Szomorkodó hely
Nem tudom mi a franc van de mióta vége a terápiának és hazajöttem mintha vmi megváltozott volna és olyan lehangolt állapotban vagyok. Mikor beiratkoztam a suliba jobb lett vmivel de mégse nagyon segített de ha majd elkezdem lehet jobb lesz. Havi egy hétvége nem sok, nyáron jobban kicsit beindul de ősszel megint csak havi egy hétvége lesz. Vmiért mégsem érzem jól magam. Ha mondom otthon azt mondják fejezzem be h buta vagyok meg ilyenek, meg h az unalom teszi. Hát januárban se mentem sehová mégsem voltam így befordulva és akkor se volt nagyon mániám tehát nem ez miatt de nem hiszi el senki. Mi van velem már megint? Megismétlődik 2015? Akkor is ez volt és akkor meg pont nem otthon ültem tehát még egy ellenpélda arra h az unalom tenné. Jobban fokozódik bennem a gyűlölet és az irigykedés.
"Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm."
Néha... nem tudok megszólalni... kérdeznek valamit, vagy átkiabálnak hozzám a másik szobából és megnémulok. Egyik alkalommal olyan rosszul voltam, hogy egyáltalán nem tudtam semmire sem válaszolni. Piszkáltak, hogy szólaljak meg, mi bajom, miért nem válaszolok, én meg csak feküdtem. Tesóm odajött és elkezdett piszkálni, mozgatni, hogy mi bajom... ekkor elkezdtem sírni. Az egyik családtagom kényszerrel felültetett és hátrafogta a kezeim, majd próbáltam kiszabadulni. Ekkor kórházba vittek kényszerrel, és 3 hét bentlét után jöhettem csak ki. Csak mert beütött nálam az ún. "mutizmus".
Próbáld meg racionalizálni, hogy nem nyertél volna semmit ezzel a barátsággal, sőt csak mélyítette volna a gondjaidat. Így jó is, hogy hamar kiderült milyen a másik.
Nem tudom, hogy megérdemli-e a szeretetemet. Igazán nem ismerem őt, ahogy ő sem engem.
A szeretet, amit adtam volna neki, baráti. Egy jóbarát, akivel kihúzzuk egymást a bajból. Idő kellett volna, hogy kialakuljon, de gyakorlatilag pár hét után elvágta a szálakat. Nem bánom.... csak az utóhangja fáj a dolgoknak. 🙁
Miért gondolod, hogy ez a valaki megérdemelt volna téged?
Szerelmi szeretet ez a szeretet, amiről írsz?
Annyira fáj, hogy hetek telnek el, de te még mindig engem okolsz, engem bántasz. Holott én csak megadom neked a kért nyugalmat, a zűrzavaromtól való mentességet. Távol tartalak magamtól, mert ezt kérted, ez a jó neked.
Folyton megfogadom, hogy nem nézek bele többé a "tükörbe", amit elém tartasz. Mégis megteszem. Újra és újra... Ez lennék én?! Ez nem lehet. Az agyam tudja, hogy ez egy torz tükör, nem lehet a valóság, mert te nem ismersz igazából. Nem tudod én mit élek néha meg, nem tudod az én esetemben mit jelent, mikor igazán mélyen vagyok. És hidd el, nem akarod tudni, miket teszek olyankor. Nem akarod tudni, mire gondolok olyankor. Depressziós vagyok...
Van, aki tudja, hogy ez mit jelent. Tudja kezelni. Tud emellett szeretni és éreztetni velem, hogy mellettem van. Innen, az oldalról is van olyan, aki ezernyi fájdalmakkal teli, néha halál közeli (legalábbis én annak éreztem) helyzetben volt ott mellettem és húzott ki belőle. Te megismerni sem akartál. Engem tartasz felelősnek a saját fájdalmadért. Pedig ha adtál volna esélyt egy barátságra legalább megtapasztalhattad volna, milyen vagyok, amikor én szeretek. Akiket megszeretek, azokért képes vagyok tűzön-vízen átmenni. Sok mintent tűrni, lenyelni. És éreztetni velük, hogy fontosak nekem. Neked ez nem kellett. Nem tudhattad, hogy mit utasítasz vissza, nem tudhattad mit dobsz el, de akarom, hogy tudd, hogy milyen embert bántasz érzelmileg jelenleg is, egyfolytában.
Írtam erről egy blogot, de kb 20 perc után kitöröltem. Nem akarlak bántani. Nem akarok lesüllyedni a te szintedre. Éppen ezért ez az utolsó ehhez a fájdalmamhoz kapcsolódó írásom itt. És ez is csak azért, hogy tudd, hogy nekem fáj, amit velem csinálsz.
