Depresszió
Idézet tőle: georg77volt már valaki az ELEVO csopotban? Amit itt Erci csinál. http://www.elevo.net
Én is!
én voltam, és leszek is még!
volt már valaki az ELEVO csopotban? Amit itt Erci csinál. http://www.elevo.net
ggabor: edzőterem, szauna jeges zuhannyal, nekem segít. Rendszeresen járok, de néha soron kívül is, különösen ha otthon épp mérgező a levegő. Ott nem nyomaszt az egyedüllét sem, sokan edzenek egyedül. Egynek jó lehet.
Szia Gábor,
Nem úgy alkalmazom a mindfullnesst ahogy a szakember javasolja.:) Egyedi módszerem van. A kellemetlen helyzetekben nem mindfullnesszezem, hanem menekülök ki belőle. Tudom ez nem szabályos.
De a kellemes helyzetekbe próbálok belehelyezkedni, jobban elmélyülni, lefényképezni a környezetemet az agyammal, megfigyelni a helyzetet és kevésbé az érzéseimet. Például egy séta a befagyott balaton parton: elemzem a környezetet a körülöttem sétálókat, hálás vagyok a napfénynek, gyönyörködöm a fákban stb.
De itthon is megpróbálom a pozitív dolgokat kiemelni. Most például, hogy egy pohár bor mellett a melegben ülök, ölemben a laptoppal és kint mínusz 11 fok. Örülök, hogy bent lehetek és nem kint, melenget a bor és mellé sült gesztenyét majszolok. Hamarosan megnézek egy jó filmet.
Január-február a legrosszabb a depiseknek sajnos, de már csak 60 nap és itt a tavasz.:)
De egy jó könyvélmény, film, szauna, termál víz sokat segíthet. VAgy főzni egy melengető ételt, füstölni valami kellemes illatot, inni két pohár bort, hallgatni valami klassz zenét,ezek mind segítenek. A mozgás is segít, de nekem ehhez most semmi kedvem....
Örülök, hogy jobban vagy a tavalyi epizód után!
Szia! Jó újra olvasni. Hogyan alkalmazod a mindfullnest?
Depresszióra hajlamosak, hogy bírjátok ki a telet? Nekem nincs bejárós munkám, beteg anyukámat segítem és alig mozdulok ki. Nehezen bírom. Félek visszatér a betegség, ami tavaly is télen jött ki. Főként most, hogy a hideg miatt egyébként sem mennék ki. Ti mit tennétek a helyemben?
Szia,
Én is hiszek a depresszió genetikus kódoltságában. Nekem anyám ágán minden nő szorongó, depresszív, mindenen rágódó fajta. Sajnos ebbe estem bele én is.
A depresszió mindenre ráteszi a tenyerét. Egyébként nekem most a mindfullness kicsit segít, hogy jobban vagyok, illetve kevesebbet agyalok hülyeségeken.
az utóbbi néhány évben rájöttem, hogy a depressziónál mocskosabb, gusztustalanabb dolog a világon nincsen. se felkelni, se lefeküdni, se lenni, se nem lenni, se semmi. ehhez képest mit nekem egy kis "borderline"? és ha már genetika meg minden, pont mostanában jutnak eszembe a gyerekkori dolgok, hogy történetesen már 11-12 évesen is kurvára utáltam felkelni. hétvégén amikor mehetett volna a "buli". az alvás, na az csak a buli! és a többi? pont nem érdekel.
Kösz a cikket,most olvastam csak,mindig is jobban hittem a genetikában mint a pszicho-rizsában (terápia).Oké hogy környezet stb is fontos,de a genetikában sok érdekes hasznos lehetőség van még.Önemésztő személyiség,na nekem olyanom van tényleg.
Más.Karácsonykor karácsonyi depresszióm volt,újékor újévi depresszióm,most meg születésnapi depresszióm.
Még az ünnepek előtt új Támogató csoportot indítunk. Ez a csoport azoknak szól, akik nem kifejezetten terápiás munkára, inkább egy elfogadó, szerető, támogató közegre vágynak.
Az Elevo támogató csoport önsegítő jelleggel működik. A csoport tagja lehet bárki, bármilyen elakadással. Alapelve a nyitottság, egymás elfogadása és a segítőszándék. A csoport célja, hogy támogatást kaphassanak olyanok, akik máshonnan nem, vagy alig tudnak, például bonyolult családi helyzetek, csonka család, válóper, gyász, munkahelyi problémák, betegség, zárkózottság, magány.
