Eljött ennek is az ideje és nem maradhatott el, hiába hittük azt, hogy elfog, ugyanis ősszel már elmúlt a mánia, ennek ellenére mégis foglalkoztam vele. Majd télen enyhült a gyűlölet is és teljesen elmúlt. Ekkor azt hittem, hogy már vége, amit furcsának találtam, hiszen nem voltam még Linzben és mégis el tudott múlni. Nem, mintha érdekelt volna, meg már ősszel sem akartam már Linzbe menni, se meccsre. Aztán egyszer csak visszajött és mégis sor került arra, hogy meglátogassuk a szülővárosát, ráadásul meccsre is és megnéztük őt élőben a SZÜLŐVÁROSÁBAN!
Már előző nap elutazott Linzbe a csapat, már akkor élveztem. Tavaly is pont ugyanígy volt, ezen a hétvégén játszottak Linzben, ugye akkor 8-a volt vasárnap, most meg 7-e. Az volt a különbség, hogy arra nem mentünk el.
Mi vasárnap reggel indultunk, négy előtt sikerült bejutnunk a stadionba, ami amúgy nem nagy stadion és a pálya is marha közel van a nézőtérhez. Bécsben és Salzburgban ez messzebb volt, mert volt még valami közötte, de itt az nem volt meg, ezért ez így baromi jó volt. A meccsben csak az volt szar, hogy iszonyatosan sütött a nap, ezért nehezebben lehetett látni és kevesebb lett a jó képem, főleg a meccs végén, amikor már ment le és a képeimen csak egy nagy napsütés látszik.
Az az egyik legjobban sikerült képem. Erre büszke vagyok, jól látszik rajta a kis Linzer gyerek. A meccsről annyit, hogy a szokásos kis hülyeségeit itt sem hagyhatta ki. Most nem fogom nagyon részletezni, csak a legviccesebbeket írom le most, amik jelentősen kiemelkedtek.
Ez a kép is a kedvenceim közé tartozik. Bemelegítés közben készült. Még mielőtt belevágnánk, szeretnék egy videót is mutatni.
Itt vonulnak be a csapatok a pályára. Ja, és nem említettem még, tavalyhoz hasonlóan most is apámmal mentem ki. Nagyon azt akarta, hogy ezt felvegyem, mondjuk magamtól is megtettem volna. Bocs, a szar fényekért, mondom, nagyon tűzött a nap. De, majd megmutatom a legrosszabbul sikerült képeket a meccs végéről.
Kezdjünk is bele. Sajnos az első félidő teljesen a másik oldalon játszódott, ami azt jelentette, hogy inkább a Linz támadott, de egyet se találtak be. Ja, és én nekik drukkoltam, hogy ne dőljön el biztosra még a bajnokság, de ha a Salzburg megvette a bajnokságot, akkor ez sajnos adott volt. Eddig csak négy pont volt a lemaradásuk, ez most hétre növekedett. Ha a Linz nyer, akkor meg csak egy ponttal lettek volna lemaradva. Május 12-én ismét találkoznak, azonban akkor már Salzburgban és valljuk be, sok esélye ott nem lesz a Linznek, itt kellett volna megverni a Salzburgot. Már mondtam, hogy mindig kifogom az olyat, hogy a másik oldalon zajlok a játék, mint, ahol ülünk. Most a másik oldalra költöztünk át, mint, ahol tavaly voltunk mindkétszer. Szerencsére, a második félidő már jobb volt, többször jöttek az oldalunkra, sőt akkor csinált is vicceseket pont előttünk.
