OFF
De ez betudható a 10 év züllésnek pedig csak 24 vagyok.....persze asszem azt mondják az okosok h sosem késő...
Ebben az érzelem és értelem harmóniája dologban van valami.....:)Nekem az eszem hiányos érzelmileg pedig túlfűtött vagyok.:P
Igen csak a környezetemben már mindenki unja (jogosan) a sírálmaim,se idegzetük se idejük rá.Így marad a gép elött ülök és sírdogálok....:)A barátaimnak szeretem inkább a vidám oldalam mutatni 🙂 Még asszem van ilyen is...:)amúgy a közvetlen környezetem szüleim természetesen látják h nincs minden rendben.De segíteni nem tudnak tényleg max annyival h meghallgatnak,de már őket sem szeretném a problémáimmal traktálni.
Siránkozok majd én mindenki helyet, és akkor, majd ti cselekedhettek helyettem is. 😉
Amúgy van remény és, még több megoldás, de mindig csak az ész és a szív ha együtt van összhangban, ad csak tuti jó tanácsot. Ezt a harmóniát meditációval bárki elérheti. De ez a terápia alapja is (értelem és érzelem harmóniájának helyreállítása), csak rendeszerbe szervezve és esetleg célírányosan és ... .
Jó, nekem hosszú út vezetett a mélybe, ez nem jelenti azt, hogy nem lehet gyors a felszínre jutás, csak hogy itt is van keszon betegség. 😉
.
Abban egyetértek, hogy a gondokat nem siratni, hanem megoldani kell, de azért mindenki megengedheti magának, hogy szomorkodjon, sírjon, átélje a fájdalmait. Attól nem lesz jobb, ha az ember önkontrollal magába fojtja. Persze nem kérlek, hogy itt nyílvánosan egy vadidegennek öntsd ki a szíved, viszont azt gondolom, biztos vannak itt olyanok, akikben megbízol, és tudod, hogy biztosan megértenek, és szerintem nekik jól esne, ha elmondanád a gondjaidat. Az egy nagyon nagy dolog, ha valaki önként rá meri bízni a másikra azt is, ha nincs minden rendben. Szerintem
kéne...
meg amúgy is olyan szánalmas az ember mikor siránkozik....nem siránkozni hanem gondolkozni kell...
Persze,csak hát hosszú meg nem is szívesen zúdítom rá másokra, ha nem muszáj.....Főleg nem nyilvánosan.Párkapcsolati,életvezetési problémák igazából,szal most minden összejött aztán már kicsit fatal error van.....ja meg persze önmarcangolás.....
Meg szabad kérdezni, hogy mi a baj?
hát ....nem a legjobb estém.....1mg xanax h ne bőgjek egyfolytába.....
Boni, köszi a részletes infót, elég jól hangzik.
majd még átgondolom, szükségem van-e ilyesmire egyáltalán. :)))
jó éjt 🙂
Thalassa Ház most nagyon, jó, Tündérhegy felejtős, van amit nem ismerek (sote ízé, balassa régen hallottam 😉 ) és Nap utca. És tényleg Ábrándtól kell kérdezni! 😉
úgy van, hogy oda kell menni, a balassa utcába, van egy felvételi beszélgetés, ahol elmondod mi a problémád, ők eldöntik, hogy tudnak-e segíteni, és ha igen, akkor adnak is rögtön egy időpontot, amikor mehetsz. nem hallottam még, hogy bárkit ne vettek volna fel, persze lehetséges, talán ezért is nagy a várólista.
és mindig tök jó kis társaság alakul ki, családias!
De nem az egyéni terápiára mennek rá, hanem a csoportosra.
Van egy dokija mindenkinek kijelölve, akivel lehet beszélni egyénileg, dokitól függően változó, de ez nem sok általában. És elég sokféle csoport van. És kórház elvileg, gyakorlatilag terápiás hely, nem kórház, csak a sote pszichiátriai klinikájának földszintjén van. Mindegy, szóval gyógyszereket is átállíthatják, ha kell, bár általában nem szoktak hozzányúlni a gyógyszerekhez.
kultúrált, egy szoba: 3 ágyas (2+pótágy), minden szobához külön fürdőszoba.
na mostmár megyek aludni! jóéjt azoknak, akik még itt vannak! 🙂
én is parázom, de nem nehéz bekerülni! csak várólista van, lehet, ha odamész, úgy döntenek, hogy felvesznek, kell várni akár 3 hónapot is, hogy bekerülj.
