Depresszió, csalódott topic
Nem, már arra sem vagyok kíváncsi, hogy tettem-e ezért bármit is és ha igen miért nem lehet szemtől szembe elmondani, hogy bajod van velem.
No de ez vagy te.
óóóó, most nézem, hogy sunyi módon töröltél facebookról is, te nagy pszichológus!:D
Milyen pszichológus az, aki degradálja a "páciensét" és fejletlennek nevezi?
Ettől ő többnek érzi magát?
És milyen barát az, aki porig aláz, csak hogy rajtad kapaszkodjon ki a mocskából, majd azért még felkeres, hogy egy kis pénzt azért adjál már neki.
No meg persze puszta szeretetből rászoktat a gyógyszerre(nem, nem pszichiáter, csak te szereted és hiszel neki), mert szerinte te nagyon beteg ember vagy.
Aztán természetesen mindkettő a búrán osztja az észt:DDD
Rohadjatok meg.
Köszönöm!
A "köszönömnél",többet érdemelnél...hmm..de sajnos most nem tudok írni 🙂
Szia wilson,
Ez tényleg nagyon nehéz helyzet lehet, amit leírtál. Tudom, ez sem könnyíti, de gondolj arra, sokakkal előfordul életük során.. És ettől még nem kell utálnod magad. Két különböző dolog az, amit csak gondolatban fogalmaz meg az ember, és amit meg is tesz. Én nem akarok semmi tanácsot adni, sajnos az ilyen döntésekben teljesen magára van utalva az ember. Talán annyi, hogy hagyj időt magadnak, amíg letisztul, át tudod gondolni. A feleséged mentális problémáiba nem látok bele, na meg pszichológus se vagyok, de ezek a dolgok (tünetek) szakértői segítséggel kézben/féken tarthatóak, jó esetben, és ahogy írod, Tündérhegy is jót tett neki. A gyógyszerek is tudnak segíteni.
Annyit még azért, hogy bár tudom, megfelelő eszközökkel remekül ki lehet hozni az emberből az állatot tényleg, de azért egy férfi fizikai erőfölénnyel bír, ilyet azért próbálj többé nem csinálni 🙁 MIndemellett sajnálom, ez egy szörnyű dilemma lehet, de tényleg gondolj arra, sokakkal megesik, és valahogy előbb-utóbb rendeződik az életük. Sanos a legnehezebb dolgokban egyedül kell tudnunk mérlegelni. Kitartást, jobbulást!
Szia matiri,
Ha így érzed, akkor, bár sajnálom, de drukkolok és jobbulást, a legjobbakat!
Idézet tőle: erdőjáróMélyen megértelek, nekem is volt hasonló időszakom, igaz, gyerek nélkül, de volt egy testvérem és egy anyám, akik miatt súlyos felelősséget éreztem, és velük foglalkoztam sok éven át, nem magammal, így lett belőlem az, aki ma vagyok. Tudom, hogy iszonyat nehéz...ha valami felszakad az emberből, az talán könnyít. Düh, akármi.
Én nem szeretném, hogy elmenj innen, feléledt ez a hely, amióta gyakran jössz. És hozzám is emberségesen szóltál, amikor magamon kívül tomboltam... köszönöm!
Szia!
Köszi a kedves szavakat, jól esnek.
A régi Búrán aktívabb voltam, közben gyógyulgattam és ezért maradoztam le. Most a doki szerint jobb, mert van élet bennem, de közben meg magam körül pörgök és pusztít ez az "élet"...
Az a baj, hogy túlérzékeny, naiv és kodependens vagyok, könnyen beszélek a bajaimról, sokszor túl sokat, és "indiszkréten" és túl komolyan veszem a válaszbeli "okosságokat", amiket magamból kiindulva jószándékúnak vélek. De nem mindig az, és az ilyen eléggé le tud teperni. Sajnos jobban, mint amennyire a jó szó felfelé húzni 🙁 Ugye a depi.
És hát szívesen segítenék másoknak, de amíg magamon nem tudok, addig b..hatom (bocs'). Ezért sem ment rendesen, mikor a gyerekekkel foglalkoztam, mert nem tudtam igazán, hogy most én is egy beteg gyerek vagyok-e vagy egy felnőtt, stabil segítő...
A többiek problémái is túl mélyen érintenek, azt hiszem, ezért lenne jó egy kicsit "kitiltani" innen magamat, hogy kipróbáljam, hátha ez is egy kicsit segítene.
