Szőllősi Tibor pszichológushoz intézett kérdések gyűjtőhelye

69 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés

Online
Csatlakozott: 2017 már 31

Gácsi Krisztián írta:

Kedves Kleó, kedves Kiscsillag! Mi a kérdés? Köszi!

Ez egy visszajelzés a korábbi válaszra mert úgy érzem, hogy félreértette az előző kérdésemet. Azt másold be, amit írtam.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Tisztelt Tibor!

Mit jelent az "egyéb" személyiségzavar? kérdésemre ezt a választ kaptam Öntől:

Egyéb személyiségzavar DSM V:

Megadja a klinikus a konkrét okot, amiért egy klinikai megnyilvánulás esetében nem teljesülnek egy konkrét személyiségzavar kritériumai.Olyan klinikai megnyilvánulásokra vonatkozik, amelyben valamely személyiségzavarra jellemző és (ezzel együtt)

  1. klinikailag jelentős szenvedést
  2. vagy a társas-szociális
  3. vagy más fontos területek működésének károsodását okozó tünetek dominálnak, azonban melyek esetében nem teljesülnek egyetlen zavar kritériumai sem a személyiségzavarok diagnosztikus csoportban.

Egyéb – más ok, konkrétan megnevezhető ok az, ami az adott „viselkedést” van. De a „viselkedés” egy konkrét személyiségzavar, skizofrénia spektrum, más pszichotikus zavar meglétére jellemző.

Pl.: Úgy viselkedik, mint ha személyiségzavaros lenne – ezt látják mások, de alaposan megvizsgálva, a viselkedés mögött konkrét ok áll a háttérben. Ennek az oknak a megszűnésével, a klinikai kép nem teljesül önmagában. Nem lenne megadható önmagában.

Ezt a mondatot nem tudom értelmezni: "Egyéb – más ok, konkrétan megnevezhető ok az, ami az adott „viselkedést” van."
Kérem, magyarázza meg!

Köszönöm.


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

Kedves Kleó, kedves Kiscsillag! Mi a kérdés? Köszi!


3
Red
Offline
Csatlakozott: 2016 jún 30

Szeretnék kérdezni...

Előfordulhat-e hogy disszociatív önazonosság-zavarban szenvedő beteg emlékszik arra hogy mit csinált a másik én, de az okokra, hogy miért csinálta nem?

Azt tudom hogy kapcsolatban vannak egymással és azt is hogy ez lehetséges. Sőt olyan is lehet hogy emlékszik nagyvonalakban mit tett a másik és hogy mikor ezzel szembesül gyakorlatilag összeomlik az illető. A saját szememmel láttam. Akkor viszont hogy lehet hogy az okokra egyáltalán nem emlékszik? Elvileg kellene hogy arra is emlékezzen ugye?

Azon kívül érdekelne hogy egy disszociatív önazonosság-zavarosnál mi hozza elő a kölönbőző éneket? Mitől vannak a váltások? Hogyan lehet ezeket megakadályozni? Mit kell tenni hogy ezek ne legyenek gyakoriak?

Úgy tapasztalom hogy az átváltozások eléggé alattomosak és fokozatosak. Úgy értem mindig csak egy kicsi időre történik a váltás, mielőtt a másik része elhatalmasodik az illetőn. Ez lehetséges-e? Lehet-e hogy az az alteregó, amelyik alapvetően rejtve van uralkodóvá válik, úgy értem egyre hosszabb időt tölt felszínen, ezzel kiszorítva a másikat?

Létezik-e az ilyen betegeknél egyáltalán olyan hogy eredeti én? Ha igen melyik ez? Általában véve melyik alteregó viseli a beteg igazi nevét?

Mit tehetünk akkor, ha valaki átvált? Hogyan viselkedjünk ilyen esetekben? Hogy tudjuk "visszahozni" az illetőt ebből az állapotból? Képes-e az egyik én eljátszani hogy nem ő van felszínen, azért hogy ezzel megtévesszen másokat? Lehetséges-e ilyen fajta tudatosság egy disszociatív önazonosság-zavarban szenvedő betegnél?

Köszönöm a válaszokat és a segítséget.