A csoportban mindenki a saját tempójában nyílik meg és osztja meg problémáját a többiekkel. A csoport megtartó ereje, az elfogadás és támogatás élménye, a szégyenérzet enyhülése, és a lehetősége annak hogy minden csoporttag saját élményeivel és érzéseivel segítheti társait, nagyon lelkesítő. Határozott önbizalom növekedést, pozitív változásokat kelt életre.
Ha erre van szükséged, egy telefonos/e-mailes jelentkezés után gyere és csatlakozz hozzánk. Mi kíváncsiak vagyunk rád és meghallgatunk.
Minden kedd 18:00-19:30
Első alkalom december 6. Mikulás napja
A csoport jelképes hozzájárulási díja 1000 Ft/ alkalom (nem kötelező)
(Aki terápiára és gyors fejlődésre, megoldásokra vágyik, továbbra is jelentkezhet a csütörtöki anti-szorongás csoportba)
Új jelentkezőknek:
Lobmayer Erika +36 30 966 5194
erika.lobmayer@gmail.com
http://www.elevo.net/
Teljesen egyetértek veled Miriam 1984.
Szia! Szerintem nagyon jó, hogy az ismerősöd tudott magának segíteni! Elképesztő erő kell ehhez, és ami a legnehezebb a mentális zavarokban, hogy épp olyan helyzetben kell nagyon bizakodónak és kitartónak lenni, amikor a legmotiválatlanabb és elesetteb az ember.
A burán a "történeteink" menüben ilyen jellegű beszámolók vannak - a hányattatások, családi, érzelmi tortúrák, és aztán a gyógyulás vagy az út, ami már maga a gyógyulás. Szóval azért van itt ennek helye bőven 🙂
Amivel nem értek egyet a megfogalmazásodban és ezt is mindenképpen szerettem volna leírni, hogy egyénenként más módszer válik be mindenkinek. Nincsen egy üdvőzítő megoldás, lehetőségből viszont nagyon sok van. Az ismerősödnek éppen a táplálkozás segített. És ez nagyon jó! Másnak viszont a terápia segít, és te mondhatod, hogy nem, de a terápia segít. Szóval ebből a szempontból demagóg, amit leírsz. Van, akinek a sport a jó, mert tényleg megváltoztaja jó érelemben az agyát. És valóban van, akinek a terápia nem válik be, vagy nem megfelelő terápiában van benne, akár tud rontani is az érzelmi állapoton. Olyan meg nincsen, hogy csak a gondolkodás változik; a gondolkodás változik, ez által a cselekvés is, és így megváltozik az ember élete, személyisége. Ebben is rohadt sok munka és erő tud lenni.
A végére, hogy jó is jusson; szuper hogy könyvet tervez írni a hölgy! Nagyon kevés személyes beszámoló van iylen jellegű gyógyulásról. Biztosan sok embernek tudna erőt adni, hogy próbálja meg még egyszer a gyógyulást, tegyen meg még egy valamit magáért.
Szerintem aki meg tud változtatni szokásokat, az ki tud gyógyulni a betegségéből is.
Most épp találkoztam egy csajjal, aki olyan depressziós volt meg pszichotikus hogy elképesztő. Azt mondja erős lélek, és sose adja fel, de nagyon nehéz volt. A hangjából érezni lehetett hogy a "nagyon" szót eléggé kemény hangsúllyal mondta. Nekem átjött, miről beszél.
Még ebből az állapotából is kijött mindenféle gyógyszer ás orvos nélkül. Utánajárt és ma vidám jól van és dolgozik, könyvet is akar írni gyógyulásáról. Tudom itt a búrán keveset lehet ilyesmit olvasni, mert az emberek nem akkor jönnek ide ha épp jól vannak, hanem mikor nagyon maguk alatt vannak, de igazinis létezik gyógyulás. Mielőtt valaki rákérdezne hogy ez mennyi ideje volt: elmondása szerint már 5 éve tünetmentes, és nemcsak h tünetmentes hanem BOLDOG.