Mai elvárás: legyek pozitív. Egyik óráról a másikra. És ha nem megy (mert hogyan is menne ennyi szenvedés után ilyen gyorsan) akkor meg le vagyok cseszve és én vagyok a hibás mindenért.
Kicsit nyitnod kéne. Először pl. csak sétálni menni, ha jobb lesz az idő.
Tavalyelőtt nyáron megszünt a munkahelyem. Tavaly jelentjeztem néhány helyre, de zömében nem is válaszoltak. Az a gond, hogy nincsenek barátaim és egyedül nincs kedvem sehova se menni. Ráadásul a szociális fóbiám is felerősödött mióta nem dolgozom. Csak a legszükségesebb dolgokat intézem: vásárlás, doki ,stb
Idézet tőle: KleóJársz dolgozni? Meg úgy egyáltalán, el otthonról?
Jársz dolgozni? Meg úgy egyáltalán, el otthonról?
Hát ma harmadikra sikerült eljutni az áterhez. Igazából most sem vagyok jól. Azt mondta hogy két és fél emberre való gyógyszert kapok úgy hogy ne csodálkozzak azon, hogy a szexuális lettem. Nem akar változtatni a gyógyszerelésen. Szerencsére szóba sem került hogy benntartana. A vicc, hogy ő állította be ezt a gyógyszerelést. Érzem, hogy ez így nem jó. Az a szar, hogy nincs kedvem semmihez sem. A magányt amúgy sem lehet gyógyszerrel gyógyítani. Totál elment az életkedvem. Csak telnek a napok szorongásban és teljes apátiában és úgy érzem egyre csak nehezebb és csúszok szét.
Idézet tőle: Panda63Hát ma lekell mondanom az átert, mert olyan hasgörcsöm van meg megy a hasam. Csak péntek óta nagyon szorongok és a rivo nem fogja meg.
Félek az új gyógyszertől is mert a múltkor amit adott rossz volt. Kh-ba nem akarok menni mert eddig sosem hozott eredményt. Ráadásul itt vannak a cicáim, meg egyedül vezetem a háztartást. Csak kérdés meddig bírom ki ezt az erős szorongást.
Idézet tőle: KiscsillagÉrtem. Szted ez segítene valamennyit? Vagy még rosszabbul lennèl? Ha nem vagy veszélyeztető állapotban (ön vagy közveszélyes), nem tarthat benn akaratod ellenére. Ha szeretnél gyszer emelést v módosítást, azt sztem nyugodtan elmondhatod. Az is lehet, h ez segítene.
Mesélj majd, h mi volt!
Idézet tőle: quablock-nemtudomSziasztok. Az mitől lehet, hogy időnként a rosszullétre nem hat a benzo?
Szia,
Attól is függ mit és mióta szedsz. Sajnos viszonylag hamar kialakul tolerancia a szorongásgátló, szedáló hatással szemben, ezért egyre kevésbé érzi az ember a hatását, hacsak nem emeli folyamatosan a dózist, de nyilván egy ponton túl nem lehet és értelme sincs. =(
Oké már a többi rokon által is ki vagyok rekesztve és megtiltották hogy betegyem a lábam a mamám lakásába, amit egyébként a tesója vett neki és ő tiltotta meg. Meg apám öccse is évekig ki volt tiltva, mostanában engedték csak meg neki. Csak mert pénteken összevesztem a mamámmal, de ő meg minek mondja tovább, nem is értem?
Idézet tőle: Artifical SkizoAkkor ne éld felnőttként, hanem egy okos öntudatos kislányként. 🙂
Megpróbálok nagy kislány lenni. 🙂
A megvonási tünete volt hasmenés.
Nekem sosem okozott székrekedést a Frontin.
Sziasztok. Az mitől lehet, hogy időnként a rosszullétre nem hat a benzo?
Az escitalopramé is...:(
Akkor ne éld felnőttként, hanem egy okos öntudatos kislányként. 🙂
Idézet tőle: Artifical SkizoA frontin egyik mellékhatása a székrekedés. 🙂
Tényleg? 😀
A frontin egyik mellékhatása a székrekedés. 🙂
Úgy érzem, nem megy nekem ez a felnőtt élet... :'(
Idézet tőle: Artifical SkizoNem elkaptatok valami fosós járványt? 🙂
Hiába a kézmosás, összetapizza az ember a tömegközlekedésen a leprát meg a kolerát és közben a telefonját, hogy azon is ott legyen, otthon kezet mos, majd tapizza tovább a vastag kórokozó réteget a telefonján, miközben eszik.
