid vannak. A többieknek nem az ügyetlenségérzésedet kellene erősíteni, hanem tanítani, bíztatni, normális stílusban visszajelezni, ha valamit nem jól csinálsz. Biztos benned van a hiba és nem ők a túl kritikusak?
Más szakemberhez nem tudsz fordulni a fóbiáddal?
Megértem, hogy el akarod kerülni a fertőzést, de gondolom nem mondok újat azzal, hogy a nyugalmat az adná, ha nem félnél annyira a hányástól, nem élnéd meg tragédiaként ha esetleg bekövetkezik.
Miért annyira félelmetes ez?
Sziasztok!
Segítségért fordultam a fóbiám miatt még a nyáron,miután ide írtam.
1 hónap múlva be is kerültem és konkrétan ki lettem nevetve ,hogy ettől a dologtól félek. Kiabált velem a szakember,hogy mégis hogy lehet ettől félni..ő nem is érti.
Végül elirányítottak a pszichológushoz,aki 2 hónap múlva tudott fogadni. Tehát augusztus 3.án kértem segítséget és novemberbe kerültem be a pszichológushoz. Következőre decemberbe fogadtak,amikor közölték,hogy nincs idejük erre,de írnak nyugtatókat,amik talán segítenek. A pszichológushoz meg talán jövőre bekerülök. Na ennek nem volt értelme így. Nyugtatót meg nem akarok szedni, se semmilyen erős gyógyszert.
Magamtól erősődtem, de néha azért kijön még ez a pánik..főleg stresszes időszakban. Na meg ugye, amit írtam..egész nap ebben az időszakban hányós betegek jönnek hozzánk,így félek folyamatosan,hogy mikor kapom el.
Szeretném kezeltetni egy jó szakemberrel,de nem találtam sajnos még meg. Pénzem nincs magánra. Nem keresek olyan jól,hogy tudjak heti 7-10ezret kiadni. Főleg most,hogy segítem a beteg nagyszülőket is,amivel tudom. Nem tudom mit tehetnék...:(
Szia Arin!
Ha jól értem nemrég kezdted a szakmát. Adj magadnak időt! Sajnos a szorongások megbénítanak,ezért (sem) tudsz kiteljesedni. Tudom,magam is hasonló cipőben járok. Mind munka mind magánélet terén. A nagyszülő ( vagy bármely szeretted) szenvedését is iszonyat nézni.
Fordulj orvoshoz, nem te vagy egyetlen aki ilyen betegséggel él és segítenek rajta!
Szia Airin!Múltkor írtad,talán nyáron,hogy nem mersz szakemberhez menni a problémáddal,magánba sem,mert nagyon drága,s a gyógyszeres kezeléstől is ódzkodsz.Na,elmúlt fél év,valami lépést tudtál tenni ezügyben?Muszáj lenne ....
Szia Maléna!
Szerintem bele fogsz jönni -- nem lehet, hogy nagyon kicsi az önbizalmad? Egy frissen kikerült kezdő nem szokott mindent tudni, semmilyen munkahelyen. Nem tudom, miért bántanak a kollégáid, de ne törődj vele.
Az emetofóbia egy ismert fóbia, és biztos, hogy nehéz vele. Valamilyen terápián kezelik ezt neked?
Sziasztok!
