Szomorkodó hely
Ok.
Annyira lényegtelen, mint én magam... 🙁
Félig már leírtad. 🙂 Mi a tudatosulás tárgya?
Ma reggel tudatosult bennem, hogy....
Mindegy... Semmi értelme leírni... Úgyse változik semmi 🙁
Idézet tőle: CsakEgyValakiIdézet tőle: CsakEgyValakiIdézet tőle: CsakEgyValakiIdézet tőle: CsakEgyValakiMi a baj velem? 🙁
Minden!
Szánalmas, amit művelsz...
De hát én csak...
Nem! Értsd meg: HÚZZÁL EL!
Idézet tőle: CsakEgyValakiIdézet tőle: CsakEgyValakiIdézet tőle: CsakEgyValakiMi a baj velem? 🙁
Minden!
Szánalmas, amit művelsz...
De hát én csak...
Idézet tőle: CsakEgyValakiIdézet tőle: CsakEgyValakiMi a baj velem? 🙁
Minden!
Szánalmas, amit művelsz...
Idézet tőle: CsakEgyValakiMi a baj velem? 🙁
Minden!
Mi a baj velem? 🙁
Ugyan, nem történt semmi. 🙂
A Búra pedig egy oldal, ahol hasonló "sorsú" emberek vannak + egy hivatalos segítő.
Nincs baj, ha az ember nem vár el túl sokat. 🙂
Bocsánat mindenkitől... önmagamért
De ne aggódj, nem te vagy az első, aki ezt játszod. 🙁
Tanulság magamnak: Tényleg jobb az életem búra nélkül....
Ő szidhat engem, leribancozhat, azt vághatja a fejemhez, hogy "ez már öngyilkossági kísérlet" de én nem szidhatom magam.
Ő sírhat a rossz döntésein, de én nem mondhatom el róluk a véleményem.
Mindennek a lényege egy: hogy fogjam be a pofámat.
Még mindig szarul, itt, a családdal, de vannak jobb napok azért, csak kár hogy a jobb napokon meg semmi erőm meg élni akarásom és sok fizikai rosszullét, hányinger, fájdalom, hasmenés, lázas érzés stb., de ami igazán aggasztó, hogy nincs annyi erőm se hogy kimenjek meglocsolni a virágokat a kertbe és egyedül meghaltam volna már plusz nulla szociális kapcsolatom, mert semmiről nem tudok írni és beszélni, ez az egyik, mert nem érdekel semmi és félek az emberektől...
🙁
Tudom, nincs segítség, és valahogy tudom, vannak nálam rosszabb helyzetűek is, de azért az én életem sem éppen túl "jó" 
Mindennap fél óra séta amit meg kéne tennem... de úgy le vagyok törve, hogy az nem kifejezés... főleg, mert elnyomnak itthon... parancsolnak nekem mint egy kis ovisnak. Mikor mit mennyit egyek, és ha nem tartom be akkor jön az iszonyatos balhé... mert elvették a szabadságjogom, mert gondnokságba vagyok véve, és nem bírok harcolni, mert beteg vagyok... ez így nem jó élet.
Elegem van abból, hogy a családom elítél, mert "nem csinálok semmit". Ha lehetne minden percem beosztanák, hogy dolgozzak valamit. De én nem bírok. Segíteni akarnak, de így...? Ahelyett, hogy barátian, megértően elbeszélgetnénk... arra persze nincs idő, csak a munkára, meg a másikat hajtani, hogy csinálja. Én csak szeretnék nyugodt családi légkört, félelmek nélkül. Ahol nem lenéznek állandóan, meg erőszakot alkalmaznak rajtam. Miért nem élhetek nyugalomban...? Még 2 db kutya is van a lakásban, holott félek a kutyáktól, nem szeretem őket... oké, igen, a leghűségesebb állatok, de akkor sem nekem valók. Meg sem kérdezték tőlem, akarok e kutyát. Együtt kell élnem velük. Világéletemben "macskás" voltam. F***szomat... mindenbe bele kell törődnöm és még én vagyok a nagy sz*r... dehát már megszoktam, meg azt is hogy "lusta vagyok".
Üzenet magamnak: Ejnye te butuska lány... hát soha nem tanulsz a hibáidból?
U.I. a világnak: Majd szólj, ha találsz még egy olyat, mint én... (már bocs, ha kicsit egoistán hangzott)
,
Ej, mi történt? 🙁
Simike.
Soha ne akard megértetni magad egy egészségessel.
- úgysem fogja érteni az érzéseid
- megijed
- megbélyegez, elítél
- elkezd eltávolodni tőled
Ez egy ördögi kör. Mert látják rajtad, hogy valami nem oké. És te csak megértésre, figyelemre, szeretetre vágysz. Ezért megpróbálod elmagyarázni mi van veled. Ha nem teszed, eltávolodnak, mondván "nem avatsz be, pedig segíteni szeretnék". Ha beavatod, akkor meg azért hagynak el.