Még egy kép a bemelegítésről. Maradjunk még az első félidőnél. Állandóan felrúgták már az első félidőben, azonban magától kevesebbet taknyolt el. Időnként voltak olyan szituációk is, amikor csak majdnem eltaknyol, de végül nem. Az is vicces végül is. Volt valami, amit a bíró lefújt, kakaskodás alakult ki, ő nem igazán volt benne. Amúgy az ilyenekben nem nagyon szokott benne lenni, inkább csak egy maga megy a bíróhoz pofázni, amikor mindenki nyugton marad rajta kívül. Ilyenkor, amikor mindenki lenyugodott már, ő akkor megy pofázni, majd az ellenféllel elkezdett lökdösődni, pont, mint tavaly. A linziek nagyon szeretik őt lökdösni és fordítva is így van. Más ellenfélnél nem szokott ilyen lenni, ha azok elkezdik lökdösni, nekik vissza se adja. Nem értem, náluk miért nem meri és a linziekkel szemben miért bátrabb. Aztán ez még nem minden, hevesen odarohant a bíróhoz és kiabálni kezdett vele a szokásos módon. Már meg sem lepődünk. A bíró faképnél hagyta, ekkor a hülye gyerek le is állt és folytatódott a játék. Az első félidőben volt olyan is, hogy odagurította szó szerint az ellenfél kapusának, aki egyébként a névrokona, Alexander Schlager. Van egy vicces. Ő ugye Salzburgban született, de Linzben játszik, Xavér meg Linzben született, de Salzburgban játszik. Ez olyan jó. Nincs közöttük rokonság, legelején meg azt hittem, testvérek, de a születési helyük miatt rögtön felmerült a gyanú, hogy nem így van.
Ja és állandóan megtapsolta a nagy semmit, de ez se szokatlan tőle, de élőben ez még feltűnőbb. Ez még a jobb kategóriás képek közé tartozik, de a nap itt is bezavar. Leginkább azok sikerültek jobbak, amik oldalról készültek, és, amikor teljesen szemben volt velük, ott zavart be nagyon a nap. Most nagyon hajtotta fel a mezét, mint tavaly, hogy beletörölje a taknyát. Akkor volt, amikor félidőben lementek, illetve a második félidőben egyszer láttam, max kétszer. Tavaly meg egyfolytában mindkét meccsen, a tévében meg nem nagyon látszik ez sajnos. Ez sem meglepő már, de a második félidőre teljesen ki volt már és állandóan köpködött, többet, mint az elsőben. Jellemzem is. Sokszor volt olyan, hogy guggolva köpködött és látszott rajta, hogy teljesen ki van. De, amilyen hülye, még hajtotta magát tovább görcsösen, annak ellenére, hogy nem igazán mennek neki az alap dolgok se. Például a labda átvétele, vagy akár a szerelés és a megtartás. Ezekben kifejezetten gyenge.
Sajnos ez már a rosszabb képek közé tartozik, pedig, ha nem lenne ez a hülye nap, nagyon fasza kis kép lenne és látszódna is rendesen. Sokszor csajosan állt be, és nem pont így, ahogy ott a képen van, ez a szokásos beállása. Volt, hogy kitolta a csípőjét. Azon nagyot röhögtem.
Ez még jól is sikerült, mert nem tűz bele a kamerába a nap. Térjünk rá a második félidőre. Ekkor a mi oldalunkon játszott, elsőben meg a másikon. Sokszor jöttek a mi oldalunkra, történtek ott is vicces dolgok, amiket szemből láthattunk. Nem mindig kaptam elő a telefonomat, egyrészt, ki akartam élvezni minden pillanatot, másrészt, szinte ugyanolyan lenne mindegyik kép, meg ugye a nap. Megnézhettünk közelről, ahogy szenved összevissza a labdával, hogy meg tudja tartani. Mit gondoltok, vajon sikerült neki, illetve valami jót kihozni belőle? Persze, hogy nem. Kiment szépen a fenébe, még lepasszolni se tudta. De nagyot küzdött érte.
