Szomorkodó hely
Idézet tőle: RókaAz előbb sajnálni kezdtem, most hazudósnak és dicsekvőnek látom.
Egy pasiról, akivel ismerkedem Georg.
Hagyom a francba, inkább magammal foglalkozom
Üzletvezető. Többet nem mondhatok.
Gondolom munkamániás.
De pihen is ott.
Csak ott van.
Nem szakad meg.
Nem bízom benne sajnos.
Akkor itt vagyok neked én! 
Senkiben nem bízom.
Az előbb sajnálni kezdtem, most hazudósnak és dicsekvőnek látom.
Egy pasiról, akivel ismerkedem Georg.
Hagyom a francba, inkább magammal foglalkozom
Üzletvezető. Többet nem mondhatok.
Gondolom munkamániás.
De pihen is ott.
Csak ott van.
Nem szakad meg.
Nem bízom benne sajnos.
Idézet tőle: RókaSzerintem zombi.
Tényleg, erről lehet szó.
Azért gondolom, hogy van baja, mert folyton a pénzről beszél.
Meg mit mennyiért vett a lakásban.
Meg, hogy Mindene meg van.
Sokszor mondja.
Most bűntudatom lett, hogy itt kibeszélem.
Mekkora szemét vagyok.
Köszönöm a segítő hozzászólásokat.
Inkább alszom.
Kiről beszéltek? 
Idézet tőle: RókaSzerintem zombi.
Tényleg, erről lehet szó.
Azért gondolom, hogy van baja, mert folyton a pénzről beszél.
Meg mit mennyiért vett a lakásban.
Meg, hogy Mindene meg van.
Sokszor mondja.
Most bűntudatom lett, hogy itt kibeszélem.
Mekkora szemét vagyok.
Köszönöm a segítő hozzászólásokat.
Inkább alszom.
Ez dicsekvésnek tűnik.
Sokat segítettetek.
Lejjebb csillapodtam és nem tűnik megint annyira ijesztőnek az egész.
Lehet, szegényebb sorból jött, ezért ilyen fontos ez most.
Elhiszem, hogy zavaró, de végülis...az élvezetből neked is jut. 🙂
Szerintem zombi.
Tényleg, erről lehet szó.
Azért gondolom, hogy van baja, mert folyton a pénzről beszél.
Meg mit mennyiért vett a lakásban.
Meg, hogy Mindene meg van.
Sokszor mondja.
Most bűntudatom lett, hogy itt kibeszélem.
Mekkora szemét vagyok.
Köszönöm a segítő hozzászólásokat.
Inkább alszom.
Miért gondolod, hogy bármiféle hasonló baja lenne? vannak jelei?
Hála a jó égnek, azért nem mindenki beteg. 🙂
Idézet tőle: RókaIgen, Cat.
Ez így igaz.
Csak nem tudom hogy adjam elő.
Mert ha szóban elmondom, az más lehet, mint tapasztalat útján.
Ha szóban mondanám el, azt hihetné, hogy leakarom beszélni magamról.
Igen, Róka, lehet korai még ezt szóban tényszerűen előadnod. De ne is színészkedj. Inkább a viselkedéseden keresztül add át. Lehet kiderül, hogy amit te "beteg" viselkedésnek tartasz, az neki egy személyiségjellemző, és teljesen el tudja fogadni, együtt tud élni vele. A szélsőséges viselkedéseket kerüld, az a lényeg.
Mondtam neki depressziót és szorongást, meg a gyógyszert.
A bordert nem merem.
Remélem igazad lehet Kiscsillag.
Lehet hasonló problémája van szerintem, csak ő valahogy bizonygat pozitív irányba, úgy erősíti magát, meg így akar imponálni.
Én meg leértékelem magam.
Ő pozitív irányba, én negatív.
Lehet nem is akkora a különbség.
Ha annyit dolgoznék, nekem is sokkal több pénzem lenne.
Ő mindent megakar venni.
Én nem.
Igen, Cat.
Ez így igaz.
Csak nem tudom hogy adjam elő.
Mert ha szóban elmondom, az más lehet, mint tapasztalat útján.
Ha szóban mondanám el, azt hihetné, hogy leakarom beszélni magamról.
Hú..nem is tudom, hogy mit mondjak.
Fontosak a benyomások, megérzések, amit eddig leszűrtél. De ne told rá a félelmed (de jogos lehet, hogy vannak kételyeid).
A pszichés problémàd sztem előbb idővel meg kellene osztani vele.
Sztem alul értékeled magad!
Szóval az ilyen nőket kihasználják és megszopatják finoman szólva.
Most akkor hogy legyek erős?
Oké, a legtutibb terápiára járok.
Most akkor mindig valami pozitívat fogok mondani magamra.
Meg van az inspiráció és ez lehet egy terápia is a Számomra.
Neki meg nem kell tudnia az én kibaszott belső harcomról.
Csak megtenném-e ezt magamért?
Ha miatta tenném, az kőkemény társfüggőség lenne.
De ha nem ilyen pasit választok, akkor meg el lennénk a meleg húgyban.