Üdvözlettel: Red


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Agobri írta:

A válaszok hol olvashatók? (Új tag vagyok) Köszönöm!

https://bura.hu/blog/szollosi-tibor-blogja/2018-jul-10/bura-tanacsadas-2018-jul


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 16

A válaszok hol olvashatók? (Új tag vagyok) Köszönöm!


6
Online
Csatlakozott: 2017 már 31

Kedves Tibor!

Szerintem félreértett. 5 éve nem szedek (mert nem írnak fel, nem tartják indokoltnak) gyszert a pszichotikus tünetekre. (mondván a tünetekkel együtt tudok élni).

Így a válasza egy része irreleváns!!!

2 éve hallucináltam (+téveszme stb) mire orvoshoz kerültem. Az első 6 hónapban nem tudtam dolgozni, utána valamennyire megszoktam a tünetet és teljes munkaidőben dolgoztam.

2 év után kezdtek kezelni. (a depresszióm vált súlyossá)

Gyszer mellett nem tudtam dolgozni (a mellékhatása miatt) és eltartani sem tudtak. Az antipszichotikum elhagyása óta (5 éve) folyamatosan dolgozok. Min heti 40 órát, 3 évig másodállasom is volt, később munka mellett tanultam is. 

Emiatt fontos, hogy továbbra se kapjak antipszichotikumot. Hisz gyakorlatilag az a furcsa helyzet állt elő, hogy a gyszer mellélhatása SOKKAL jobban zavar, mint a tünet, amire ráadásul max adagban sem hatott jól, így kezelés mellett sokkal nehezebb dolgom volt.

Amikor az előző üzit írtam Önnek még nem tudtam, hogy skizofrénia v skizoaffektív zavart diagoltak. Azóta megtudtam, h utóbbit. (korábban máshol skizofréniát)

Antidepresszánst sem kapok, nyugtatót is elvették 2 évre, utába alkalmi szedést engedték, majd alvászavar miatt napi 1 szemet (minimális adagban), de az elhagyását szorgalmazzák.

Azért kérdezem újra és újra a gyszermentességről (Csak nick névvel és Kiscsillag néven is) mert tudomásom szerint szinte mindenki kap gyszert. Feltételezem, hogy Ön is ezért értett félre.

Az itthon bántalmazó környezetre nincs ötlete a terapnak (csak a költözés), egyéb stresszhelyzetre, szorongásra autogén tréninget tanultam. A tapasztalatom viszont az, hogy a halut fokozza. Ezen kívül több szórakozást és pihenést javasolnak. 

Korábban (amikor fő és másodállásom is volt 3 évig) nagyon kimerültem, erre sem volt ötletük a szakembereknek (illetve időnként 1 hét táppénzt javasoltak pihenés célhából), csak reménykedtek, hogy előbb-utóbb a másodállásra nem lesz szükségem és lesz időm pihenni és szórakozni is (amiből tudok töltödni). 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Tisztelt Tibor!

Az idézett részt Ön írta 10-i válaszában, ezért kérdem: mit jelent?

Kleó kérdése:

 

"Egyéb – más ok, konkrétan megnevezhető ok az, ami az adott „viselkedést” van." – itt valami kimaradt, kérem javítani.

 

Szőllősi Tibor válasza Kleó kérdésére:

?


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

14 kérdés megválaszolva! ez utóbbi kettő marad jövő hétre!


9
Online
Csatlakozott: 2018 már 6

Jó napot!