Túlszocilaizált vagyok, ha ír nekem valaki, még ha nem is kedvesen, akkor is békülékeny szeretnék lenni (egész fiatal életemben villámhárító voltam apám és anyám között), holott lehet, hogy egy "b--meg, menj a fenébe!" sokkal jobb lenne mindenkinek ilyenkor, vagy nekem főleg, hogy ne nyeljek már annyit merő illemből...
Ahogy elnézem itt a moderációt, nem hiszem, hogy ki leszek törölve egyhamar... :/
szia, jó éjt, jó erdőjárást! 😉
Azért utálom magam, mert megfordult a fejembe az a gondolat,hogy elhagyom a családom ...feleség,kisgyerek..mindent,egy másik nő miatt.
A párommal(E.) 6 éve vagyunk házasok,született egy gyerekünk.
A kapcsolatunk amolyan "szerelem első látásra" indult,ami tartott kb 2évig.
Aztán jöttek a gondok...E. -nek (Bipoláris személyiségzavara van borderline kerettel legalábbis a legutolsó diagnózisa ez volt...+ gyógyszerfüggő),lassan 1 éve volt egy öngyilkossági kisérlete(éjjel felébredtem... ő feküdt a fürdőszobában kést tartva a torkához..a kisgyerek a másik szobában sírt. irány a zárt osztály.Jött pár hónap csend,
nyáron láttam rajta,hogy kezd megint "darabokra törni",lett is gond megint..összevesztünk
bent sminkelt a fürdőben,közben a fejemhez vágott olyan dolgokat amiket nem hiszem ,hogy megérdemeltem,elöntötte az agyam a düh és nekilöktem a fürdőkádnak,felrepedt a szemhéja(szerencsére nem lett komolyab baj)telefonáltam a szüleinek,hogy vigyék el a házból,látni sem akarom...
Következett 1hónap nyílt osztály,és 1hónap T.hegy,az ottani terápia nagyon sokat használt neki,komolyan alig ismertem rá,ami azóta is tart,bár azt nem tudhatom,hogy meddig.
Kb 1 hónapja munkahelyet változtattam,ott véletlenül? ott találkoztam egy nővel aki nagyon felkavart.
Persze,én sem vagyok tökéletes,senki sem az.
Nem akarom elhagyni a családom,de ott az a de...ez van.
Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Ha a fekete-fehér látásmódra gondolsz, attól én is mindig kiborulok, nem is kicsit. Sajnálom, ha ez jött le neked ebből a cikkből. :/
Az én életemben viszont most olyan helyzet van, amikor egyszerűen nem létezik "átmenet". Kettő lehetőségem van, az egik a halál, a másik az "új élet", vagy valamiképpen életbenmaradás. Amikor lépni kell. Ez egy kiélezett helyzet. Tudom, hogy marhára nem egyszerű semmi. Ez sem az. Ha nekem mondanák, hogy egyszerű (mondják is.... észosztani könnyű), effektív dührohamot kapok.
mi a baj? miért utálod magad?
(engem nem tudom. utálhatnak dolgokért itt, de mindenesetre nem lep meg soha, ha utálat/lenézés ér bárhol bármikor, megszoktam)
erdőjáró,nem ismerem Feldmár gondolatait,az ujságcikkből nekem az jött le,hogy a fű zöld az ég meg kék.
Semmi bajom veled,miért is lenne?
Dühös vagyok,utálom magamat ennyi.
wilson, lehet, hogy a te problémáidra pont nem passzol mindez, attól még szerintem nagyon nem kéne leszólnod. Hátha valakinek erre van szüksége. Nekem pl. És pont azért írtam be ide, nagy vakmerően, mert nem hiszem el, hogy egyedül lennék az egész Búrán, neten, aki "szar környezetben" van, nőtt fel, és mind a mai napig mérgezi, pusztítja az.
Hidd el, senkinek sem egyszerű, az én személyes bajom sem csak annyi, hogy két partner közül kell választani (és ezzel nem bántani akarlak, sem versenyezni). Mondhatni, bonyolult, amit nem lehet pusztán annyival megoldani, hogy fogok egy táskát, és lelépek. Nyilván nem ennyiről szól. Nem tudom, mennyire ismered Feldmár gondolatait, ez csak egy lebutított újságcikk, és azt se hiszem, hogy az úr ne találkozott volna már "bonyolult" élethelyzetekkel, mivel ez a dolga. Vagy ha az utálat nekem szól (paranoia?), akkor ok.
@matiri
Mélyen megértelek, nekem is volt hasonló időszakom, igaz, gyerek nélkül, de volt egy testvérem és egy anyám, akik miatt súlyos felelősséget éreztem, és velük foglalkoztam sok éven át, nem magammal, így lett belőlem az, aki ma vagyok. Tudom, hogy iszonyat nehéz...ha valami felszakad az emberből, az talán könnyít. Düh, akármi.