És a vírus negatív gondolatokra aktivizálódna, és hatna rá a Frontin? :O 😀
Én csak depis vagyok és ennyi (még ez is sok)
Kéz fertőtlenítővel törlöm le a telefont. Nem tömegközlekedem, gyalog járok. Ha buszozok is van két ember a buszon és ennyi.
Nem elkaptatok valami fosós járványt? 🙂
Hiába a kézmosás, összetapizza az ember a tömegközlekedésen a leprát meg a kolerát és közben a telefonját, hogy azon is ott legyen, otthon kezet mos, majd tapizza tovább a vastag kórokozó réteget a telefonján, miközben eszik.
Hát, ez a szorongós-hasgörcsös-hasmenéses dolog nálam is napok óta megvan. Nálam hál istennek a Frontin még valamennyire segít, de amint kimegy az egyiknek a hatása, jön vissza az egész. Nekem a lógus az autogén tréninget ajánlotta, az állítólag ilyen pszichoszomatikus dolgokon is segít (még nem kezdtem el tanulni, köv. alkalommal fogja elkezdeni megtanítani a lógus) - te ezt esetleg próbáltad már?
Hát ma lekell mondanom az átert, mert olyan hasgörcsöm van meg megy a hasam. Csak péntek óta nagyon szorongok és a rivo nem fogja meg.
Félek az új gyógyszertől is mert a múltkor amit adott rossz volt. Kh-ba nem akarok menni mert eddig sosem hozott eredményt. Ráadásul itt vannak a cicáim, meg egyedül vezetem a háztartást. Csak kérdés meddig bírom ki ezt az erős szorongást.
Idézet tőle: KiscsillagÉrtem. Szted ez segítene valamennyit? Vagy még rosszabbul lennèl? Ha nem vagy veszélyeztető állapotban (ön vagy közveszélyes), nem tarthat benn akaratod ellenére. Ha szeretnél gyszer emelést v módosítást, azt sztem nyugodtan elmondhatod. Az is lehet, h ez segítene.
Mesélj majd, h mi volt!
Szerintem sem baj, hogy nincs párom, így szabad vagyok az átmeneti kapcsolatok számára. 🙂
Artificial Skizo, értem, szerintem nem baj, hogy nincs párod, a szabadságnak is megvannak a maga előnyei (nincs nő, nincs sírás - mint Sub Bass Monster is megénekelte :D) - mondom ezt én nőként 😀
A napszemüveg nem is rossz ötlet, úgyis szeretek elbújni, a múltkor a Bocskor Gábor Showban talán Ganxta Zolee is napszemüvegben volt :DDD
Amilyen boldog voltam 1-2 hete most kb olyan csalódott, ideges, elkeseredett vagyok most.
Értem. Szted ez segítene valamennyit? Vagy még rosszabbul lennèl? Ha nem vagy veszélyeztető állapotban (ön vagy közveszélyes), nem tarthat benn akaratod ellenére. Ha szeretnél gyszer emelést v módosítást, azt sztem nyugodtan elmondhatod. Az is lehet, h ez segítene.
Mesélj majd, h mi volt!
A doki teljesen kiszámíthatatlan. Volt hogy kértem gyógyszert és azt mondta nem kell. Mikor azt mondtam jól vagyok írt még fel. Persze lehet hogy én látom rosszul a helyzetet. Most viszont tényleg szarul vagyok félek, hogy bent akar eseteg tartani
Idézet tőle: KiscsillagIdézet tőle: Panda63Szorongok és qva szomorú vagyok. Meg persze tök magányos. Lehet hogy visszaestem. Holnap kell visszamenni a dokihoz, de nagyon félek hogy mi lesz. Legszívesebben el se mennék.
Mitől félsz? Milyen az orvosod?
Idézet tőle: Panda63Szorongok és qva szomorú vagyok. Meg persze tök magányos. Lehet hogy visszaestem. Holnap kell visszamenni a dokihoz, de nagyon félek hogy mi lesz. Legszívesebben el se mennék.
Mitől félsz? Milyen az orvosod?
Idézet tőle: Sweet HarmonyIgaziból a fény a szemeimet is bántja (de nem barna a szemem, hanem zöldeskék), ezenkívűl olyan bántónak érzem, mert túl erős, mintha szurkálna, lehet, hogy a Napkitöréseket is érzékelem, és ez a baj, de nem tuti.