Volt olyan, hogy velünk szemben köpködött guggolva, amit már az előbb is mondtam. Ráment a csula a lábára, mert utána letörölte. Most jön a kedvencem, amit egy hónappal ezelőtt is megtett a Napoli ellen. Az is hetedikén volt pont. Kitaláltátok, már mi az? Folyamatosan azt kívántam, hogy kapjon sárgát és hisztizzen, mert ugye a SZÜLŐVÁROSA! És teljesült. Ritkán kap a bajnokin sárgát, de teljesült a vágyam. Na, szóval, felrúgta az ellenfelet a szokásos ok miatt és a bíró persze, hogy lefújta. Még fel se mutatta a sárga lapot, ez a kis Linzer pofa letérdelt és szinte elfeküdt. Könyörgött, hogy ne kapjon sárgát. És utána mutatta fel a bíró a sárgát, erre elkezdett háborogni, majd hisztizni szokásos módon. Mikor felrúgta az ellenfelet, kifütyülték és háborogtak a szurkolók. Ugyanez volt Bécsben is, csak az nem a mi oldalunkon történt. Nem tudom, miért idegesíti ennyire a sárga lap, meg, hogy lehet valakinek ez a fő gyenge pontja? Senkit sem láttam még ennyire háborogni egy sárga lap miatt, mint őt. Szoktak ítéletekért háborogni, amihez sárga lap is társul, de ők nem a sárgán háborodnak fel, hanem az ítéleten. Linzer gyerek meg a sárga lapon, és az ítélet egy sima szabadrúgás ilyenkor az ellenfél, ilyenért nem igen szoktak hisztizni. Egyszer kapna piros lapot, annyira kíváncsi vagyok, olyankor mit csinálna. Talán felrúgná a bírót, akkor meg jönne rá még egy eltiltás a piros lapos eltiltáson felül. Az is történhetne Linzben, nagyon vicces lenne. Még ráadás lenne, ha a szülinapján (remélem, a következő szezonban úgy lesz a sorsolás, szombatra fog esni).
A netről leszedett képeknek is itt a helyük szerintem. Látható, hogy most rajta volt a Rauchos mez. Nem tudom, mi alapján választódik ki, hogy ki viselje ezt a mezt. Tavaly legtöbbször Wolfon láttuk, most sincs másképp, de Szoboszlain is sokszor látni, amikor kezdő. Ja és az osztrák bemondó úgy mondta a nevét, mikor becserélték, hogy Sobozslai.
Teljesen érthető, miért lett ő az edző kis kedvence és, hogy miért van a kezdőben annak ellenére, hogy összevissza csetlik-botlik szinte minden meccsen. Ehhez nagy adag küzdés társul, és persze, göcsölés is (mivel így se nagyon megy neki). Emiatt van, hogy folyton ide-oda szaladgál, meg kicicáztatja magát, hogy labdát szerezzen. Általában kicicáztatás lesz a vége, vagy az ellenfél felrúgása. Volt olyan meccs is, amikor nem rugdosta az ellenfelet, akkor meg labdát se tudott szerezni. Akkor a labdaérintései a neki szánt passzolásokból jött össze, amiket azonnal tovább is passzolt. A válogatottban is voltak kiutálásra utaló jelek. Vajon annak az edzőnek is a kis kedvence? (De az alig teszi a kezdőbe, ha mégis, hamar le is cseréli).
A gólörömöknél általában odamegy, de nem elsőként rohan és pattan már a gólszerző hátára, mint az Antonini, aki a kamerákra ment rá nagyon. Van, hogy oda se megy, általában a második félidőre, mikor már nagyon ki van fáradva, vagy utolsóként ér oda.
Volt még egy vicces, ami közvetlenül előttünk történt. Próbált labdát szerezni szokás szerint, természetesen nem sikerült neki (ez már annyira természetes), ezért felakarta lökni az ellenfelet. Újabban már ez sem jön össze, most is az volt, hogy ő taknyolt el, hasra csúszott, az ellenfél meg ment tovább röhögve, vagy észre se vette mögötte azt a kis Linzer hülyét, hogy eltaknyolt. Apámnak ez a jelenet nagyon tetszett, különösen az, hogy már pattant is fel azonnal. Ő meglepődött ezen, de mi már annyira jól ismerjük ezt a Linzer gyereket, hogy nekünk már természetes. Igaz? Meg, amikor felrúgták, akkor se fetreng, hanem felkel. Ezen is meglepődött, most különösen sokszor rúgták fel (pont, mint az olaszok egy hónapja). De már azt is mondjuk, hogy felrúgatja magát. Apám mindig aggódott, hogy jaj ne, most megsérült-e, lefogják cserélni. Mondtam, hogy nyugi, ő nem fog megsérülni még akkor se, ha szó szerint elkezdnék összevissza rugdosni, illetve ledarálnák. Nekem lett igazam. Fájdalomérzete csökkent üzemmódban lehet. Véres lábbal is játszott, végig a meccsen, és azt a rúgást Kulibálitól az első félidő elején kapta március 7-én. Sírás lett a vége számára. Hisz megmondta, semmi esélyük az odavágón. Igaza is lett, azóta kamera közelébe se engedik, azóta semmit se nyilatkozott, ami furcsa, mert eddig szinte minden meccs után nyilatkozott. Megint elkezdte a hülyeségeket mondani, annak ellenére, hogy meg lett tiltva. Nem tartotta be, nincs nyilatkozás egy ideig (reméljük, azért még fog és hülyeségeket is mondani).
