Depresszió
Igazából azért ide írtam, mert itt azért vannak gondolom hasonló tünetekkel emberek és hátha valakinek van rá ötlete, hogy mi lehet ez, nyilván nem diagnózist várok. De mivel se tarápiára, se szakemberhez nem tudok eljutni, aki meg tudná állapítani, hogy mivel állok szemben, így maradt ez a megoldás.
Nem tudom, engem meg jobban zavar, ha nem tudom, hogy hova soroljam a problémámat, jobban megnyugtat, ha tudom hova tenni.
Általában csak egy dologra tudok egyszerre figyelni, de van, mikor arra se, olyan, mintha nem ott lennék, szétszórt vagyok, elkalandozok. Ha meg valamire nagyon oda akarok figyelni, akkor csak úgy tudok, ha nincs senki körülöttem, nem szólnak hozzám. Meg csomószor elfelejtek dolgokat.
Van olyan, hogy azért nincs energiád, mert nem vagy aktív. Azért alszol rosszul, mert nem fáradsz el fizikailag, de mentálisan nagyon, mert ideges vagy, nyugtalan. A motiváció egy dinamikus dolig, a semmitől nem alakul ki.
Persze ez csak egy dolog.
Mennyire szóródik szét a figyelmed a napi teendőid során?
Mondom, ez elég hullámzóan van, amikor hangulatilag stabilabb vagyok, olyankor tudom kontrollálni és nem is dühít fel annyira ugyanaz a dolog, de amikor amúgy is jobban magam alatt vagyok vagy feszültebb vagyok, akkor simán kiborít bármi nagyon könnyen és akkor nem tudom kontrollálni. Nem sportolok semmit, igazából írtam már arról, hogy teljesen motiválatlan vagyok, nem köt le semmi, nincs kedvem semmihez, nem tud kimozdítani semmi és energiám sincs soha semmihez.
Nehezen kontrollálod az impulzusokat? Sportolsz valamit?
Amikor nagyon feldühít valami és olyan mintha kifordulnék magamból és úgy érzem, hogy ha azonnal nem tudom levezetni a dühömet, akkor megőrülök vagy valami hülyeséget csinálok, akkor valahogy mindig magamon vezetem le, nem feltétlenül késsel, amikor késsel csináltam, akkor csak hirtelen felkaptam és megszúrtam a karomat vagy a kezemet verem bele az asztalba vagy a falba, stb.
Idézet tőle: layudaBiztos nem jó helyen kérdezek, de fogalmam sincs hova tartozik ez a kérdés, úgyhogy felteszem itt.
Az mitől lehet, hogy hullámzó a kedélyállapotom, hangulat ingadozásaim vannak, van, mikor hirtelen úgy ki tudok borulni akár apróságokon is, hogy teljesen kifordulok magamból, sírógörcsöt kapok és muszáj valahogy levezetnem, kidühöngenem és olyankor volt már, hogy nagykéssel szurkáltam meg a karomat. Ha ilyenkor odajön a párom és próbál lenyugtatni, akkor az még jobban feldühít, pedig utólag tudom, hogy jót akar, de olyankor nem tudom elviselni ha nyugtatni akarnak. Vagy az is idegesít, amikor valamit nem tudok megoldani és ő meg jó szándékkal megkérdezi, hogy segítsen-e, én meg elküldöm, hogy ne segítsen, pedig nyilván tudom, hogy segítségre van szükségem, de valahogy olyankor nem tudom elfogadni, mert idegesít, hogy nem megy egyedül. Van, hogy olyasmiért kötök belé, amit máskor észre se vennék, nem zavarna, de ha olyan a hangulatom, akkor meg nagyon fel tud húzni vele, pedig nem érdemli meg és nem is értem magamat, mert amúgy meg szinte betegesen társfüggő vagyok, az lenne a legjobb, ha állandóan velem lenne, betegesen féltem mindentől és nagyon félek attól, hogy mi lesz, ha egyszer egyedül maradok.
Szia layuda!