Róka,
Szerintem csak önmagad add. Hosszú távon úgy sem tudsz mást tenni, mert nem lehet játszmázni örökké.
Lehet ő dominánsabb ember, pont olyan nőt keres, aki csodálja, felnéz rá. Attól te nem vagy lejjebb való, hogy kevesebbet keresel, nem vagy gyakorlatias, érzelmesebb vagy.
Ezeknek a különbségeknek jobb ha kijönnek hamarabb, nem mennek el rá évek. Így el tudjátok dönteni, hogy van-e tovább jövő, lehet-e ezekkel együtt élni.
Igen.
Csak csók közben érzem az intimitást.
Igaz, rólam talán még nem sokat tud.
Nem nagyon sikerült megnyílnom lelkileg.
Nem merek.
Félek az elutasítástól.
Neked hiányzik az érzelmi intimitás?
Kedves és gyengéd. Igen.
Viszont az előző barátnője szintén olyan agilis, aktív lehetett egy idő után legalábbis.
Csak a csaj megcsalta 4 év után.
Lehet hiányzott a csajnak is az érzelmi intimitás.
Vagy csak elszaladt vele a ló, mert mindent alárakott.
Van olyan pasi, akit épp az frusztrálja, ha a nőnek karrierje van, gyakorlatias stb.
Ha a későbbiekben is aggaszt ez, akkor érdemes beszélni vele erről.
Ezeke túl, hogy domináns, jóképű, jómódú, fellépésű, azért kedves is vagy gyengéd?
Utóbbiakat mindig hiányolom a leírásokból(nem csak a tiedből).
..és ha ő pont olyat keres, akit lehet kicsit babusgatni, irányítgatni? 🙂
Nem történt semmi.
Csak kisebbségi érzéseim vannak.
Ő napi 14-15 órát dolgozik,
Ezáltal 4-szer annyit keres, mint én.
Neki van identitása és önbizalma és elég büszke magára.
Nekem fordítva.
Hogy neki vajon ez elfogadható -e?
Nem tudom mit nyújthatnék neki én, aki egy senki vagyok.
Mi lesz, ha emiatt később bánt vagy visszaél az én nagyon alkalmazkodó és balfasz személyiségem miatt?
Oké, meg tud velem jelenni bárhol, a viselkedésem is simulékony és néha alárendelődő.
Ő meg domináns, jómódú, jóképű, jótestű, olyan alfahím-típus.
Ő gyakorlatias és anyagias, én meg kis művészlélek vagyok. Belül egy kislány vagyok.
Az előző kapcsolataim is olyanok lettek, mintha apa és lánya.
De mindig a gyerek szív és engedelmeskedik.
S ezt nem akarom már.
De hogy lehetnék én is erős?
Oké, igyekezni fogok, de úgy érzem mindenkivel hátrányban vagyok, aki egészséges és aktív és gyakorlatias. Nekem nehezebben mennek dolgok.
Nem minden, hanem ami Élettel kapcsolatos.
Max. majd szarakodik velem?
Nem ért engem kár, csak az érzelmeim játszanak velem.
Az van, hogy leértékelem magam, ezért benne keresek hibákat.
Ő a tenyerén hordoz, de még nincs eldöntve semmi egyikünk részéről sem igazából azt hiszem.
MI történt? ez így elég rejtélyes.
(Mondjuk elképzeléseim vannak.)
Nem tudom.
Lehet csak én vagyok túl borderline.
Mi volt egyértelmű?
Idézet tőle: RókaOly szomorú vagyok.
Néha nem tudom, hogy engem bántanak-e, vagy én bántom magam.
Igazán szomorú vagyok, hogy vagy nárcisztikus vagy borderline pasikba botlom bele.
A mostani is?
Oly szomorú vagyok.
Néha nem tudom, hogy engem bántanak-e, vagy én bántom magam.
Igazán szomorú vagyok, hogy vagy nárcisztikus vagy borderline pasikba botlom bele.
Idézet tőle: mandulaIdézet tőle: KiscsillagMas kérdés, hogy a kimozdulastól való félelmem szerintem nem volt teljesen alaptalan. Azt se tudtam, hogy pszichotikus vagyok vagy zaklat valaki...de inkább téveszmés voltam, csak néha futott at az agyamon, hogy ez esetleg tünet (hanghallas, szellem). Ilyenkor volt panikrohamom, illetve a hallucinació közben...
Később a dokim (míg nem volt beallítva az antipszichó) nem örült, ha tudta hogy egyedül megyek messzebbre. Gondolom félt, hogy ha még mélyebbre jutok a pszichózisban, lehet haza se tudok menni...bekattanva kószálok...így hívogatta telón a csaladtagot, hogy kísérjen el MR vizsgalatra, Thalassa interjúra...
Pedig ekkor mar én nem féltem jönni-menni és panikrohamom sem volt.
Panik agorafóbiaval lett a diag erre, de ez mas mint, ami sokaknak van...ez a pszichózis miatt alakult ki.
Igen, így, ahogy leírtad, ez nem a klasszik agorafóbia.