Rátaláltam erre a szomorkodó fórumra. Egyszer már kiírtam a fájdalmaim,most szeretném újra megtenni...ehhez képest az semmi volt. 🙁
Hol is kezdjem? Emetofóbiám van. Éjjel-nappal hányingerem van, émelygek, rosszul vagyok, b6-n élek és gyömbéren,amik enyhitik. A sok stresztől savas vagyok,amitől szintén hányingerem van és a gyomromra megy minden. FŐiskolát végeztem,ott jött ki legjobban...az emberekkel hiába találom meg a közöshangot,nem akarnak velem barátkozni. Elkezdtem dolgozni a szakmámban,amit végeztem a főiskolán is. Nagyon béna vagyok benne...rengeteget hibázom,amiért kapom a leszidást. Már elvagyok teljesen keseredve,mert akik ott vannak ők úgy vannak vele,hogy a kezdetektől ők tudták...én meg semmit. Az elméleti része se megy már...közben az egyik nagyszülőm haldoklik. Adná Isten,hogy tudjanak rajta segíteni...erre jövők haza,hogy ezt látom,így dolgozzak napközben..és természetesen egyre jobban hányingerem van,megy a hasam. Betegekkel foglalkozom,akik szintén folyamatosan hányással jönnek,ami mégjobban megvisel. Félek egyre jobban minden naptól,mert a nagyszülőm egyre rosszabbul van. Már mentőt is hívtunk hozzá a nap folyamán,mivel már nemkap levegőt se 🙁 5 éves koromban elvesztettem apukámat is. Fiatalon meghalt,így lettem ilyen visszahuzódó, nem bízok az emberekben és stb. Nagyon megvisel az is,hogy nem vagyok jó a szakmámban..Nem tudom,hogy mit tegyek. Nehéz így dolgozni vagy bármit is csinálni...:(
Idézet tőle: holdfényÉn csak az elviselhetetlen fájdalmat tudnám indokként felhozni, ekkor könyörgök a halálért vagy az eutanáziáért.....
Ez szerintem teljesen érthető ilyen helyzetben,hiszen ezektől függetlenül te szeretsz élni.:)
Hát.....nem tudom Te hány éves vagy,hím- vagy nőnemű(nem néztem meg),én fiatal gyerek vagyok,de az én fejemben sokszor megfordult ilyen korábban,sőt,néha még most is. De azért van vmennyi rációm.
Az én családomnak volt már egy abortusza,amikor az apám 17 éves volt,teherbe ejtette a másik ősömet,és az akkori családfő,aki meghatározta a dolgokat,abortáltatta az egyébként fiú testvéremet. Most lenne egy bátyjám.(is) Aztán végül apám 20 éves korában gyártott le....
Egyébként nagypofájú komment,amit írtam előzőleg,bár így is gondolom azokat,de ....hát szóval én elhiszem hogy van olyan apória,ami okoz olyan gondolatokat. 🙁
érdekes kérdés ez. sokan élnek végtagok nélkül. boldogan, vagy boldogtalanul, de élnek. de azon naphosszat el lehet elmélkedni, hogy mikor lehet racionális döntés az öngyilkosság, nyilván sokak szerint semmikor, vagy az általad említetteknél jóval szélsőségesebb esetekben. én el tudom fogadni azt, hogy valaki így dönt, ugyanakkor joggal lehet felhozni azt, hogy hányal élnek elképesztő kínok között, vagy elképesztő szegénységben és kilátástalanságban szerte a világban, és mégis az életben maradáson és nem a halálon jár az eszük. szóval el tudom fogadni azt is, ha valaki azt mondja, hogy ez teljesen "természetellenes", rossz agyi működés, kóros elmeállapot következménye lehet csak, ésatöbbi. a két nézet között egy egyértelmű konfliktus van. az egyik elvileg azt mondja, hogy jóformán minden körülmények között lehet többé-kevésbé boldognak lenni, a másik meg azt mondja, hogy márpedig mindenkinek megvannak a maga vágyai, alkatának megfelelő elképzelései és legfőképpen igényei, és ha ezeket abszolút nem tudja beteljesíteni, beváltani akkor úgy sem lesz képes a boldogságra, döntse el ki-ki melyikre szavaz.
Nem kell ennyire szélsőséges dolog legyen, hogy az ember teljesen kilátástalannak és megoldhatatlannak lássa az életét.
(OFF. Egyszer régen egy újságíró írta: "Ne várják azt, hogy egy HIV-fertőzött puszipajtása legyek." Egyetértek, ennél még az öngyilkosságnak is van "jobb" módja.)
Az sem mindegy szerintem,HOL engedélyezik az abortuszt,eutanáziát,meg az ilyeneket....
Ha nektek lenne egy NAGY családotok,de egyre többen halnának meg,egyre kevesebben lennétek,akkor családfőként engedélyeznétek az abortuszt(ha egészséges gyerek születne például),és az eutanáziát? Én nem,az biztos.