A késes vagy ahhoz hasonló önkárosítás gyakran megesik?
Egyáltalán nem vagy ronda, Hercegnő, hanem szép!
Dettó...ugyanez van nálam is. Nem járok, szeptemberben akarok majd elmenni a suli pszichológushoz. Valamennyit, talán ő is segít. Szerintem te is kérj segítséget mindenképp!
Nem járok sehova és gyógyszert sem szedek. Ez a problémám már régóta van, csak nem tudom rá a magyarázatot.
Sohamár, te jársz orvoshoz, nem mondtak neked erre semmit, hogy mitől lehet?
Layuda!
Nekem is ilyesféle problémám van, nagyon ingadozó a hangulatom és igen...én is így próbálom levezetni. Időnként nagyon magam alatt vagyok. viszont nem tudnám sajnos megmondani miért van ez. Sajnálom, hogy te is ettől szenvedsz...
Hát annyi biztos, hogy kivannak az idegeid valamitől.. Jársz terapra? Ott biztos okosabbakat mondanak, mint amiket mi itt tippelgetünk. 🙂
Biztos nem jó helyen kérdezek, de fogalmam sincs hova tartozik ez a kérdés, úgyhogy felteszem itt.
Az mitől lehet, hogy hullámzó a kedélyállapotom, hangulat ingadozásaim vannak, van, mikor hirtelen úgy ki tudok borulni akár apróságokon is, hogy teljesen kifordulok magamból, sírógörcsöt kapok és muszáj valahogy levezetnem, kidühöngenem és olyankor volt már, hogy nagykéssel szurkáltam meg a karomat. Ha ilyenkor odajön a párom és próbál lenyugtatni, akkor az még jobban feldühít, pedig utólag tudom, hogy jót akar, de olyankor nem tudom elviselni ha nyugtatni akarnak. Vagy az is idegesít, amikor valamit nem tudok megoldani és ő meg jó szándékkal megkérdezi, hogy segítsen-e, én meg elküldöm, hogy ne segítsen, pedig nyilván tudom, hogy segítségre van szükségem, de valahogy olyankor nem tudom elfogadni, mert idegesít, hogy nem megy egyedül. Van, hogy olyasmiért kötök belé, amit máskor észre se vennék, nem zavarna, de ha olyan a hangulatom, akkor meg nagyon fel tud húzni vele, pedig nem érdemli meg és nem is értem magamat, mert amúgy meg szinte betegesen társfüggő vagyok, az lenne a legjobb, ha állandóan velem lenne, betegesen féltem mindentől és nagyon félek attól, hogy mi lesz, ha egyszer egyedül maradok.
Az a nagy baj Harmony, hogy úgy beleszoktál a negatív gondolataidba, hogy ragaszkodsz hozzájuk. Hiába írunk jó tanácsokat, hogyha valójában még nem szántad el magad a változtatásra. Pedig tényleg jókat tudsz írni, az biztos segít, ha kiírod magadból a dolgokat.
De Nuhnak igaza van, neked kell eldöntened, hogy így nem akarsz maradni.
