Szomorkodó hely
Értelek Kedves kuma33... nekem van életcélom, de sajna nem túl pozitív: bosszút állni azokon az embereken akik engem bántottak. Úgy, h én leszek a Világon a leggyönyörűbb, mindenki belém fog esni aki bántott s szenvedni fognak. Igaziból ez csak úgy jött már régen és nem értem magam... sok emberben csalódtam de megalkotom Önmagam. Te aranyos vagy, s barátomnak tartalak számon. De van olyan aki engem bántott azokon állok bosszút.
Nekem is. És még az életcélom is hiányzik..valahol elveszett.
Én bánatos vagyok, mert hiányzik A Szerelmem...
Rosszul vagyok, úgy érzem, hogy széthullik a tudatom, mintha kettétört volna a személyiségem, és az egyik fele döglődik, és húzza a másikat lefelé. Nincs energiám semmihez, már nincs kedvem se cucchoz, se pálinkához. Most menni kéne kifelé füvet vágni, de már egy hete képtelen vagyok rá, nem merek kimenni az utcára, mer szorongós rohamot kapok az emberektől, és elkezdek fulladni. Már a gyerekeket is utálom. Lehet, hogy ez már a vég, nem tudom.
Az írás jó. Ha kuszák a gondolataid, írás közben kisímulhatnak. A zene is jó.
Sajnos semmi zenei érzékem, egy ideig zongoráztam, de szenvedtem tőle... a furulyától is (már hangszerileg). A mámmát meg nem lehet egyedül hagyni... parkba, ja, vele...
Ami még nagyon jó a magunkfajta számkivetetteknek, az a zenélés, abból is az improvizáció.
Nem kell hozzá sok pénz, egy furulya 5000 Ft, az a lényeg, hogy megtanulj egy skálát, vagyis hangsort, ami szimpatikus.
És utána játszhatsz a végteleségig, ami tetszik, ami belülről jön, szabadon. Mivel csak a skála hangjait használod, így hamis már nem lehet, tehát nem kell hozzá született tehetség.
Ki lehet élni az érzelmeidet, nem a piálásba kell folytani.
Én egyébként kérdeztem a szak lógust, hogy mi lenne, ha terápia helyett kiírnám magamból a stresszt, de azt mondta, az nem segít. Biztos van ebben is igazság, de nekem segít. Amíg a történeten gondolkodom, addig sem a stresszen jár az agyam.
Persze tanácsot adni könnyű, közben meg én is szenvedek, mint a kutya. Engem a szorongás és stressz kínoz. És semmi nem segít. A Skippa meg a Frontin nem old meg semmit. De a zenétől és az írástól egy kicsit jobb. De csak egy kicsit.
Szerintema piára még az jó, hogy elutazol egy kicsit, tehát a levegőváltozás. Nem kell a tróusokra utazni, elég egy másik falu is, kicsit kiülni egy idegen parkba, olvasni, stb. Csak semmi ne legyen a megszokott.
Én 12 óta iszom, passz. Az áterem is azt mondja, h írjak... pedig tudtommal egy soromat nem olvasta...
Úgy is felejtheted a problémákat, ha belefogsz valami jó dologba, ami feledteti.
Tapasztalt alkoholista voltam.
Én azért nem tudtam abbahagyni, mert gyerek és kamasz voltam, nem volt lehetőségem elköltözni otthonról. 14 éves koromtól ittam. Mert otthon gyakorlatilag kínoztak.
A háziorvosom intézetbe akart küldeni, tehát jogilag ki akart emelni a családból, de aztán azt mondta, ott még rosszabb lesz.
Úgyhogy maradt az ivás.
Aztán betöltöttem a 18-at és maradt minden, mert egyszerűen nem volt erőm elköltözni. Belefáradtam.
Szerencsére volt egy ismerősöm, aki javaslatokat adott, hogy hogyan is kell elköltözni. Hogy költözzek Pestre, keressek ott munkát, stb.
És ez lett.
A haverok azt mondtak, ha Pestre kerülök, akkor végleg alkoholista leszek, mert ott buli van minden nap.
Volt is. De hatott rám az új lét. Már nem annyit ittam. Mert nem kellett attól rettegnem, mit tesznek velem otthon. Enyhült a stressz.