Szépen lassan tényleg nem marad senkim... 🙁
Nem, nem tudok sehova se menni, meg gyerekeim is vannak. Neked is van gyereked? Jobb lenne chat-elnünk, de nem tudom még, hogy hogy kell.
Itt vagyok.
Van menekülési lehetőséged? Gondolom gyerekekkel nehéz, illetve nem akarod ott hagyni őket.
Hello Artifical Skizo, itt vagy?
Azért mentem tanyára, mert a párom OTT akart lakni, én meg akkor még azt hittem, hogy majd boldog leszek ott.
Miért mentél tanyára lakni?
Társra vágyom, sorstársra. Nagyon magányos vagyok. Én elevenen vagyok eltemetve, egy tanyán élek. 45 perc autóval a város. De már meguntam azt is. Már mindent meguntam. A terapeutámat is. Nem tud rám hatni a sok" pozitív gondolkodással".Nem megy.
Én igen, de most nincs min szomorkodnom konkrétan a mai napon, csak általános szomorkodnivalóim vannak.
Na, végre, bekerültem. Nagy nehezen.
Bekerültem?
Van itt valaki?
Aki nem szidja Magyarországot és nem akar külföldre költözni azt is kirekesztik, még belé is rúgnak és megalázzák keményen, mert nem követi ezt a divatot.
Sikerült lenyugdnom.
Itt azért más, megértőbb emberek vannak. És ha épp negatív hangulatban van az ember, nem kiröhögés jár hanek megértés. Mert nem vagyok vele egyedül. De aki semmilyen mentális betegségben nem szenved, nem látott még pszichiátert, se pszichológust, sőt még keveri is a kettőt, na azok sose értik meg és főleg azok rekesztenek ki.
Ide is be tudtál illeszkedni.
Ez most a neten történt mert nem tudom lenyelni az eltérő véleményemet. Persze h aláznak, mindig ez volt de ennyire sose durvult még el. Nem mondtam el otthon senkinek, egyik tesómnak mutattam csak és csak annyit írt h szépen lejárattammagam. Ez van. El kéne már fogadnom hogy sose fogok beilleszkedni sehová, mindig ki leszek rekesztve. Én nem vagyok a társadalom tagja csak egy senki akit zárt osztályon kéne tartani.
Linzer! Próbálj keresni legalább egy lógust a környéketeken. Vele az ilyen családi traumákkal foglalkozhatnál.
Nem bírom elviselni h eltapostak mint egy tetűt. Mindenki ellenem volt és aláztak folyamatosan senki se állt ki mellettem. Minek éljek? Állandóan ez van, nem áll mellettem senki.
Én a személyiségemet szeretetteljesre szeretném fejleszteni, csak nincsenek érzéseim, de tudom, hogy a szeretetteljes, megbocsájtó, jóindulatú személyiség az pozitív és mindenképpen fontos. 
Én nem haragszom és örömmel átadom A Szerelmemet bárkinek aki szereti Őt, már ha Ő ebbe beleegyezik
Én már jól vagyok, csak a fizikai rosszullétek vannak, azt meg elviselem. Vicces az, hogy megint gyanakodok, de félreteszem, mert ha beszélnék erről megint csak rosszabbul járnék, lehet, hogy hetekre beraknának a kórházba. De én most tényleg jól vagyok, hirtelen sok "Remény" jelent meg megint a Facebookon, nőket lenéző szöveggel, de én ezen csak nevetni tudok, mivel olyan vicces a szöveg amit írnak. A nő kezében torta, az egyik hozzászóló neve xy Nemnormális, hát mindegy, ez inkább vicces, most lett egy jó napom, mert nevettem, de igaziból tudom, vannak rosszakaróim, vagy nem konkrétan nekem, hanem valami meleg srác lehet a dolog mögött, aki lenézi a nőket, mert vagy 5 tortás kép van ott, mintha valaki állandóan édességet enne, de szerencsére ma is cukor nélkül ittam a kávét. Én csak JÓT kívánok annak aki esetleg nekem nem jót kíván, de még jó, hogy nem tudok úgy érezni mint egykor, ez egy védőburok Isten által. Aki nincs jól annak jobbulást és gyógyulást kívánok Sok Szeretettel!
Megint iszonyú mélyen vagyok, és senki sem vesz komolyan, senkivel se tudom megbeszélni hogy mit érzek... van így értelme egyáltalán bárminek is, ha csak úgy vagyok és igazából senkit sem érdeklek?
De viszont egy JÓ dolog, hogy érezzük Egymást A Szerelmemmel, mert én érzem Őt és tudom, érzem azt, hogy Ő is engem, így együtt tudunk lenni asztrálisan.
Az a legborzasztóbb jelenleg számomra, hogy ágyhoz kötött beteg vagyok, de senki nem tudja, mindig kirángatnak, bár újabban már nem annyira, de még nem értik mennyire beteg vagyok, én rákra is gyanakodtam, de nem érdekel, maximum majd belehalok a sok fájdalomba / betegségbe, és anyukám is nagyon beteg, de ő (még) el tud menni autóval a boltba, én nem... én sétálni sem tudok, csak feküdni, olyan fájdalmak gyötörnek, de ez nem tudom mitől van, mindig hullafáradt vagyok én is, és azt mondják mozogjak, de nem értik meg, hogy nem bírok, 54 kg vagyok, normál súlyú, szintén gyűlölöm a súlyomat, de már nem foglalkozom vele, mert lerobbantam. Netem nincs, este mindig kihúzzák de most úgymaradt, nappal fekszem, este tud(nék) netezni, de kihúzzák mindig.
