Szomorkodó hely
Sajnálom 🙁
Ajánlom a Hiperkarma "Szerinted?" c. számát, amiben van az a sor, hogy "senki nem üldöz magadon kívül".
Én is sokszor elmenekülnék magamtól, de nem tudok.
Már sokszor próbáltam.
Megint borzalmasn vagyok. Nem bírom elviselni magam. El kell tűnnöm valahova.
Idézet tőle: beast89Egy zöld Topjoy kupak volt és a felirat:
' MERJ SZERETNI!'
Ez tényleg érdekes!
Én is hiszek a jelekben, bár nem vadászom, csak ha valami nagyon markánsan kirívó és "ordító", az elgondolkodtat.
Ám az valóban igaz, hogy talán könnyebb elfogadni a dolgokat, a halált is, ha hiszünk valami feljebbvalóban. Különben én már nem élnék tinikorom óta.. Ez segítség lehet, hogy végig kínlódjuk ezt az életféleséget.
Igen lehetséges, és ezért etszek én fel állandó kérdéseket mert rengeteg a kérdés, és én úgy vagyok, hogy mégsem tudhatjuk 100% osan a dolgokat. Van aki full ateista, és azzal sincs semmi baj. Van aki máshogy éli meg, pedig nem téveszmés, hanem egészséges ember. Erről lehet beszélgetni, mert érdekes téma. Mindegyik oldal az. Viszont én távol állok az egyháztól, ami inkább megalázó, kényszerítő, bűntudatkeltő, "Isten" (ez a név elcsépelt) nevében gyilkoló kínzó szervezet. Az én tapasztalatom más. De mindiig kérdéseket vet fel.
Idézet tőle: beast89Hisztek a sorsban? Mennyire vagytok spirituálisak? Gondoltam ma kiszellőztetem a fejem.Egész nap erdőn, mezőn sétáltam. A semmi közepén megláttam egy egyszerű kupakot. Valami írást làttam rajta és felvettem.
Egy sors (értelmes akarat ami irányít, vagy befolyásolja a dolgokat) több kérdést vet fel, mint amennyit "megválaszol". A mágikus (vágyvezérelt) gondolkozás és a racionalizálás nagy lépés a téveseszmék belülről zárt világa felé.
Milyen fura érzésed?
Nagyon èrdekes amit írsz.Olvastam valamit egyik nap és most nagyon furcsa érzésem lett.
igen szívesen leírom. de ehhez tudni kell, hogy nem élek. viszont rengeteget álmodok nem álmodozok, hanem álmodok konkrétan, és én akkor élek, utazok mindenhová, csodás helyekre, beszélgetek kultúrálódok, barátkozom, állást keresek, dolgozok, buszon utazok stb. és minden de minden amit más ember, az életben csinál.
Van itt kínai étterem, nem annyira messze, a szerencsesütikben nem hiszek, és jóval arrébb, messzebb, a gyogyitárból sétáltam haza, szokásos nemjó állapotban, ez nem élet.. lenéztem és ott volt egy becsomagolt szerencsesüti. Lehajoltam, felvettem nem ettem meg:) csak feltörtem, és az volt benne, hogy: NE ÁLMODD AZ ÉLETED, HANEM ÉLD AZ ÁLMODAT! Na ez odaütött.... és annyira igaz volt, és még most is igaz.
Szuper.Nekem már rég volt ilyen.Mi volt az írásos ha meglehet tudni?
nekem nap mint nap. és csak pillogok. és pont konkrétan ilyen írásos is volt.
Esetleg volt valakinek hasonló élménye?
nincs... igazad van:)
Egyébként volt egy időszakom(5-6 év) amikor rengeteget imádkoztam és hihetetlen, megmagyarázhatatlan dolgok történtek velem.
HIHETETLEN. Ilyen véletlen nincs.
ez jóó:) (olvastam az előzményeidet) ezért nem írok semmit erre, de jó az üzenet..
Percekig hangosan nevettem és kiabáltam.'Ezt nem hiszem el! Ilyen nincs!'
Egy zöld Topjoy kupak volt és a felirat:
' MERJ SZERETNI!'
Ha jól látom túl nagy a kép 7MB.Max 2MB lehet ha minden igaz.
Nem engedi.Sikertelen feltöltés mindig.
Megpróbálom feltölteni valahogy.
Én hiszek. Spirituális vagyok nagyon, de nem a szélsőséges módon. És nem hiszek a véletlenekeben. Persze küzdök a hitemmel, hisz kétkedés nélkül az ember szélsőséges lesz, ami ne jó, és nem tesz fel további kérdéseket, amitől meg nem jut előbbre. bárcsak énis sétálhatnék ilyen helyeken. ehelyett egy betonkockában ülök.