Mindegy.
Kleó, emeld ki magad a válságból, annyi szép dolog van. Pl. tanulj valami újat. Játsz hangszeren, stb.
Én PS ként sem adtam fel, pedig elég rosszul vagyok.
Én pl. most írni kezdtem. Meg megtanulok furulyázni, már kicsit tudok is. Ez is új.
Egyébként meg egy olyan személyiség vagy, akit szeretnek az emberek.
Rólam az volt a vélekedés, hogy ha kimegyek egy szobából, akkor az olyan, mint ha bejött volna valaki. Mert kicsit autista voltam mindig. Nem tudok beszélni, csak írni.
A problémákat nem oldja meg, de legalább elfelejted, mi a probléma. 😀
Kleó, én szeretsm a hsz eidet. Régóta olvasom a búrát, el sem tudod képzelni, mennyit jelentesz az embereknek.
Mindig olvasom, ha írsz magadról.
A múltkor egyébként én is leittam magam.
Pedig nem megoldás semmire. Ma is egyedül vagyok, most ivás helyett inkább irogatok.
Szia Kedves purify,
én is örülök Neked. Remélem, hogy jól vagy. Én jól, csak nincs túl sok időm írni. Minden jót kívánok Neked, s kitartás 
Ölelés: Szerelmes Hercegnő (Harmony)
Téged is! De Harmony engem valahogy mindig is megfogott...bocsi...
Engem meg nem??? 🙁
Szia Harmony!
Jó látni téged!
Am másfél évig volt itt velünk, de most Anyuék gyűjtenek pénzt h el tudjunk költözni...
Igaziból nekem nem volt "beleszólásom" abba, hogy szeretném e ha lenne kutyánk, velem Senki sem beszélte ezt meg, kész tények elé állított a család, hogy érkezik egy kutya a családba, már "meg van beszélve" stb. de ennek ellenére még nagyon örültem h lesz egy cuki házikedvencünk, és az volt itt a fő "gond" igaziból, h menhelyről altatástól megmentve került hozzánk, én ezt helyes döntésnek tartottam de nem tudom hogy lesz... lehet h visszakerül hozzánk ha lesz pénz olyan helyre ahol kint is van hely, kert, sok szabadság a kutyusnak, én is imádom a kutyát de örök sebet hagyott a lábamon, Imre lábán és kezén és Anyu lábán, így most egyenlőre nem lehet itt velünk de lehet h még visszajön, mert szeretjük. Majd Anyuék eldöntik, én nekem úgysem lehet véleményem. Semmi baj nincs.
Tény, hogy egyszerűen nem volt szabad tovább rizikózni. Csak grat., h így döntöttetek az előzmények után, és nem elaltattátok v ilyesmi... 
Amúgy még az állatvédők nagy része is fél tőlük! Még olyanok is, akik a pittől-staffordtól nem. Persze ki lehet fogni egy "jámbor" példányt, de irtó ritka, mint a pörgős csau-csau... persze van.
Nem, ezt a fajtát csak erős kezű, és a fajtát ismerő személy szabad válassza. Hiba volt. Pl. még azt sem tudtátok, h egy, amit nagyon nem bír: a "hirtelen" mozdulatokat. Mindenre fel kell készíteni, még egy simire v mellette elmenésre is.
Egy kutyának irányítás kell, hogy ki a gazda, főleg ha ilyen fajta. Ez személyiség kérdése is, mert a kutya "érzi" a főnökséget a falkában. Szóval ti megjártátok a kutyával, és veletek is megjárta a kutya. 🙁
Mondjuk az is igaz, hogy én soha sem voltam "kutyás" inkább "macskás" de szerettem Rénót, de félelemben kellett élnie a családnak.
Nekem nem fog hiányozni a kutya, mert sajnos nagyon 'megjártuk' vele, jobb lett volna ha nem hozzánk kerül, pedig imádtuk, de ezek után már nem tudom úgy szeretni. Mindenki leste a kívánságát, elhalmoztuk jóval, szeretettel, törődéssel, de mégis sorra jött ez a sok rossz, ez senkinek sem hiányzik.