Igen. És nem is a klasszikus panikbetegség. Hisz én a megőrüléstől féltem, ez okozta a panikrohamot. Pszichotikus állapotban. Nem teljesen alaptalanul, de túlzottan.
Ezért se tudok a klasszik panikbetegségre illetve az agorafóbiara mit mondani. Hiába azonos a diag...
Egy biztos: minél többször mozdultam ki és nem tapasztaltam semmi negatívat, annál kevésbé féltem.
Ugyanígy a skizofrénia sem klasszik (atípusos, egyéb kategória). Vagy azt mondjak, hogy kevés a tünet a diaghoz.
Bordernél sok dolog passzol rám, sok nem... de a border topikban nem a hallucinació a téma.
Így azt sem tudom, hogy a hallucinació melyik topikba való...skizóba vagy a borderbe?
Ugyanígy a pánikkal is. Ez melyik topikba való? Panik vagy skizó? Esetleg border?
Azt sem tudom sokszor, hogy hol nem off, ha leírom a tünetet.
Egyszer azt írta valaki, hogy ne a skizó topikba írjak, ott nincs helyem ...amikor a panikba írtam a panikrohamról kb ugyanezt kaptam. Ha a borderbe írkáltam volna a hallucinacióról lehet visszairányítanak a skizóba.
Mindenhonnan kilógok.
Idézet tőle: KiscsillagMas kérdés, hogy a kimozdulastól való félelmem szerintem nem volt teljesen alaptalan. Azt se tudtam, hogy pszichotikus vagyok vagy zaklat valaki...de inkább téveszmés voltam, csak néha futott at az agyamon, hogy ez esetleg tünet (hanghallas, szellem). Ilyenkor volt panikrohamom, illetve a hallucinació közben...
Később a dokim (míg nem volt beallítva az antipszichó) nem örült, ha tudta hogy egyedül megyek messzebbre. Gondolom félt, hogy ha még mélyebbre jutok a pszichózisban, lehet haza se tudok menni...bekattanva kószálok...így hívogatta telón a csaladtagot, hogy kísérjen el MR vizsgalatra, Thalassa interjúra...
Pedig ekkor mar én nem féltem jönni-menni és panikrohamom sem volt.
Panik agorafóbiaval lett a diag erre, de ez mas mint, ami sokaknak van...ez a pszichózis miatt alakult ki.
Igen, így, ahogy leírtad, ez nem a klasszik agorafóbia.
Idézet tőle: AirinEz így igaz! Én is tudom,hogy szükségszerű a hányás..és egyfajta védekezőreakció,de hiába tudom,ha nagyon félek tőle. Ha jön a hányinger remegek erősen meg stb...Nem egyszerű lenyugodni. Szeretnék elmenekülni,de nem tudok ettől. Ha elterelik a figyelmem,akkor jobb általában. Szóval kell tartani.
A nagyszülömnél voltam benn és azt mondják bármikor meghallhat 🙁 Ott is végig hányt,így ki kellett mennem,mert nem bírtam nézni. Persze vissza mentem,ahogy végzett..de szőrnyű így látni. Most nem a hányásra gondolok feltétlen..hanem amennyire rosszul van:(
Nem is tudom,hogy a meló helyen hogy tudok így lelkileg ott lenni...:'(
Sajnálom. Ez nagyon nehéz lehet. 🙁
Mas kérdés, hogy a kimozdulastól való félelmem szerintem nem volt teljesen alaptalan. Azt se tudtam, hogy pszichotikus vagyok vagy zaklat valaki...de inkább téveszmés voltam, csak néha futott at az agyamon, hogy ez esetleg tünet (hanghallas, szellem). Ilyenkor volt panikrohamom, illetve a hallucinació közben...
Később a dokim (míg nem volt beallítva az antipszichó) nem örült, ha tudta hogy egyedül megyek messzebbre. Gondolom félt, hogy ha még mélyebbre jutok a pszichózisban, lehet haza se tudok menni...bekattanva kószálok...így hívogatta telón a csaladtagot, hogy kísérjen el MR vizsgalatra, Thalassa interjúra...
Pedig ekkor mar én nem féltem jönni-menni és panikrohamom sem volt.
Panik agorafóbiaval lett a diag erre, de ez mas mint, ami sokaknak van...ez a pszichózis miatt alakult ki.
Idézet tőle: AirinEz így igaz! Én is tudom,hogy szükségszerű a hányás..és egyfajta védekezőreakció,de hiába tudom,ha nagyon félek tőle. Ha jön a hányinger remegek erősen meg stb...Nem egyszerű lenyugodni. Szeretnék elmenekülni,de nem tudok ettől. Ha elterelik a figyelmem,akkor jobb általában. Szóval kell tartani.
A nagyszülömnél voltam benn és azt mondják bármikor meghallhat 🙁 Ott is végig hányt,így ki kellett mennem,mert nem bírtam nézni. Persze vissza mentem,ahogy végzett..de szőrnyű így látni. Most nem a hányásra gondolok feltétlen..hanem amennyire rosszul van:(
Nem is tudom,hogy a meló helyen hogy tudok így lelkileg ott lenni...:'(
Nem tudsz pár nap szabira/betegszabira menni?