A meccs végéről van egy saját videóm, ami érdekes dolgokat tartalmaz. Ezért imádom nézni még meccs után, jó dolgokat lehet elcsípni, a kirekesztésre utaló jelek is inkább innen voltak (na meg persze, a kedvenc edzőmeccsünk). Mostanában a közvetítés hamarabb kikapcsol, mint szokott és nem is mindig őt mutatja a kamera. Élőben más, meg lehet várni, míg bemennek, oda néz az ember, ahová akar és nem azt kell, amit a közvetítés tukmál ránk.
Ez már biztos, hogy nem volt a közvetítésben, jóval később mentek le, mert előtte még ünnepeltek, meg ugrándoztak a szurkolók előtt. Ja, még az eszembe jutott, hogy a meccs elején a Salzburg szurkolók petárdát dobtak be és durrogtatnak. Ment a füstölés is, de aztán abbahagyták.
Vissza a videóra, de még mielőtt venni kezdtem volna, láttam, hogy az edző odamegy a kis Linzerhez és szeretetteljesen átöleli, majd átkarolja. Ő meg hagyja, ami meglepő, mert eddig azt láttuk, akárki ezt próbálta vele csinálni, elhúzódott. Kivéve, mikor az edző megy oda, azt mindig hagyta. Annyira átjött, mennyire szereti. Ez a videókból, vagy a tévéből úgy nem jön át, mint élőben, még, ha kicsit messzebb is volt, de jól látszódott, ki kicsoda. És itt vált teljesen biztosra, hogy az edző kis kedvence, amit lehetett sejteni, hisz szinte mindig az edző a társasága, mikor a többiek ott vannak egymásnak és még Stefan se nagyon szól hozzá ilyenkor. Van, hogy vele beszélget, ő az egyetlen játékos a csapatban, akivel láttam beszélgetni, senki mással egyetlen videóban, tévében, akár élőben nem láttam így külön beszélgetni meccsen kívül. Tavaly Bécsben a nagyszájúak befogadták, vagyis ott láttam ennek jelét élőben, utána már a videókban is bebizonyosodtak. Majd nyáron nagyon ki lett közösítve. Ez a lájkolásain is meglátszik, mert tudjuk, hogy neki kis kiválasztottjai vannak instán. Jelenleg egyetlen egy csapattársának sem lájkol, szó szerint vegyétek tényleg, azt amit most leírok. Mindenki másnak szinte igen és volt olyan, hogy szándékosan csak a csapattársakat hagyta ki. Ez megy már egy hónapja legalább. Ősszel jobban lájkolt nekik, de akkor is megválogatta, hogy kinek lájkol és kinek nem csapattársakon belül is. Nem rég Ulmernek lájkolt, de csak az egyik képét, amikor akkor kettőt rakott fel szinte egymás után. Tegnap Junozovicnak lájkolt, és senki másnak, pedig sokan posztolnak meccs után. Olyankor az lehet, hogy az említett két személy lehet aznap kedves volt vele, vagy kedvesen szóltak hozzá, foglalkoztak vele. Mindketten harminc felett vannak, előbbi csapatkapitány is és Linzer ő is.
Menjünk vissza a videóra, ahol az látszódik, hogy befelé menet is úgy mennek, hogy az edző átkarolja, majd ez a kis ügyefogyott elnéz valamerre, aminek köszönhetően ott a bejáratnál nekimegy valakinek (ezen meg kéne most lepődni? Ez is tök természetes nála). Bocsánatot kér, majd mennek tovább. Mögötte az egyik fekete ment, akinek meg kellett az miatt állnia, hogy Linzer nekiment valakinek és mikor tovább mentek, kissé megakarta lökni, vagy csak úgy tett. Elég utálatosan, hogy menjen már, ne tartsa már fel a sort. Kis csetlő-botló, ügyi-fogyi kis Linzer pofa ő amúgy. Lehetne ezt tovább elemezgetni, de az már egy másik posztba fér csak bele. Fogok is írni ilyet, megpróbálom még a héten, max hétvégén, még nem tudom, de ezt muszáj kielemezne, mert megint változás következett be a mániában, pont, mint tavaly. Ezt akarom kielemezni. A végére felkerült a csapat oldalára egy videó, ahol ünnepelnek a szurkolók előtt.