Persze átvitt a dolog,amit írtam.
Igazad van.
De ez tényleg nagyon összetett dolog.
Példának okáért: Ha valami csínytevést követnék el,és kapnék érte 35 évet,egyéb lehetőség pedig kizárva,akkor elgondolkodnék az önkezűleg végrehajtott eutanázián...
Ha nagy bajba kerülnék,és racionálisan azt látnám,hogy a megszűnésem több jót okoz,mint rosszat a famíliámnak,megtenném.
Ha levágnák a lábam,mert megtámadta egy szuperbaktérium a kórházban,előfordulhat,hogy elgondolkodnék rajta.
A halál alapvetően tényleg "rossz" dolog,ki a faszom akar megszünni,ahelyett,hogy alkotna,dugna,gyereket csinálna,meg a többi? Najó,színtiszta vulgaritás vagyok,ne haragudjatok. 😀
Ha például kiderülne,hogy HIV fertőzött vagyok,akkor előbb azt csinálnám,amit szeretnék....aztán utána ...... Végülis,ide vagy oda,HIV-ből nem gyógyulsz még ki,a t9öbbi meg politika. 😀 (Szerintem,amit nyomnak a média orgánumok,mert bizony én nem fognék kezed HIv fertőzöttel,akármennyire is "tolerálom",meg "biztonságos" az ember.De szerintem azok sem,akik pl ezeket az index videókat készítik.).
Szélsőséges dolgokat írtam,de hát,ez van. 😀
tegnap este még kifejezetten jól volt, vagyis nekem ezt mondta. de már hétvégén is gondolkodott a törlésen egyébként, azért remélem visszajön majd!
Idézet tőle: HedóniaAz biztos,hogy "általánosan" nem a bátrak lesznek ÖNgyilkosok.
Gondolom,bátorság kell ahhoz,gyilkold magadat le,főleg magadat,pláne magadat,félve a fájdalomtól,de a végeredmény ez: Az tesz ilyet,aki TÉNYLEG elmenekül a bajok elöl,vagy már fáradt,vagy a fasz tudja.
Én ilyenkor pl bekapcsolok valami jó kis zenét zuhanyzás közben,valami katonás nótát,ha nyavalyogni van kedvem.
Szerintem sok oka lehet az öngyilkosságnak.
Például......én nem bírnám,hogy engem nyírjanak ki....emberek...akkor inkább én...
De ez már olyan összetett dolog,de alapvetően beszari dolognak tartom,aztán kitudja...
Olyan is lehet,hogy nyugaton eutanáziát kérvényezek,csakhogy a testvérem életben maradhasson a szerveimmel...(ha jogiag ez így menne),bármi lehetséges,de egy valami biztos: halál után 'szerintem' semmi nincs,szóval élvezd az ÉLETET,AKÁRKI! 😀
Nem bátorság kell az öngyilkossághoz/kísérlethez, de nem is beszariság. Nem elmenekülni akar az illető az élet elől, csak olyan fokú az élet elviselésének kínja, hogy kibírhatatlan.
Idézet tőle: KiscsillagAz oxitocinosat?
Igen.
Van az a mérvű szenvedés, amikor a halált választja inkább az ember:
http://faktor.hu/faktor-csak-az-eutanazia-lehetosege-viditotta-fel-az-evek-ota-kinok-kozt-elo-not
Bár megosztja az embereket ez, hogy mennyire szabad ezt engedélyezni, kinek van joga, ki vállalja érte a felelősséget, nem fedeznek-e fel a depresszióra valami gyógymódot később, szóval csomó kérdést felvet.
Azért abban biztos vagyok, hogy nem beszari dolog Hedónia.
Az biztos,hogy "általánosan" nem a bátrak lesznek ÖNgyilkosok.
Gondolom,bátorság kell ahhoz,gyilkold magadat le,főleg magadat,pláne magadat,félve a fájdalomtól,de a végeredmény ez: Az tesz ilyet,aki TÉNYLEG elmenekül a bajok elöl,vagy már fáradt,vagy a fasz tudja.