Semmikképpen nem jöhet vissza ide a kutya (Rénó), mert Imrét 4x harapta meg súlyosan, engem 2x, Anyut 1x... Én pl hozzá sem értem a kutyához, csak ki akartam kerülni mikor jöttem ki az egyik szobából és ok nélkül megharapott, szerencsére nem durván de azért fájt. Csoda, hogy Imre kezét nem kellett amputálni szóval ennek muszáj volt "véget vetni" ennek a rémálomnak. Soha nem tudtuk mikor ijed meg a kutya bármitől és harap meg újra. Hálát adunk Istennek, hogy "ennyivel megúsztuk", szóval muszáj volt elvitetni. Nyilván nem fogjuk megvárni, hogy (bocsánat!) megegye a családot. Remélem jó helyre kerül, mert szerettük de ez már így sokk volt.
Az sem törvényszerű...
Persze, itt a harapás -> fertőzés a közös.
Az más szituáció, ha fájdalma van az állatnak...
Dagadtlány anyjának a kezét a macska harapta át, szegény cic-t elütötte egy autó és vitték sürgősségi állatkórházba este, és ő fogta le miközben vizsgálták meg talán szurit is kapott, és automatikusan megharapta (gondolom nem volt nagyon magánál). De rendbe jött a macs (lábtörés), az anyja keze viszont sokáig kék-zöld-lila volt, meg asszem' kapott tetanuszt is.
Sajnos, igen. Majd ők rehabilitálják.
A kutyát elvitettük az állatvédőkkel, mert nem hiányzik senkinek sem, hogy "legközelebb" már széttépjen valakit. Sajnos ez volt jelenleg a legjobb megoldás.
Meggyógyul. 🙂
Megműtötték, jobban van Imre, csak elég lehangolt szegény.
Ma műtik Imre kezét, mert most kiderült, hogy begennyesedett a seb. Remélem, h meggyógyul a keze és Ő is.
Ez sem feltétlenül, nekem a got-gpt mindig jó volt, még akkor is, amikor a ggt 386 volt... De akkor is látszik a tieden, h nem pia. Ez az áter egy barom.
Voltam tegnap dokinál, mondta, hogy köze nincs alkoholizmushoz, mert mindhárom értéknek magasnak kéne lenni ehhez, és nekem a másik két értékem (got, gpt) teljesen jó.
Viszont 3 éve volt egy autóbalesetem és akkor csináltak hasi ultrahangot és kiderült, hogy van egy hemangióma a májamon, de mivel nem okozott semmi gondot, nem törődtek vele, csak annyi gond van vele, hogy 7,5 centi és ez lehet befolyásolja a májműködést (doki mondta). Úgyhogy, most megint mehetek hasi ultrahangra, és nem tudom, hogy most megint mi újat tudnának mondani amúgy....
Egy hepatológiai beutalót is kérjél, azért csak kéne tudni, mi ez.
csak ő. 
Hát eléggé rám hozta a frászt, hogy őszinte legyek, főleg, hogy megoldást sem kínált. Na de kértem háziorvosomhoz időpontot, aki belgyógyász is. Majd ő remélem megmondja a frankót, meg megkérdezem tőle, hogy be tud-e ajánlani valami másik dokihoz, meg rákérdezek erre a gyogyóra hát ha jófej lesz és megszán egy recepttel.
Köszönöm a segítséget!
Nem, nem ugyanaz, de szépen ellazít és bealtat, aztán nincsenek rémálmok sem, igaz, nem túl hosszan altat, úgy 6-7 órát, úgy figyeltem meg.
Ja, de benzo-származék ez is.
https://www.egeszsegkalauz.hu/gyogyszerkereso/termek/dormicum-75-mg-filmtabletta/58178
És a körzetben egyedül csak ő van? Mert a körzetben én nem ahhoz járok, akihez tartoznék... Azt a házidoki meg tudja oldani.
Azért a GGT 200-tól még nem kell betojni (1000! körül veszélyes igazán), de ki kell vizsgáltatni!
Nem próbáltam még, nem is hallotam róla. 
Az mit tud? Ugyanazt mint a rivo? Amúgy nem szedek sokat belőle, este 0,25, csak tényleg 13 éve nem barátom az alvás, és marhára parázok, hogy mi lesz ha egyszer nem tudok elaludni és forgolódnom kell, közben marcangolom magam a negatív gondolataimmal. Nem igazán használ már, csak a megszokás . Volt már, hogy 2 évig egyáltalán nem szedtem, aztán 1-2 hónapja kezdtem megint ezzel a 0,25-tel, de nem akarom emelni, de most még elhagyni sem.
