Szomorkodó hely
Pedig érdekes ám...
Semmi baj! 🙂
Kedves roxy,
nagyon szépen köszi a cikket, hogy ide belinkelted, én n. olvasom el, de lehet, H. lesz aki igen. Remélem n. haragszol +rám ezért, de azért köszönjük szépen!
Kedves Interfunk100,
de AKAROK, azért "jobb", ha Anorexiás vagyok (leszek), mert akkor tetszeni fogok másoknak, esetleg szeretni is fognak de ami a leginkább motivál ebben, H. Önmagam Rajongója leszek, gyönyörű leszek, lehet, H. állandó szenvedések sorozata vár rám DE LEGALÁBB LESZEK VALAKI, Aki elér valamit!
Köszi szépen a hozzászólásod, s kérdésed
Idézet tőle: Marcell83Anorexiás AKAROK lenni.
De ne akarjál.. miért jobb ha anorexiás vagy?
Anorexiás AKAROK lenni.
Köszi szépen, H ezt írtad roxy, kedves vagy
De a beteg éned is szerethető.
Sziasztok, 2 énem van egy szerkesztett és egy szerkesztés nélküli BETEG énem, ma az utóbbi jött elő nálllam faxa... 
LOL 
Nah, de a MakeUp belefér, nem...? 
Hűle. Még ebben a bohócmaszkos "feldolgozásban" is látszik, hogy szép vagy! 😛
Nagyon szépen köszi mindenkinek
Nagyon szép vagy Harmony!!!
Női szemmel is kifejezetten SZÉP "kislány" vagy.
Nem vagy csúnya, jó ez a kép is.. ha ez megnyugtat nekem bejössz 😛
Nagyon kedvesek vagytok, de én utálom a kinézetemet, HA tökéletes lennék, akkor is utálnám magam mert ez nálam belülről fakad... meg amúgy csúnya is vagyok de mégha olyan extrán lennék az, de nem. 
Ez is például tök csinos kép ami most kint van
Harmony mindig nagyon szép. App és smink nélkül is szép!
Nagyon szép vagy rajta!
Én is LEhangolt vaggyok, mert N. lehetek Önmagam, Anyukám már szólt H. vegyem le ezt a képet, DE! nekem tetszik, szép-esztétikus kép s sztem ez egyáltalán N. is sátánista kép.
Na most olyan szomorú lettem.. rossz ez a világ.. van itt minden csak egészség nincs hozzá.. én is zabálom a gyógyszert hát nem erre vágytam gyerekként mégis ez jutott, pedig én nem ártottam senkinek. Hol itt az igazság? Francba ezzel az egésszel..
Szomorkodom... Utoljára 9éve voltam igy bezárva. Remélem most jó lesz a vége.
Már megin'Nem lesz netem hamarosan... fuck them!
Sajnálom... szerencsére én már jól vagyok, hanem most fizikailag nagyon gyenge, "lefogytam" majdnem 46 kg-ra az utóbbi pár nap alatt... étvágyam nincs, de nem vagyok koronavírusos ez "csak" az Anorexia, amit persze csak én tudok, mert miért is tudna erről bárki is... bár néha elmondom ezt, mert ez van. Szerencsés vagyok, hogy csak "ez" van, és nem pedig a koronav.
Én is.. 2-3 naponta leiszom magam.. idegileg is kivagyok, minden összejött.
Lehangolt vagyok
Idézet tőle: Artifical SkizoA vonatjegy a -7000?
Igen mivel nem visz el apám. Így vonattal kell menni.
Eddig úgy jártam dokihoz h sulival kötöttem egybe diákom is volt. Most már egyik sinvs és most fontos elmenni.
A vonatjegy a -7000?
Peches vagyok mint mindig
Sosincs szerencsém
-7000 Ft
Idézet tőle: Artifical SkizoMit terveztél volna?