Édesanyám az elmúlt pár hónapban nagyon megváltozott, eddig otthon ülős volt könyvet olvasott sorozatokat nézett, nem érdekelték annyira a női szépészeti dolgok. Nem sok mindent vásárolt magának az évek során inkább én voltam a mindene. Nem ez bánt, hogy most már nem én vagyok a mindene hanem, hogy véleményünk és több rokon szerint is megváltozott. De pszichiáterhez nem akar elmenni, mert, hogy jól érzi magát szerintünk viszont túl pörög. Mindenhová megy koncertekre kutyasétáltatás, mindent írogat a naptárába pl: Villányból Szegedre akart menni a múltkor de aztán mégsem ment mert nem tudta megoldani a közlekedést. Volt egy pszichiáternél aki Lamolepet írt fel neki önmagában ennél a pszichiáternél mi nem voltunk jelen és hát ugye nyílván azt mond amit akar meg ahogy ő látja a helyzetet. Régen nagyon nagyon fogta a pénzt most viszont költi pl: vett magának egy csomó ékszert nem drágákat meg ruhákat, amivel semmi baj nincs. Csak ez a hirtelen fordulat számunkra nagyon furcsa és otthon is ha megkérem halkítsa le a zenét mert a zene lett a mindene azt hallgatja egyfolytában. Meg például vett magának nyugtató teát és tegnap megcsináltam neki a szokott poharában és most, hogy egy másik üveg pohár ez az ő pohara és abba csináljam meg. Aztán, hogy ő melegen nem issza meg a teát vagy veszek neki elő barackot a hűtőből akkor, hogy ez hideg ő nem eszi meg megmosom melegvízzel. Nagyon aggódom érte. Este is, hogy ő kirakja a ruháját mert ez nem jó az nem jó próbálgatja. Eddig nem fordított különösebb ígényt a külsejére most viszont esténként órák kérdése mire ki kerül a ruha az ékszer aztán fürdik aztán még bekeni magát testápolóval aztán másik kenőcs. Egész délután, hogy ezt a kódot töltsem fel neki azt a kódot töltsem fel neki különböző nyeremény játékokra. Hogy ezt, hogy kell facebookon állandóan megosztja a zenéket meg mindent eddig a facebbokkal sem törődött nagyon. Ha meg attól tartunk, hogy túl sok pénzt költ felesleges dolgokra akkor azt mondja hogy mi sajnáljuk tőle. Pl: Van 5 db tusfürdője akkor 3 vagy 4 db öblítő. Akkor van egy órája amin kicsit szét jött a szíj lehetne és tegnap rendelt egy újat mert hogy az már nem jó. 



Online
Csatlakozott: 2018 jún 26

Üdvözlöm! Egyszerű de mégis bonyolult kérdésem: Mely mentális betegségek párosíthatóak?Tehát : két skizofrén alkothat-e egy párt, egy skizofrén és egy depressziós, egy skizofrén és egy borderline stb. stb. ? Van-e erre valami érdemi irányelv? Vagy egyáltalán "felejtős" minden ilyen irányú kísérlet,mármint két beteg ember nem alkothat teljes értékű párt?Az egyik félnek legalább egészségesnek kell lennie?Köszönöm válaszat előre is.


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 16

Kedves Tibor!

Férjem április 12-én a zárt osztályra került pszichózis miatt. Május 26-án engedték ki, a zárójelentésén "akut polimorf pszichotikus zavar skizofrén tünetek nélkül" szerepel. A kezelőorvosa és a kórházi pszichológus szerint jó esélye van a férjemnek, hogy egyszeri alkalom volt neki, és a tesztek és a megfigyelések alapján nem tűnik skizofrénnek, bipolárisnak, vagz borderline-nak. Személyiségzavart állapítottak meg nála. A következő gyógyszereket szedi: Liticarb, Parnassan (2x 10 mg), Haloperidol (2x1,5 mg), Frontin (1x0,5 mg).

Amit a férjemről tudni kell: 