Nekem még nem volt pánikrohamom, nem tudom milyen, de ha úgy érzem, mintha kiszívnák a levegőt a fejem körül, nekem mindig jobb ha orron próbálok lélegezni, mintha szájon. Azért írtam. 🙂
Lassan, próbálj az orrodon lélegezni. 🙂 Beszív, benntart, lassan ki. 🙂
Én Reménykétől is félek nagyon, és nem merek vele beszélni és találkozni, mert nem tudom magamat rendbehozni a betegségem miatt :'((( És mert ronda vagyok és igénytelen, de nem akarok az lenni, csak nem bírom magamat rendbehozni a betegségem miatt :'( Ezért esélytelen hogy valaha is igaziból tudjam Őt Valósan Szeretni, mert nem tudom magamat rendbehozni normálisan :'(((
Meg beszéd és íráskényszerem is van néha :'((((
Gondolkodom hová írjak már... de csak ide írnak az emberek ha rosszkedvűek... szóval nem tudom mi a bajom, csak az hogy mindig lehangolt vagyok, néha elnevetem magam egy hülyeségen, de aztán jön a mélybe zuhanás, a lehangoltság, rosszkedv.... már a családomnak elege van abból hogy mindig negatív vagyok, de nekem ez (is) a bajom, hogy nem tudok pozitív lenni :'( És ezt nem tudják tolerálni igaziból, hogy mindig negatív vagyok, de nem tudom magamra erőltetni a pozitívságot :'(
Hogy legyen jobb kedvem...? 🙁
Ha emberekkel beszélek, lehangolódom, mert azt hiszem, hogy rajtam gúnyolódnak, ha nem beszélek senkivel, attól leszek totál rosszkedvű... és nincs kedvem semmihez... írni van (NÉHA!) kedvem, de aztán hirtelen valami totál lehangol és elegem van mindenből, aztán megint emberek kellenek, aztán megint elegem van belőlük.... ez Depresszió vagy mi? Néha úgy érzem tombolni akarok és elégtételt venni, aztán meg elbújni.... nem tudom mi van velem... csak mondjuk az rosszul esett, amikor töröltek, mondjuk én is töröltem már másokat, de nem tudom, kicsit össze vagyok zavarodva, az embereket néha gonosznak, máskor angyalnak látom, de aztán mindig valaki belémgázol (vagy szándékosan vagy véletlenül), de mindig az a vége hogy rosszul járok így vagy úgy... :'(
Csak szívesen! Örülök, ha tudok segíteni. Én rendszeres könyvtárba járó vagyok. Köröspart? Mondhatni, hogy ez a település is körösparti. Valamikor én is sokat locsoltam nagymama virágait. Sok muskátlia is volt. Keresztrejtvényfejtéskor fokozatosan bővül a szókics. Szerintem te nagyon értelmes vagy Hercegnő, hamar belejönnél.
Kedves Windstorm és Zsolt2097, köszi a jótanácsokat, ezek nem is rossz ötletek valóban. Olvasni szeretek, csak ha mondjuk pl túl hosszú olvasmány, könnyen beleunok. Nekem - rájöttem - a kis rövidebb írományok valók. A Feng Shui-ról szóló könyveket nagyon szeretem, nézegetni és olvasgatni is. Be kellene iratkozonom a könyvtárba, kb negyed órányira van tőlünk sétálva... A természet is jó ötlet, ha jól vagyok és ki tudok menni, tényleg klassz, mert ráadásul Köröspart közelében lakunk, szép parkszerű részek vannak a közelben, padokkal, szóval a séta, természetjárás is jó ötlet. A kertészkedés is jó ötlet, csak mondjuk a szomszéddal közös kertünk van, de van egy kis részünk belőle nekünk, amit lehet gondozni, néha nagymamám meg is kért mostanában, esténként, hogy locsoljam meg az ablak alatt a virágokat, meg is tettem, de ez rövid ideig tart, de legalább egy hasznos dolog, mert tettem valami "jót", vizet adtam a növényeknek. A Keresztrejtvényfejtés is jó lenne, csak ahhoz nem vagyok elég művelt és okos sajnos.
Bármikor felvilágosítalak. Igyekszem fel is villanyozni 😀
És ezennel leálltam a béna szóviccekkel. Elnézést. Légyszi, ne zárjatok ki.
Csak besötétedett. Kapcsolj villanyt. 🙂
Akkor mindenképp. 🙂 Kis vidámság nem árt ennek az oldalnak..
Elértétek hogy fülig érjen a szám.