Pestre menni, időpontom van holnapra az orvoshoz, de még mindig itthon dekkolok. Majd elmegyek holnap vonattal, nem tervezek én senkivel, főleg nem ilyen megbizhatatlan alakokkal.
Mit terveztél volna?
Idézet tőle: Artifical SkizoMi a baj Linzerke?
hogy bizonytalanság van, apámmal nem lehet normálisan tervezni
Mi a baj Linzerke?
Gyomorgörcs van ezerrel
Valószínűleg azért, amiért én is. A környezetünkben vannak emberek, akiknek fontos az, amit leírunk-megosztunk, netán valakinek még segítséget is nyújt...fene tudja, kire milyen hatással van az, amit itt elolvas..lehet, éppen az életét menti meg-hozza rendbe...fene tudja...szerintem...
Nem tudod felvenni vele a kapcsolatot? Facebookon vagy bárhol?
Nem vok yoool, A Szerelmemet akarom, Hiányzik Mindig nekem és már lassan tizenéve, H nem tudok Róla Semmit, H lehet ezt egyáltalán kibírni...?! Nem keresek "társat", Mert Ő A Társam, de Hol Van...? Minden éjjel Vele álmodok. Kivétel nélkül. Ez csak Jelent már Valami Fontosat, Valami Jelentőset, s ez Nem véletlen. Csak sírok és szenvedek, a kh. Nem hiányzik... faszomat minek élek még...?!
F@sz kedvem van... én Hnap nem tudok befeküdni a kh.-ba, úgy érzem... lehet, H megint rám fog törni a Pánik. Legszívesebben csak sírnék és 1dül akarok lenni, nem sok idegen beteg között.
Na, így szó szerint az agyra menést én sem, inkább, h "sok" belőlem. Igaz, olykor még magamnak is.
Kívánom, hogy rendeződjön az életed!
Áá, semmi baj, több munkád lett volna, ha leírom a teljes gondolatmenetemet, kissé megszállott az indulat, ezért sem folytattam tovább Írtam volna még olyanokat, hogy beokádott volna a szerver, de még épp időben kapcsoltam
Én is próbálok váltogatni néha, bár nem hallottam még senkitől, hogy az agyára megyek...meg igazából, nem vagyunk senkivel annyit együtt, hogy egymás agyára menjünk. Az, hogy most néha értetlenek a dolgaimmal kapcsolatban, remélem csak átmeneti állapot, mármint hogy megoldódnak végül a megoldhatatlannak tűnő problémáim, és újra hasznos tagja lehetek a társadalomnak...
Bocsi, kicsit megszerkesztettelek, mert a guglihirdető nem tűri ezeket a mocskos szavakat, wazze.
Aha. Amikor az ex lelépett, még ő mondta nekem, hogy "nehéz megszokni, hogy ami az enyém volt, már nem az". Furcsán gondolkoznak az emberek...
Ha visszagondolok, mindig akkor estem major depibe, amikor veszteség ért, emberileg.
Egy barinőm azt mondta, h bizony fárasztó vagyok egy idő után, úgyh próbáljam "váltogatni", h épp melyik barátomnak megyek az agyára.