Nagyon semmi nem szűrődik le ebből a videóból, de tény, hogy az előző posztokban görénykedésekkel, illetve szemétkedésekkel megvádolt kis Linzer gyerek nagyon igyekszik itt is, hogy a csapattársakkal együttműködjön meccsen kívül is. Ez megint a másik posztban lesz majd téma.
Észrevettétek, hogy nem írtam, hogy kicicáztatta magát? Ilyenkor nem jelenti azt, hogy nem történt meg, mert ugye ez már annyira természetes, hogy már mondanom sem kell. Akkor kell szóba hoznom, ha esetleg nem cicáztatja ki magát, vagy csak kevésszer. Persze, hogy a SZÜLŐVÁROSÁBAN is kicicáztatta magát.
A meccset ezzel le is zárom. Hátra van még a szülővárosa, amit volt szerencsém megnézni.
Meccs után közvetlenül elmentünk várost nézni. A stadion teljesen a külvárosba esik amúgy. Úgy nyolc körül már leparkoltunk és elindultunk.
Ez még előtte készült, a meccs előtt kipakoltunk a szálláson. Ebben az utcában volt a szállás, közel van a pályaudvarhoz.
Ez meg itt a pályaudvar a másik oldalról nézve.
Ez meg egy jó kis épület. Több ilyen kivilágított épület volt, amik nappal teljesen jelentéktelennek.
Ez lenne a főtér, ami például Prága főteréhez képest teljesen jelentéktelen. Csak annak a szobornak van értelme, a virágokkal meg próbálták feldobni (télen az sincs).
Itt van közelebbről. Van egy ugyanilyen Bécsben is, ahol az az egyetlen utca is jelentősebb, mint ez az egész főtér itt.
Ugyanaz az épület a híd túlsó oldalán több színben. Ezeken kívül több színben is megjelent. Ezt muszáj volt ide betenni, hogy feldobja egy kicsit ennek a jelentéktelen városnak a hangulatát, legalább estére, mert nappal ez az épület is olyan semmilyen. Volt még egy a másik oldalon, az csak kékben világított. Utána mentünk a szállásra, körülbelül tízre érkeztünk.
Másnap reggel visszamentünk és megnéztük a Duna partot is, ami szintén nagyon jellegtelen volt. Erre még rátett az is, hogy borult volt az idő. Pont ugyanaz, mint vasárnap. Borúsan és hűvösen indult a nap, majd délutánra kisütött a nap és meleg lett.
A kis jelentéktelen Duna part. Elbújhat Budapest mellett. Nem akarom szidni, tényleg, de tényleg olyan jelentéktelen, de nem rosszból mondom ezt. Mert már annyira, hogy már szinte aranyos és már csak azért is fotóztam a nagy semmit, mert a turistáknak nem ez a kedvenc városa. Nekem meg pont ezért tetszik. Prága meg már irritált, amikor Rosicky volt a mániám, már az folyt a csapból is és kissé tucatnak éreztem magamat, mert mindenki odaakart menni, aki volt, az dicsérte, rakosgatták fel a képeket, hogy ott voltak. Alig lehetett olyan emberrel találkozni, aki ne járt volna ott. Én meg nem tudtam elmenni egy évig, ez miatt idegesített nagyon. Linzbe ki akar menni? Szerintem senki, max én. Ja és Prágában olyan tömeg volt még novemberben is, hogy szinte mozdulni se lehetett, nem, hogy menni.
Egy templom van a hegy tetején. Fentről egy olcsó kis Budapest utánzatot látunk (nem mentünk fel, de a neten találni képeket). Nekem meg tetszik, hogy ilyen kis vacak és jelentéktelen. Nem irónia, tényleg így gondolom, mielőtt valaki félreértené. És ez se irónia volt.