és sok hasonló embert kezelnek ott, mint te, sokkal találkoztam már! és rendesek, szeretem,na jó nem csöpögök tovább.
thalassába, tündérhegyre nehezebb bekerülni!
köszönöm a tippeket. nehéz bekerülni pl. a sote pszichiátriai klinikára? mert annyira rettegek mindenféle elutasítástól..
én a magam részéről a sote pszichiátriai klinikát ajánlanám, 4 hetes csoportok vannak, érdemes lenne egyszer kipróbálni, én többször voltam, és mindig sokat segített! és tb-s, és van olyan, hogy bejárós, van olyan, hogy bentfekvős, ez a 4 hetes. a bejárósat nem tudom, hogy milyen.
Idézet tőle: petitpluto
az iskolával kapcsolatban ide nem akarok írni, de privátban megírhatom.
jó dolog lenne a terápia, de pénzem nincs rá, tb által finanszírozottra meg nem hiszem, hogy sok esélyem lenne meg nem is tudom, hol lehet egyáltalán találni ilyesmit.
hát igen, a végzettség sem jelent semmit, ha minden nap jól ki kell jönni az emberekkel..
oké,
ebben tud segíteni Ábránd, a szakemberek / segítők rovatban, hogy hol lehet tb-s terápia. van bejárós hely, bentfekvős is, sote pszichiátriai klinika, és a thalassa ház, ja meg tündérhegy, mind tb-s, de egyéni terápiáról kérdezd Ábrándot!
Vannak különböző bajokra/problémákra ingyenes terápiák a Nap-Kör-ben ... .
az iskolával kapcsolatban ide nem akarok írni, de privátban megírhatom.
jó dolog lenne a terápia, de pénzem nincs rá, tb által finanszírozottra meg nem hiszem, hogy sok esélyem lenne meg nem is tudom, hol lehet egyáltalán találni ilyesmit.
hát igen, a végzettség sem jelent semmit, ha minden nap jól ki kell jönni az emberekkel..
ÉLET kérlek segíts nekem valójában létezni!!!!
dehogynem, csak 3 hsz-ben írtam le, amit Petiplutonak szántam, kimásoltam, beraktam a 2316-ba, és így lett a következő kettő üres :p 😀
nah most nem elolvasni, mit írtál Boni 🙁
-
-
szia, Petipluto!
Hogyhogy nem vagy alkalmas a sulira egészségügyileg? milyen suli? ha nem vagyok indiszkrét, csak ilyet még nem hallottam!
és nem gondoltál még terápiára? egyéni terápiára, a gyógyszerek nem jók, csak pillanatnyilag segítenek, hosszú távon nem! Nem iskolapsz., hanem normál pszichológus- terapeuta. sokkal többet használ hosszabb távon!
a munkával nekem is nagy gondjaim vannak! végzettségem van, de abban nem merek dolgozni, és én + emberek?????????
köszönöm, hogy írtál.
2008 végén kórházban, pszichiátrián kaptam a gyógyszereket, aztán kikerültem onnan, mert mondták hogy nem tudnak velem mit kezdeni, mert nem vagyok együttműködő. utána egy évig egy tb-s pszichiáterhez jártam háromhavonta öt percre a receptekért, és még így is várta volna, hogy csúsztassam a borítékot.
a pánikos időszakom a visszatérő, a szorongás az folyamatos. azt csak úgy tudom kontrollálni, hogy nem csinálok semmi olyat, ami szorongást válthat ki, de hát mindent kiiktatni nem tudok.
most októberben elmentem egyszer az iskolapszichológushoz, úgy volt, hogy következő héten is megyek, de mit ne mondjak, az volt az egyik legizzasztóbb hetem, le is mondtam a következő alkalmat előtte való este. így nem tudom, hogy lennék képes arra, hogy mindig visszajárkáljak egy pszichiáterhez.
úgy meg minek szenvedtessem magam még jobban, ha valószínűleg semmi változás nem lesz megint...
neked hogy van a pánikod? szedsz valamit jelenleg?
Főztem egy "kis" zöldséges gomba ragut. Nyami-zsami. Nem csak nekem ízlik. 😉
🙂
K.Hans! Én nem vagyok szocfób,mégsem merek egy normális választ vagy hozzászólást írni,ha meg is írom,átfogalmazom háromszor,és a végén mégsem teszem be,mert tutira valaki kifordítja vagy rossznéven veszi.Ha meg kiteszem,akkor utólag törlöm.Itt nem lehet véleményem sajnos,mert valakire nézve 90 %,hogy sértő..