Nálam, szerencsére olyan szempontból jobb a helyzet, hogy törődnek velem, meg próbálnak is megoldásokat találni, de sajnos nekem ehhez nincs már se lelki erőm, se türelmem, félek, szorongok, és már lassan alkaloidokkal sem az igazi az élet. Igazából az életerőm tűnt el, mióta egyedül vagyok. Mitragynin vagy etil-alkohol, ez a két „társam” van. Semmitől több, de az elégtől messze van mindkettő. A barátaimmal az a baj, hogy egyikük sem kapcsolatfüggő, ezért nem értik a dolgokat mostanság. Ettől félek is, hogy egyszer nagyon a terhükre leszek. Pedig nem sokan vannak. Azzal próbálok valamit javítani a nyomorúságomon, hogy ide írkálok. Vannak helyzetek, amiket mások is hasonlóképp élnek meg, és vannak, amikhez hozzá sem tudnak szagolni, de az nem baj, a világ tökéletlen. Csak tökéletesíteni tudjuk, de teljesen tökéletes sosem lesz... Ha egy hosszú barátságnak vége, az nekem leírhatatlanul nyomasztó! Nekem is volt ilyen, sőt, talán ezzel kezdődött nálam ez az egész rémálom...lecseréltek. Olyan, mintha lecseréltek volna, mint egy szakadt gatyát. Egy stabil barátságot egy kiszámíthatatlan párkapcsolatra. Értem én, hogy 7 év b.szás nélkül megterhelő, nekem is ez a másfél-két év, de az életbe se vetemednék olyanra, hogy a legjobb barátaim feleségére rámásszak...max. gondolatba, bár azt sem szoktam. Igaz, nem volt feleségem, csak kapcsolatban voltunk, aztán volt egy balhé, szétváltunk, pár hónapra rá, meg összejöttek...igen, sok emberben ilyenkor megfordul, hogy akkor most minden este azt a p.nát nyalogatja, amiben előzőleg az én fa...na jó, mindegy, én nem bántom egyiket se. Legyenek boldogságba...de akkor is...nem volt ez jó ötlet a „mellékhatások” miatt... Furcsa az élet. Rossz az úgy, mikor kevesen is vannak. Azokkal érzem jól magam, akik hasonló művészlelkek, akik érdeklődve hallgatják, miközben a hangfalépítésről, dohánytermesztésről, intim piercingekről, stb. beszélek, és nem zavarja őket, mikor valami perverz, elvetemült dolgon kezdek fantáziálni...bár, van olyan, akit egy kissé megfertőzött ez a dolog...vicces, mikor még bele is kérdeznek... Szóval igen, kevesen vagyunk, és szorosan, ezért mindenki megérzi, ha valaki eltávolodik...
Én is hasonló helyzetben vagyok.Senkivel nem tudom megosztani a problémáimat.Család felé nem fordulhatok.A barátok egy darabig tűrték a rossz hangulatomat, utána már nem voltak megértöek.Nem is nagyon hívtak sehova.Én is úgy éreztem, hogy egyre nagyobb teher számomra a társaságukban lenni.Buliztak, én csak ültem ott és nem is értettem miről beszélgetnek.Végül teljesen elhidegültünk és nem kerestük egymást.12-13 éves barátságoknak lett ezzel vége.
Köszönöm. Ez most jó volt. Vannak helyzetek, mikor egy kis együttérzés is elegendő. Ekkor szoktam letenni a szikét.
Tudom, nem fog igazán segíteni, de értjük...
Még ilyen szar újévet, komolyan...tele van a faszom, hogy semmi nem sikerül normálisan,úgy tűnik, minden egyre rosszabb. Volt egy óra viszonylagos nyugalom, átsétáltam a barátaimhoz kicsit beszélgetni, meg zenét hallgatni, de valahogy nem voltam képes elmondani a legnyomasztóbb problémáimat. Azokat sose tudom. Talán még itt sem. Mindegy is, elindultam hajnal 2 óra körül visszafelé, és hallgattam, hogy máshol milyen jól érzik magukat az emberek. Az erkélyeken cigiztek, röhögtek, iszogattak. Én meg lófaszra nem jutottam, ugyanazokkal a feszültségekkel, gondokkal, sétáltam visszafelé. Hazaértem, lefeküdtem, és reménykedtem, hogy nem kelek fel többé. Értelmetlennek tűnik, bármit is csinálok. Délelőtt felhívtam Faterékat, kívántam újévet, meg eljátszottam, hogy minden rendben. Sok értelme volt... Rángat a gyomrom össze-vissza, lehet, megint kapok valami pszichoszomatikus belső vérzést, mint másfél éve. Rendkívül szar a kedvem, és mérges vagyok. Rájöttem, hogy nincs valójában senki, aki megértené, hogy mi van...megint egyedül vagyok, a sok szarral a nyakamban.