Én nem szeretném, hogy elmenj innen, feléledt ez a hely, amióta gyakran jössz. És hozzám is emberségesen szóltál, amikor magamon kívül tomboltam... köszönöm!
Miért?,miért, miért,miért,
Sokkal bonyolultabb,élethelyzetek léteznek,olyanok amikkel Feldmár András úr ,valószinüleg sohasem találkozott,és nem is fog.
Pont.
nem tudok örülni semminek, minden kötelezettségként jelenik meg. a takarítás, meg a rutinfeladatok ugyanúgy, mint az, amikor valakinek készítek valamit (vagy készítenék, de emiatt nem megy).
anhedónia...
mázsás súllyal nehezednek rám a mindennapok. rossz bevallani, hogy akiket szeretek/akik szeretnek, azoknak sem tudok már semmit sem örömből adni, tenni.
mindenben csak azt látom, hogy feladat, meg kell felelni neki.
a ruhák a szekrényben sem jelentenek örömöt, hanem csak azt látom rajtuk, hogy gyűröttek, hogy nem megyek sehova és nem akarom felvenni, hogy az anyám túrta és nem én választottam magamnak. de amiket én választottam... azok is minek.
itthonra elég egy farmer, egy pulóver, ami beszívja az olajszagot, amit kimarhat a hipó, meg a súrolószer 🙁
a bögrék a szekrényben is, mintha az én családom, a beosztottjaim, a katonáim lennének és felelősséggel tartoznék értük, hogy el kell őket mosni, be kell pakolni stb.
innen is ki akarok lépni, de adminnak színe se...
legszívesebben inkább felfüggeszteném a fiókomat, mint az FB-n, hogy ne vesszenek el a beírásaim, de van, amiket nem is tudok törölni (fasza funkciók, tényleg...) és ha visszatérnék, akkor legyen rá lehetőség.
remélem, nem kapok ma infarktust, már annyira túl vagyok feszülve, hogy a végemet járom.
Nem akarok berúgni, nem tudok bőgni sem, a nyugtató csak pillanatnyi segítség, el akarom magam tompítani, önző akarok lenni és valaminek örülni, és leszarni, hogy az másnak is jó-e esetleg. ártani nem akarok, de magamnak sem.
Talán másoknak is segíthet az ilyesmi, nem csak nekem.
Feldmár András: "Nem önzőség kilépni a szarból"
"Miért ragadunk bele egy olyan környezetbe, ahol nekünk nem jó, ahol bántanak? Miért nem bírunk felkerekedni, és megkeresni azokat az embereket, akik szeretnek és elfogadnak minket? Miért hajítjuk kukába az életünket, és miért hagyjuk, hogy testünket felfalja egy pusztító betegség? Miért olyan nehéz megpróbálni szeretni az életet? Feldmár András budapesti előadás-sorozatának utolsó napján ezekkel a kérdésekkel szembesített."
Ha ma este odaülne az ágyad szélére a halál, mit mondanál neki? "
Igen, ő. Nem fogom leírni pontosan miért történt a megszakítása a kapcsolatnak, mert nagyon fáj nomeg nem is tartozik senkire, egy emberrel már megbeszéltem és szerinte jól kiismertem, amik a negatívumai azokat jól látam és igazam van, mert abból több volt mint a pozitívumból. De legalább a nyugalmam megvan most így, még ha hiányzik is...
Sajnálom Mobid! Ez egyébként az a barátnőd volt, akiről múltkor írtad h volt egy kellemetlen beszélgetésetek?
Hatalmasat csalódtam egy emberben, egy nap híján egy hete. Azt hittem, örökre velem lesz, de nem számítottam arra, hogy megmutatja magát a máz mögött és az elborzaszt. Majdnem két év után... Nincs többet barátnőm. Csak a család az állandó. Semmi más.
Szerintem az mindenképpen jó hogy tudsz nevetni. Feltölt kicsit pozitív energiával. Én nem tudok nevetni...
De tudok nevetni.
Nem tudom hog tekinthető e depressziónak, lehet hogy létezik rejtett depresszió, én is ugyanúgy teszem a dolgom mint eddig, csak beletörődtem a dolgokba, néha sírok 2 percig aztánminden mehet tovább, de már nincs kedvem küzdeni se reménykedni, bár sztem ez jogos.
Hetek óta sírok, nem bírok megnyugodni. Nincs kedvem senkihez, és semmihez. Annyira fáj.... Félek hogy depressziós leszek. Nem akarok már sírni. Elegem van. Nem akarok érezni sem.