Ez nekem is van, én fényre sötétülő szemüveget hordok emiatt. Ha nem vagy szemüveges, a napszemüveg ugyanúgy jó, és sokat segít.
Nincs párom, még csak állandó partnerem sem, így az odabújás nagyon eseti szintű.
Akkor valami csinos napszemüveget szerezz be, és az legyen rajtad ha sétálsz. 🙂
Szorongok és qva szomorú vagyok. Meg persze tök magányos. Lehet hogy visszaestem. Holnap kell visszamenni a dokihoz, de nagyon félek hogy mi lesz. Legszívesebben el se mennék.
Értelek, az jó, ha van párod vagy valaki aki mellé odabújhatsz... én már születésem óta egyedül alszom, ezt szoktam meg, és nekem így a jó 🙂
Igaziból a fény a szemeimet is bántja (de nem barna a szemem, hanem zöldeskék), ezenkívűl olyan bántónak érzem, mert túl erős, mintha szurkálna, lehet, hogy a Napkitöréseket is érzékelem, és ez a baj, de nem tuti. Szeretem a sötét dolgokat, másik topikban írtam hogy szeretnék sátánista lenni, de ezt csak úgy írtam. Vonz a sötétség, az éjszaka.
Idézet tőle: LiliomlányBasszus PhilC...
Olvastam már erről hogy van aki nem emlékszik a traumáira, de valahogy nem hittem el, hogy tényleg van ilyen. Nagyon nehéz lehet most neki, hogy hirtelen minden az eszébe jutott 🙁
De most már végre nem érzed magad egyedül ebben a csatában.
Az, hogy minden, azért túlzás. Fokozatosan jönnek fel neki az emlékek. Pl. gyakran tapasztalja, hogy én beszélek valami megélt esetről, ő addig nem emlékezett rá, de akkor hirtelen emlékszik már, hogy igen, ez tényleg megtörtént. Plusz volt most ez a bevillanása a terápiában erről az "igazi anyukámat akarom" dologról, és akkor már emlékezett arra is, hogy ez nem egyszer történt. De szerintem még jó sok minden lehet, amiről még szintén nem tud...
Én is olvastam már erről, de valahogy mindig olyan valószerűtlennek tűnt. De vele tényleg ez van.
Meg mondjuk... lehet, részben velem is, mert pl. nekem 6 éves korom előttről 0 emlékem van, holott elméletileg az ember 2-3 éves korára már vissza tud emlékezni... de ezen még sosem gondolkodtam el ilyen szempontból.
Basszus PhilC...
Olvastam már erről hogy van aki nem emlékszik a traumáira, de valahogy nem hittem el, hogy tényleg van ilyen. Nagyon nehéz lehet most neki, hogy hirtelen minden az eszébe jutott 🙁
De most már végre nem érzed magad egyedül ebben a csatában.
Kiderült, hogy anyám nemcsak engem bántalmazott, hanem a húgomat is. Csak húgom erről eddig azért nem beszélt, mert mint kiderült, eddig a gyerekkoráról 0, tényleg egészen pontosan 0 emléke volt. Húgom most elkezdett pszichológushoz járni, hogy jobban a kezébe tudja venni a gyereke apjával való kapcsolatát, nyilván a lógus elkezdte megkapirgálni a családi hátterét is húgomnak, és elkezdtek feljönni a terápiában mégis az emlékek, pl. tegnap eszébe jutott, hogy többször is volt olyan kisgyerekkorában, hogy anyám terrorizálta, ő pedig befutott anyámék szobájába, az ágyra vetette magát, és sírt, hogy "az igazi anyukámat akarom". Gondolván, hogy az igazi anyukának az lenne a dolga, hogy kedves legyen vele, és vigyázzon rá, és ha ez a nő ilyen vele, akkor ő biztos nem is az anyukája... 🙁
Több dolog jutott az eszembe ezzel kapcsolatosan. Egyrészt valahol a lelkem mélyén örülök ennek az emlékének, mert eddig egyedül álltam a családban azzal a véleményemmel, hogy anyám bántalmazó volt, és most jó, hogy kaptam egy megerősítést, hogy nem csak képzeltem, nem csak túlkombináltam. Másrészt elszomorít a dolog, mert volt egy olyan meggyőződésem is eddig, hogy húgom azért nem emlékszik ezekre a rossz dolgokra, mert vele nem történt ilyen. Mikor anyám és apám veszekedtek, mindig kézen fogtam a húgomat, és vittem át egy másik szobába, eltereltem a figyelmét játékkal, viccekkel. Mikor anyám húgomat terrorizálta, mindig élből közbeléptem, aminek a következtében én lettem aztán az áruló, aki húgommal szemben elárulja anyámat, aki jogtalanul pofázik bele stb., magyarán szólva a közbelépéssel mindig magamra tudtam terelni anyám figyelmét, és akkor a húgomat békén hagyta. Azt hittem, sikerült megvédenem ezekkel a módszerekkel a húgomat, elérni, hogy őt ne érje bántódás. Most látom, hogy (mint ahogy gondolhattam is volna) nem voltam azért mindig ott, nem tudtam mindig ott lenni. Igen, volt olyan, hogy csak ők ketten voltak otthon a házban. És akkor az "ostor" épp a húgomon csattant. Ez a gondolat igazából nagyon elszomorít.