Ő szerintem a táplálkozáa radikális megváltoztatása segített neki, és igen: ebbe lehet valami. A gondolataink illékonyak. Mikor egy terapeuta próbál minket rávenni a "pozitív gondolkodásra" és te épp kifordulsz magadból annyira nem vagy jól, nemhogy még a gondolataid kontrollálni tudd. Aztán jön valaki aki meg azt mondja, hogy ilyenkor meg se próbáld a gondolataid megváltoztatni, mert úgyse fog menni, és kigyógyul önerőből, akkor el lehet gondolkodni, hogy vajon kinek higgyünk. Ha akár egy embernek is sikerült pusztán gondolatok útán kijönni, úgy hogy semmi más nem változott az életében arra kíváncsi lennék. Sokszor az emberek olyan dolgot próbálnak megváltoztatni, amire nincs ráhatásuk, és lehetetlen, mert nagyobb erővel állunk szembe. Ez fölösleges frusztrációt és elkeseredettséget okoz. Meg kell tudni látni mi az amit meg lehet és mi az amit nem lehet változtatni.
Dorena, az ital nem segít, viszont tönkre tesz. Az öngyűlöleted nem elnyomni kell, hanem megtanulni kezelni. Próbálj arra gondolni, hogy ez csak egy gondolat, csak egy érzés, ami benned van, nézz rá úgy, mint egy idegen dologra, ami rádtelepedett. Nem kell ellene nagyon küzdeni, de nem szabad neki hinni.
A terápiában meg tudod tanulni, honnan jön, és hogyan tudod felülbírálni, segít megtalálni magadban azt, amit szeretsz, és a világban is a szeretnivaló dolgokat.
Oda menekül, de ott pont nem talál megnyugvást. Rövid ideig tart aztán rosszabb utána. Ezen átmentem - először energiaital majd alkohol. Csak ront a helyzeten és ha már ezt az oldalt megtaláltad akkor Te gyógyulni akarsz és nem visszacsúszni vagy stagnálni.
Rohadtul nehéz, tudom amikor itthon ülök egyedül, van pár liter pálinka meg bor a háznál és tudom, ha rábontok akkor egy kicsit nem lesz olyan szar. De azt is tudom hogy utána még rosszabb és ilyenkor a hosszútávú célokra emlékeztető kihelyezett tárgyaimra fókuszálok. Persze a Családtag/barát ilyenkor a legjobb, ha van akkor keresd meg, szólj neki, hogy beszélgessetek inkább egy gyümölcstea mellett.
Tudom, hogy az ital nem megoldás, de sok depressziós az alkoholba menekül, na mindegy. Annyit tudok, hogy ha iszom, jobb kedvem van és szívesebben csinálom a dolgaim és gyorsabban is hat, mint a gyógyszer, persze semmiképpen sem akarok alkoholista lenni és arra buzdítani senkit. De igazad van, nem gyógyít ki a depresszióból.
Az ital addig se segít hogy ne arra gondolj egy rövid ideig, hogy mitől vagy rosszul - olyanról még nem olvastam aki az alkohollal gyógyította volna ki magát a depresszióból.
önutálat van bennem, az én lényemet el kéne pusztítani
az ital segítene, hogy jobban legyek...
Hát igen... ezzel sokan vagyunk úgy, hogy ha jobban érezzük magunkat, nem kell orvos, nem kell gyógyszer. Ugyanazt a "régi" orvost nem tudnád megtalálni? Merthogy őbenne bíztál, és már ismer téged.
Lehet, hogy jó volna egy családterápia, hogy a családtagjaid megértsék, hogy ez nem szimulálás. Már ha hajlandók rá.
Próbálom röviden összefoglalni, nem biztos hogy sikerül. Számomra mindig is világos volt, hogy valami pszichés bajom van, de "csak" 8-9 éve jutottam olyan szintre, hogy pszichiáterhez kerültem. Először pár évig az ingyenes rendelésre jártam, ahol tényleg nem sokat foglalkoznak az emberrel. Felírták a gyógyszert, meg tanuljá' meg relaxálni, azt csá. Aztán bizonyos dolgokból kiderült, hogy ezek a magukat orvosnak nevező akárkik kb. azt se tudják, mit csinálnak, úgyhogy ott hagytam a fenébe, nem jártam többet. Gyógyszert is abbahagytam, mert azt se javított semmit az állapotomon.