Pottom, nem láttam. Elkezdtem nézni, de már az elején meguntam így nem néztem meg.
Igen, értem hogy az ürességet ki kell tölteni valamivel, valami tartalommal, de ha nem érdekel semmi, nem fog meg semmi, nem tudom mit csináljak... úgyértem hogy nem látom értelmét, hogy elkezdjek valamivel foglalkozni ami nem érdekel. Mert az csak olyan lesz, hogy kényszerből csinálom és az rossz. Gondolom valahol azért el kell indulni, de az a baj hogy én egyedül nem tudom megtenni ezt a lépést, igen segítségre lenne szükségem, de nem merek és nem tudok senkitől kérni. Én olyan vagyok, hogy inkább szenvedek "csendben", minthogy közöljem, hogy rosszul vagyok és másoktól várjam a megoldást. Persze neten azért kiöntöm néha a lelkem, de a való életben próbálom magamban tartani és elnyomni ezeket a dolgokat. Néha már a neten is próbálok csendben maradni, de van hogy nem sikerül. Na csak arra akartam kilyukadni, hogy nem az a típus vagyok, aki segítséget kér másoktól, egyedül meg nem bírom megoldani. Úgyhogy marad ez ami volt, hacsak nem találok ki valamit.
Harmony avatart láttad? valahogy ez most beugrott, hogy amikor mondja a fickó, hogy az ő kancsója teljesen üres. A Cahib meg modnja neki, akkor megnézik tele tudják e tölteni.
Azthiszem ez találó. az üresség nem telik csak meg úghy sajnos. tele kell tölteni. Na meg ne kérdezd hogy, én se tudom 🙁 csak ebből kéne kiindulni nem? azt keresni, mi az amit bele tudnál tölteni a lelkedbe, életedbe, hogy aztán ne legyen üres.
Bár tudom,h ogy gyógyszerrel nagyon nehéz.
Sziasztok.
Takács György vagyok.Óriási gondom van.Saját hülyeségem miatt elveszítettem azt az embert magam mellöl akiért élek.Ennek lassan 4 hónapja és nemhogy javulna a helyzetem de egyre rosszabb.Mindenképp szükségem lenne rá.Tud valaki tanácsot adni?Írországban élünk és ő sokat volt otthon.Ezért én ugy gondoltam hogy jobb lesz nekem ha nincs mellettem.Sajnos 2 nap mulva rájöttem hogy mit tettem és bocsánatot is kértem de sajnos ő nem tud ezután megbízni bennem.Pedig tényleg azt hiszem hogy nem tudok létezni nélküle.Nagyon egyedül érzem magam,és nem látom a jövőmet.Tudna segiteni valaki nekem hogy mit tegyek??Nagyon félek a karácsonytol és az utána következő időtől. Köszönöm előre is.
Megértem. Néha én is érzek így. De az által, hogy a párom igyekszik kimozdítani a semmittevésből, meg rávenni arra, hogy éljek, egy kicsit talán jobb helyzetben vagyok. Én sokszor legszívesebben elbújnék az élet elől... De nem tehetem mindig. Máskor meg annyira vágyom rá, hogy történjen már valami... De egyelőre élvezem a nyugalmat, hogy mostanában jól vagyok. Ritkán adatik ez meg. Holnap pedig még a lart pour lart társulat előadására is elmegyünk 🙂 Várom nagyon, de azért tartok is tőle, mert biztos tömeg lesz.
Ez az, hogy semmi nem történt... és ez a baj. Hogy mindig ugyanaz van, és ebből van már elegem. A nagy üresség.... 🙁
történt valami, harmony? vagy csak jött a semmiből?
Eluralkodott rajtam a depresszió 🙁
"Örökre szépek" - nincs rá szó - küldöm mindenkinek aki "emlékezik", a halottainkra. http://www.youtube.com/watch?v=AaEowebi_Cw&feature=related
Mennék én is már...
Idézet tőle: lolaDe ki a franc az a LOUIS???
Érdekes módon te helyesen írtad a nevét, én pedig nem. Így akkor tisztázva is van hogy ki az a LOUIS.
De vajon ki lehet Eszterke? 😉
Depresszios vagyok. csak 2 dolog tud feldobni: a rozsak es a betuk. mindketto nagyon fontos, az egyik a szepsege miatt, a masik az izgalmas rejtett ertelme miatt. betufalo vagyok. na nem betulevesre gondolok itt. felreertesek elkerulese vegett, nem az oldal letrehozoja vagyok. Neha lennek a helyeben 😉
A depressziot mar regota tanulmanyozom, de nem jutottam sokkal elorebb. Most a skizonal probalkozok. Ha ertheto ez par emberkenek. De talan tul "homalyosan" fogalmazok. Hat.. jo lenne egy barat aki megert es megfejt.