28 éves, járműmérnök, Kolozsváron nőtt fel (én magyarországi vagyok, egy erdélyi munkám során ismerkedtünk meg). Ez előtt nem volt depressziós, pszichés zavara sem, energikus, tevékeny ember volt, az életet általában pozitívan szemlélte, megjelenése sugárzó, pozitív volt, nagyon hamar megkedvelte bárki. Amióta ismerem önértékelési problémákkal, megfelelési kényszerrel küzd, nagyon érzékeny, lelkis jellem. A szüleitől, nagyszüleitől, egyke gyermek révén valahogy sosem tudott elszakadni, minden hétvégén kijártunk hozzájuk, a férjem egész hétvégén az apósomnak segített a mezőgazdaságban falun.A férjem úgy érezte, hogy a nagyszüleiről és a szüleiről ő maga kell gondoskodjon. A szülei nem tudták elfogadni, hogy a fiúk felnőtt, megnősült és családapa lesz, folyton kérsékkel, feladatokkal terhelték hétköznapjainkat és úgy gondolták, hogy nekünk úgy kell élnünk, ahogy nekik tetszik elsősorban és a férjemnek kutya kötelessége róluk gondoskodni. Hiába ültünk le velük többször beszélni erről, egyszerűen nem fogták fel és lekezelően kezelték a problémánkat, ügyet sem vetve rá. Emiatt úgy döntöttünk tavaly nyáron, hogy Erdélyből Budapestre költözünk (ahol én is születtem, illetve a szüleim itt élnek), annak szellemében, hogy végre távol leszünk a szüleitől, békésen élhetünk, és mivel akkor már állapotos voltam a kisfiúnkkal, így fő szempont volt, hogy  édesanyám tudjon segédkezni majd a gyermekágy alatt (az én szüleimmel jó kapcsolatot ápolunk). Tehát szeptemberben át is költöztünk, a férjemnek új munkahelye lett, ahol jó a munkaközösség, rugalmas a munkaidő, és a fizetése is egész jó. Egyenlőre albérletbe költöztünk, de a szüleimtől kaptunk egy telket, amelyre építkezni szerettünk volna. A férjemet ez idő alatt a szülei napi szinten hívogatták, megkérdezték mit csináltunk aznap, és folyton lelkileg terrorizálták, bűntudatot keltettek benne, hogy ő nincs ott és nem segít nekik, cserben hagyta őket. Március 21-én pedig megszületett a kisfiúnk. A férjem az ezt megelőző hónapokban erősen szorongott, amiatt, hogy biztosan megfelel-e az új munkahelyén, az építkezés költségei miatt, illetve azon, hogy messze vannak a szülei, nem tud részt venni a munkálatokban. A baba születése előtt már voltak furcsa megnyílvánulásai, filozofált, arról beszélt, hogy milyen egyszerűen működik a világ, ő rájött erre, és sokszor mindezt összefüggéstelenül adta elő. Ezután egyre kevesebbett tudott aludni, agyalt folyton, majd mellgyulladásom lett, amitől belázadosodtam és alig tudtam kikelni az ágyból, hogy ellássam a babát. Igaz, ez csak 2 napig tartott, de a férjem annyira kétségbeesett, látva mennyit szenvedek a láztól és a kimerültségtől, hogy április 12-én "bepörgött", rögeszmésen mérte az időközöket a szoptatások között, folyton írkált a határidő naplójába, fontossági sorrendet, az apjának is írt egy levelet, hogy most a gyerek az első, továbbá megoldásokat keresett, a végén már a munkáját sem tudta elvégezni és kommunikálni sem lehetett vele. Ekkor vitte be édesapám az ügyeletre. A kórházban további téveszméi lettek, hogy majdnem ő robbantotta ki a 3. világháborút, miatta emberek haltak meg, meg felgyorsította az időt stb. Agresszív sose volt, az orvosokkal közreműködött mindvégig. Ezek a téveszmék mára már megszűntek, szedi a gyógyszereket a fent írt adagokban, illetve magán pszichiáterhez jár pszichoterápiás kezelésre. Ezen kívül minden reggel relaxációs gyakorlatot végez, vissza ment dolgozni részmunkaidőbe. Azonban már nem önmaga: csoszog, merev a tartása, az arckifejezése is néha maszk szerű, robotos, gépies, olyan mintha lebutult volna, a fogalmazása is romlott, nagyon feledékeny, szétszórt, ami a munkavégzésére rovására megy. Olyan, mintha nem az én férjem lenne. Úgy olvastam, hogy ezek mind mellékhatásai lehetnek a gyógyszereknek, amiket a pszichiátere szerint legalább fél évig szednie kell, persze közben lesznek csökkentések. Emellett  kifejezi az érzéseit, mindent megtenne értem és a kisfiúnkért, nagyon próbálkozik, biztat, hogy minden rendben lesz, úgy látom, hogy egy pár hete stabil lelkileg, amikor a kórházból kijött egy jó pár hétig szorongott, és szomorú, kedvtelen volt amiatt, hogy ez kellett vele történjen, ill. az önbizalma sehol nem volt, aggódott azon, hogy nem fog tudni dolgozni. 