Aztán volt 2 fizetős dokim, a másodikat nagyon kedveltem. hozzá majdnem egy évig jártam, és tényleg úgy éreztem, hogy használ is a terápia. Már csak maga az, hogy legalább hetente 1 órában valaki tényleg figyel rám és érdekli ami velem van (vagy legalábbis úgy csinál). Az a helyzet, hogy bár introvertált vagyok, mégis imádok magamról pofázni, ha van hozzá megfelelő hallgatóság, és utána mindig jobban érzem magam 😀
Aztán már olyan jól éreztem magam, hogy húú ez mostmár biztos örökké tart, és nem jártam hozzá többet...egy fél évig tényleg tök jó volt, még ma is szívesen emlékszem vissza arra az időre, de utána megint jött a szar, szomorúság, kedvetlenség, tehetetlenség érzés. Plusz egyre rosszabb anyagi helyzet, ebből kifolyólag egyre kevesebb lehetőség, hogy emberek közé tudjak járni. Elköltöztem a világ végére, mondom tök mindegy, itt se leszek már magányosabb mint egy városban. Csak arra nem gondoltam, hogy itt szép lassan megszünnek majd az addigi kis pénzkeresési lehetőségeim is, meg hogy a legközelebb településig eljutni is 600 Ft, amit inkább kajára költök. Bp. 60 km innen, arra gondolni is fölösleges, hogy évente 1-2 alkalomnál többször el tudok oda jutni.
Még annyit, hogy már annyira lemondtam róla, hogy valaha "meggyógyulok", hogy az utóbbi években nem is tettem semmit már semmit ennek érdekében. Ezt az oldalt csak véletlenül találtam, és valami azt sugallta, tegyek egy utolsó próbálkozást. A családom is már elfordult tőlem ebben az ügyben, elegük lett, hogy csak bebeszélem magamnak ezt a betegséget, meg tök fölösleges volt a pénzt kidobni az orvosra, mert nem lettem jobb. Igazából az egészben ez a legnagyobb fájdalom. Hogy senki nem hisz már nekem, nem bátorít, hogy próbálkozzak, csak hagynak itt szép lassan megdögleni, ami lehet hogy még 50-60 év...még belegondolni is szörnyű.
köszi szépen, aranyos vagy:)
Szia! Üdv. köztünk.
És úgy érzed, hogy ez a "társtalanság" valami pszichés problémából adódik? Ha igen, miért? Mert akkor jó volna még egy sztk-s orvos is, esetleg pszichológus - de ezek nem igazán ráérősek, pszichiáter kb, 5 percet szán rád.
Vannak ingyenes vagy majdnem az helyek is, itt akadnak, akik ismerik ezeket. Pesttől milyen messze laksz?
Sziasztok!
Tudna valaki tanácsot adni, hogy mit csináljak, ha nincs pénzem semmilyen terápiára meg orvosra, meg túl messze is lakom minden ilyen lehetőségtől, de gyakran már megőrülök, hogy nincs kihez szólni? Egyszerűen csak beszélgetni szeretnék bárki élő emberrel, ingyen.
ki tudod bírni nélkülük, más is kibírja akkor te is
Köszönöm Kleó:)...hiányzik az alkohol és a vagdosás
Idézet tőle: Dorenanem vagyok jól.....nem is leszek
de, eszel, csak most nem tudod elképzelni
nem vagyok jól.....nem is leszek
Íme egy újabb csámcsogni való 
:
Felkerült egy újabb életút történet depresszió témában (is) :
Most csütörtökön 18 órakor indul az új csoport, még lehet csatlakozni!
Többen is jelentkeztek már az oldalról, aminek nagyon örülünk 🙂 Gyertek még, mert nem vagyunk sokan. Senkit ne tartson vissza, ha nem tudja támogatni az Alapítványt az 1000 Ft-tal, ez nem kötelező, sokkal fontosabb, hogy gyertek.
Új csoportot indítunk, szorongás témával. Heti egyszer, minden csütörtökön 18 órától, 19.30-ig a VI. Kerületben. Kezdés November 3-án.