Idézet tőle: mandulaIdézet tőle: KiscsillagIdézet tőle: mandulaIdézet tőle: KiscsillagIdézet tőle: AirinIdézet tőle: KiscsillagIdézet tőle: AirinKiscsillag tudod engem a szüleim érzelmileg elhanyagoltak egész gyerekkoromban. Aztán lett egy testvérem,akinek meg mindent megadtak mind szeretetben és mind anyagiakban. Ő kapott karácsonyra egy számítógépet például, én meg egy színezőt. Szóval látványos különbbséget tettek kettönk között. Így ez az érzés pontosan bennem van,ahogy írod. Nem is mondhattam volna jobban. Nem tartom magam szerethetőnek.
Attól is félsz, hogy ha hányni fogsz, akkor az negatív hatással lesz az emberi kapcsolataidra? (pl nem fognak szeretni vagy haragudni fognak érte)
Igen pontosan. Megutálnak érte, lenéznek meg ilyenek bennem vannak.
Teljesen megértem, hogy a korábbi élményeid (pl anyukád reakciója a hányásra, érzelmi elhanyagolás, szakítás) hatására kialakult benned ez a félelem.
Nem az a szokványos emberi reakció, amitől tartasz! És semmiképpen sem mondható normálisnak, ha valaki így reagál.
Általában, ha valaki rosszul van, hány akkor együttérzéssel, segítőkészen reagálnak. pl: Vízzel kínálják utána, ötleteket adnak, hogy mivel lehetne a rosszullétet csillapítani. Sokszor tanácsolják annak, aki émelyeg, hányingere van hogy próbáljon meg hányni, hátha utána jobban lesz.
Nekem volt egy rosszullevős, hányós időszakom illetve néha még mostanában is hányok reggelente. (otthon vagy munkahelyen) Még senki nem bántott vagy utált meg emiatt.
Valószínűleg, ha hánynál és normálisan reagálnák le, akkor csökkenne a félelmed.
A szorongás általában n.m racionális. Én is tudtam, hogy n.m k.ll félni, mégis félt.m.
Van aki tudja, hogy nincs oka félni vagy adott helyzetben a szokasosnál jobban fél.
Van aki viszont úgy gondolja, hogy reális és mindenképpen be fog következni, amitől tart.
Pl valaki elájul egy vérvételnél és nem mer újra elmenni mert BIZTOS benne, hogy újra elájul (miközben ez kétesélyes). Vagy nem mer valami tenni (pl fizu emelést kérni, vizsgázni, kutyát símogatni) mert BIZTOS benne,hogy negatív következménnyel jár.
Nem mindig realizálódik, hogy amitől tart az ember az csak egy lehetséges és többnyire ritkán bekövetkező opció.
Nézd, egy komolyabb fóbia olyan, mint egy szörny, fogja magát, bekap, és jól megrág. Aztán ha mázlid van, kiköp, ha nem, akkor lenyel. Szóval vannak olyan dolgok, amiket valószínűleg racionálisan felül lehet írni (ilyenek a sima fóbiák: kígyófóbia, vérvételfóbia, satöbbi), de vannak a komolyabb fóbiák, amiket nem/nagyon nehezen lehet felülírni. Nekem például számtalanszor bebizonyosodott, hogy nem lesz bajom, ha elmegyek mondjuk "messzire" és mégsem tudom az agyamban átírni azt, hogy "messzire menni rossz" (agorafóbia).
Igen. Abszolút értelek. Nem vitatom, hogy valaki hiába tudja, hogy nincs ok félni, mégis fél.
Nekem épp a kis fóbiám (ha az egyáltalan fóbia) nem változott. A komolyabb (panik agorafóbiával) spontan (vagyis gyakorlással) szűnt meg bő fél év alatt. Se lógushoz, se dokihoz nem jártam. Utólag diagolták.
Ez így igaz! Én is tudom,hogy szükségszerű a hányás..és egyfajta védekezőreakció,de hiába tudom,ha nagyon félek tőle. Ha jön a hányinger remegek erősen meg stb...Nem egyszerű lenyugodni. Szeretnék elmenekülni,de nem tudok ettől. Ha elterelik a figyelmem,akkor jobb általában. Szóval kell tartani.
A nagyszülömnél voltam benn és azt mondják bármikor meghallhat 🙁 Ott is végig hányt,így ki kellett mennem,mert nem bírtam nézni. Persze vissza mentem,ahogy végzett..de szőrnyű így látni. Most nem a hányásra gondolok feltétlen..hanem amennyire rosszul van:(
Nem is tudom,hogy a meló helyen hogy tudok így lelkileg ott lenni...:'(
Idézet tőle: KiscsillagIdézet tőle: mandulaIdézet tőle: KiscsillagIdézet tőle: AirinIdézet tőle: KiscsillagIdézet tőle: AirinKiscsillag tudod engem a szüleim érzelmileg elhanyagoltak egész gyerekkoromban. Aztán lett egy testvérem,akinek meg mindent megadtak mind szeretetben és mind anyagiakban. Ő kapott karácsonyra egy számítógépet például, én meg egy színezőt. Szóval látványos különbbséget tettek kettönk között. Így ez az érzés pontosan bennem van,ahogy írod. Nem is mondhattam volna jobban. Nem tartom magam szerethetőnek.