Én ilyenkor pl bekapcsolok valami jó kis zenét zuhanyzás közben,valami katonás nótát,ha nyavalyogni van kedvem.
Szerintem sok oka lehet az öngyilkosságnak.
Például......én nem bírnám,hogy engem nyírjanak ki....emberek...akkor inkább én...
De ez már olyan összetett dolog,de alapvetően beszari dolognak tartom,aztán kitudja...
Olyan is lehet,hogy nyugaton eutanáziát kérvényezek,csakhogy a testvérem életben maradhasson a szerveimmel...(ha jogiag ez így menne),bármi lehetséges,de egy valami biztos: halál után 'szerintem' semmi nincs,szóval élvezd az ÉLETET,AKÁRKI! 😀
Az oxitocinosat?
Olvastad a tegnapi blogját? Aggasztó.
Vérésarany!!????
Mi történt? Miért törölte magát?
ejnye bejnye
Zárton én is voltam, nem volt ilyen vészes, mint írod, de másoktól már hallottam hasonlókat, pl. hogy a demens öregeket kiültették az ágy szélére, aztán tél idején rájuk nyitották az ablakot úgy fél-egy órára. Mert tüdőgyulladást bárki kaphat.
Idézet tőle: Kleó"a -kegyes halál- lenne a legemberségesebb," - hát ez cinizmus, akárhogy is ragozod tovább
ezt én a zárton értettem meg
de amúgy igazad van!!!!
(a bátrak öngyilkosok lesznek)
a bátrak
gébépé odaírtam,hogy a beszámíthatatlanokra értem,azoknak már édesmindegy,hogy a turmixolt krumpli a pelenkában köt ki,vagy kapnak egy megadózis antipszichót,amitől görcsökbe fetrengve a zárton egy ágyra lekötözve a szadista ápolók szurkodják majd beléjük a "gyógyszert"
ÉN LÁTTAM ILYET...mondom,el lehet jutni oda,hogy lepereg előtted életedben a film
"a -kegyes halál- lenne a legemberségesebb," - hát ez cinizmus, akárhogy is ragozod tovább
Kedves Rottenchrist!
A pszichiátriai betegeket elfogadja a környezetük, ha látják rajtuk, hogy javulni akarnak. Nekem ez a tapasztalatom. Hogy aztán a hátam mögött mit mondanak, az már más kérdés...
Idézet tőle: KleóNagyon letargikus az írásod, meg kicsit cinikus is.
hát figyelj kedves Kleó!
nincs okom sem örülni,sem rosszindulatúnak lenni,tehát nem cinizmus amit írtam.Vannak fázisok.Le lehet ezt vezetni elég szépen.De minek?Mindenki sorsa egyedi ,vagyis majdnem.Én már nem hiszek a sokszínűségben,nem hiszek abban a hogy a föld egy távoli pontján madj új életet kezdve egy társra találva "összedobjuk amink van" és lesz egy egészséges gyerekünk talán?Mert nem így lesz.A karrier fel lett vázolva.A pszichiátria büntető perében a tanúk eltűnnek,és újra termelődnek,de aztán megint eltűnnek.És van aki messzire jut,mint én...nem az út végére,csak messzebb mint a többiek.
Eszter neked van betegséged,státuszod,és pénzed
nekem van betegségem,és megtűrnek
nem találom a közös pontot
a származásnak sincs sok köze a kérdéshez,de megemlítem,én sem vagyok fajtiszta.
de úgy érzem,már úgy érzem,hogy senki életére nem lehetek irígy ,
a "serkimártákkal" meg beszélget majd a jóisten.(na őket nem irigylem..szerintem szellemi fogyatékos down kórosként születnek majd újjá,és szembe fogják találni magukat egykori Énükkel)
a jóisten egy nagy fényesség, előtte lehet hallani a hangokat,aztán azok is megszűnnek ,és marad a fény,és elégünk valószínűleg,de akkor az már nem fog fájni,sőt ,jó lesz
Nagyon letargikus az írásod, meg kicsit cinikus is.
