Szomorkodó hely
Meg fog szűnni szerintem, csak még nem szoktál hozzá. Kitartást hozzá, aztán már nem lesz gond. Pajzsmiriggyel nekem a Tegretolnál volt gondom, de azóta, hogy már nem kell szednem, helyreállt. Doki néni ki is akadt, hogy nem szedtem be a pajzsmirigyre a gyszert,amit felírt, de mondtam neki,h a Tegretol miatt volt gondom vele, vettek vért utána direkt, h ellenőrizzék, tényleg rendben van-e ,de mondták utána, h jééé tényleg oké....
Magnéziumot is szedsz? Az is még jó lehet egyébként ezekre.
Közvetlenül reggeli előtt veszem be, a többi gyógyszerrel. B6 vitamint szedek, meg pajzsmirigyhormont, azok nem hiszem, hogy kölcsönhatásba lépnének vele. Beveszem, utána egyből reggelizek, de kávézni később szoktam. Ez a dolog korábban intenzív volt, meg is ijedtem, de mostanra mérséklődött, később meg lehet, hogy meg is szűnik...
Igen! Igaz 2 évembe telt, de múlik szerencsére, meg gyszerek miatt gondolom, hogy azok is sokat javítottak rajta, de teljesen nem szűnt meg. Már alá tudok írni 1 papírt minden gond nélkül is a postán.... előtte meg csak ilyen kriksz krakszokat bírtam csinálni, meg a tollat se tudtam megfogni. Szörnyű volt, főleg mikor bámultak az emberek ,h ennek meg mi baja van.... de levest pl még most sem eszem pl max itthon... egyedül. Mások előtt még megvan a remegés sajnos ilyen téren ,h nah enni kell és észreveszik ,h remegek vagy valami.
Akkor csak mellékhatás tuti ez még, étellel veszed be,vagy éhgyomorra? Arra is figyelj, hogyha esetleg kávézol, mert azzal várni kell, miután bevetted a gyszert, mert a koffein hatással lehet rá.
elmúlhat a remegés? ezt jó olvasni...
Hát, nekem ez sima mellékhatás. Ásításkor jelentkezik, meg miután bevettem a gyógyszert, kb. 2 órával, de aztán elmúlik...furcsa egy reakció, főleg az állkapcsom remeg, mintha vacogna a fogam, pedig nincs hideg... Amit leírtál, én is attól félek, hogy beáll valami, és mikor már kezdenél neki örülni, ismét előjön valami probléma...
Akkor lehet,hogy még nem állt be a gyszer rendesen. Kell még idő neki, remélem jó lesz! Én pl évekig remegtem, de nagyon, idegi szinten, legkissebb inger is,ami ért, pl valaki köszönt, már olyan voltam,mint a kocsonya.... borzalmas volt. Ez nagyjából már megszűnt, pedig egyáltalán nem reménykedtem benne, h pont ez szűnik meg. Jó persze,ha kiakadok akkor nyilván megint van remegés, de már nagyobb erősebb inger kell hozzá.
Nekem másfél éve volt kb utoljára rohamom ezelőtt, szóval ez nagy újdonság volt, h megint vannak..
Fú, de sok "ismerős" dologról írtok... De vannak ám jobb időszakok. Nem jók, csak jobbak=kevésbé carok.
Hmm, érdekes, sokban hasonlítunk... A gyógyszert még csak 1,5 hete szedem, lehet, hogy még nem állt be teljesen. Ez a tegnapi csak azért volt érdekes, mert pl. 3 napja is volt hasonló, szorongós rohamom, és akkor jobban viseltem, ezért örültem is, hogy húú, nem is olyan rossz ez a bogyó...nem szeretnék emelni még, inkább várok, szedem így, aztán kiderül...lehet, hogy egyszerűen vannak olyan helyzetek, hogy semmi nem tudja megfelelően lenyomni, és ez történik...