Már megérte 🙂
Ne menj a fénybe! 😀
Inkább menj a konyhába, és csinálj egy teát. Mondtam, hogy nem lesz benned elég cukor, látod máris meghülyültél. 🙂
Idézet tőle: HuligánValakinek hasonló tapasztalata a kedéllyavítóval? Ettől nem lett jobb a kedvem 😀
Én csak annyit tudtam volna reagálni, hogy nekem jobb kedvem lett a szövegedtől, de nem hiszem, hogy segített volna a problémán 😛
Harmony, tudom, hogy nagyon nehéz és nem is biztos, hogy mindig beválik, de én ilyen helyzetben meg szoktam fordítani a dolgokat. Elkezdek valamit csinálni, és sok esetben menet közben jön meg a motiváció. Ha nagyon le vagyok fagyva agyilag, akkor a gyakorlatban ezt úgy valósítom meg, hogy felírok dolgokat, tevékenységeket (séta a természetben - rendbe tenni a hátsó kertet - rajzolni - téliesíteni a kutyaházat - megjavítani a lehullott vakolatot - stb). Azután ezek közül "sorsolok", vagyis egy dobókocka segítségével eldöntöm, hogy melyik legyen. Tudom, ez vicces, ugyanakkor szomorú, és nem is mindig jár sikerrel. De ha mégis, akkor sokat segít.
Ha már olvasás, akkor mindenképpen könyv!! Valami, ami leköt, ami kiszakít a megszokott, unalmas hétköznapokból, ami elvisz messzi tájakra, vagy ismeretlen korokba, ami a barátoddá válik pár napra, míg nem érsz a végére. A könyv megmozgat, igénybe veszi és ezáltal életre kelti az elmét. De ha a neten olvasgatsz, az csak szétszórt, épp annyira foglal le, hogy ne tudj koncentrálni fontosabb dolgokra.
Szóval fordíts a menetrenden, kezdj el valamit, ne törődj vele, hogy van-e értelme, hasznos-e, ha neked jólesik, jobban leszel tőle, akkor az már épp elég! És ha valami nem megy elsőre, ne csüggedj, ez olyan, mint a sport, kell egy kis bemelegítés és edzés. 🙂
A keresztrejtvényfejtés nem kötne le? Séta a természetben? Kertészkedés? Most csak ezek jutottak eszembe.
Valaki nem tudja, hogyan lehetne visszaszerezni az érdeklődésünket valami iránt? Mert annyira de annyira hidegen hagy minden, amit egyedül "szeretek" az az olvasgatás, szerkesztés, de ezen kívül semmi... az olvasgatás is csak bizonyos oldalakra terjed ki nálam, a megszokott oldalakra, bár túl sok örömömet nem lelem ebben sem, csak időtöltés... meg az is elég rossz, hogy sokan írogatnak nekem Facebookon, de én egyszerűen nem igazán szeretek emberekkel chatelni és beszélgetni, inkább előnyben részesítem a fórumokat, ahol az ember át tudja gondolni mit is válaszoljon, nincs rajta az a nyomás, hogy na gyorsan reagálni kell valami értelmeset vagy érdekeset, ami nekem nem igazán megy, csak ritkán, meg néha az agyam is leblokkol, ami pluszban elég sz*r... úgyhogy nem tudom milyen tevékenységek vannak amiket egyedül lehet csinálni, mert emberekkel közösen nem igazán van kedvem bármit is, maximum a fórumba ha írnak visszaírni, de ennyi 🙂
Idézet tőle: InfinitySzia Marci!
Birom amit írsz...
Nagyon finoman fejezed ki magad mindig.
Szia!
Nagyon szépen köszönöm, jól esett amit írtál. 🙂
Nem előfeltevés, hanem eddig, amikor kórházban voltam, pedig csak pár napra, akkor ezt tapasztaltam magamon, nem pszichiátrián is. Pszichiátrián meg főleg ki van téve az ember annak, hogy lelkileg meggyötri, én pedig nagyon érzékeny vagyok lelkileg, főleg ha egyedül érzem magam.
Orvoshoz azért nem tudok járni, mert nincs magyar.
Nekem nincs lehetőségem se pszichiáterhez járni, se terápiára, kórházba. De ha lenne is lehetőségem, akkor se tudom, hogy képes lennék-e egy bentfekvős variációt végig csinálni, mert annyira hiányozna a családom, annyira egyedül érezném magam nélkülük, hogy még jobban befordulnék, főleg ha olyan körülmények közé kerülnék, mint mondjuk egy átlagos vagy annál rosszabb kórház pszichiátriai osztályán vannak.