Idézet tőle: KleóReménykedni sok mindenben lehet, de ez akkor is egy szerelmesvers.
Te olyanokat írsz, mint amiket a barátnőm mond: hogy minket (pszichiátriai betegeket) nem meggyógyítani akarnak, csak nyugsiba tenni, hogy ne legyen velünk gond. Erre való a sok gyógyszer.
Szerintem meg Csokonai gondolatai a gyógyszerek által adott reményre is tökéletesen illenek.
Nagy jóindulattal mondom most,hogy a pszichiáterek többségét ma 49 százalékban a gyógyítás,és 51%-ban a pusztítás motiválja.Tehát ha el kell billenteni, ahogyan ők mondják, az egyensúlyt,akkor kevésbé a gyógyító szándékot érzem,látom rajtuk.Megyfigyeltem azt a jellegzetes nézést,ahogyan méregetik a betegeket,mikor látják ,hogy a probléma több mint depresszió..a pszichológust nem is akarják fárasztani ilyenkor a pácienssel való ügyködésben,és a pszichológus is elég jól érzi,hogy elvesztegetett idő amit a páciensre fordít,ezért időhúzó és gondolatelterelő taktikákat kezd előhozni...majd csak kifárad a beteg,hiszen nincs esélye sem másra....És a kérdésre,hogy "hogy van a beteg",már nem is a választ várják,hanem a mondat végét,és oda intik az ápolót és felkerül a szentírás a gyógyszerlapra.És itt a súlyos,menthetetlenül bomlott elméjű betegekről beszélek.
Én egyébként most,és már egy ideje úgy látom,nagyon jól kezd körvonalazódni,hogy tulajdonképpen a skizofréniánál egyetlen beavatkozásra lenne szükség,nem többre.Van egy fázis,amíg van alkotókedv,hit a betegben,amíg VAN ÉRTELME AZ ÉLETÉNEK.És ezeket a fázisokat lehetne újra és újra elődézni a KÚRA SZERŰEN adott hatóanyagokkal,amik nem az antipszichotikumok,mert azok zsákutca vél. szerint.
Kéne valami nagyon erős szer,nem olyan mint az alkohol ,hanem sokkal célzottabb valami,de a baj az,hogy ez is csak IDŐHÚZÁS lenne szerintem.
Én úgy gondolom,és itt lehet engem megkövezni ezért ,de a -kegyes halál- lenne a legemberségesebb,és hogy hogyan,arról nincsen elképzelésem egyelőre,de azt érzem,hogy jobb ha nem magának csinálja az ember.A gyilkosság/öngyilkosság a szememben egyforma súlyó cselekedet,nekem ez a problémám.Szerintem egy felsőbb erőnek/intelligenciának kéne dönteni a sorsunkról,és lehetőleg úgy,hogy ne "cselszövés"-nek éljem meg,de ugye leírva ezt a szót máris belementem a nagy játékba,amit a tankönyvek le is írnak.Nagy összeget mernék tenni arra,hogy soha sem fogják megoldani a skizofrénia rejtélyét.
És azért nem,és ezt is látom már,mert ha megértik,akkor azt is meg fogják érteni,hogy a legmélyebben a - génekben- rejlő probléma megoldásának egyetlen módja a -gén-ek módosítása lenne,csakhogy azt még születés előtt ,(a fogantatás előtt ?) kéne megvalósítani.
Ezért maradt ez az eltorzult emberkísérlet,aminek a kártékonyságát mi sem igazolja jobban,minthogy a pszichiátriai szerekkel élők,akik először csak antidepresszánsokon éltek,ők is átcsúsznak olyan állapotokba,amiket antipszichotikumokkal lehet,vagy próbálnak meg kompenzálni,és itt jön pl. a csodaszerként kikiáltott olanzapin,ami ha nem működik ,akkor jön az aripiprazol,aztán innentől kezdve meg hentesmunka veszi kezdetét,értem ezalatt a depo injekciókat,amik beadása után 1 hónapig akármit csinálhat a beteg, a feje tetejére állhat,akkor sem lehet semmit sem tenni,és innentől kezdve az agyban elinduló változások már lavina szerűen viszik végig azt a folyamatot,amit egy gyógyszerész "kolléga" úgy írt le,idézem :
" a szkizofrénia egy progresszív betegség,aminek tüneteit enyhíteni lehet,de gyógyítani (egyelőre) nem,és ugyanúgy elhanyagolt,kiégett hajléktalanként fogja végezni 60-70 évesen ..... mint a többi skizofrén..."