Nem értem sokszor, hogy anyánk hogy lehetett ilyen. Oké, van neki is jó pár traumája, valószínűleg egy pszichés betegséggel is küzd... de a fenébe is. Én is pszichés beteg vagyok, mégsem tennék ilyeneket a saját gyereke(i)mmel. Szokták mondani, hogy ha elhatározod, hogy xy dolgot nem csinálsz a gyerekkel, akkor majd elkövetsz egy másik típusú hibát - oké. Na, de ennyiszer?
Annyira utálom, hogy bármennyire is küzdök, hogy ha már muszáj élnem, akkor legyen miért, de hiába írom fel magamnak a céljaim, hiába határozom el hogy mit fogok aznap csinálni, vagy mire koncentrálok majd nap mint nap, elég egy rossz gondolat, vagy egy rosszul hangzó félmondat valakitől, és vége az egésznek.
Már megint kurvára nem akarok élni.
A 7 célból amít a lógus felíratott velem, 3-mat kihúztam. Ebből kettő más emberektől is függött, így azokra nem tudok úgy támaszkodni, mint csak magamra. A harmadik meg az volt hogy kiküzdöm magam a c-ptsd-s problémáimból, de ennél szintén úgy érzem, hogy nem csak rajtam múlik. Hiába határozom el, hogy jól leszek, ha valami mégis visszalök...
Már ilyen hülyeségek is eszembe jutottak, hogy az íróasztalom fölé csinálok egy ilyen motivációs falat, fényképekkel az emlékeimről, a barátaimról, hogy ne felejtsem el őket, és azt se, hogy ápoljam is a baráti kapcsolatokat - egy ideje nagyon elhanyagoltam őket 🙁
Meg ott gyűjteném a futós érmeimet is, amikből már egyre több van.
Elég sokszor nem segítene ez sem, egyszerűen semminek nem találom az értelmét. Amikor órákig sírtam is próbáltam pörgetni a fejemben, hogy minek lehet értelme amiért megéri élni, és egyszerűen nem találtam SEMMIT.
És mivel a pasik akik kedvesek velem, mind csak meg akarnak dugni, szerveztem a hétvégére egy "randit" egy lánnyal, hogy végre ne csak fiú barátaim legyenek.
Nem tudom, szerintem felváltva kellene szednem ébrentartót és álmosítót, macerás. 🙂
Eddig az vált be jól inszomniára, ha nem egyedül aludtam, mert akkor együtt megyünk aludni este, és úgy ha nem is egyből elalszok de pihen az agyam valamelyest. Az alvási kényszeres periódusra viszont ez nem használ.
A fájdalom valóban lehet néha pszichoszomatikus tünet. A nappali fény a szemeidnek nem jó? Fáj tőle, könnyezik?
Köszi szépen kérdésed, szerintem a testi fájdalmaim az indokolatlan szorongástól lehetnek, és leginkább a mellkasi részen fáj, szorít, de időnként a csípőmben is szorító érzést érzek.
Értelek, igen, én tudok aludni, de csak nappal, éjszaka vagyok jobban és nem azért, hogy netezhessek, mert nappal is megtehetném, csak valahogy már igencsak régóta bántónak érzem a nappali fényt. Kitartás Neked, gyógyszert nem kaptál erre...? Vagy ez így Neked megfelelő...? Mert akkor nincs gond. 
A testi fájdalom mitől van? Hol fáj? Lehet, hogy írtad régebben, nem emlékszem.
Én ingázok az inszomnia és a alváskényszer között, mint mindig.
Édes vagy, köszi, igen a szokásos kibukás meg testi fájdalmak, meg ez az emberektől való elzárkózás, ami nekem nem jó, de ez az egyetlen "járható út" a számomra. Remélem, Te jól vagy, kedves Tőled, hogy érdeklődtél.
Mi a baj, Sweety? A szokásos? 🙁
Sz*rul vagyok