Kérdésem:

Ezek a típusú gyógyszerek okoznak valami maradandó károsodást az agyban? A memóriája és az észjárása a régi lesz? A pszichiátere azt állapította meg, hogy a neveltetése (erős szülői kontroll, elszenvedett családi traumák) miatt nem alakult ki a személyisége rendesen, erre 28 évesen van lehetősége még? Lehet még egészséges, életerős ember a férjemből? 

Előre is köszönöm a választ!

 


12
Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Kamaszkorom ót visszatérően álmodok arról, hogy öngyilkosságot követek el hozzám közel állók körében, vagy a saját temetésemet nézem, "kívülről" (látok egy koporsót, melyet körülállnak az ismerőseim, a koporsó zárt, de tudom, hogy én vagyok benne). Mikor felébredek, gyakorlatilag "honvágyat" érzek, visszavágyok abba az eseménybe, amelyet az álmomban megéltem. Régebben ezt azzal magyaráztam, hogy nem érzem, hogy fontos lennék a családtagjaim számára, bezzeg, ha megpurcannék, valószínűleg hiányoznék nekik. Mostanra azonban felnőtt lettem, úgy érzem, viszonylag rendeztem pl. a szüleimmel kapcsolatos viszonyomat, egyébként is egy nagyon "normális" életet élek (házas vagyok, dolgozok, karriert építek, vannak barátaim és hobbijaim), mégis ettől a visszatérő álomtól nem tudok szabadulni. Sőt az eddigi tematika kibővült azzal, hogy sokszor nem is követek el öngyilkosságot, csak "tudni" lehet rólam, hogy öngyilkos leszek, depressziósan vonszolom magamat ezekben az álmokban, esetleg önpusztító cselekedeteket végzek (pl. alkoholista vagyok - a valóságban alig iszom alkoholt, inkább csak dohányzom).

Kérdésem az volna, hogy jól gondolom-e, hogy ezek az álmok tulajdonképpen a borderline személyiségzavaromból fakadnak, másik kérdésem pedig, hogy mégis hogyan lehetne megszabadulni ezektől az álmoktól. Nyomasztóak, elszomorítóak, és úgy érzem, katalizátorként működnek a tényleges, valós szuicid fantáziákat illetően is.


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

Kedves Búra Tagok! Tegyétek fel kérdéseiteket időben, mert az utolsó pillanatban feltett kérdésekre sajnos nem mindig van idő válaszolni! Köszönjük.

Aki még a nicknevét sem szeretné kiírni, nyugodtan írhat nekem és feltesszük a kérdést anonim.

Például írhattok e-mailt is, például ide: gacsi@bura.hu

Üdv,

Krisz

 

 

 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Köszi!

Így volt, épp ezért kérdeznék rá...


15
Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

Kleó a válasz igy vol irva következő kérdésednek beirom!


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

"Egyéb – más ok, konkrétan megnevezhető ok az, ami az adott „viselkedést” van." – itt valami kimaradt, kérem javítani.


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

Mára ennyi fért az egy órába a válaszokat illetően. A többi kérdést görgettük tovább jövőhétre. A pszichológus üzeni: nyugodtan kérdezzetek vissza, ha nem egyértelmű a válasz számotokra, vagy nem értettetek valamit benne!


18
Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

Még mindig kérdezhettek! Ha valaki "anonym" módon szeretne kérdezni: cseten írjon rám!


Online
Csatlakozott: 2017 már 31

Kedves Tibor!

Csak néven írtam korábban. 

Az első diagom skizofrénia volt (Thalassa Házban ill ambulansan is).

Az antipszichotikumot kb 2 év szedés utan elhagytam, orvosi javaslatra, lassan csökkentve. 

Gyszer mellett sem voltam tünetmentes, a téveszme és az emlékezethallucináció megszűnt, hanghallásra max adag sem hatott. Kb 1,5 évig tartó gyszerszedés után spontán csökkent a hang halu. (ugyanazt a gyszert kaptam, de ekkor már csak csökkentett adagban, ezután csökkent a halu)

5 eve nem szedek AP-t, téveszmém azóta sincs, az emlékhalu 1,5 évvel a gyszer elhagyása után visszatért. Hangot is hallok, de keveset.