És ha dokival beszélnél esetleg, hogy emeljen adagot? Mennyit kell szedned most? Lehet, hogy még nem állt be rendesen, vagy az is lehet, hogy nem is lesz Neked ez megfelelő gyszer. Mondjuk attól roham még lehet, ha jobban belegondolok. Nekem nemrég volt olyan, hogy ( amúgyis sokáig vagyok ébren alapból is 2-3 óráig gond nélkül egyébként, akkoris azért megyek már aludni, mert kellene, de simán meglennék fáradtság nélkül reggelig ) szóval éjjel ez az egyik oldalról a másikra fordulás közepette a semmiből előjött, hogy le kell jönnöm az emeletről, mert mindjárt megfulladok, meg fogok halni, levegő alig, kapkodok, rohannék kifelé a világból, aztán másfél órát lent bőgtem a kanapén ( tök jó kis éjszakai program ) ,hogy minek élek, nem szeret senki , sose voltam elég jó senkinek bla bla bla, aztán lenyugodtam , de másnap persze boltban , hol máshol megint jött egy ilyen, akkor 1 órát ültem a parkolóban a kocsiban , hogy higgadjak már le. Pedig azt gondoltam, hogy nekem ilyenek már nem lesznek, tényleg annyira jól beállt a sertralin nálam, hogy azóta nem volt ilyen gondom. Nálad sincs motiváció ezek szerint, de igazából mi tudna motiválni? Ezen sokat gondolkodtam egy időben , hogy mit tűzzek ki célul, ami hajtana, mint régen, de mindig rájövök , hogy semmi sem. Aztán meg , hogy jó lenne bedobni a törölközőt, na de mi van, ha épp jönne valami jó ebben az életben, amit meg kihagynék... nem tudom mennyire lehet feljönni a mélyből ? gondolom arra a szintre már nem ,ami még ezen idők előtt volt, már nem is nagyon emlékszem, hogy az akkor milyen volt . most ez a normális.
Nem kell, csak őszintén, én azt szeretem, meg annak van értelme, én sem szoktam fölöslegesen, csak azért, hogy a másiknak jó legyen, dolgokat mondani, ha amúgy meg nem hiszem el...én csak úgy érzem, hogy most egyszerűen elfáradtam, és sokszor ezért unom az életet, vagy nem is unom, hanem inkább csak értelmetlennek találom. Most olyan történt, hogy nagyon beszrtam, volt egy rohamom, hazaértem, és zártam volna a tárolóba a biciklit, erre lejött az egyik lakó a 4 gyerekével, mentek a játszótérre..ahogy ezt megláttam, hirtelen rámjött ez a rettenet fulladás, meg mintha a torkomba akadt volna valami, borzalmas volt, és nem is akart elmúlni, még most is érzem, hogy nehezen kapok levegőt...és persze ilyenkor rámjön, hogy nem vagyok normális, meg már a gyógyszer se úgy hat, mint kéne, és hamarosan már semmi nem hat, csak a penge a torkomban...meg amúgy se ér szrt se az életem...és mikor ilyenek jönnek rám, az nagyon rosszul tud esni, az utóbbi napokban pedig nem volt ennyire durva, de úgy tűnik, hogy vannak még furcsa dolgok...A másik oldalon viszont van még egyfajta kíváncsiság, ami életben tart, sokszor kíváncsi vagyok, milyen mélyre lehet még süllyedni, vagy éppen milyen mélyről lehet még valahogy felépülni...csak az a baj, hogy ez már csak az élet rossz oldaláról szól, a jó már nem tud úgy érdekelni.