Azért nem tudok átjelentkezni, mert körzetileg ide tartozom.... Telefonáltam a hozzánk közelben lévő nagyobb városba, hogy nem-e lenne rá lehetőség, hogy odamenjek, de azt mondták nem. De igazából csak megkérdezték, hogy odavalósi vagyok-e, szóval arra gondoltam, hogy azt mondom, hogy igen. Aztán lehet akkor foglalkoznak velem. Hm.
Az a 200 még nem alkoholista-szint... De így nem szokás kérdezni, még akkor sem, ha le vagyon írva, h az ember az (ami valóban nem feltétlenül látszik meg a külsőn stb., még súlyosabb esetben sem), szóval akkor is úgy szokták, h "mostanában mennyit iszik?" Inkább adott volna egy beutalót hepatológushoz...
Jaj, a rivotril most előlépett "első számú közellenségnek". Dormicumot próbáltad már? Igaz, drága (3 000-valamennyi), mert teljes áron van receptre is, de a házidoki is felírhatja.
Nem tudsz más áterhez átjelentkezni? Ez egy pénisz!
Idézet tőle: hugsy0726Sziasztok!
Új dokim van, épp hogy "megszoktam" az előzőt, költözés miatt mást kellett keresnem. Nem volt olyan nagyon jó kapcsolatunk az előzővel, de azért kialakulóban volt egy bizalmi kapcsolat (sok mindenbe beavattam már stb...). Most kicsit emiatt is szomorkodom, meg amiatt, hogy az új dokimat elég furának gondolom, de lehet csak én lihegem túl, kíváncsi vagyok mit gondoltok.
Szóval amúgy tök nehéz volt elkezdenem beszélni magamról, tényleg már azért hozzá szoktam, hogy akihez megyek képben van a dolgaimmal, és meg is lepődtem kicsit a "miért keresett fel?" kérdésre, hirtelen azt sem tudtam mit mondjak, gondoltam magamba, "hát mert 15 éve pszichiáterhez járok és el sem tudom képzelni az életem enélkül". Aztán elkezdtem valahogy a közepétől, sokszor úgy éreztem kapkod a doki (férfi) és diktálta az asszisztensnek, amiket mondtam, de valahogy mintha átszínezte volna a sztorijaimat és sokszor úgy beszélt rólam előttem, mintha ott se lennék, megjegyzéseket fűzött a sztorikhoz, mivel elég kérdően néztem rá ezalatt, mondta, hogy ezeket magának írja, nem kerül fel sehová. Kva nehéz volt így mesélni, mintha egy könyvben lettem volna és a narrátort is hallanám. Ha épp egy drasztikusabb sztorit mondtam, akkor úgy reagált rá, hogy "pffffffff" és közben rázta a fejét, lefele nézett, mintha azt gondolta volna "neked annyi, ez veszett fejsze nyele". Nem rosszindulat volt ez, inkább szánakozás, talán.... de úgy jöttem ki a szobából, mintha azt közölték volna velem, hogy 1 év és nekem befellegzett.
Azóta ezen kattogok, meg vagyok rémülve, hogy komolyan ennyire esélytelen vagyok? Amúgy csináltatott velem tesztet, szerinte bipoláris vagyok és nem borderline.
Úgy írt fel nekem új gyógyszert, hogy meg se kérdezte, hogy okés-e, beszedném-e, vagy ez csak nálam alap, hogy az orvos ajánjla a gyógyszert és nem parancsolja? A kinyomtatott ambuláns lapon láttam, hogy felírt valami újat, és rákérdeztem, hogy ez mi, mert én ilyet nem szedek. Aztán elmagyarázta, hogy ez az új gyógyszerem, amit így meg így meg így szedjek.... hát jó, de mondom ez mire jó? Aztán kiderült, hogy ez egy másik altató, mert amit most szedek szerinte megrövidítette az életemet 15 évvel. Klassz. Bementem a gyógyszertárba kiváltani az egészsésges gyógyszeremet, de kiderült, hogy több éve nem forgalmazzák az általa írt gyógyszert.... Óriási kételyeim vannak.