Tudod Kleo ,ez egy olyan sakkjátszma, a betegség(ünk),mint egy sakk parti,ahol az egyik odalon nincsen sem vezér,sem király....
Reménykedni sok mindenben lehet, de ez akkor is egy szerelmesvers.
Te olyanokat írsz, mint amiket a barátnőm mond: hogy minket (pszichiátriai betegeket) nem meggyógyítani akarnak, csak nyugsiba tenni, hogy ne legyen velünk gond. Erre való a sok gyógyszer.
szerintem a pszichiátriai betegek valójában selejtes emberek.Spártában az ilyeneket kitették (volna) egy szakadékba aztán haljon éhen,fagyjon meg.
A mai társadalom rájött,hogy elpusztítani mégsem ildomos ezeket az embereket,a kereszténység filozófiájával mégsem összeegyeztethető,ezért úgy tesz ,kényszeredett mosolyt erőltetve az arcára és tudományos körettel fűszerezve a mentális problémát (ugye milyen kényesen kerüli a szakmai nyelv a szókimondó :flúgos ,dilis,bolond,kattant,elmeháborodott,nem normális kifejezéseket) ,hogy nincs semmi baj, te ilyen vagy,elfogadunk így.Azonban pont az ellenkezőjét valósítják meg,hiszen NEM FOGADJÁK el őket így.A bizonytalan elméleteiket biztos gyakorlattá alakítják,és elkezdődik a lassú küzdelem.A betegnek azt mondják,a te érdekedben történik minden.A valóság az,hogy az Ő érdekükben.Ugye általában (részlegesen) munkaképtelenné válik a mentális beteg,tehát másoknak munkahelyet kell adni az ő munkaképtelenségéből:az túl egyszerű lenne,hogy az elesettségében mankót nyújtani neki.Mégha képes is dolgozni,általában kihasználják, a szánalom helyett fogást keresnek rajta.Mert ők egyébként ,az egészséges emberek szerintem tisztán látják ,és érzik,hogy csak egy vergődő áldozattal állnak szemben.De nem mondják,nem is éreztetik általában.Csendben maradnak,aztán az ember háta mögött a zárt ajtók mögött megvitatják a dolgokat.
És egyszer csak tárgyiasul ez a gyűlöletük.Úgy hívják: pszichiátria
A pszichiáter lett az ítélet végrehajtó.Rá hárul a szerep,hogy eltüntesse az abnormalitás jegyeit mutató példányokat.Ahogyan a természetben elpusztul a fél lábú ,sérült egyed,mert nem tud elfutni a ragadozók elő.Csak az elme betegsége ennél sokkal bonyolultabb,és ezáltal sokkal kegyetlenebb ez a haláltánc.
Ezt akkor lehet megérteni,mikor kattan azon a bizonyos vasajtón a zár....iszonyatos érzés....Én ezt érzem.Én most havonta spórolok kb. 50000 ft-ot az államnak,mert nem váltom ki a szemeteiket.Ugyanúgy nem csinálok semmit,mint fél éve.Ugyanúgy vagyok mint fél éve,sőt jobban.Sőt azt érzem,hogy soha nem fog kelleni az a fajta terápia amit tőlük kaptam.Óriási falakba ütközöm,ha kórházba kerülnék minden kezdődne elölről elvileg....Kéne valami ,vagyis kellene lennie valaminek,ami a megoldáshoz vezet, mert ugye a -remény- hal meg utoljára....De néha tisztán érzem,hogy sajnos nincsen megoldás.Aztán néha jön egy gondolat,vagyis inkább érzés,hogy VAN REMÉNY.