És mit írt?
Hisztek a sorsban? Mennyire vagytok spirituálisak? Gondoltam ma kiszellőztetem a fejem.Egész nap erdőn, mezőn sétáltam. A semmi közepén megláttam egy egyszerű kupakot. Valami írást làttam rajta és felvettem.
Nagyon szép.
Hát, azt írtad az elején, hogy a lány próbálkozott többször, szóval csak látott akkor benned valamit, de ha ásítozott is közben akkor nem értem. Mindegy.
Mostanában blogban verselünk, de illik ide, és nagyon szép! Természetesen maradhat.
A kút
Feneketlen kút áll
a világ közepén.
Semmi sem hatol át,
sötétlő peremén.
Belevész könnyeden;
mind, ki valaha volt.
Eltűnik csöndesen;
miként lemegy a hold...
Fullasztó rejtélyét
őrzi a végtelen,
hatalmas mélységét
felfogni képtelen...
U.i.:
Tudom, hogy ez nem saját verseknek való topik, de azt nem találtam. Még ha esetleg esetlen is, mégis, így tudom leginkább kifejezni amit érzek. Mindezzel együtt, ha egyáltalán nem ide való, megértem. Ez esetben kérem töröljék nyugodtan.
Nem illünk össze.Ezt az első beszélgetésünk közben már leszűrtem.A második beszélgetés közben àsítozott és amikor visszament a többiekhez akik nyomják neki a dumát alpári undorító stílusban, hogy így megy úgy megcsinálnàlak velük jókedvűen vihorászott.Ő egy pörgős fiatal lány.Bulizik, barátnőzik stb.Én nem megyek sehova.Egy csendes, visszahúzódobb ember vagyok. Nincsenek barátaim.Sportolok,erdőt járok,kutyázok,néha olvasok csak emberek közé ne kelljen mennem.Rosszul esett, hogy mellettem rosszul érzi magát azokkal a nem akarok jelzőket mondani alakakokkal pedig milyen jól el van.Napokig rám sem nézett.Ezért voltam rosszul.Utána cikáztak a gondolataim és felszakadtak régi sebek.Minden féle dolog eszembe jutott, ezzel egy lavinát indított el.Olyan dolgok is eszembe jutottok például, hogy évekkel ezelőtt kérdőre vontam anyámat,hogy miért ilyen lenéző, lekezelő velem és az volt a válasz 'Ha nem tetszik költözz oda ahol imádnak!' Ilyen dolgok kerültek felszínre nem 'csak' a làny miatt èreztem ìgy magam hanem hirtelen minden rám szakadt.Utána beszéltem vele harmadszor is.Nem volt semmi közös témám vele, megint ásìtozott.Szép ,csinos lány van szemem látom.Ugyanakkor nem ábrándozok róla.Összezavart mindent de már tisztán látok és megyek tovább az utamon amit eredetileg kitűztem magamnak ès nem ő az aki elkísér ezen az úton.
Ma pont 21 éve, h lelépett a zex.
Majd 85 éves korodban fogod emlegetni, hogy mi lett volna, ha, de akkor már késő. Ez egy lehetőség. Ha nem érdekelne semmilyen szinten, akkor leszarnád, hogy megbántod-e vagy sem.
Most jól vagyok.Elengedem és megyek tovább.
Van ellentmondás igen.De nem úgy jár a fejemben.Nehéz ezt elmondanom.
Nem tudok költözni.Egyedül nem merek belevágni.Tudom, hogy magától nem oldódnak meg a problémáim ,de azt valahogy nonszensznek érzem, hogy fizessek azért ,hogy valaki meghalgasson.Beszéltem vele megint.Most már tisztán látok.Azt gondolom amit az első beszélgetés után.Teljesen mások vagyunk és nem működne a dolog.Igazából az volt a baj , hogy amikor a második beszélgetés is megesett utána megsajnáltam.Láttam, hogy mérges, gyűlöl.Rám sem nézett.Utána minden hülyeség járt a fejemben, felszakított minden sebet.
Kis ellentmondás van aközött, hogy nem érdekel semmilyen szinten a lány, de ő jár mindig a fejedben és szoronx meg izgulsz miatta.
Azt tudod amúgy, hogy ő mit akar tőled? Lehet, hogy csak barátkozna vagy ilyesmi, te meg túlreagálod.
Nagyon sajnálom. 🙁
Nem tudsz elköltözni a szüleidtől? Nem tudod - legalább ideiglenesen - megszakítani a kapcsolatot a családoddal?
Nem tudsz másik munkahelyet keresni?
Nem jön szóba a terápia?
Nem lehet, hogy a lánynak elmondod, hogy pontosan mit érzel?