Bárki jöhet, aki valamilyen ok miatt gyakran szorong és szeretne ezen segíteni, változtatni. Az üléseken szorongásra irányuló megküzdési stratégiákkal foglalkozunk, egymást segítve abban, hogy kinek mi válik be, melyik technikával hogy halad. Megbeszéljük minden csoporttag aktuális nehézségeit, és a csoport közös problémaként keresi a startégiát a megoldáshoz vezető úton. Alapvető módszerünk egymás erős támogatása, a programban tartás segítése, törekvés a könnyedségre, jó hangulatra, öniróniára.
A csatlakozásnak más feltétele nincs, minthogy saját elhatározásból jelentkezz e-mailben vagy telefonon.
Kérdéseket nyugodtan tegyetek fel. Aki bátortalan, jöhet elötte egyszer egyéni konzultációra, vagy együtt is jöhettek.
Minden részletet megtaláltok a honlapon, ha nem, írjatok, kérdezzetek.
Ennek én is örülök, hogy jobban vagy, remélem marad is így most már 🙂
Tényleg nagyon jó dolog, a Te esetedben is látszik, ha néhány szó erejéig tud az ember beszélni a dolgairól szakemberrel. Örülök, hogy hatásos volt 🙂
Továbbra is minden jót Neked! 🙂
Idézet tőle: eumateEz a depresszió. Ez a lelki betegség, bizonytalanság. Hogy egy jófejű ember, ennyire hülye legyen. Ennyire ne tudjon teljesíteni. Én felvenném a btk-s bűntettek listájára azt hogy nem szabad így viselkedni egy depresszióssal, mert egész életét ellehetetlenítik. Anyámra gondolook.
Szia Eumate!
Nem tudom konkrétan milyen a viszonyod édesanyáddal. .
Amit saját tapasztalat alapján tudok,hogy a megfelelési ,teljesítménykényszer a legegyszerűbb feladatoknál is képesek teljesen leblokkolni az embert.Van aki a bizonyítási kényszer esetén( átírja önmagában a a negatív programozást) kap egy váratlan gellert áttöri saját korlátait és szárnyalni kezd.Sok esetben viszont a már megélt negatív hatásokat (Pl: szülői viselkedésmódokat,)képesek vagyunk hasonló szituációkban újraélni ,vagy akár egy-egy érzés,mondat v mozdulat hatására ami emlékeztet ,hírtelen betőr az agyunkba.Már blokkolhat.
Nem vagy hülye!!!!!
Egy depressziósnak,de bármilyen más lelki gödör esetén, most átvitt értelemben:le kell mellé feküdni,az ő szemszögéből nézni a világot,beszélni róla ki hogyan látja,mit lát ,majd megkérdezni,hogy beszélgessünk még egy kicsit,vagy fogjuk meg egymás kezét és együtt , próbáljunk felállni.
Engedj meg egy saját történetet.
Vizsgaidőszakom volt.Teljesen kivoltam,semmi nem volt rendben az életemben.Kihúztam a tételt.Ránéztem ,és annyit éreztem , se kép se hang .Visszaakartam adni,de a tanár rámordított,hogy leül,most, és ide elém.Nem kaptam felkészülési időt.20 pecig villámkérdésekkel,gondolkodási idő nélkül vizsgáztatott.Kimentem és összeestem a kimerültségtől.A csoporttársaim beakartak menni,hogy elővegyék a tanárt,hogy mit művelt.Én állítottam le őket.Mert ő volt az egyetlen tanár talán egész tanulmányaim folyamán aki tudta,hogy,mi a kulcs hozzám..Áttörtük együtt a falat és kihozta belőlem a maximumot.Nem szivatás volt amit csinált,hanem a pedagógiai ,emberi és pszichológia tudás együttese.Ő meglátta azt,amit én sem láttam önmagamban.
Olykor egy meghitt beszélgetés,olykor a provokáció,olykor a fordított pszichológia stb segít.Egy közös van bennük.A tudom,hogy mit csinálok és azt felelősségteljesen teszem,annak érdekében,hogy a másikat hozzásegítsem a saját korlátainak áttöréséhez ahhoz a tudáshoz ami rejtve maradt eddig valami ok miatt esetleg gátolja valami, de benne van.
Hirtelen azt hittem,Holdfény írt.
Kiscsillag!
Kitartást és jobbulást kívánok Neked!
Te nagyon erős vagy!
Gondolok Rád!
Ölellek!