Attól is félsz, hogy ha hányni fogsz, akkor az negatív hatással lesz az emberi kapcsolataidra? (pl nem fognak szeretni vagy haragudni fognak érte)
Igen pontosan. Megutálnak érte, lenéznek meg ilyenek bennem vannak.
Teljesen megértem, hogy a korábbi élményeid (pl anyukád reakciója a hányásra, érzelmi elhanyagolás, szakítás) hatására kialakult benned ez a félelem.
Nem az a szokványos emberi reakció, amitől tartasz! És semmiképpen sem mondható normálisnak, ha valaki így reagál.
Általában, ha valaki rosszul van, hány akkor együttérzéssel, segítőkészen reagálnak. pl: Vízzel kínálják utána, ötleteket adnak, hogy mivel lehetne a rosszullétet csillapítani. Sokszor tanácsolják annak, aki émelyeg, hányingere van hogy próbáljon meg hányni, hátha utána jobban lesz.
Nekem volt egy rosszullevős, hányós időszakom illetve néha még mostanában is hányok reggelente. (otthon vagy munkahelyen) Még senki nem bántott vagy utált meg emiatt.
Valószínűleg, ha hánynál és normálisan reagálnák le, akkor csökkenne a félelmed.
A szorongás általában n.m racionális. Én is tudtam, hogy n.m k.ll félni, mégis félt.m.
Van aki tudja, hogy nincs oka félni vagy adott helyzetben a szokasosnál jobban fél.
Van aki viszont úgy gondolja, hogy reális és mindenképpen be fog következni, amitől tart.
Pl valaki elájul egy vérvételnél és nem mer újra elmenni mert BIZTOS benne, hogy újra elájul (miközben ez kétesélyes). Vagy nem mer valami tenni (pl fizu emelést kérni, vizsgázni, kutyát símogatni) mert BIZTOS benne,hogy negatív következménnyel jár.
Nem mindig realizálódik, hogy amitől tart az ember az csak egy lehetséges és többnyire ritkán bekövetkező opció.
Nézd, egy komolyabb fóbia olyan, mint egy szörny, fogja magát, bekap, és jól megrág. Aztán ha mázlid van, kiköp, ha nem, akkor lenyel. Szóval vannak olyan dolgok, amiket valószínűleg racionálisan felül lehet írni (ilyenek a sima fóbiák: kígyófóbia, vérvételfóbia, satöbbi), de vannak a komolyabb fóbiák, amiket nem/nagyon nehezen lehet felülírni. Nekem például számtalanszor bebizonyosodott, hogy nem lesz bajom, ha elmegyek mondjuk "messzire" és mégsem tudom az agyamban átírni azt, hogy "messzire menni rossz" (agorafóbia).
Véleményem szerint jelen esetben (hányás) valószínűleg normálisan fognak reagálni, ha egyszer bekövetkezik.
Masik irányból is megközelíthető a probléma:
Ha valakinek ez esetleg nem tetszik, azzal nem érdemes foglalkozni, le kell sz@rni...ez sem tragédia/katasztrófa.
De ezt hiába mondom, ha valaki érzékeny és magára veszi.
Én sem tudom leszarni azt, amire én vagyok érzékeny...így ez okoskodás...
Idézet tőle: mandulaIdézet tőle: KiscsillagIdézet tőle: AirinIdézet tőle: KiscsillagIdézet tőle: AirinKiscsillag tudod engem a szüleim érzelmileg elhanyagoltak egész gyerekkoromban. Aztán lett egy testvérem,akinek meg mindent megadtak mind szeretetben és mind anyagiakban. Ő kapott karácsonyra egy számítógépet például, én meg egy színezőt. Szóval látványos különbbséget tettek kettönk között. Így ez az érzés pontosan bennem van,ahogy írod. Nem is mondhattam volna jobban. Nem tartom magam szerethetőnek.
Attól is félsz, hogy ha hányni fogsz, akkor az negatív hatással lesz az emberi kapcsolataidra? (pl nem fognak szeretni vagy haragudni fognak érte)
Igen pontosan. Megutálnak érte, lenéznek meg ilyenek bennem vannak.
Teljesen megértem, hogy a korábbi élményeid (pl anyukád reakciója a hányásra, érzelmi elhanyagolás, szakítás) hatására kialakult benned ez a félelem.
Nem az a szokványos emberi reakció, amitől tartasz! És semmiképpen sem mondható normálisnak, ha valaki így reagál.
Általában, ha valaki rosszul van, hány akkor együttérzéssel, segítőkészen reagálnak. pl: Vízzel kínálják utána, ötleteket adnak, hogy mivel lehetne a rosszullétet csillapítani. Sokszor tanácsolják annak, aki émelyeg, hányingere van hogy próbáljon meg hányni, hátha utána jobban lesz.
Nekem volt egy rosszullevős, hányós időszakom illetve néha még mostanában is hányok reggelente. (otthon vagy munkahelyen) Még senki nem bántott vagy utált meg emiatt.