Nem akartam többet jelen lenni ezen az oldalon mert nem láttam értelmét..Januárban eldöntöttem hogy a céljaim, álmaim megvalósításának szentelem az időm.Azért döntöttem így mert nincsenek emberi kapcsolataim.Munkahelyen hülyének néznek,beszólnak,leszólnak nem lehet két normális szót váltani senkivel.Vége a munkának hazamegyek(szülőkhöz) ott folytatódik ugyan az mint a munkahelyen.Azt mondják mindent rosszul gondolok, rosszul csinálok csak az az egy helyes út létezik amit ők járnak semmi más. Nekem ebből elegem lett és kizártam az életemből azokat akik így bánnak velem.Szóval mindenkit.Nehéz döntés volt, de ezt tartottam az egyetlen járható útnak.Jól ment egy darabig aztán jött a Húsvét.Bátyám 4-5 éves gyerekei szarfejűnek csúfaltok meg ehhez hasonlók.Senki még csak rájuk sem szólt.Rajtam nevetett mindenki.Amikor én gyerek voltam nem mondhattam semmit mert pofán vertek. Ők màr bármit tehetnek, mondhatnak nem fegyelmezi őket senki.Ez volt az első megingásom.2-3 nap alatt összeszedtem magam és megerősített abban, hogy ez az utam.Ezt kell járnom.Nincs senkim, nem tudok beszélni senkivel, nem érdeklek senkit.Szóval mentem tovább.Augusztusban úgy éreztem vissza kell vennem mert teljesen kiégek.3 lazább hét után úgy èreztem most már készen állok, hogy folytassam amit elkezdtem.Most ősszel akarok egy nagyobb befektetést csinálni, és még kettőt a következő 3-4 évben.Mellette még van két nagy cél amit kitűztem erre az időszakra.Két hét kemény munka után a semmiből feltűnt egy lány.Először minden jól ment. Aztán közelebb akar(t) kerülni hozzám.Bezárkóztam nem engedtem magamhoz közel.Beszéltem vele, kedves voltam vele de megtartottam a két lépés távolságot.Úgy láttam feladta.Rábeszéltem magam, hogy vége ,mennyünk tovább.Meglepődtem magamon, hogy milyen könnyen túltettem magam rajta.Utána megint jött és probálkozott.Mégjobban bezárkóztam.Többet már nem akar velem beszélni szerintem.Nem éreztem még ilyet mint most.Nem vagyok szerelmes, nem is vonzódom hozzá.Borzalmasan èrzem magam mert miattam érzi rosszul magát.5nap allatt fogytam 4 kg-ot. Egy falat se megy le a torkomon.Szorongok, izgulok amikor meglátom, most már le is blokkolok.Egész nap azon járt a fejem, hogy mit akar tőlem egy ilyen gyönyörű lány.Én egy senki vagyok.Mert azt nevelték belém egész gyerekkoromban.Rettenetesen sajnálom, hogy az én lelki nyomorékságom miatt èrzi rosszul magát.Ezzel a helyzettel már nem tudok mit kezdeni.Nem tudom, hogyan tovább.Szétesett minden.Folyamatos feszültségben vagyok.Most is remegek olyan ideges vagyok, de már nem tudok beszélni vele.Ő jár a fejemben mindig, de nem azért mert annyira tetszik.Én nem akartam megbántani, de most mindketten szenvedünk.
Nem tudom, hogy mi volt a háttérben, a vírust nem ismerik eléggé, az oltások meg eléggé kezdetlegesek, nincsenek normálisan kifejlesztve...hogyan is lehetnének ilyen rövid idő alatt, csak most jó pénzért eladják, mint annak idején a rádiumos fogfehérítőt, vagy az ólomcukrot...a történelem most is ismétli önmagát, úgy tűnik, de ha ettől eltekintünk, akkor sem változik a lényeg, egyszerűen az életemben megint zavar támadt. Ma reggel megint azzal a gondolattal ébredtem, hogy inkább kiülök az ablakba, és elvágom a nyakam. Reggel beszéltem a főnökömmel, azt mondta, hogy két ember megint meglépett a csapatunkból, amióta táppénzen vagyok. Elsején megyek vissza, már tökre örültem neki, hogy végre lesz társaság, meg munka, erre ez történik. Nagyon elegem van már, az utóbbi pár év szinte másról sem szól, csak arról, hogy félig megdöglök, de mégsem, közben szétvágnak, meg összeraknak, meg ez nem jó rajtam, meg az nem jó, meg ez tönkremegy, meg az tönkremegy, meg ezzel összeveszek, meg amazzal...mintha az egész világ csak ellenem dolgozna...mi ez a rendetlenség????? 😥
Idézet tőle: kuma33El tudsz képzelni egy alig 7 éves kislányt, miközben arról beszél, hogy 80-as volt az anyja véroxigén szintje, egyik napon remegni kezdett, másik napon nem tudott felkelni az ágyból, harmadikon nem kapott levegőt, utána nem tudta felemelni a kezét, este gépre kötötték, reggel meg nem ébredt fel...és utána meg mondja, hogy most apának sokat kell segítenem, mert nem tud főzni, én meg csak kicsit tudok...