Tudod mit jelentenek az álmaid? Menekülés stb? Ilyesmiket szoktam álmodni én is, hogy meg akarnak ölni, vagy démonok támadnak rám, de mindig ott van egy fickó a háttérben, aki pont akkor érkezik, amikor kell neki és megment. Sokszor érzem mostanában én is, hogy igazából ez csak vegetálás, semmi más már. Évek óta nincsenek céljaim. Csak hagyjanak nyugton, erre vágyom. Elvileg, ha ilyen élet eldobós érzései vannak az embernek, ezen gyógyszerek mellett, akkor erről kellene szólni a kezelő orvosnak, nem? Mármint erről még így konkrétan nem volt szó a doki nénivel, mindig attól félek h ott tartana, vagy beutalna pár napra, azt meg nem igazán akarom, hogy nézegessenek, hogy na na na mikor csinálok valamit. Kérdezném, hogy miért érzed így, és mondanám, írnám, hogy ne add fel, meg bla bla bla, de valahogy nem vagyok túl pozitív mostanában ilyen téren én sem, így elég hiteltelen lenne, ha ezt írnám. Mindenesetre Veled vagyok gondolatban és bízom benne, javulhat még a helyzeted. Komolyan. Szorítok, hogy így legyen.
Igen, jót szoktam aludni, csak sokszor baromságot álmodok. Általában szürrealisztikus környezetben, és legtöbbször menekülés, vagy munka, de nem zavar különösebben, kipihenem magam. Az a baj, hogy a nem vagyok beteg-dolgon már túlvagyok, mert ez már régóta tart nálam, és most jutottam idáig, és folyamatosan épülök lefelé. Olyan dolgok vannak, hogy korábban el sem tudtam volna képzelni, de ezeket írtam korábban..jó, értem én, hogy sokan ilyen túlélő szuperhősnek gondolnak, de akkor is...most ugyan pörget a gyógyszer, de mint írtam, nem sejtek valami jót a közeljövőre nézve...korábban azt mondtam sok dologra, főleg ilyen rosszakra, hogy ki tudja, még bármi lehet...most már egyre kevésbé gondolom így, inkább azt érzem, hogy ez az élet már a vége felé hanyatlik...
Örülök, hogy jobb azért, ezt jó olvasni! Reméljük így is marad! Tudom milyen, amit leírtál... 🙁 Sajnos mindennapos
Tudsz aludni? Nem vagy beteg, ez csak egy állapot. Mindig ezzel nyugtatom le magam amúgy, hogy nem is vagyok beteg, tulajdonképpen nincs is semmi bajom... De tényleg nem kell szerintem önmagadra betegként gondolnod.
Egy fokkal jobb, most beállt valahogy a szintem, meg már nagyon lecsökkentek a mellékhatások. Néha még remegek tőle kicsit, de annyira nem veszélyes. Vannak még rohamok, de jobban viselem őket, meg tudok nem odafigyelni a környezetemre, meg azokra, amik felzaklatnak. Nem vagyok úgy befeszülve nap közben sem, így jobb egy kicsit a vércukrom is, kevesebb inzulint lövök. És továbbra sem vettem be frontint. Ma délután be kellett mennem a belvárosba, jó sok ember közé, sok gyerek, sok nő, sok vidámság...minden, ami a halálom, de baj nélkül megúsztam. Ezerszer élhetőbb így az élet, de mindig bennem van az az érzés, hogy beteg vagyok, és nem vagyok normális, csak valószínűleg ez a felturbózott serotonin nem enged lezuhanni. Tudom az elvonási tüneteket, volt már 1 évvel ezelőtt, mikor először szedtem, azért sem akartam most sem, sőt, most, mikor kezdtem, nagyon durván indult, korábban valószínű a frontin tompított rajta, de most tisztán nyomom, így egész másként néz ki.
Merrr kitudja, LEHET, h a média már figyel
De az a fura, h ugyanakkor nem is akarok...
Engem AZ szomorít el, h A SZERELMEM sz*rik rám, és h nem tudok vele Szeretkezni.
És ez téged elszomorít?!
Reggeli friss:
(2020. 09. 21.)
EZ A NŐ (direkte cenzúrázav) ....
Hőhullámban szenved és nemt udja mitől vanm
Szia. Tisztára, mintha az előző nagy neves dokimról írtál volna.... agyon dícsérték h mekkora koponya, meg ilyen olyan könyvet írt és szenzációs orvos... jah aki a markát tartja... köszi... elvileg nem erre esküdött fel annak idején... na mind1 is
Doki nénim hál istennek tényleg nagyon jó fej és azt érzem nála, hogy tényleg érdekli, amit mondok, sokat beszélgetünk mikor nála vagyok. A mostani helyzet miatt, csak ritkán tudok menni, de ha bármi baj van, mindig mondja, h nyugodtan menjek be rendelési időben és meglátjuk, mit tudunk tenni.