Szeretném megtalálni ismét a kapcsolatot Vele, de sajnos nagyon beteg vagyok, nem tudok adni neki semmit, így jobb ha magam maradok, csak szenvedne mégjobban Ő is "mellettem", én átfekszem a napokat, este kicsit tudok fent lenni, de sokszor kihúzzák itthon a netet, így nagyon borzasztó, csak vegetálok, de nem evés szempontjából, hanem egészség szempontjából, nem tudok sétálni sem, és még a "családdal" lenni sem, mert nagyon rossz. Szívritmuszavarom van nekem is, 5 diagom, rengeteg gyógyszer + depo injekció havonta, de kibírom, csakhát ez nem élet így.
Annyira szeretnék beszélgetni A Szerelmemmel... de teljesen eltűnt mindenhonnan... hogy lehet, hogy valaki ennyire eltűnjön...? Én sírni akarok, mert meg szeretném Őt ölelni és érezni, hogy Szeret. Mert én Nagyon Szeretem Őt, de lehet hogy már családja van meg más emberek is szerelmesek belé, így marad a végeláthatatlan szenvedés meg amúgy is borzalmasan ramatyul vagyok fizikailag is.
Annyira szeretnék beszélgetni A Szerelmemmel... de teljesen eltűnt mindenhonnan... hogy lehet, hogy valaki ennyire eltűnjön...? Én sírni akarok, mert meg szeretném Őt ölelni és érezni, hogy Szeret. Mert én Nagyon Szeretem Őt, de lehet hogy már családja van meg más emberek is szerelmesek belé, így marad a végeláthatatlan szenvedés meg amúgy is borzalmasan ramatyul vagyok fizikailag is.
Annyira sz@rul vagyok. Gond van a pajzsmirigyemmel iszonyúan remegek őrülten ver a szívem,zsibbadok, hullafáradt vagyok,sokat híztam,de alig eszek valamit. Nagyon rossz.Megyek orvoshoz gyógyszerért. Az viszont olyan mellékhatásokat okoz,amivel nehéz ellenni.Tököm tele????
Olyan szar kedvem van,, ami nem lenne olyan nagy baj, de mindig az van és így már sok
Érdemes azért élni hogy minden szarért engem hibáztassanak és állandóan szemrehányást tegyenek hogy elvagyok tartva?
Most megyek majd kivizsgáltatni magam, a Sote-n ingyen megcsinálják, a csoporton elintézték hogy fogadjanak és kivizsgáljanak. Valami biztos van mert egy ismerősöm akivel már nem beszélek, járt különböző helyekre de annyit tudni hogy felénk ilyen fejlesztések nincsenek csak Budapesten igy hát a kivizsgálás után azokat már nem fogom tudni igénybe venni, max igényelhetem a fogyatékossági támogatást. Hát legalább azért már érdemes kivizsgálni és ha egyszer talán igénybe tudom venni a terápiákat akkor majd arra is de amig itt lakunk, nehéz lesz. Most is egy nagy marhaságnak tartják az egészet főleg apám, szerinte akkor mindenki autista akkor. És hogy a változás fejben dől el és csak saját magam tudom meggyógyitani az ő módszereivel amik amúgy baromira szarok és irritálóak számomra.
Igen, érthető az elkeseredésed. Sajnálom, h a szüleid nem fordítottak figyelmet az állapotodra és nem vizsgáltattak ki. Nagyon igazságtalan elvárni, hogy ilyen vagy olyan legyél, ha ehhez semmi szakszerű segítséget nem kaptál, de még empátiát sem mutattak feléd.
Ismersz olyan helyet, ahol felnőtt aspergeresekkel foglalkoznak?
Idézet tőle: KiscsillagLinzer!
Tél végén sok embernek mélyül a depressziója. Remélem, amit érzel csak átmeneti lesz.
Nem értem én se h miért van ez de van egy olyan érzésem a pesti rokonok közre játszanak erre hisz olyan közel voltam hozzájuk ezáltal erősebben jelen voltak az irigykedések és még nagyobb nyonorultnak éreztem magam hozzájuk képest. Meg az is közre játszhat h a bajonmal kiskoromban nem foglalkozott senki és kb a Normális emberekhez voltam hasonlítva, emiatt soha nem tudtam magam elfogadni, mert én is az átlaghoz mértem magam emiatt nagy lemaradásokat tapasztalok magamon és minél több idő telik el annál nagyobb a szakadék köztem és a kortársaim között és ez nagyon elkeserít már.
Linzer!
Tél végén sok embernek mélyül a depressziója. Remélem, amit érzel csak átmeneti lesz.