Igen, a drága jó depresszió az ágyból kikelést is megnehezíti..
De ki a franc az a LOUIS???
Ilyen az amikor Luis depressziós és csalódott...
Szia Mona!
Van olyan, hogy nem érzem, hogy bármit is képes lennék alkalmazni, egyszerűen "lefagy" az agyam és csak rosszul érezni tudom magam. Általában egy idő után elmúlik. Máskor annyira képes vagyok, hogy a cél érdekében tegyek valamit, pl. megeszek egy tábla étcsokit. Vagy nincs témám ugyan, de csakazértis fórumozok, azaz valamilyen "kizökkentő" vagy örömszerző tevékenységbe kezdek. De nagyon nehezen tudok olyankor belekezdeni.
Engem egész nap kerülgetett a depi, most elkapott. Prbálom megakadályozni, hogy eluralkodjon rajtam, de csak felemészt. Nagyon rossz. Gondolom az agyamnak nem tetszett, hogy viszonylag sokáig voltam hipomániás.
Ilyenkor milyen megoldást alkalmazol? Érdekelne.
Én csak a depit érzem megint magamon. Egy kicsit.
Csalódott vagyok.
Köszi Hajnal21
Fanni
Itt van két dal Frank Zappa-tól, külön rád gondoltam.
Frank Zappa- Eat the question (Ez nagyzenekar felállásban van,legalábbis az album)
http://www.youtube.com/watch?v=HKfeKnnMI84&feature=results_video&playnext=1&list=PL0AB2C4F215C33A9A
Frank Zappa - Watermelon in easter hay(egyik egjobb gitárszólójának tartják)
Régen foglalkoztam már a zenéjével, igy nem teljesen vagyok biztos az elmondottakban.
Fanni
Sri Chinmoy :Az életmegvilágositó utitárs 1. rész
http://www.terebess.hu/keletkultinfo/srichinmoy.html
Én gyűjtöm az ő könyveit, neked is tudom ajánlani olvasásra, viszonylag olcsó könyvei vannak, és kitünő ajándéknak is(szerintem)
Az jutott eszembe az alább leirtakból, hogy majd mikor lesz kisbabád egyideig te leszel a tejhatalom..Remélem megbocsátod hogy néha rád gondolok.Remélem a fiatalságod azért van mert szivesen alakitanál ki kapcsolatot.Nemtudom , nekem fontosak a belső értékek és ehhez teljesen alkalmas a netes ismerkedés, nem rögtön innen akarok házasodni, de még az is lehet.Szép lány van sok, de szórakozóhelyen pohárral a kezében, sokkal jobban tetszik az aki tejjel alszik el.
Hajnal21. Nagyon szép aforizma. Hol találtad?
senki
semmiség, fél vállról vettem, azért utólag jól esik ez, főleg annak örülök hogy megismerted és talán mások is jobban érdeklődnek utána.Jó olvasást tőle ha tervezed, én sokat olvasok tőle.Ő egy biztos pont az életemben.
Fanni
Hogy visszatereljelek az igazság ösvénéyre, találtam neked egy aforizmát erre.Istennek van igazsága, tudja mi a helyes.Remélem megfelelő az idézetem.Olvass sprituális könyveket továbbra is, nekem ez a véleményem, olyan szép lenne és én is megnyugodnék, hogy 1-el több ember járna ezen az úton mely teli van örömmel és soha véget nem érő boldogsággal.Persze ha nem tetszik, kereshetek még mást is...
'The solution of the mind
Is an organised way
Of not coming to any conclusion.
Az elme megoldása
Egy rendezett mód arra,
Hogy semmilyen következtetésre
Ne jusson.'
kEDVES HAJNAL21 ! MÉG MIELŐTT MÉG JOBBAN CSALÓDOTT LENNÉL, ÁTOLVASTAM, ÁTÉRTÉKELTEM A RÉSZEDRŐL EMLÍTETT, LEHET, HOGY NEM JÓ SZÓ : POLIHISZTORT, ÉS BE KELL LÁTNOM, HOGY A VÉLEMÉNYEM NEM KELLŐ TÁRGYI TUDÁSSAL MEGALAPOZOTT, ELHAMARKODOTT VOLT ! ELISMEREM, MAI TUDÁSOM BIRTOKÁBAN, HOGY TELJES EGÉSZÉBEN NEKED VOLT ÉS VAN IGAZAD !! TÉNYLEG JÓ VAGY ! TISZTELETTEL : senki...