De az oltás működik, Magyarország működik...a 7 meg az 5 éves gyerek meg egyedül maradt az apjukkal, de biztos Sorosnak dolgoznak...na jó, inkább nem is írom tovább, mert a pumpa megint elindult felfelé 😥
Úgy gondolom az oltás előidézhette a halált.
Persze, igazad van, valószínűleg ettől félek a legjobban, ezért is vagyok egyedül már néhány éve...azóta keresem az életcélom, de még nem találtam semmit, ez egyre jobban idegesít. Közben meg beüt ez a rohadt járvány-hisztéria, nem elég ez a beteges társadalom, a beteges gazdasági és politikai rendszerével, ami húzza az agyamat, még a családi-baráti környezetemben sincsenek rendben a dolgok...az ingerküszöböm kissé padlóra került 🙁
Mélyen átérzem a bánatod, de egyszerűen a lényeg nem az, hogy az oltás miatt, az oltás híjján, az oltás előtt vagy az oltás után halt meg... Meghalt sajnos, mert ennyi ideig élhetett. A spanyolnáthában többen haltak meg, mint az I. VH-ban. Tudom, ez nem vigasztal. De egyébként meg tényleg bármikor meghalhatunk sajnos. Aki szeret valakit, az örökké ennek az árnyékában él, hogy bármikor elveszítheti. :((
"felülről nézvést még megvolna az ország" (Ady)
El tudsz képzelni egy alig 7 éves kislányt, miközben arról beszél, hogy 80-as volt az anyja véroxigén szintje, egyik napon remegni kezdett, másik napon nem tudott felkelni az ágyból, harmadikon nem kapott levegőt, utána nem tudta felemelni a kezét, este gépre kötötték, reggel meg nem ébredt fel...és utána meg mondja, hogy most apának sokat kell segítenem, mert nem tud főzni, én meg csak kicsit tudok...
De az oltás működik, Magyarország működik...a 7 meg az 5 éves gyerek meg egyedül maradt az apjukkal, de biztos Sorosnak dolgoznak...na jó, inkább nem is írom tovább, mert a pumpa megint elindult felfelé 😥
Mindig az, de attól függetlenül ezt borzalmas lehet neked megélni. (Nem vigasztaló, de haltak/betegedtek meg magától az oltástól is.)
Ja, jó, azt hittem már túl erős volt, amit hirtelen felindulásból írtam, de mondjuk azóta már lenyugodtam. Sajnos egy nagyon jó ismerősöm belehalt a koronafertőzésbe, rövid idő, meg két oltás után, és hát na, mikor jövök a kertből hazafelé, három „oltás működik”-es plakát mellett tekerek el...ezek nagyon összejöttek, úgy hirtelen kissé eldurrant az agyam, és hát muszáj volt írnom...azért még úgy bennem van az élmény, de már lenyugodtam. Tudod, a politika gusztustalan sokszor...
Másfél 2 napig nem volt bura és pár napra visszamenőleg törlődtek a hsz-ek.
Hmm, nem értem, ennyire kiverte a biztosítékot a csütörtöki hozzászólásom, vagy csak valami hálózati hiba volt?
Nekem ezzel az átkozott betegeskedéssel van a legnagyobb problémám.. hol jobban vagyok hol rosszabbul. A hangulatzavaron kívül még pluszban egyéb bajaim is vannak.. pl fogászati illetve nem sikerült megműtetni az orrpolipomat sem, mert egy covidos ápolónő miatt lefújták a műtétemet augusztus végén. A munkaképességem se a legjobb, a stresszt pl egyáltalán nem bírom vagy csak minimális mértékben.
Idézet tőle: genevyEveIdézet tőle: interfunk100Most eszembe jutott, hogy világéletemben egy betegeskedő csődtömeg voltam/vagyok.. nem tudom nekem miért ezt a sorsot szánták. Sokáig igyekeztem is sikereket elérni az életben, csak később adtam fel..
Mostanra eltávolodtam mindenkitől és magamra meg a szüleimre vagyok utalva. Kár volt megnézni a régi iskolatársak Fb profilját. Remélem egyszer minden jóra fordul. :
Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes!mondá,Albert Einstein!
Fejtsd ki szerinted mi a különbség
Kezdek már jól lenni (csak nem akarom elkiabálni)