Jobban vagy már? Hogy érzed magad? Rexetint én is szedtem, annak az elvonási tünetei nagyon aranyosak, főleg a Tegretollal párosítva....
Igen, nekem is hasonló, hogy akkor van baj, mikor vége a munkának, és utcára kell menni. Vagy mikor vége a munkának, és pihenek, akkor a fejemből jönnek elő a dolgok, az utcán meg szembe jönnek... A pszichológus is mondta, hogy nekem azért jó, mert széles körű az érdeklődésem, így terápiát széles körből lehet válogatni... Mostanra kicsit enyhült a gyógyszer mellékhatás is, de reggelente még remegek, bár nem annyira, mint pl. szerdán volt. Az utcán vannak rohamok, de egyszerűbb kezelni, hamarabb elmúlnak.
Ha terápiát nem is, de tanácsokat azért kaptam az áteremtől még az év elején. Ez volt pl. hogy kételkedjek a téveszméimben. Ez is egy terápia. Meg mindig azt mondja, dolgozzak, mert a munka védőfaktor, hogy ne essek vissza. Végülis dolgozok, segít is, de este hatkor már mindig nyugtatót kell bevennem, mert nagyon gyötör valami láthatatlan kín. Lógusokkal próbálkoztam, de nem épült ki bizalom, mert mindig tesztelnek, mennyire vagyok veszélyes. Ezt meg én nem szeretem, elvész egyből a bizalom, onnantól meg már hiába az egész. Az áterem meg a háziorvosom jó fej, de oda meg nem mehetek most, van elég bajuk. Bennük azt szeretem, hogy teljes értékű emberként kezelnek.
Úgy majd' 40 éve volt egy alapos tb-s lógusnőm, csak túl kezdő volt. Meg úgy 15 éve egy kh.-i, ugyanilyen. De itt nálunk most 2 pasi lógus van, nem vágyom hozzájuk menni, egyik unszimpatikusabb, mint a másik, és fordítva. 😀 . Viszont az áter foglalkozik velem rendesen. Csak hát most vírusilag csak teló, de ott sem "ráz le".
Én fogtam magam, és kerestem egy pszichológust a neten, aki délután is rendel. Nálunk a pszichiátria csak délután 4-ig van, oda a munka miatt nem jutok be, csak ha szabadságot kérek...most hétfőn voltam a pszichiáternél, de mint olvashattad, nem sok értelme volt..de nagyjából mondasz két szót, aztán leállít, kiír valami gyógyszert, aztán mehetsz...a feléig se jutsz el a mondanivalóddal, aztán kapsz valami tüneti kezelést, de az okkal a kutya nem foglalkozik. Most, akit találtam pszichológust, ő elmondta, hogy a tüneteim mögött meg kéne találni az okokat, meg a megoldást is...ilyen a hozzáállása, ami tetszik, mert szerintem is az okot kell megtalálni..nyilván jól is akarja végezni a munkáját, ha már fizetsz neki, a tb támogatott pszichológusokat nem tudom, hogyan működnek, mert én konkrétan nem jutottam el egyhez sem, mert egy rettenet szr rendszer működik nálunk, de erről is írtam korábban. De összegezve, a pszichiáternél annyi a terápia, hogy ír gyógyszert, szedjed, aztán telefonálj, ha szrul vagy, és majd azt mondja, hogy akkor vegyél be kettőt is. Ha meg fizetős pszichológushoz mész, akkor meg kitalál valami okosságot, a beszélgetésen kívül, pl. munkaterápia, művészet, stb., éppen mit találtok ki, ami segítene... Én ennyit tapasztaltam eddig.
Én a vírus óta nem mehetek az áteremhez, csak telefonon szólnak, hogy mehetek kiváltani a gyógyszert. Nem kapok más terápiát.
Napi teendőim,gép elött ülés alvás,evés 20 percenként cigaretta 2-3 kávé elfogyasztása.. sajnos ahogy telnek az évek csak rosszabul vagyok :((
Ti honnan kaptok terápiát? Mert az én orvosom megkérdezi hogy vagyok,felirja a gyógyszereket azt ennyi. Fizettek érte?
Amúgy meg elvagyok szomorkodva mert szürkék a hétköznapjaim és nincs senkim se.
Szia, nem veszek be még egyszer Frontint. Most a Rexetint szedem két napja, de már most durva. Olyan, mintha mezembrinből nyomnék óránként 2 grammot, csak ez reggel 7től este 10ig tart, nem úgy, mint a mezembrin, ami kb két óráig hat. Nagyon hasonlít a kettő, csak hát az egyik gyógynövény, a másik meg gyógyszer..de most pl rángatózik a gyomrom, már vagy egy órája. Tegnap durvább volt, de most legalább érzem egy kicsit, hogy fáradok, tegnap semmit nem éreztem a napból, meg is ijedtem, hogy nem fogok tudni aludni, de sikerült végül...
A baj ott van, mikor leülök, kérdez, mondanám, elmondom a 10%ot, már írja is a gyógyszert...utána meg mikor elköszönünk, rákérdez, hogy ja, amúgy valami változás volt-e az életemben...hát, mindegy, viszollátás...és mondják rá, hogy mekkora szakember, meg milyen rendes, stb..hát, nem tudom, nekem nem úgy tűnik, de valószínűleg én vagyok a gyökér, vagy mittudomén..
Majd elsején megyek vissza a pszichológushoz, nemtom mi lesz majd, de emez 3 hónapra írta fel a gyógyszereket, legalább addig nem kell találkoznunk...nem tudom, mi lesz ennek a vége, de van valami rossz érzésem...ja, vagy eddig se volt, csak rossz érzésem...mindegy...
Szia, nekem doki néni azzal kezdte, mikor legelső alkalommal mentem hozzá, ( az első dokim csak a pénzre ment , így váltottam), mikor meglátta, hogy frontint írt fel az előző doki,hogy azonnal hagyjam abba, mert nem kell, hogy függő is legyek.... helyette írt fel egy levendulás nyugtató hatású cseppet, ha esetleg nem tudok lenyugodni, elaludni. Hozzáteszem ennek 1 éve és talán, ha 2x használtam, de tényleg jó volt. Próbálj meg gyógynövényes alapú cuccot kérni, hátha van. Erre nem lehet rászokni ez az egyik nagy előnye.
Nagyszerű, elbsztam egy nap szabadságom, hogy visszamenjek a pszichiáterhez, mer aszonta a pszichológus, hogy konzultáljak vele, mielőtt terápiába kezdünk...bejutok, elmondom neki mi volt, erre ugyanazt a két szrt felírja, mint amit egy éve, de elmagyaráztam, hogy szrul vagyok attól a kibszott frontintól, meg vezetek, sofőr vagyok, hogy a fenébe szedjek olyat, amitől bealszok vezetés közben?? Nem igaz hogy nincs más, most tényleg maradjak drogos, meg kacatgyártó, pótcselekvő, aztán vágjam fel a nyakam?? Mi ez, ennyire reménytelen minden??
Nincs harmadik, ebben biztos vagyok. De majd idővel elmondja mi baja, addig meg mindennap falnak megyek ...
Szia.