Egy kis csöves aluljáró, tele volt cigi csikkel az egész város. Mindenképpen megérdemli a figyelmet ez is. Egy átlagos turista blogon ilyen nem kapna helyet, de ott szerintem még Linz sem. Nálam igen és a tucat helyek kilőve. (Prága már az a kategória, de hát a mániám volt és hát elmegyek oda, mert szeretek kirándulni, de egy unalmas blog készülhet belőle, de én még a Prágás posztomat is feldobtam a szaros lépcsővel, meg a jelentéktelen helyek fotózásával, mert ott is vannak, nem csak a turista rész. Az átlagember meg csak azokat fotózza, a híres látnivalókat. Linzben még ilyen sincs).
A főtér nappal a virágokkal, ami egy kicsit legalább színesíti a várost.
Kicsit közelebbről, majd elhagytuk Linzet. Ezt olyan tíz óra körül fotóztam hétfőn. Kicsit süthetett volna a nap, így még jobban szürke volt minden. Emiatt még jelentéktelenebbnek tűnt.
Ezután betértünk St. Valentinbe, Linzer falujába. Mert Linz csak a szülővárosa, de nem ott lakott. A faluban meg nincs kórház. Kb 20 km, és az már Alsó-Ausztria. Jaj, ezt már tudja mindenki, erről is volt ezer poszt.
Ez itt már St. Valentin egyik utcája.
Itt is megnéztük a vasútállomást.
A falu templomja.
Nagyon sok időt itt nem lehet eltölteni, de érdemes volt betérni. Enélkül haza se mehettünk volna. Egyébként tavaly elterveztem egy ilyen utat (a meccs még nem feltétlenül volt benne). Elmenni Linzbe, majd betérni a falujába. Összejött, de egy évet vártam erre is, mint Prágára. Az viszont nem mindegy, hogy idegeskedve, irritálva, vagy halál nyugodtan. Mert ez nem folyt a csapból, Prága meg igen.
Prága gyönyörű szép, pont ez teszi tucattá, mert rákattannak a turisták. De tudjátok, hogy én pont az olyat részesítem előnyben, ami háttérbe szorul, ugyanez van a személyeknél is. Cristiano Ronaldo vagy Messi helyett Linzer gyerekkel foglalkozom, akit szinte senki se ismer. Tehát én Linzbe is és St. Valentinbe is szívesen visszatérnék. Prágába is, de az már mániának már sok volt.
Linz pont olyan kis jelentéktelen, amilyen a szülötte, a kis Linzer gyerek. És pont emiatt szeretek foglalkozni vele, nem irritál, hogy a csapból is az folyik, mert ez nincs így. Volt már sztár mániám is, tudom, hogy milyen. Bár, sokszor irritáló ez a gyerek, de ha így nézzük, sztárság alapján, úgy viszont tökéletes mánia. Nem sztár, szinte egy senki, mégis van elég kép róla, meg videó, illetve mindig játszik szinte.
A következő már nem kapcsolódik Linzerhez, de a kiránduláshoz igen. Megálltunk még Melkben.
Nagyon jó volt ez a hétvége, bár eltolódott, de így is két nap volt. Szívesen megismételném, és felerősítette a mániát és kicsit megváltoztatta megint a jellegét. Ezt majd a másik posztban fejtem ki.
Utószó: Mikor először néztem utána a Linzer gyereknek, amint megláttam a születési helyet, már meg is kapta ezt a nevet. Mondom a haveromnak, hogy ő egy kis Linzer gyerek. Kérdezi, hogy miért, mondom neki, nézze meg, hol született. Sokszor simán csak Linzernek hívjuk a haverjaimmal, és otthon is úgy mondom.
A nosztalgia kedvéért érdemes elolvasni a tavalyi cikket.
https://kislinzer.blogspot.com/2018/04/egy-pocsek-meccs-linzben.html
A címe: Egy pocsék meccs Linzben.
Idén: Egy hétvége Linzben.
Annyira jó, hogy így jött össze. Ja és tavaly nyilatkozta azt, hogy ők nem a Barcelona és kérdezte, hogy most sírnia kéne. Egy idióta nyilatkozat volt ez is a sok közül tőle. Ugye, akkor kikaptak 1-0-ra. Most is ki kellett volna kapniuk.