Valószínűleg, ha hánynál és normálisan reagálnák le, akkor csökkenne a félelmed.
A szorongás általában n.m racionális. Én is tudtam, hogy n.m k.ll félni, mégis félt.m.
Van aki tudja, hogy nincs oka félni vagy adott helyzetben a szokasosnál jobban fél.
Van aki viszont úgy gondolja, hogy reális és mindenképpen be fog következni, amitől tart.
Pl valaki elájul egy vérvételnél és nem mer újra elmenni mert BIZTOS benne, hogy újra elájul (miközben ez kétesélyes). Vagy nem mer valami tenni (pl fizu emelést kérni, vizsgázni, kutyát símogatni) mert BIZTOS benne,hogy negatív következménnyel jár.
Nem mindig realizálódik, hogy amitől tart az ember az csak egy lehetséges és többnyire ritkán bekövetkező opció.
Idézet tőle: KiscsillagIdézet tőle: AirinIdézet tőle: KiscsillagIdézet tőle: AirinKiscsillag tudod engem a szüleim érzelmileg elhanyagoltak egész gyerekkoromban. Aztán lett egy testvérem,akinek meg mindent megadtak mind szeretetben és mind anyagiakban. Ő kapott karácsonyra egy számítógépet például, én meg egy színezőt. Szóval látványos különbbséget tettek kettönk között. Így ez az érzés pontosan bennem van,ahogy írod. Nem is mondhattam volna jobban. Nem tartom magam szerethetőnek.
Attól is félsz, hogy ha hányni fogsz, akkor az negatív hatással lesz az emberi kapcsolataidra? (pl nem fognak szeretni vagy haragudni fognak érte)
Igen pontosan. Megutálnak érte, lenéznek meg ilyenek bennem vannak.
Teljesen megértem, hogy a korábbi élményeid (pl anyukád reakciója a hányásra, érzelmi elhanyagolás, szakítás) hatására kialakult benned ez a félelem.
Nem az a szokványos emberi reakció, amitől tartasz! És semmiképpen sem mondható normálisnak, ha valaki így reagál.
Általában, ha valaki rosszul van, hány akkor együttérzéssel, segítőkészen reagálnak. pl: Vízzel kínálják utána, ötleteket adnak, hogy mivel lehetne a rosszullétet csillapítani. Sokszor tanácsolják annak, aki émelyeg, hányingere van hogy próbáljon meg hányni, hátha utána jobban lesz.
Nekem volt egy rosszullevős, hányós időszakom illetve néha még mostanában is hányok reggelente. (otthon vagy munkahelyen) Még senki nem bántott vagy utált meg emiatt.
Valószínűleg, ha hánynál és normálisan reagálnák le, akkor csökkenne a félelmed.
A szorongás általában n.m racionális. Én is tudtam, hogy n.m k.ll félni, mégis félt.m.
Idézet tőle: AirinIdézet tőle: KiscsillagIdézet tőle: AirinKiscsillag tudod engem a szüleim érzelmileg elhanyagoltak egész gyerekkoromban. Aztán lett egy testvérem,akinek meg mindent megadtak mind szeretetben és mind anyagiakban. Ő kapott karácsonyra egy számítógépet például, én meg egy színezőt. Szóval látványos különbbséget tettek kettönk között. Így ez az érzés pontosan bennem van,ahogy írod. Nem is mondhattam volna jobban. Nem tartom magam szerethetőnek.
Attól is félsz, hogy ha hányni fogsz, akkor az negatív hatással lesz az emberi kapcsolataidra? (pl nem fognak szeretni vagy haragudni fognak érte)
Igen pontosan. Megutálnak érte, lenéznek meg ilyenek bennem vannak.
Teljesen megértem, hogy a korábbi élményeid (pl anyukád reakciója a hányásra, érzelmi elhanyagolás, szakítás) hatására kialakult benned ez a félelem.
Nem az a szokványos emberi reakció, amitől tartasz! És semmiképpen sem mondható normálisnak, ha valaki így reagál.
Általában, ha valaki rosszul van, hány akkor együttérzéssel, segítőkészen reagálnak. pl: Vízzel kínálják utána, ötleteket adnak, hogy mivel lehetne a rosszullétet csillapítani. Sokszor tanácsolják annak, aki émelyeg, hányingere van hogy próbáljon meg hányni, hátha utána jobban lesz.
Nekem volt egy rosszullevős, hányós időszakom illetve néha még mostanában is hányok reggelente. (otthon vagy munkahelyen) Még senki nem bántott vagy utált meg emiatt.
Valószínűleg, ha hánynál és normálisan reagálnák le, akkor csökkenne a félelmed.
Idézet tőle: KiscsillagIdézet tőle: AirinKiscsillag tudod engem a szüleim érzelmileg elhanyagoltak egész gyerekkoromban. Aztán lett egy testvérem,akinek meg mindent megadtak mind szeretetben és mind anyagiakban. Ő kapott karácsonyra egy számítógépet például, én meg egy színezőt. Szóval látványos különbbséget tettek kettönk között. Így ez az érzés pontosan bennem van,ahogy írod. Nem is mondhattam volna jobban. Nem tartom magam szerethetőnek.