Vagy csak én reagálom túl?
Sziasztok megint! 🙂
Köszönöm az előzőhöz a hozzászólásokat. 🙂 Gondoltam leírom a fejleményeket, hátha ti is érdekesnek találjátok. Újfent voltam a dokinál, újfent tök fura volt és kiakasztó. Most kb 10 percet voltam bent, mert kedvem se volt neki semmit mesélni. Lényeg, hogy elküldött múltkor laborvizsgálatra, ami azt mutatta, hogy a Gamma GT-m 202 (kb 40 körül van az egészséges), ez ugye annyit jelent, hogy nem funkcionál egészséegesn a májam. Persze megkérdezte egyből, hogy alkholista vagyok-e, már itt kiakadtam....mondtam nem. Azért akadtam ki ezen, mert az első beszélgetésünkkor tök őszintén elmondtam neki mindent, amit még szégyellek is magammal kapcsolatban (de már bánom, hogy elmondtam), másodszor elég jól szituáltnak gondolom magam, idegesítően odafigyelek a külsőségekre, hogy mit gondolnak rólam az emberek, és abszolút nincs alkoholista kinézetem sem. De akkor is miért nem azt kérdezi, hogy mennyi alkoholt fogyasztok, vagy fogyasztok e egyáltalán. Nem nekem szegezni a kérdést, hogy ALKOHOLISTA? És elkezdte mondogatni, hogy "hát ilyen értékkel előreláthatólág, hát...hmm..mmm....na mindegy, hagyjuk, ha nem csökken, akkor majd beszélünk róla". Csakis azért ültem kussban ott, mert a sírógörcs kerülgetett, és tudtam ha megszólalok, akkor pánikrohamos zokogásban török ki.
Mondjuk felére nem emlékezett, amit beszéltünk 2 hete....mondtam neki, hogy amit felírt gyógyszert már évek óta nem forgalmazzák, valamivel kivágta magát, hogy milyen népszerű volt pedig. Aztán most Hova tablettát írt.....Nem tudom ki mennyire van képbe az altatókkal kapcsolatban, de ez egy vény nélkül kapható gyógynövényes gyógyszernek nem minősülő készítmény. Azaz lóf@szt (pardon) sem ér a zolsana, zopigen, rivotril és társai után (most is ezeket szedem). Alapból el sem szabadna így hagynom ezeket, egyik napról a másikra....de ezt én mondjam az orvosnak, hogy hát heló, úgy tudom csökkenteni kellene fokozatosan és nem ilyen drasztikusan. Jah meg rivotrilt is hagyjam el.... OK. Gondoltam magamban: mert olyan jól halad a "terápia"? Vagy miért hagyjam abba, valami magic következik, amitől minden jobb lesz?
Totál kivagyok.... elveszi az összes életkedvem.
Jah annyi pozitívum volt, hogy megkérdezte milyen a kedvem. A "beszélgetés" végén. Akkorra már nem volt jó mondjuk, de "odaböfögtem", hogy jó....
én is nehezen viselem a testi érintést, ezért jött be nagyon a karantén. kötelezővé tette, ami nálam alap... szinte sajnálom, h vége van 🙂
F@sz emberek, akik kihasználnak (Bocsánat)...
Hiányzik A Szerelmem...
HELP... nagyon "nehezen" viselem a testi érintést, úgymond nem is szeretném de ha arról van szó, hogy valaki nagyon beteg, "belemegyek", CSAK hogy segítsek. De már az asztrális érintést sem érzem mert fáj... mit tegyek...?
Köszi
Jobbulást nektek.
Sziasztok. Azért nem voltam, mert a héten sorozatos szerencsétlenség érte családomat. Először engem mart össze a kutyánk, majd másnap Imre kezébe harapott lukat a kutya, szegény Imre elég rosszul van de segítek Neki és Édesanyámnak amit tudok. Annyira aggódom értük, DE Reményt szeretem Szerelemmel, a családomnak segítek, de látom ez "lejött" a hiperrealismusban is. Ne aggódjatok, meggyógyul Imre, de ez lassú folyamat. Megérdemli, hogy Boldog legyen, hogy rendben legyen. Kitartás Mindenkinek