igen, sztem is 🙂
Idézet tőle: delia0
Szép. 🙂
Idézet tőle: petitplutonapi 0,5 mg xanax maradt rajtam még néhány évről, amikor pánikbetegséggel diagnosztizáltak. akkor szedtem sertralint is, de nem volt semmi változás. a pánikos időszakom olyan öt-hat évenkénti periódusban zajlott mindig és spontán múlik, legalábbis gyengül, úgyhogy azt nem írhatom a sertralin számlájára. azért hagytam abba, mert nem bírtam a stresszt, hogy vissza kell járnom bizonyos időközönként az orvoshoz, úgyhogy a szorongásomat sem igazán befolyásolta. újra felkeresni egy orvost meg nem merek, már azért sem, mert igazából nem érzem magam betegnek, hanem csak egy rohadtul elrontott személyiségű szerencsétlenségnek, és félek, hogy az orvos is azt mondaná, hogy nekem nincs is semmi bajom, azon kívül, hogy ilyen vagyok, szóval mit keresek én ott, mikor annyi tényleg kezelésre szoruló ember van.
ha nem haragszol én szólnék..először is.. nem lett volna szabad abbahagyni a szorongásoldót..önkényesen semmiképp,orvosi utasitásra igen, de nem így...az újrafelkeresés nem merés kérdése, hanem a szükségé.. (azért merem így leírni minden melléduma nélkül, mert a cipő jelenleg ugyanaz mint a tiéd, és a dilemma bennem is megvolt,, sőt meg van) ami érdekelne, hogy milyen orvosnál kaptad a gyszert és mikor voltál utoljára ott? terápia segítene sokat szerintem, mert ha nem mondtad vagy tudtad elmondani mennyire frusztrál h menned kell akkor a segítség sem hatékony.. együtt kell működni .. persze ehhez a megfelelő helyre kell kerülni.. nem házi orvos és nem kókler.. az utolsó részre,h azt mondaná.. hát tudod, le kell szarni (már bocs) sokáig bennem volt ugyanez, mert a kezdődő pánikommal ügyeletre jártunk heti 2 alkalommal minimum. azt sem tudtam eszik vagy isszák, létezik ilyen vagy most halok meg.. majd azt mondta a háziorvos,h "nem kell minden szarral ügyeletre rohangálni".... nem felejtem el, de van egy határ, amikor ha ÉN úgy ÉRZEM h BAJ VAN akkor meg kell keresnem a MEGFELELŐ helyet ahol SEGÍTHETNEK!!
lehet csak szófosás volt amit írtam, de azért érdekel a véleményed !! kitartás 🙂
így a végére még hozzáírom utólag, hogy talán jó lenne tudni miért tér vissza a pánik és az erős szorongás ha nem állandó..
napi 0,5 mg xanax maradt rajtam még néhány évről, amikor pánikbetegséggel diagnosztizáltak. akkor szedtem sertralint is, de nem volt semmi változás. a pánikos időszakom olyan öt-hat évenkénti periódusban zajlott mindig és spontán múlik, legalábbis gyengül, úgyhogy azt nem írhatom a sertralin számlájára. azért hagytam abba, mert nem bírtam a stresszt, hogy vissza kell járnom bizonyos időközönként az orvoshoz, úgyhogy a szorongásomat sem igazán befolyásolta. újra felkeresni egy orvost meg nem merek, már azért sem, mert igazából nem érzem magam betegnek, hanem csak egy rohadtul elrontott személyiségű szerencsétlenségnek, és félek, hogy az orvos is azt mondaná, hogy nekem nincs is semmi bajom, azon kívül, hogy ilyen vagyok, szóval mit keresek én ott, mikor annyi tényleg kezelésre szoruló ember van.
sziasztok! új vagyok itt, de azért belevágok a közepébe, ha nem baj.
a munkával kapcsolatos problémák nálam is hatványozottan jelen vannak most sajnos. 🙁 nekem sincs szakmám, az iskolámat most kell otthagynom, mert nem vagyok alkalmas rá egészségügyileg (pedig ez az egy szakma volt, ami úgyahogy érdekelt és ment is volna), bár egyébként sem tudom, hogy tudtam volna elvégezni, amikor minden egyes nap kínszenvedés volt bemenni. ebben az évben már próbálkoztam munkát keresni, de az elvárások mindenhol irreálisak, én meg még a legalja munkához is kevés vagyok. rettegek az állásinterjúkon, illetve már előtte is napokig, utána meg nem bírom elviselni a szégyent. el sem tudom képzelni, hogy lehet megütni azt a szintet egyáltalán, hogy felvegyenek valahová. már bele sem merek vágni újra a munkakeresésbe, mert nem bírom azt a szintű rettegést és megalázást. viszont muszáj lenne, mert nem sokáig fognak engem itthon eltartani, ez illetve az, hogy hogy leszek képes én magamat fenntartani, még jobban növeli a szorongásomat. asszem most leginkább emiatt kellene meghalnom...
szia Atti egész nap tart a sztrájk?
mi történt?
AKINEK VOLT "IGAZOLT" MINI STROKE-JA VAGY JÁRTASS EBBEN AZONNAL HELP PRIVIBEN!!! PLS
Szia szörnyi, mivel a munkáról írtál, magamra is értelmeztem. Lehet, nem nekem írtad, de én ezt nem tudom eldönteni. Általában nem is tudok beilleszkedni sehova, de nem baj.
Én most nem bírok dolgozni megint olyat, ami nekem megalázó. Előjön az, hogy meg kell ölnöm magam, ha csak ennyit érek. Tudom, ez baromság, de akkor sem megy. Odáig tud fajulni ez, nem bírok felkelni szinte, fizikai fájdalommal jár.
Bár nem tudom mi a megalázó. Lehet be kéne feküdnöm Thegyre. Nem látom a létezésem értelmét. Ha mondjuk óvónéni lennék és a gyerekek szeretnének és várnának minden nap, akkor talán nem lenne ilyen gondolatom. Röhejesnek érzem magam ezzel együtt, mint egy kislány és egy hisztis kis nagyképű dög keveréke.
Szia atti! Ne haragudj ,tegnap nem voltam itthon :)..Meghallgattam mindent, a kerozin jó,Bárány atti néha túl elvont nekem,olyan drogos zene féle(elnézést a drogosoktól):), a Quimby-nek ez az egy száma pedig a kivétel mert ezt szeretem,meg az "autó egy szerpentinen",az még jó.Köszi hogy keresgéltél nekem..:)
oké Atti.
miért?
Nekem sincs semmilyen végzettségem, és anyum tart el. Igaz nem vagyok még 30 éves, de ahogy kinéz a helyzet, talán még 40 éves koromban is ez lesz a felállás :S 🙁
Én még nem is dolgoztam soha... Pedig szívesen tenném, de csak négy órában, olyan állások meg nincsenek errefelé...
Köszi, nemember 🙂
Megpróbálom. Mondjuk most nem tudom mihez kezdjek magammal az a fő dolog ami foglalkoztat. Nincs végzettségem amiatt, hogy mindig rosszul lettem nagyon, ezért nem fejeztem be semmit, meg mikor dolgozom, akkor elegem lesz az egészből. Egy idő után úgy érzem nem ennyi vagyok, mint az a munka amit csinálok, többre vagyok képes, kihívásra vágyom, meg legalább annyi pénzre, hogy tudjam fizetni a kajámat..
Nem tudom mit csinálnék szívesen, miben vagyok jó, mások szerint őrülten leértékelem magam és ez a baj. De én nem látom tisztán. Most a szüleimnél lakom, 30 éves vagyok, most költöztem ide mert nem találok megoldást. Gondoltam Tündérhegyre, három éve már voltam, de most túl jól vagyok, úgy érzem. Lehet csak menekülés lenne.
Nagyon rosszak így a napok, néha egész jó de hiányzik valami. És anyámék tartanak el, amit meg nem várhatok el tovább, bár ők elég rendesek. Mintha nem akarnék ebben a rohadtnak gondolt világban élni és szembenézni a mindennapokkal...
Vagy csak egy hülyegyerek vagyok aki nem akar semmit, élni se. Máskor meg szeretem magamat és nem zavar...fene se érti, de már nem bírom ezt a lehetetlen állapotot, mintha még mindig iskolás lennék.
Bocs, ha hosszan írtam :S
Lótuszvirág, ezt itt megteheted 🙂
Sziasztok!
Nem tudtam hova írjak, ezért ide írok. Most regiztem, de már vagy tíz éve ismerem az oldalt, azóta kínlódok és keresem a megoldást, mert nem hiszem el, hogy a szenvedés egy létállapot. Illetve a kínlódásom korábban kezdődött...
Eleinte a szociális fóbiám volt a központban, ezért eléggé bezárkóztam és most párkapcsolatom sincsen, ami azért előfordult szinte mindig, legalább egy embert képes voltam valamennyire közel engedni. Most úgy érzem, szükségem lenne néha egy közösségre, ahol csakúgy elmondhatom, leírhatom ha épp bánt, fáj, idegesít valami.
Zsu
Tudja és megy, mert menni akar, és szenvedek de nem érdekli:'(
Tudja és megy, mert menni akar, és szenvedek de nem érdekli:'(