Attól is félsz, hogy ha hányni fogsz, akkor az negatív hatással lesz az emberi kapcsolataidra? (pl nem fognak szeretni vagy haragudni fognak érte)
Igen pontosan. Megutálnak érte, lenéznek meg ilyenek bennem vannak.
Idézet tőle: AirinKiscsillag tudod engem a szüleim érzelmileg elhanyagoltak egész gyerekkoromban. Aztán lett egy testvérem,akinek meg mindent megadtak mind szeretetben és mind anyagiakban. Ő kapott karácsonyra egy számítógépet például, én meg egy színezőt. Szóval látványos különbbséget tettek kettönk között. Így ez az érzés pontosan bennem van,ahogy írod. Nem is mondhattam volna jobban. Nem tartom magam szerethetőnek.
Attól is félsz, hogy ha hányni fogsz, akkor az negatív hatással lesz az emberi kapcsolataidra? (pl nem fognak szeretni vagy haragudni fognak érte)
Idézet tőle: AirinRosszul írtam bocsánat. Nem tavaly hánytam utoljára,hanem az előtti évben novemberben. Így tavaly a leginkább az október-november környékén féltem. Meg persze,amikor meghallom,hogy ilyen vírus van,de folyamatosan hallok ilyen vírusról. 😀
A szakítás után volt a hányás és azután kezdőtőtt a fóbia is, ahogy közeledett az a hónap,amikor veszekedéseink és a szakításuk volt.Kórházi pszichológushoz sokat kellett várnod? Én hozzá nem tudok bekerülni egyszerűen. Csak negyedévente. 1x voltam nála, de akkor inkább csak tesztek voltak meg egy kicsit beszéltünk erről is,de az is feltöltött lelkileg. Egy kis önbizalmat adott azzal is,hogy meghallgatott és helyeselt,hogy ezek az élmények milyen rosszak lehettek.
Értem, köszi. Szóval 2015. november.
Ó, én 20 éve voltam a kórházi pszichológusnál.
Azóta egyéni terápiák sorába jártam, de ez egy másik történet (más problémával mentem, fizetős terápiákba).
Kiscsillag tudod engem a szüleim érzelmileg elhanyagoltak egész gyerekkoromban. Aztán lett egy testvérem,akinek meg mindent megadtak mind szeretetben és mind anyagiakban. Ő kapott karácsonyra egy számítógépet például, én meg egy színezőt. Szóval látványos különbbséget tettek kettönk között. Így ez az érzés pontosan bennem van,ahogy írod. Nem is mondhattam volna jobban. Nem tartom magam szerethetőnek.
Rosszul írtam bocsánat. Nem tavaly hánytam utoljára,hanem az előtti évben novemberben. Így tavaly a leginkább az október-november környékén féltem. Meg persze,amikor meghallom,hogy ilyen vírus van,de folyamatosan hallok ilyen vírusról. 😀
A szakítás után volt a hányás és azután kezdőtőtt a fóbia is, ahogy közeledett az a hónap,amikor veszekedéseink és a szakításuk volt.
Kórházi pszichológushoz sokat kellett várnod? Én hozzá nem tudok bekerülni egyszerűen. Csak negyedévente. 1x voltam nála, de akkor inkább csak tesztek voltak meg egy kicsit beszéltünk erről is,de az is feltöltött lelkileg. Egy kis önbizalmat adott azzal is,hogy meghallgatott és helyeselt,hogy ezek az élmények milyen rosszak lehettek.
Igen, gyakori hogy a kollégáknak nincs kedvük, idejük tanítgatni az újat. De vannak olyan munkahelyek is, ahol természetesnek veszik, hogy az újakat tanítani kell.
Igen, anyukád reakciója meghatározó lehet. Próbálni kellene ettől függetleníteni magad. Tudatosítani, hogy ez nem bűn, hanem a szervezeted természetes reakciója. És veszélyesnek sem mondható. Nem kellemes, de sok esetben émelygés, hányinger esetén megkönnyebbül a hányás.
Érdekes, hogy szakítas után is előjött, hogy undorító vagy. Mintha a szerethetőségedben lennél bizonytalan.
Idézet tőle: Airinmandula kb 1 éve alakult ki. Utoljára talán 7 évesen hánytam, majd egy vírusnak köszönhetően ismét sikerült tavaly. Azóta félek tőle. Persze előzőleg vannak a magánéletemben ért rossz dolgok is..párkapcsolatban is például. Gondolom ezek is rásegítettek ennek a kialakulására. Miután szakított velem a barátom (nagyon csúnyán)..úgy éreztem,hogy undorító vagyok,akit nem lehet szeretni. Lényegében ilyesmiket hozzám is vágott. Azután jött minden pszichés dolog ki rajtam,amiknek fizikális tünetei is lettek. pl: ciszták különböző helyeken. Az orvost kérdeztem lehet-e köze esetleg ahhoz,hogy megviselt nagyon. Szerinte igen.