Ravenni nagyon ra tudom magam. Mert ha nem tusnam mar nem leteznek. Mindennap raveszem magam kellemetlen dolgokra kb. Mestere vagyok ennek.
Siman leultem mikor egy gramm kedvem nem volt.
Erteni is ertettem mindent. Mikor leultem akkor meg semmi... mar az elso feladatnal panik. Pedig tulbiztositottam mindent. Meg ez nem is vizsga csak hazidoga. Hasznalni lehetett a konyvet. Ki is fotoztam volna. Az osszes kerdest h utana megoldjam. Meg igy sem ment. En komolyan nem tudom mit erdemel az ilyen. Mondom vagy felakasztanam magam vagy adjanak valami segelyt es vegre hagyjanak BEKEN. de azt se hagyjak.
Köszönöm holdfény. Jólesik amit írsz. Csak ülnék és sírnék de azt se tudok mert a gyógyszer lenyugtatott... vicces valahol
Ez a depresszió. Ez a lelki betegség, bizonytalanság. Hogy egy jófejű ember, ennyire hülye legyen. Ennyire ne tudjon teljesíteni. Én felvenném a btk-s bűntettek listájára azt hogy nem szabad így viselkedni egy depresszióssal, mert egész életét ellehetetlenítik. Anyámra gondolook.
Kitartás Kiscsillag! Kívánom hogy ezzel a döntéssel járjál jobban!
Sziasztok!
Többen is jelentkeztek már az oldalról, aminek nagyon örülünk 🙂 Gyertek még, mert nem vagyunk sokan. Senkit ne tartson vissza, ha nem tudja támogatni az Alapítványt pénzzel, ez nem kötelező, sokkal fontosabb, hogy gyertek.
Új csoportot indítunk, szorongás témával. Heti egyszer, minden csütörtökön 18 órától, 19.30-ig a VI. Kerületben. Kezdés November 3-án.
Bárki jöhet, aki valamilyen ok miatt gyakran szorong és szeretne ezen segíteni, változtatni. Az üléseken szorongásra irányuló megküzdési stratégiákkal foglalkozunk, egymást segítve abban, hogy kinek mi válik be, melyik technikával hogy halad. Megbeszéljük minden csoporttag aktuális nehézségeit, és a csoport közös problémaként keresi a startégiát a megoldáshoz vezető úton. Alapvető módszerünk egymás erős támogatása, a programban tartás segítése, törekvés a könnyedségre, jó hangulatra, öniróniára.
A csatlakozásnak más feltétele nincs, minthogy saját elhatározásból jelentkezz e-mailben vagy telefonon.
Kérdéseket nyugodtan tegyetek fel. Aki bátortalan, jöhet elötte egyszer egyéni konzultációra, vagy együtt is jöhettek.
Minden részletet megtaláltok a honlapon, ha nem, írjatok, kérdezzetek.
Se nyelveket nem beszélek,hiába végeztem el tanfolyamot nem megy a számítógép kezelés. Már megkaptam,hogy"te nem ezt tanultad?""akkor miért nem megy"?
Hát azért b@zd+,mert antitalentum vagyok hozzá
Nem megy semmi,nem jó semmi.Félek nem felelek meg az elvárásoknak.
Olyan depressziós vagyok,mint állat. Nem értek semmihez,nem érek semmit. Plusz még holnap vérvétel,és átállítanak inzulinra.itt vagyok a munkahelyem,de szivem szerint összegömbölyödnék a sarokban és kimúlnék.
hát na, de kiűztem őket
Idézet tőle: Magamba ZárvaIdézet tőle: pirisCsak annyi a különbség hogy én nem begyógyszerezve, hanem betépve lennék egész nap...
Olyan "nemgyógyszert" én is szeretnék! 😀
Idézet tőle: Borinincs kedvem küzdeni, csak feküdnék egész nap begyógyszerezve.....ez már mély depresszió?...
Megint beköltöztek azok a fránya depimanók?
Idézet tőle: pirisCsak annyi a különbség hogy én nem begyógyszerezve, hanem betépve lennék egész nap...
Olyan "nemgyógyszert" én is szeretnék! 😀
Csak annyi a különbség hogy én nem begyógyszerezve, hanem betépve lennék egész nap...
Én nem tudom, de akkor már ketten vagyunk....