A gyszer elhagyás után elvették a skizó diagot, bordert (és neha még akut, átmeneti pszichozis diagot) kaptam

Bő fél éve máshova járok terápiára. A terapom szerint nem border okozza a halut. Később orvost váltottam (ugyanoda jarok, ahol a terap is dolgozik).

Az orvos azt mondta, h a halut skizofrénia v skizoaffektív zavar okozza. 

A tüneteket megszoktam, tartósan munkaképes vagyok. Egyes készségeim ugyan romlottak (pl koncentráció, monotonitástűrés) mások viszont javultak (összehasonlítva a pszichozis előtti idòszakkal). Olyan helyen dolgoztam, ahova viszonylag jó készségek kellenek (pl logikus gondolkodás, jó kapcsolatteremtő képesség, önálló döntéshozatal, problémamegoldás, csapatmunka). Pszichésen terhelő besorolású.  4,5 évig dolgoztam itt, szerintem a munkahelyi elvárásoknak köszönhetően fejlődtem e téren. 

Mit tudok tenni, hogy a továbbiakban se kelljen szednem antipszichotikumot?

Terápiára évek óta járok. Eddig az az érzésem volt, hogy ha az egyéb tüneteim (szorongás, depresszió, alvászavar) terápiával v gyszerrel kezelik, akkor a haluval is jobban elvagyok. Több szakember is hasonló véleményen van ("elbírja a személyisége", a "személyisége ép része nagyon erős", "adaptálódott".) A skizo mellett border is van, de enyhe formában, hosszú stabil időszakkal. Az énképem stabil, nem hasítok, nem változik az értékrendem, célok stb. Ürességet sem érzek. Féltékeny sosem voltam (párkapcsolatvan) Néha falcolok (évi 1x), függőségre nagy a hajlamom, dühöt is fokozottan érzek, nehezen dolgozok fel sérelmet, traumát. 

A nem megfelelő (bántalmazó) környezetből 1 éven belül el tudok költözni. A terap ettòl sokat vár mert a krízisállapotokat családtag provokálja ki és nagyon pici lakásban élek vele, elkülönülni sincs lehetőségem. (érzékenyen reagálok, de valós sérelmekre). Családtag nem akar változni, depresszió + szemzavar + alkoholfüggő. Költözés után, terapom szerint lehet már a border kritériumait sem fogom teljesíteni.

Visszaesésem nem volt, csak kisebb fellángolások (ilyenkor több a hanghallás es az emlékezethalu is).

(kieg: a skizo és a border sem szokványos módon zajlik)

Van bármilyen konkret ötlete (gyszerszedésen kívül), visszaesés megelőzésre?

Köszönöm!

 

 



Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

Holnap délelőtt újra rendel a pszichológus! Intézzétek hozzá kérdéseiteket bátran! Eddig mindössze három kérdés van. Nyugodtan írjatok még, ha eszetekbe jut valami!


21
Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 12

Kedves Tibor!

40 éves voltam, amikor a borderline személyiségzavart diagnosztizálta nálam egy pszichiáter szakorvos. (együtt éltünk majdnem 5 évig) Jelenleg 44 éves vagyok.

Vissza gondolva eddigi életemre,  illik rám az összes bordi tünet, amely a szakirodalmakban megfogalmazódott.

Esetenként szedtem benzodiazepin tartalmú szorongás csökkntőket, amelyeket egykori háziorvosom írt fel. Voltak olyan időszakok az életemben, amikor szinte könyörögtem az orvosnak, hogy utaljon be a pszichiátriára, de a doki elintézte annyival, hogy hisztis vagyok. 

Családom is nehezen tolerálta a kitöréseimet, viszont senki nem próbált meg segíteni.

Napjainkban elég nehéz élethelyzetben vagyok és ismét jönnek a tünetek...Sad

Hogy lehet az, hogy 44 évesen még nem gyógyultam meg, amikor több évig tudtam leplezni a betegségemet?

Üdvözlettel: Fera

 

 


Offline
Csatlakozott: 2018 jún 28

Üdvözlöm!Azt szeretném megkérdezni Öntől,hogy mi váltja ki a pánikrohamaimat?Mert sajnos még alvás közben is elkap,és az valami borzasztó.Nem tart sokáig ,de nagyon kellemetlen.Napközben ha elkap,nem tudok hirtelen beszélni,nagyon rossz lesz a közérzetem,rögtön el lell menni wc-re, mert hasmenésem lesz.nem tudok rájönni a kiváltó okra,mert mindig más élethelyzetben jön elő.Van erre valami gyógyszer is esetleg?