Motiváltság terén én is hasonlóan vagyok mint Nuh, egyáltalán semmi nem motivál, semmi nem tud kimozdítani, sokszor azt gondolom, hogy nem is akarom ezt az egészet, semmi jót, semmi szépet nem látok abban, hogy élek, inkább olyan, mint egy kötelesség, megszülettem, így élnem kell, ez az egész egy teher a nyakamon, az öngyilkosság viszont nem olyan egyszerű, mert félek, hogy még ahhoz se lenne szerencsém, túlélném és maradandó károsodással mégjobban megszívatnám magamat.
Szia Marci!
Birom amit írsz...
Nagyon finoman fejezed ki magad mindig.
Ezért ajánl mindenki szakembert.
Hogy ne lehetne! Csak nem mi és nem így tudunk segíteni. 🙂
Hát mi meghalljuk a kiáltásod, tudunk bíztatni, de lépéseket helyetted nem tehetünk. De ha a támogatásunkat elfogadod, annyit tudunk nyújtani.
Nehéz helyzet, amiben vagy. Nyilván valamennyi motiváció kell, hogy elmenj terápiára. Ez lassítja a dolgot. Én mégis azt mondanám, hogy ha ennyire súlyos a helyzet, akkor innen nem nagyon tudunk segíteni. Eszternek írhatnál esetleg, ő mit tanácsol. De én mindenképp terápiát javasolnék, jól beállított, a lehető legminimálisabb gyógyszeres kiegészítéssel.
Nuh, mennyire vagy te fontos saját magadnak?
Ilyen kemény helyzetben pedig tényleg szakember segíthet. Az, hogy tartasz tőlük, tök normális reakció, az emberek 95%-a így van vele. Annyit tudok tanácsolni, hogy maszekhoz menj, azok alaposabbak. (Bár ez is csak a magyar valóság.. elég szégyen.)
Attól függ, mennyire ellenzed a terápiát. Vagy ha egyéb okokból nem opció. Mert akkor leginkább életmódváltással. De ahhoz baromi akaraterő kell. Pl sportolás mindig segít. Ilyen apróságok.
Pedig én pont arra lennék kíváncsi, hogy mi a titkuk, főleg, hogy rólam van szó.
Alapvetően egyetértek veled, Kiscsillag, de én a gyógyszertől pont azt várom, hogy elkezdhessük az igazi terápiát. Ugyanis annyira nehezemre esik megnyílni neki, hogy lényegében semmit sem haladunk. Ha alkalmanként egy harmatgyenge szorongáscsökkentő elég ahhoz, hogy tudjunk beszélgetni, már meg vagyok mentve.
Jung is azon a véleményen volt, hogy a terápia elég, egyéb beavatkozás csak nagyon indokolt helyzetben szükséges. Eric Berne mindent a betegei előtt csinált, szerinte amit az orvosok nem mernek elmondani egymásnak a beteg előtt, azt nem is szabad kimondani. Mindketten nagyon sokat tettek a pszichológiáért, de mégis a gyogyik uralkodnak, ami szomorú. De sokan mennek úgy orvoshoz, hogy kapni akarnak valamit, ami lehetőleg azonnal segít.
Kiscsillag, kérlek ne haragudj, nem állt szándékomban semmi bántót írni.
Nuh, nyilvánvalóan valamilyen személyes konfliktusodat vetíted rám. Sajnál9m, de azzal ne, tudok mit kezdeni.
Szerintem hagyjuk abba ezt a témát, nem olyan fontos, és láthatóan nem haladunk sehová.
Beszéljünk vidámabb dolgokról. 🙂
Szerintem itt is lehet barátokat találni, ha nagyon akar az ember. De a problémákra amik gyötörnek nem hiszem, hogy valaki is tudna megoldást.