Biztos, hogy nincs más a képben. Dolgozik, előtte és utána mindig együtt vagyunk. Ő olyan ,hogy nélkülem nem megy sehová sem. Ha neki van kedve például sétálni menni és nekem meg nincs, akkor ő sem mozdul ki. De ugyanez mindenre , vásárlás, túra stb. Mi eddig tényleg mindent meg tudtunk beszélni, de ez most valahogy nem megy neki. De most nem is erőltetem. Ma pl megint minden normális volt, kommunikáció stb. Mintha minden tök jó lenne. Persze ettől függetlenül mai napra is megvolt a pánik.
szia! az nagy baj, hogy nem tud/akar kommunikálni. mindenképp ki kéne deríteni, mi baja van, de ha nem beszél, akkor hogy?! együtt érzek veled, a pánikon se csodálkozom. lehet h ő nem is érzi, mekkora kárt okoz ezzel a viselkedéssel, hiszen mint írod, megdöbbent, mikor megkérdezted, szeret-e. lehetséges, h tényleg lett valakije, de a leírás alapján másra gyanakszom... (semmi konkrét, csak megérzés). amúgy ez a típusú viselkedés tényleg a nőkre jellemző inkább, a "mi a baj?" kérdésre jön az, hogy "semmi", aztán megy a hiszti meg a durci...://
Szerintem van valakije vagy simán megunt, és ezt nem tudja intelligensen kommunikálni, hanem undokoskodik, hogy rontsa a kapcsolat minőségét és így majd könyebb legyen döntenie. Lásd még ragtapasz lehúzása lassan / gyorsan dilemma.
Sziasztok. Nem tudom, hova írhatnék konkrétan, de a topic címe azt sugallta, ide lehet. Mióta lecseréltük a gyógyszereket a doki nénivel, ez év tavaszán, azóta tényleg minden tök jó volt. Megszűntek a hangulatingadozásaim, nem voltam ok nélkül dühös, nem durrant el 1 szó után az agyam, jókat aludtam, kevesebbet, de pihentetőbbeket. Semmi pánik, semmi remegés, vagy rosszullét, minden tényleg pozitív volt, önfeledtem nevettem nagyon sok év után újra. Aztán most valami beütött az emberemnél, hetek óta ignorál, se puszi, se ölelés, se semmi. Bármit teszek, vagy bármit mondok, na az fix, hogy nem lesz jó és beszólogat meg behisztisedik. Rosszabb,mint egy nő. Hiába kérdezem, neki nincsen semmi baja sem, még azt is megkérdeztem, hogy szeret-e még? Amire olyan döbbent arcot vágott, hogy még én is meglepődtem, hogy megkérdeztem ezt. Na szóval ez a viselkedése ,meg az, hogy én is elfolytottam ,amit gondoltam, éreztem ezzel kapcsolatosan, előhozta megint belőlem a pánikrohamokat. 5 napja mindennap van minimum 1 belőle, de van amikor kettő. Direkt mondtam az emberemnek, hogy kezdjen el normálisan kommunikálni, vagy mondja meg mi baja, mert megint kiakadtam és minden rossz és minden negatív. Mindenre gondolok, csak jó dolgokra nem. Főleg pánikroham idején, meg úgy az utóbbi hetekben, mióta fura lett. Megint jönnek a dühkitörések, a dühöngések, feszt káromkodom újra ( pedig ez is évek óta nem jellemző már ), mindenre azonnal ugrok, alig tudok elaludni, aztán délig fel sem bírok kelni az ágyból. Nem motivál semmi , nem is érdekel igazából semmi sem.
A pánikrohamoktól jó lenne megszabadulnom, aki hasonló cipőben jár, tudna nekem tanácsot adni, hogy tudnám lenyugtatni magam olyankor?
Köszönöm, ha elolvassátok.
Értelme, az nincs. De attól még "élvezhetjük". Egy kis teljes kiőrlésű CBD... Na megapia... Cigi, kaja... stb.
Tegnap este bemindeneztem, rosszul lettem, most meg még rosszabbul vagyok..el kellett mennem cuccért, bár este majdnem okádtam tőle, de mindegy, estére lehet, hogy megint kelleni fog..ez miatt bűntudatom van, és semmi nem jó. Utálok mindent, minden rohadt normális embert, meg magam is..egy ember értett meg eddig, most vele is összeveszek hamarosan...semmi értelme az életnek, meg a drogoknak se...
köszönöm...
Sajnálom nagyon. 🙁
Két hetet bajlódtam, a kutya lázas volt mint kiderült a végén. Átérzem a bajod, végig aggódtam miatta. Három napja megint a régi valamivel cinkosabb is. Kitartást! Szerencsés ha van egy becsületes állatorvosod, aki nem húz le...Nekem minden pénzt megért volna, hogy helyrejöjjön. Egy hónapra rá vettem magamhoz, hogy az új helyre költöztem. Terápiás kutya:) Nélkülözhetetlen társ.
el vagyok keseredve... a kutyámat május elején műtötték a talpán lévő daganattal, nehezen jött helyre, de meggyógyult belőle. és most megint előjött nála...már sántikál, emeli azt a lábát. 4 hónapig bírta... nem tudom, hogy fogjuk ezt átvészelni megint, a műtét körüli hercehurcát (segítségem nincs), idegileg, lelkileg, anyagilag. mióta megláttam, hogy sántít, görcsben van a gyomrom. sok már, elég volt :///
Gyógyszert próbáltam, nem jött be.
Terápia megy.
Gyóccer, therapy, efféle?
Sziasztok!
Tele a hócipőm! Olyan hangulati hullámaim vannak, hogy már magam sem tudom követni, mikor éppen mit kéne kezdenem vele. Hol sìrhatnékom van, hol a falhoz vágnék valamit, hol meg úgy érzem, hogy valamennyire rendben vagyok, nincs gond!
Mi a franc történik? Iszonyúan ijesztő és fárasztó ezt a folyamatos változást követni és közben persze úgy csinálni, mintha minden rendben lenne. Kurvára elfáradtam!
A régi kedvenc gyszerkönyvem ágynyugit ajánl (megvolt, így szerencsére hányás nem volt). Aztán: morfin. Na az sajnos nincs. A többi meg van itthon, de nem kellett, az azonkívülieket meg amúgy is szedem, mint B3-vit., nyugibogyó ilyenek.
Így nem merek elindulni kedden az áterhez, és elfogy a Brrr.-m is 🙁 Majd felhívom, h lőjön! Ha meg úgyis szabin van, mind1, lő a nővérke.
Nem erre gondolok. Inkább enyhébb dologra, pl. egy feldolgozatlan trauma.
Legalábbis nálam. Nálam nem a skizó okozza a szorongást.
Ezzel arra gondolsz, hogy lehet megis skizofrenia vagy valami komoly van a dologban?? 🙁
Én pár hónapja vagy mikor konzultáltam egy klinikai szakpszichológussal, szintén szorongás miatt. A skizóm most jól karbantartott, de szorongok. Azt mondta, három lehetőségem van (Skippát és Frontint szedek a szorongásra, de nem használ). 1. Növeljem meg az AP adagomat egész adagra, mert most kicsit kevesebbet szedek. 2. Terápia, sok találkozást igényel, ezért nekem nem fér bele. 3. Valami szemmozgásos terápia, ami gyorsan hat, de ezzel sem éltem egyenlőre.
Az utóbbi kettőt nekem traumafeldolgozásra ajánlották, mert nálam trauma okozza valószinüleg (az egész életem traumák sorozata)
Szóval az áter mellett érdemes klinikai szakpszichológust is megkeresni.
Semmi skizofreniara utalo tunetem nincsen, tobb orvos is megerositette. Nem hallucinalok, nincsenek teveszmeim, de megis felek, hogy mi lesz, ha, mi van, ha. Ezek a mileszha, mivanha gondolatok keszitenek ki, hogy mindig mindent negativan kepzelek el, a legrosszabb forgatokonyvek jatszodnak le a fejemben minden szituaciohoz kapcsolodoan. Pl nem lehet elmenni ugy bulizni, hogy bulizunk egy jot, nem, nekem masfel oraig gorcsben kell lennem, hogy ugyan mikor kapok panikrohamot, vagy visz el a mento, mert megbolondulok. Mert mondjuk 2 evvel ezelott egy buliban reszegen kapott el a panikroham a semmibol. Ezert mar inni sem merek.