Köszönöm előre is.Üdv:Hajni.


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

ennek már csak a képzelet hab szatárt... Laughing out loud


24
Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

és mit takar a "máshova"? meddig terjed? van itt kérdés bőven...


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

nagyjából Smile

egyéb m.n.s. (máshova nem sorolható) kategória. Laughing out loud


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

és mi a maradék? moslék?


27
Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

az egyéb az, amire a szakemberek sem tudnak pontos definíciót adni. egy zsák, amibe minden maradékot bele lehet hányni. Smile


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Kedves Tibor!

Szeretném megkérdezni, hogy mit akar kifejezni az "egyéb" szó a diagnózisokban. Olvastam már "kevert és egyéb személyiségzavar"-t, "egyéb skizofréniá"-t, "egyéb meghatározott szorongás"-t. Mihez képest egyéb?

Előre is köszönöm.


Online
Csatlakozott: 2018 jún 26

Szerintem arany ember-t fogtunk ki Szőllősi Tibor személyében,én nagyon szépen köszönöm a nagyon tartalmas választ,válaszokat.(na ezt így "mi" nem tudjuk,még a google-ból sem)


30

Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Szuper vagy! Wink Köszönjük.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Egész pontosan tehát itt vannak az eddig feltett kérdések, kigyűjtve:

https://bura.hu/blog/szollosi-tibor-blogja/2018-jul-02/bura-terapia-2018-julius


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

Ez lesz a kérdezős topik! Kérdezzetek bátran! Át lesznek a kérdések vezetve a pszichológus blogjába, ahol csupán egy kérdés-válasz sorozat lesz! Üdv!


33
Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Szerintem valahogy letisztultabb formában kellene feltennünk a kérdéseket. Mindenféle beszélgetések is megindultak itt alább a topikban, ezek egyszerűen átláthatatlanná teszik a szöveget, rengeteget kell görgetni, keresgélni, hogy az ember megtalálja a konkrét kérdéseket. Arról nem is beszélve, hogy mennyi időt veszítünk el ezzel a heti 50 percből.

Ha jól tudom, most csak egy próbabejelentkezés volt, holnap lesz az "igazi" 50 perc. Tehát bizonyos értelemben még nem csúsztunk le semmiről.

Krisz, nem lenne lehetséges a topik megnevezése alatt kigyűjteni, tételesen, pontokba szedve, a konkrét kérdéseket? Olyan felépítésre gondolok, mint pl. egy blogbejegyzésnél. Csak itt a "bejegyzés" szövege hétről hétre változna, mindig az aktuális kérdések szerepelnének benne. A kérdésekre a választ meg mindig alább láthatnánk, legörgetve, a kommentek között.

Ha ez a forma megvalósítható lenne, akkor szívesen vállalom, hogy az alábbi beszélgetésekből kiollózom a konkrét kérdéseket.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 19

A topik elejèn (alján) is voltak kérdések, amiket az előző szakembernek tettünk fel, diagnózisokkal kapcsolatban. (ő végül meggondolta magát, így a kérdésekre nem kaptunk választ, ezért írtam át ebbe a topikba)


Online
Csatlakozott: 2018 jún 26

Szőllősi Tibor írta:

becenév - kinek a kérdésére

Kedves Tibor!
Úgy látom lekéstük az adást...

"Csak" nick kérdezett konkrétat, és én egy szakmai jellegűt inkább ,  pszichológus,és a beteg közti kapcsolat milyenségéről...akkor majd legközelebb...


36
Offline
Csatlakozott: 2018 jún 25

becenév - kinek a kérdésére


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Hajnali 9-kor... Jaj.

Pedig már takarítónőt is néztem... kérem az aktivitást a többiektől is! Legalább magunkban higgyünk eleitől fogva.


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

Na és a lényeg ezentúl hatalmas betűkkel látjátok majd ha a pszichológus online van (Felül az oldal közepén.)! Akkor máris kérdezhettek tőle itt ebben a topikban. (Belépve hamarabb látszik az online kijelzés.)