Kiscsillag lehet,hogy a kollégák hozzáállása olyan tényleg. Azt hiszem a legtöbb helyen ilyenek az emberek az újakkal. Ez olyan természetes 🙁
Rossz élményem a hányással kapcsolatban van. Egész pici voltam. 5-6 éves lehettem,amikor betegség miatt hánytam. Szóltam a mamának ,hogy hányni kell. Mondta,hogy várjak picit keres valamit. Persze ezzel nem lehet várni...már jött is..aztán,illetve közben kiabált velem,hogy nem szabad..miért nem tudtam várni, meg mindent össze koszoltam és enyje,enyje stb...Ezt úgy éltem meg így,hogy rossz dolog és tiltott.Egyébként igazad van. Bármin elkezdek idegeskedni azonnal jön pánikszerűen ez a dolog,hogy rosszul vagyok.
Airin, tavaly mikor hánytál (hónap)? Ez még a szakítás előtt volt vagy utána? A hányás után kezdődött a fóbia vagy a szakítás után?
Nekem anno annyit mondott egy kábé negyed órás beszélgetés lezárásaként a kórházi pszichológus, hogy "el fog múlni". Nagyon fura volt, de ez segített.
Idézet tőle: KiscsillagAzt hiszem sokkal inkább a kollégák hozzád állása a problémás, ha nem értik meg, hogy az iskolában elméleti tudás szereztél, nem volt gyakorlatias az oktatás. Nem lehet mindent tankönyvből megtanulni. A sebészek sem tankönyből tanulják meg a vakbél eltávolítasát...Tarts ki még egy kicsit, ne vedd magadra, amit mondanak. Megszerzed a gyakorlati tudast is és utána könnyebb lesz.
Van valamilyen korábbi rossz élményed a hányással kapcsolatban?
Nagy szükséged lenne egy jó pszichológusra, hogy tudjatok ezzel a félelmeddel valamit kezdeni. Azt sem tartom kizártnak, hogy minden más aktuális félelmed ebbe tolod át, ebben a fóbiában jelenik meg.
Kiscsillag, ez egy nagyon durva fóbia. Nekem az volt, hogy féltem, hogy félrenyelek és megfulladok. Utólag annyit sikerült kisakkoznom, hogy a) az egyik dédanyám tényleg így halt meg, nagyon idős korában (ő volt az egyetlen dédanyám, akit ismertem és valószínűleg kisgyerekként hallottam, hogy mi történt vele) b) igen, lehetséges, hogy minden létező félelmet az ember ebbe az egy fóbiába sűríti bele. Nekem gyakorlatilag halálfélelmem volt egy fél évig minden áldott nap. Borzasztó volt, óriási kegyelem, hogy kijöhettem belőle.
mandula kb 1 éve alakult ki. Utoljára talán 7 évesen hánytam, majd egy vírusnak köszönhetően ismét sikerült tavaly. Azóta félek tőle. Persze előzőleg vannak a magánéletemben ért rossz dolgok is..párkapcsolatban is például. Gondolom ezek is rásegítettek ennek a kialakulására. Miután szakított velem a barátom (nagyon csúnyán)..úgy éreztem,hogy undorító vagyok,akit nem lehet szeretni. Lényegében ilyesmiket hozzám is vágott. Azután jött minden pszichés dolog ki rajtam,amiknek fizikális tünetei is lettek. pl: ciszták különböző helyeken. Az orvost kérdeztem lehet-e köze esetleg ahhoz,hogy megviselt nagyon. Szerinte igen.
Kiscsillag lehet,hogy a kollégák hozzáállása olyan tényleg. Azt hiszem a legtöbb helyen ilyenek az emberek az újakkal. Ez olyan természetes 🙁
Rossz élményem a hányással kapcsolatban van. Egész pici voltam. 5-6 éves lehettem,amikor betegség miatt hánytam. Szóltam a mamának ,hogy hányni kell. Mondta,hogy várjak picit keres valamit. Persze ezzel nem lehet várni...már jött is..aztán,illetve közben kiabált velem,hogy nem szabad..miért nem tudtam várni, meg mindent össze koszoltam és enyje,enyje stb...Ezt úgy éltem meg így,hogy rossz dolog és tiltott.
Egyébként igazad van. Bármin elkezdek idegeskedni azonnal jön pánikszerűen ez a dolog,hogy rosszul vagyok.
Azt hiszem sokkal inkább a kollégák hozzád állása a problémás, ha nem értik meg, hogy az iskolában elméleti tudás szereztél, nem volt gyakorlatias az oktatás. Nem lehet mindent tankönyvből megtanulni. A sebészek sem tankönyből tanulják meg a vakbél eltávolítasát...Tarts ki még egy kicsit, ne vedd magadra, amit mondanak. Megszerzed a gyakorlati tudast is és utána könnyebb lesz.
Van valamilyen korábbi rossz élményed a hányással kapcsolatban?
Nagy szükséged lenne egy jó pszichológusra, hogy tudjatok ezzel a félelmeddel valamit kezdeni. Azt sem tartom kizártnak, hogy minden más aktuális félelmed ebbe tolod át, ebben a fóbiában jelenik meg.