"csalfa ,vak remény,"ahogyan azt egykor leírta valaki...
Lehet,hogy Csokonai is erről verselt?
Csokonai Vitéz Mihály
A reményhez
Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.
Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.
Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.
Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!
A részletek nem publikusak.
Idézet tőle: KiscsillagHolnap ráteszem az i-re a pontot. Visszavonhatatlanul. Választok.
ajjaj...
ez most mit akar jelenteni?
Idézet tőle: holdfényKiscsillag ez nagyon megható történet, együttérzek veled, holnap gondolatban veled leszek.
Holnap ráteszem az i-re a pontot. Visszavonhatatlanul. Választok.
Sokáig nagyon dühös voltam a sérelmek miatt. Terápia hatására ez elmúlt. Azóta fájó emlékként van jelen.
Kb 1,5 éve leblokkolta ezt a fájó érzést a hang mert többször önsértéshez vezetett. Közölte, hogy nem engedi, hogy ezt érezzem és onnantól fogva megakadályozta. Meghatározhatatlan feszültséget éreztem helyette.
Most feloldotta....nem adott rá magyarázatot.
1. újraélem a régi sérelmeket. Szinte visszautazok az időben. Érzem a szagokat, hallom a zenét, látom. Emlékként minden visszajön.
2. hiányzik ez az időszak. A traumák ellenére is mert sok szempontból (pl élethelyzet, környezet, lelkileg még nagyjából egészséges voltam) könnyebb, biztonságosabb volt.
Annyira fáj. Mintha a szívemet és a lelkemet tépnék ki.
Gyászolok. Nem halottat, hanem a múltat.
Ahányszor látom Aput. Ugyanez...
Egy időben "leblokkolt"a "hang",.hogy ne érezzek, mert önsértés a vége...megígértem 1000 x, hogy nem. Most újra érzek, 1,5 év után. Zokogok (pedig nem jellemző)
Fáj. Nincs rá szó, terápia, gyszer.
X
Bizonyos emberekben megvan az empátia képessége,meg az úgymond "szereteté",és a szolidaritás az ember,sőt más élőlények felé.
Megérint,amit írsz Csillag.
Most hogy érzed magad?
🙁
Idézet tőle: babarczyeszterNekem tetszik, hogy "gyűrött" a hangulat, szerintem nagyon kifejező. A magyar tanároknak néha van ez a rossz beidegződése, hogy ha lealázza a diákot, attól szorgalmasabb lesz. Ez hülyeség, de nem a te hülyeséged, hanem az övék... Ne vedd magadra. Meg aztán, az is lehet, hogy a félelmeid vetíted ki rájuk, és tulajdonképpen ők is gyűröttek és fáradtak. (Mondom ezt, mint tanár -- bár én állítólag nagyon lelkesítően szoktam órát tartani, csak tudnám, hogy csinálom...)
Ohh, egy időben én is tanár akartam lenni, csak rájöttem, hogy nincs türelmem a gyerekekhez, de azt mondták, magántanárként működőképes lennék.
Egyébként, biztosan gyűröttek, hiába volt itt egy téli szünet. Én személy szerint igyekszem viszonylag türelmesnek lenni velük, de sajnos sokan nem, ez azért nagyon sok energiájukat leszívja...
Nekem tetszik, hogy "gyűrött" a hangulat, szerintem nagyon kifejező. A magyar tanároknak néha van ez a rossz beidegződése, hogy ha lealázza a diákot, attól szorgalmasabb lesz. Ez hülyeség, de nem a te hülyeséged, hanem az övék... Ne vedd magadra. Meg aztán, az is lehet, hogy a félelmeid vetíted ki rájuk, és tulajdonképpen ők is gyűröttek és fáradtak. (Mondom ezt, mint tanár -- bár én állítólag nagyon lelkesítően szoktam órát tartani, csak tudnám, hogy csinálom...)
Tudod, néha valaki úgy érzi, hogy sok volt egy kicsit. Aztán majd visszajönnek. De ha nem jönnek, az jelentheti azt, hogy jobban vannak, és annak örülhetünk...