39
Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

Kleó félre értesz: NEM "semmi", hanem: "ennyi"! nem mindegy! eddigi teljesítmény: heti 1 alkalom!


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Én folyton kattog(tat)ok, és semmi? Cipő, szoknya, bikini, Jézus, Szcientológia, lábgomba, családállítás, C-vitamin, mind napjában többször...


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

PhilC írta:

Tehát végül a heti 2 x 50 perc helyett csak heti 1 x 50 perc lesz?

 

Keves PhilC, és többiek! Igen, sajnos a jelenlegi reklám bevétel ennyit fedez! Ha kétszer-háromszor ilyen reklám forgalom lenne, mint most van, akkor mehetne heti több is! Elképzelhető, ha látjátok majd az értelmét, és elnyeri tetszéseteket ez a dolog, többen fogtok kattogni. Wink

Üdv,

Krisz


42
Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

 :D :D :D :D :D :D :D :D :D

Nagyon hamar mondanád, mint anno apám: SOK! EGYSZERŰEN SOK!


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Znation írta:

Kleó írta:

Megoldás: Ne az asszonyt keresd... Cherchez le homme! Laughing out loud

"Kleó válaszol" fórumot nem lehetne nyitni? Smile

Én egyébként - viccen kívül - örülnék neki. xD


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Kapd be!


45
Online
Csatlakozott: 2018 jún 26

Kleó írta:

Megoldás: Ne az asszonyt keresd... Cherchez le homme! Laughing out loud

"Kleó válaszol" fórumot nem lehetne nyitni? Smile

 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Megoldás: Ne az asszonyt keresd... Cherchez le homme! Laughing out loud


Online
Csatlakozott: 2018 jún 26

Kleó írta:

Te, ez "általános". Egy ismim még verset is írt a lógusához, mert beleszeretett. (Nem véletlenül ugyanott, ugyanaz???) Úgy tartják, hogy a nőknél igen gyakori, hogy beleszeretnek az áterükbe, sőt! a nőgyógyászukba. Láttam is ilyeneket. Viszont a szakembereknek – miután nem minősül egyedi jelenségnek – illene tudniuk kezelni a helyzetet.

Ma meg ráírtam facen egy volt fogalkoztató nővérre, akibe szintén beleszerettem,de bele még jobban, még Cegléden.Ő myvip-ról törölte is magát miattam annak idején.De ő nem reagált sosem,na ezért jobban szeretem.

Egyébként nem az volt, hogy tudatosan húzta az agyamat,csak a végén azzal a mosollyal, azzal a titokzatos mosollyal ez a pszichológus csaj, szóval ahogy kinevetett a kérdésem után, az engem tönkretett.Én tudom mi a protokol,meg ilyenek.Megbeszéltük utána,bár nem ebben a formában.

Tegnap jöttem rá ,hogy mit jelent a mondás: "cherchez la femme!"

De amúgy bizti én vagyok a pszichó meg mindennek az oka és kiváltója, minden baj okozója, életem alfája és omegája...ja


48
Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Te, ez "általános". Egy ismim még verset is írt a lógusához, mert beleszeretett. (Nem véletlenül ugyanott, ugyanaz???) Úgy tartják, hogy a nőknél igen gyakori, hogy beleszeretnek az áterükbe, sőt! a nőgyógyászukba. Láttam is ilyeneket. Viszont a szakembereknek – miután nem minősül egyedi jelenségnek – illene tudniuk kezelni a helyzetet.


Online
Csatlakozott: 2018 jún 26

Beleszerettem a női pszichológusomba.Nem most volt.Nem tudtam kezelni a helyzetet.Később irogattam neki email-eket is, rá több hónapra.De ő sem tudta kezelni a helyzetet,de még ez akkor volt,amikor beleszerettem, a kórházban.Szerintem húzta az agyamat direkt.És egyszer megpróbáltam rákérdezni,hogy foglalt-e, de inkább úgy kérdeztem meg,hogy van-e gyereke? És erre kinevetett.Most akkor emberek vagyunk,vagy kísérleti állatok egy kórházban,ha az őszinte érzelmekről nem szabad beszélni?

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen