Mindenki látja

Nem belépett vendégek is elolvashatják.

Hiány

4 hozzászólás / Mindenki látja / /

Üdv mindenkinek,

hiányt érzek. Testileg. Lelkileg BEteljesült vagyok, de a testem szexre / szeretkezésre vágyik. Azzal a bizonyos Valakivel, kit Lelkem szeret. DE tudom, távol kell lennünk ahhoz, hogy Lélekben közel legyünk. DE, nekem nem lehetnek saját vágyaim, mert sok ember él a Földön, kik A Páromat szeretik… Hagynom kell, hogy ők is és mindenki Boldog lehessen. Nem lehetek önző. Így most eltengődgetek, de a testem „szomjazik”. A családom is A Szerelmemet szereti. Szinte Mindenki, aki ismeri ŐT, akárcsak picikét is. Nekem ez nem baj. Én LEmondok az igazi fizikai kielégülésről A Szerelmemmel. DE Az Asztrális és Lelki Sík már függőség nálam. Számomra e 2 módja A Szeretkezésnek Lenyűgöző / Fantasztikus érzés. Nagyon Szeretlek Reményke <3 <3 <3

Hiány Read More »

Depresszió

7 hozzászólás / Mindenki látja / /

Sziasztok!

Már régen jártam erre. Eddig fenn tudtam magam tartani a felszínen, nehezen de sikerült. Viszont szeptemberben elkezdődött életem egyik nehezebb időszaka. Mindkét gyermekem iskolát kezdett, a nagyobbik  gimit, a kicsi általánost. Faluból városba. Óriási változás,hiszen faluban kb. 200-an járnak a suliba, városban a triplája. A gimivel nem volt nagy gond, szerencsére 15 éves nagylányom már könnyebben veszi az akadályokat. A kicsi fiammal más. Falusi oviból (kb.90 gyermek) ment,városi suliba. Teljeenúj környezet, társak stb. (Amúgy lakásvétel miatt kellett városba iratnom suliba, amúgy ment volna faluban tovább iskolában). Kissé félénk,érzékeny kisfiúról van szó, az akit kipécéznek és szekálnak a többiek. Na most amíg falun, meg tudom bszélni a szülővel,ez várásán már nem így megy. Itt a tanár tesz valamit vagy nem.Szólok, vagy lesz valami vagy nem. Az ofő,mint kiderült egy ordítozó hárpia, aki nem önbizalmat növel,hanem a földbe döngöl. Rászált a fiamra,kijelentette figyelemzavaros,elküldte viuzsgálatra,amiből kiderült hogy még játékos korszakát éli,nincs olyan gond amire gondolt. De mi mint szülők nem lettünk semmiről értesítve . Próbáltam beszélni a tanítónővel, kedvesen,de ő arrogánsan válaszolt,vádaskodott stb. Szóval úgy döntöttem, talán gyerekesen hangzik, de soha nem akarok vele találkozni. Eljutottam odáig,hogy már nem érdekel semmi, a gyerekeimet foggal körömmel védem, próbálok iskolát intézni félévtől. De közbe belekerültem egy örvénybe. Nem tudok összefüggően figyelni a munkámra, egy ideig megy,aztán elkalandozom, laptopon dolgozom,otthonról, már szinte az összes betegség tüneteit,lefolyását tudom. Félek mindentől. Ha találok valamit egy ideig lelkesít, aztán félreteszem nem érdekel. Kinézek magamnak valamit, nagy nehezen megveszem, mire odaér hozzá már nem tudok mit kezdeni vele,nem érdekel. Az az időszak amíg várom az lelkesít,utána már nem. Nem szeretem magam,utálom amilyen lettem. Még a boltba is félve megyek le, egyre ritkábban teszem,inkább előre vásárolok. Szégyellem magam.Éjjel,hajnalban szorongva ébredek, nem tudom miért szorongok hisz okom nincs rá.Voltam orvosnál 3.-án, kaptam 1mg-os Xanax sr-t és Agomelatin anpharm 25mg-ot. Eddig is szedtem 0,5mg xanax-ot este elalvásra. Ez az Agomelatin meg a Valdoxan helyett van, de nem szedem. Mert a Valdoxant szedtem,viszont semmit nem ért sajnos. Állítólag ez ugyanaz, viszont sajnos nem emelten írta a doki fel így mikor kiváltottam volna, próba miatt nem tettem. Legszívesebben olyan gyógyszert kérnék, ami kitörli a sok mínuszt az agyamból,a sok aggódást. De ilyen nincs,és én kezdem elveszíteni a lában alól a talajt. Pedig muszáj talpon maradnom a családom miatt is.

Depresszió Read More »

Csak egy kérdés

2 hozzászólás / Mindenki látja / /

Nem tudom miért, meg mióta de én általában a dolgok fonákját veszem észre legelső alkalommal, például ha van valami új dolog mindjárt elkezd motoszkálni a gondolat a fejemben hogy az miért is sz@r…emiatt a legtöbb ember nagyon lelombozónak tart engem, pedig nem akarattal teszem. Hűvös dolog a tárgyilagosság de célravezető is lehet. Egyébként túléltem az ünnepeket is, az igaz hogy az ősz hajszálaim száma több lett… Nem elég hogy egyszerűen irtózom a szeretetet ünnepének gúnyolt hacacàrétól de még pluszba rá is dobnak mindig egy lapáttal (inkább többel) hogy esélyem se legyen megkedvelni, picit se.. Sok gondolatom lenne erről de.. Olyan lettem mint a pusztába kiáltónak szava… 

Csak egy kérdés Read More »

Borderline/bipoláris, mindkettő, vagy eldönthetetlen?

2 hozzászólás / Mindenki látja / /

Igen, nehéz ügy, mert a border horizontális ingadozása az érzelmi-hangulati életnek, a bipol vertikális. Ezért is csodálkozom, hogy fiataloknál (fiatal felnőtteknél) diagnosztizálnak bipoláris zavart, hiszen a hosszanti metszetet látni ennyi idő (év) alatt lehetetlen. Persze egyszerűnek tűnik, hiszen a gyógyszerezés ugyanaz: elsősorban hangulatstabilizálók (amelyekről nem győzöm eleget hangsúlyozni, és egyes pszichiáterek is jelentőséget tulajdonítanak ennek: epilepsziagyógyszerek). Aztán először ez, aztán az: és itt jön a tulajdonképpeni kérdés, hogy a borderline-nak szövődménye-e a bipolaritás? Vannak áterek, akik állítják: csak akkor azt nem értem, hogy kezelés mellett (mind gyógyszeres, mind terápiás) miért alakul ki egyikből a másik? Vagy, hát, ahogy én laikusan feltételezem, eleve megvan mindkét ingadozásra a hajlam, és a környezeti hatások és az eltelt idő (t. i.: a tünetek megjelenésétől eltelt idő) függvényeképpen jön ki egyik, illetve másik – vagy mindkettő –, ami viszont szerintem a diagnosztizálás „képtelenségét” is jelzi? 

Csakhogy nem mindegy, hogy valakinek van egy amúgy súlyos személyiségzavara, vagy egy súlyos elmebetegsége. Az egész pszi tudomány nagy hiányossága, hogy a horizontális és vertikális ingadozást nem tudja elválasztani. És még mindig itt következik a kérdés: a kettő tulajdonképpen ugyanaz-e, következménye-e egyik a másiknak, avagy szinte eldönthetetlen diagnosztikai kérdés.

Borderline/bipoláris, mindkettő, vagy eldönthetetlen? Read More »

Búra Tanácsadás – 2019 – November – December

Írj megjegyzést / Mindenki látja / /

Tanácsadói Válaszok 2019. – Szőllősi Tibor válaszol

Összesített kérdések-válaszok a pszichológia területén, 2019. November – December

A kérdéseiteket itt tehetitek fel: Szőllősi Tibor pszichológushoz intézett kérdések gyűjtőhelye

 

 

Sárkányszív kérdése:

 

Jó estét kívánok.

Mit is kérdezhet egy olyan, aki már-már minden „választ” tud, de élni velük nem,mert nem pusztán a depresszió az ami megöl,hanem azok is, „halk szadizmususukkal”,akikkel muszáj-kényszer, pénztelenség,hiába dolgoztam 16 éves korom óta, amíg tavly Decemberben bele nem fáradtam-ha egyszer állandan elveszik tőlem a pént.menj el, lépj, mondják azok, akik NEM TUDJÁK MIVEL JÁR A DEPRESSZIÓ,ÉS MÉG MELLÉ NŐNEK IS LENNI, EGY ALJAS MÖGÖTTES EMBEREKKEL TELI VILÁGBAN. Próbáltam én elmenni, nem is erről van szó..de mindenki aki ígérgetett,noha én elején leszögeztem ,nem párt, nem szexet keresek,hanem emberséges embert, aki segít..Hogy később én is segíthessek..de magamon nem tudok,ilyen nincs.Igazi erős gondokkal küszködő magán még nem segített-ha csak nem kötél,és más által.Meg is tudom őket is érteni teljesen. Esetek legtöbb%-ban olyanok papolnak nekem, akiknek tele szemük, szájuk, vagy NORMÁLIS–nagyjából-a családjuk,és az ismertésgi körük..Én amíg tudtam ,miközben a saját poklomat járom ,s jártam is, segítettem ahogy tudtam, nem csak szavakkal,mert a szvak nem érnek tettek nélkül semmit.Tudom, mert sok évnyi szavaktól már ragyát kaptam..Orvoshoz nem megyek,nincs miből.Ahol élek minden messze van..MINDEN AHOL VÉLETLENÜL IS TALÁLKOZHATNÉK, VAGY TÉNYLEGES SEGÍTSÉGET KAPHATNÉK VALAKIKTŐL,AKIK TÉNYLEG ÉRTENEK.Ám n nem átlagos nőcike vagyok,aki átlag depresszióban szenbed, révén elmebetegekkel élek, és nem lehet innen elmenni na maradjunk ennyiben,kivétel a megváltó igazi PÉNZ által,ami meg nincs.Pénz nincs ,életed sincs..Borsodban ez a szabály, mert így van!…Innen aki el tudott menni,mind segítségel tette, és ilyenek papoltak nekem.De nekem egy se segítene.mert nem szülök-nincs az a pénz, meg mert nem férek bele egy gyilkos elveken,végülis népet hülyítő vakító, társadalmi normák keretébe.Mert őszinte vagyok,nem vagyok hajlandó nyalizni, se a testem eladni.Ezért nem segít rajtam az, aki tehetné is..Itt a bűnözők a jók.Sok a ygerekekük,ergó sok szavazó, és támotagás..stb..Hát szóval Nem kérdezek semmit, ,Inkább leírtam mi van és mi NEM  lesz soha velem. Frontin és annak „társait, (mikor mi mi van-közgyógyra persze),azon „élek”..Nem tudok boldog lenni,mert nem tudok már régóta!..Szeretem ahüllőket , a madarakat,a kutyákat utálom.OKKAL.Révén ez az elmebeteg család sokat tart, ha bír velük,ha nem..itt csend NINCS, NYUGALOM NINCS. BEOLTATLAN BELTENYÉSZETT KORCSOK.AKIK TÖBBSZÖR MEGMARTAK,még sem tett senki semmit-A sok álszent álladvédő sem-hányok tőlük is..kijárni nem tudok ezek miatt a dögök miatt. Ezért IS számoltam le önszámtaból.Igaz, amit itt kapsz se lehet elmenni belőle, meg eleve sem! ( 54 ezret kerestem, mindet elvették,most a munkanélkült veszik elnevelő,mostoha rohadék szülők természetesen…)…és minden rohadék nap azt hallgassam hogy erre,meg arra nincs, meg hogy réf megfaltad már a pénzed árát stb..amióta dolgozok többször éleetüket mnetettem meg,mindegy kitől hogyan..adósságukat kifizettem amiért én szívtam 2 évet melóban szaros 30 ezerért! Szóval aki azt mondja ,hogy a pénz nem boldogít, annak üzenem adja ide az egész vagyonát,házát, és legyen boldog!..Alászavar is van,hogy ne lenne ebbe a sok korcsoktól való ugatásoktól stb-k-től.alkesz fatter szadizmuaitól!…35 múltam igen..és máig itt rohadok..Nem az én szégyenem…de nem óhajtok @va lenni,mert innen így tud nő elmenni..hiába hazudnak,ha mindet ismerem,akik ki is tudtak szaabdulni..Vagy olyanhoz mentek feleségül,akikkel csak a baj van.Köszi ebből sem kérek..depresszós vagyok,nem pedig hülye..de elfáradtam tény,és nagyon elegem van az ilyen rohadék emberektől..EGY DB BARÁTOM NINCS,MERTR NEM VAGYOK,MINT ÍRTAM NYALIS, ÉS ŐSZINTE VAGYOK.AKIKET KIHÚZTAM A SZARBÓL AZOK IS ELFORDULTAK TŐLEM,SZÓVAL jogos az ember gyűlöletem…Még is érzek -sajnos-empátiát sokak iránt.noha azt sem érdemlik meg hogy lekpjem őket..Akik tnkrettek,elárultak?!! Ez nem tévképzet,hanem a valóság..írhatnék még ezer oldalnyi dolgot is, de a helyzet ismerek minden sémát..és nem segít az sem..Csak az ÖN,és a magam idejét ölöm..Boldogtalan vagyok..dühös..hazug remények ölik meg a napjaimat..mert hába eménykedik az olyan mint ÉN…HÜLYESÉG AZ..ÖNGYILKOSSÁG AZ IS..HA NEM LENNÉK GYÁVA MÁR RÉG MEGTETTEM VOLNA AZ EGYETLEN LOGIKUS,ÉSSZERŰ MEGOLDÁST ÉN IS,AHOGY SOK SORSTÁRSAM TETTE MÁR,AKI ITT ROHADT,ÉS SZEMÉTLÁDÁKKAL ÉLT..Hát ennyi lenne..Hosszabban nincs értelme.

Tiszt:S.E.

 

 

 

Szőllősi Tibor válasza Sárkányszív kérdésére:

 

Tisztelt Sárkányszív!

Köszönöm, hogy megosztotta az életét. Még gondolkodom, hogy miként tudnék segíteni Önnek.

Szereti a hüllőket? Kérem, írja már meg, hogy miért alakult ez így?

 

Köszönöm!

 

 

 

 

zsoofi93 kérdése:

 

Tisztelt Doktor Úr!

26 éves nő vagyok, tinikorom óta küzdök depresszióval, ami a rossz családi háttér és gyerekkor miatt alakult ki. Voltam már mindenféle terápián, kezelésen, többféle gyógyszert is kipróbáltam, végül a Brintellix vált be. 2 éve szedem, többnyire elnyomta a depressziós tüneteket. Viszont kb 1 hete visszatért a depresszió: alig bírok kikelni az ágyból, megint csak arra tudok gondolni mikor halok már meg, semmi erőm nincs, a kedvem nagyon rossz. Nem szeretném, hogy visszatérjen a régi állapot, mert az szörnyű volt, nem bírnám ki. Az élethelyzetemben nem történt olyan rossz változás, hogy ezt váltsa ki. 

Miért nem hat már a gyógyszer? Lehet, hogy hozzászoktam? Mit tegyek, hogy végleg elmúljon ez az egész?

Köszönöm!

 

 

 

Szőllősi Tibor válasza zsoofi93 kérdésére:

 

Tisztelt zsoofi93!

Nagyon sok válaszban foglalkoztam a depresszióval. Ezért nem ajánlanék újabb irodalmat, filmet, cikket most. Csak remélni tudom, hogy az ajánlásokban kiemelt cikkeket, filmeket, könyveket elolvassák, megnézik. Fontosnak tartanám, hogy mindezek alapján elinduljon végre egy folyamatos párbeszéd ezen a csatornán.

Nagyon fontos lenne, hogy kitartson továbbra is, bármily nehéz is most Önnek! Sajnos azt nem írja, hogy igénybe vett-e terápiás segítséget. A depressziónak és a legtöbb mentális problémának már sok jó, hasznos terápiája van. A csak gyógyszeres segítségen túl is létezik megoldás. Az utóbbi időben a rendelésemen egyre több depressziós, szorongásos tünetekkel együtt élő ember jelenik meg. Segítséget kérnek. Kezdetben nagyon sokat beszélgetünk, egyfajta emberi támogató légkört alakítunk ki együttesen, majd ezt követi a terápiára felkészítő szakasz, majd maga a terápia.

Mindenekelőtt beszéljen a kezelőorvosával, hogy mi is lehet mindez az állapotromlás Önnél. Ezt követően, amennyiben igényli, keresünk segítséget a terápiája elkezdéséhez.

 

Köszönöm!

 

 

 

 

Titokmar kérdése:

 

Jó estét.
2019 márciusában ért egy sokkoló eset amit ugy nem tudtam feldolgozni hetekig rettegtem .Értek még más nehézségek is de ez volt a fő.Azóta lettek pszichotikus tüneteim szorongásos depresszióval vegyitve.Szedek gyógyszereket is .Későn jutottam el pszichologushoz ott pszichózist mondtak.Amikor most bekerültem egy helyre azt mondták szorongásos depresszió.Hogyan tudnám a pszichózis lelki okait feldolgozni?Valószinüleg egyedül maradtam a teherrel hiába mondtam el pár embernek később nem szakember volt.Amikor elmentem már azt mondták nem vagyok terápiára alkalmas állapotban.Augusztus végén már eléggé szétesett állapotban kerültem be a kórházba ahova önként mentem.Javultam ugyan de nekem több személyes beszélgetésre lenne szükségem pszichologussal nem heti egyre.
Mint kiderült, a tudatmódosító szerek hosszú távú használata életre szóló testi és mentális károsodást okoz.Ez mit takar hogy hosszu táv?Pl 10-20 év?

 

 

 

Szőllősi Tibor válasza Titokmar kérdésére:

 

Tisztelt Titokmar!

Ezt a mondatát nem értem: Amikor elmentem már azt mondták nem vagyok terápiára alkalmas állapotban.

Amennyiben jól értelmezem, 2019 márciusától sikerült eljutnia 2019 augusztusáig az eléggé szétesés állapotába. Voltak pszichotikus tünetei szorongásos depresszióval. Mondtak pszichózist is Önnek ez idő alatt. Az akkori állapota alapján azt mondták, hogy nem alkalmas abban az állapotban már terápiára. Pszichológusnál eközben nem járt. Állapota augusztusra olyannyira súlyosbodott, hogy „eléggé szétesett”. Kórházba önként ment be, ahol a benttartózkodás ideje alatt javult az állapota, itt találkozott többször pszichológussal. Véleményezi, hogy heti többszöri alkalommal lenne szüksége pszichológussal személyes beszélgetésre.

Mit jelent az, hogy tudatmódosító szerek? Mikre gondol? Nagyon általánosan fogalmazza meg a kérdését.

Ami lehet szerintem. Történt egy tudatmódosító szer használata, mely komoly tüneteket okozott. Milyen szer, azt nem írja. Majd jelentkeztek különböző tünetei – depresszió, pszichózis, szorongás. Nekem így nem áll össze a kép.

A levele végén megkérdezi, hogy lehet-e „a tudatmódosító szerek hosszú távú használata életre szóló testi és mentális károsodást okoz. Ez mit takar, hogy hosszú táv? Pl.: 10-20 év?”  Erre így nem lehet egyértelműen válaszolni – milyen szer, mekkora adagban, milyen gyakorisággal történt a használata.

A szerhasználat mindenképpen okozhat mentális problémákat és szervi működési zavarokat is. De egy már kialakulóban lévő mentális probléma végleges kialakulását is gyorsíthatja. Szervi működési zavarokat is okozhat.

Az ajánlásban sok szempontot figyelembe véve kerestem anyagokat, amelyeket ebben a témakörben fontosnak tartok ismerni. Mivel a kérdés nagyon általános volt, ezért konkrét választ nem vagy csak érintőlegesen tudok adni. 

Amennyiben konkretizálná a kérdéseit, sokat segítene. 

Egyébként mindenképpen keressen segítséget, mert a meglátásom szerint még nagyon zavart a működése!

 

Ajánlás:

Film:

Budapest, végállomás (2004) – magyar dokumentumfilm – https://www.youtube.com/watch?v=71OvctkdgnY

Egy nap – Pesty László – https://www.youtube.com/watch?v=pAg36lYmOkc

FELÉPÜLÜNK (Teljes Film) – https://www.youtube.com/watch?v=S1F7_xeFRf4

Beszélgetés a Pszichedelikumok Magyar Kutatóival a Drogriporter filmklubban! –https://www.youtube.com/watch?v=dDQk1RbIHXc

MI ZAJLIK A FÜGGŐK FEJÉBEN? – https://www.youtube.com/watch?v=cbeNPHPzswo

 

Net:

https://emberijogok.hu/a-pszichiatria-ismeretlen-arca/tenyek-a-pszichiatriarol/ami-bizonyitott-a-karos-mellekhatasok

http://kef.szarvas.hu/tudnivalok/12-a-drogok-fajtai-hatasai-es-veszelyei.html

https://funzine.hu/2017/01/04/funiversity/merj-nemed-mondani-a-drogra/

https://felsofokon.hu/orvos-es-egeszsegtudomany/a-legismertebb-drogok-hatasai-es-elvonasi-tunetei/

http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/drog_cigi_alkohol/4466/fuggoseg

https://drogriporter.hu/marihuana-es-fuggoseg-elvonasi-tunetek/

 

 

 

 

Kleó kérdése:

 

Köszönöm alapos válaszát!

Akkor megpróbálom átfogalmazni (Hogyan lehet egy „általuk” (neurotipikusak) IS felkavarónak nevezett képet semlegesen nézni??? Valószínűleg persze velem van a baj, de ez olyan paradox… felkavaró, ami nem kavar fel… És ez lenne a normális?): Egy általánosan (a vizsgálók által is) felkavarónak tartott képet kellene semlegesen nézni. Nem értem, hogy ez egyáltalán hogyan lehetséges? Ami felkavaró, az felkavar. Én úgy gondolom, hogy csak egy teljesen empátiára képtelen személyt nem kavar fel. Azt akarják mondani, hogy ez elhatározás kérdése, és hogy sikerül-e az elhatározás szerint (nem) reagálni, az az agyi működéstől függ? És aki „normális”, az tudja tartani magát ahhoz az elhatározásához, hogy „márpedig nem kavar fel”?

 

 

 

Szőllősi Tibor válasza Kleó kérdésére:

 

Tisztelt Kleó!

Ez nekem még mindig kicsit zavaros. Amit értelmezni tudok, hogy van egy olyan dilemmája, amin nem tud túllépni. Ami másnak sem felkavaró, ami nekem sem felkavaró, az hogy lehet felkavaró. Kiemeli, hogy empátiára képes személyt felkavar egy mutatott kép – az a bizonyos mutatott kép. Még mindig nem tudom, hogy pontosan miről is beszél, milyen képről pontosan.

A „normális” személyt is felkavarja a látvány, de nem mutatja ki, mivel tartja magát ahhoz az elhatározásához, hogy nem kavar fel. Vagy nem mutatja? Szabályozza magát? Agyi működés területén ez egy olyan szabályozás, amely csak azoknál a személyeknél működik, akiknek a személyisége egészséges lehet?

Vagy csupán a dilemma az, amin képtelen túllépni, hogy ami felkavaró az felkavaró akkor is, ha az ember „beteg”, ha az ember „normális”?

Talán az mutatja, hogy van valamilyen nehézsége mégis a „nem normális” embernek, hogy olyan problémán „dilemmázik még mindig”, amit más „normális” ember már régen „elengedett”. Elképzelhető, hogy ez a működésmód mutatható ki ezzel a vizsgálati eljárással.

Ugyanakkor lehet, hogy az okfejtésemmel tévedek.

 

 

Ajánlás:

Könyv

Ken Kesey – Száll a kakukk a fészkére

Film

Milos Forman – Száll a kakukk a fészkére (1975)

 

Net

https://hasznaldfel.hu/2017/08/11-jele-annak-hogy-erett-gondolkodasu-ember-vagy.html

https://bura.hu/tesztek

http://ketezer.hu/2009/12/epelmejuek-elmebetegek-kozott/

 

 

 

 

Mievi kérdése:

 

Kedves Tibor!

Családunk életében olykor elviselhetetlennek tűnő periódusokat okoz édesanyám (70 éves) bipoláris depressziója. Az utolsó diagnózisa ez volt, de már láttam skizoid, paranoid zavar megnevezést tartalmazó kezelőlapokat az elmúlt évtizedek alatt.

Valószínűleg családi örökség, mert az anyai nagymamám is hasonló tüneteket mutatott, de falusi, egyszerű asszony lévén orvos már csak a halála előtti években látta egyéb fizikai tünetei miatt. Édesanyám végigdolgozta az életét egy munkahelyen rengeteg konfliktussal, nyugdíjba lépése előtt leszázalékolták pszichiátriai betegsége miatt. Kb. 30 éve tudok kisebb nagyobb hullámairól, tulajdonképpen felnőtté válásomat végigkísérte a betegsége, furcsa személyisége.

Most is jár a helyi pszichiátriai gondozóba, állandó gyógyszerei vannak, amit vagy szed vagy nem. Személyes kapcsolataiban furcsán működik. A dolgokról és saját meggyőződéseiről szigorú, megingathatatlan elvei vannak. Aki nem eszerint él, az számára ellenség. Mióta ismerem, a saját igazságát keresi mindenben, ezt az emberek szemébe mondja minden élethelyzetben olykor drasztikusan, kemény ítélettel. Azt sem értem, hogy ezekre a helyzetekre később nem emlékszik. Igyekszem a betegségének betudni, de családi szinten nem tudunk vele egyezségre jutni.

Egy évvel ezelőtt édesapám 47 évnyi házasság után keresett magának egy élettársat, félig elköltözve a közös otthonukból, akiben fizikai, lelki támaszt talált. Édesanyám a másik hölgyet nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illeti és haragszik rám, hogy nem mondom meg apámnak, hogy a férjnek a feleség mellett a helye és hagyja ott az új kapcsolatát. Szerinte én apám szövetségese vagyok (ezt minden találkozásunkkor elmondja).

Beszéltem anyu pszichológusával, aki elítéli apámat, hogy a beteg feleségét elhagyta. Elfogadom az álláspontját, de tovább nem tudok vele érdemben konzultálni. Az anyám olyan energiákat szív el mindannyiunktól, hogy nekem a vele töltött 2 nap után 1 nap teljes nyugalomra van szükségem, mire kiheverem a feszültségét, rögeszméit a saját nyugodt környezetemben. Az apám évtizedeket élt át vele. Olyan a helyzet, mint a háborúban: ha te nem lőssz, téged lőnek. 

Minkettőjük testi-lelki egészsége fontos számomra. Tudna nekem tanácsolni könyvet, szakembert bármit, ami segíthet családunk nehézségeiben?

Köszönettel:Mievi

 

 

 

Szőllősi Tibor válasza Mievi kérdésére:

 

Tisztelt Mievi!

Ebben a kialakult és bemerevedett helyzetben a szakemberek is sokszor tehetetlenek kezdetben. Amennyiben jól értelmezem, adva van egy depressziós személy, gyógyszereket szed, elhagyta az egyetlen ember, akire támaszkodott. Talán a stabilitást is ő jelentette az életében.

Talán – ez nem derül ki – ez az ember kilépett a családi rendszerből, s most az általa betöltött szerep, feladat megszűnt a családban. 47 év alatt olyan szerepet vállalt fel – feladatot, amelyet nem osztott meg. Most erre a változásra reagál mindenki. Valamilyen krízishelyzet alakult így ki. Tanácstalanok, nem tudja senki megoldani ezt a kialakult problémát.

Édesanyja minderre úgy reagált, hogy személyisége bemerevedett. Önök próbálják megbeszélni vele ezt a helyzetet,  de nem tudnak neki segíteni.

Édesanyja elképzelhetően tehetetlenné, önállótlanná vált a sokévi másra utaltság következtében, a gyógyszerek évekig tartó szedése miatt. Valószínűleg fogalma sincs, hogy mennyire megterheli a környezetét.

 

Mindenképpen családterápiában jártas, rendszerszemléletű pszichológust keressenek fel. Jó lenne, ha olyan szakemberrel is tudnának beszélni, aki gerontológiai ismeretekkel rendelkezik.

A helyzetének az értelmezéséhez több ajánlást adok. Az előállt probléma összetettségének a megértéséhez kérem, tanulmányozza át, amennyit csak tud!

Konkrét szakembert nem ajánlanék. A javaslatom alapján tudnak szakembert keresni. Első lépésként Önnek kellene keresnie szakembert, tanácsadásért, majd ezt követően lépni csak tovább.

Kitartást kívánok!

 

Ajánlás:

Könyv

Xavier Amador – Nem vagyok beteg, nincs szükségem segítségre

Tringer István, Kaszás Beáta, Kállai János – Az időskorúak egészségpszichológiája

Film

Időskor –  https://www.youtube.com/results?search_query=id%C5%91skor

Kérdezz meg egy pszichológust! – Az öregkor sajátosságai –https://www.youtube.com/watch?v=dt-HPTyiyvo

Családi krízishelyzetek – https://www.youtube.com/results?search_query=csal%C3%A1di+kr%C3%ADzishelyzetek

 

Net

https://www.informed.hu//index.nfo?tPath=/betegsegek/geriatrics/&article_id=102517

http://www.kulturaeskozosseg.hu/pdf/2013/3/2013_3_06.pdf

http://janus.ttk.pte.hu/tamop/kaposvari_anyag/jozsef_istvan/a_felntt_s_az_regkor.html

http://epa.oszk.hu/00400/00458/00411/pdf/Korunk_EPA00458_1971_09_1314-1323.pdf

https://docplayer.hu/47384022-10-ertelmezze-az-idoskor-psziches-jellemzoit-az-alabbi-eset-alapjan.html

https://bhc.hu/magunkrol/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2017/hirek/20170818-idoskori-pszichologiai-problemak/

https://mindsetpszichologia.hu/2017/07/26/gerhatreka-destruktiv-rokoni-kapcsolataink-mergezo-szulok-i-resz1/

http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/Pedaggiai_pszicholgia_jegyzet_vodapedaggusoknak/53_a_csald_rendszerszemllete.html

 

 

Búra Tanácsadás – 2019 – November – December Read More »

Bordi világlátás

5 hozzászólás / Mindenki látja / /

Teljesen indifferens, hogy miről volt szó, egy nálam picit idősebb barátnőm (a kutyasuliban) megkérdezte:
– Nálad minden ilyen? Fekete vagy fehér?
– Igen.
Mert végül is a fekete a szín hiánya, a fehérben pedig minden szín benne van, én nem bontom. Van fény és sötétség, létezik igen és nem. Nincs árny, alkony; talán. Vagy ez, vagy az.

Teljes igazsága van a jin-jangnak, egyik sem értelmezhető a másik nélkül: mint ahogy minden édes süteménybe kell egy csipet só, és minden sósba egy csipet cukor.

Olyannyira csak a két ellentét létezik számomra, és a kettő együttes léte, hogy értékelte! a szomszéd, amikor le-nem-normálisozott, hogy azt válaszoltam: milyen jó, hogy mi is vagyunk, tudjátok mihez viszonyítani a normálist.

Tehát van élet és halál. Mindkettőben egy csipetnyi a másikból, hogy értelmezhető legyen.

 

Bordi világlátás Read More »

Ereszt-nem ereszt

13 hozzászólás / Mindenki látja / /

Amíg egy kérdésemre számomra elfogadható választ nem kapok, feszegetem a témát. Sajnos nagyon sokan kötözködésnek veszik, addig-addig, míg valóban azzá válik. Hasznos tulajdonság is lehet(ne) ez – egy kutatónak. Talán ezért kaptam anno egy osztályfőnökömtől búcsúajándékba Selye János: Az álomtól a felfedezésig-jét? Csak hát ahhoz a munkához nem elég a (Nárci megfogalmazása szerint) a miért miértjének miértje keresése: szorgalom, kitartás, türelem legalább annyira szükségeltetik. Ezek fejleszthető tulajdonságok, de ugye az idehaza erre szánt módszerek inkább fordítva hatottak. Meg hát a „jó” példa.

Aztán a buldog (pitbull)-természet. Ha valamire ráfogok, azt nem bírom ereszteni. Ezzel mondjuk leginkább magamat hergelem fel, na meg a környezetem kap tőle agyf@szt. Itt sem tudni, hogy hajlam vagy anyám példája alakította ezt így.

Mégsem ezek okozzák az igazán nagy problémát, hanem a múlt, a múltbéli problémák elengedésének képtelensége. Itt is felvetődik, hogy valójában mennyire kondicionálódtam erre. A beázással kapcsolatban a múltkor a mámmá kb. ötödször és rajtam kívül a harmadik embernek mesélt el erősen érzelmekkel telítve egy korábbi beázási történetet. Nem bírtam már, és röhögve mondtam neki, hogy „teee, ez úgy 50 éve volt”, válaszolt: „na és?”, és kezdte elölről. 
Én meg – ugyanez. Még apám nem volt demens (nem mondom, hogy normális volt, mert az sosem), focit néztünk, és meccsnézés közben elpanaszoltam egy nagybátyámmal és a focival kapcsolatos sérelmemet. A fater, mint férfi, persze nem bírt kétfelé figyelni, úgyhogy kissé aprehendáltan* megjegyezte, hogy miért kell neki ezt meccs közben hallgatni, ami 30 éve történt? Mondom, negyven. És folytattam…
Ez a része még mindig „csak” kellemetlen. Pitiáner terheket vonszolni persze fölösleges és fárasztó, de elviselhető. Mondjuk elég érdekes, amikor anyámmal kettesben agyalunk azon, hogy mit kellett volna mondani-megmondani-válaszolni valamire évtizedekkel ezelőtt, és még mindig bánni, hogy akkor és ott ez épp nem jutott eszünkbe. Szóval a visszavágásról, a bosszúról, a saját igazságunkról képtelenek vagyunk lemondani. Egyetlen különbség van ebben kettőnk között: hogy én tudok erről, sőt!, elismerem. 
(Mindig csodáltam az olyan embereket, akiknek nincs önkritikájuk. Annyira, hogy akinek kimondva is volt, egész egyszerűen ledöbbentett. Amikor első anyósom egy története kapcsán azt mondta, hogy „és akkor elkapott a hisztéria”, nem akartam hinni a fülemnek. Na, a második anyós az ellenkezője, az ő saját tökéletességébe vetett hite – más dolgokban ugyan, de – felér anyáméval. Egyszer mondja, hogy … ez és az … én tisztában vagyok az értékeimmel! Én meg vártam a mondat végét, mert teljesen triviális társalgásokban is ilyenkor az emberek hozzá szokták fűzni, már csak a „jól hangzás” érdekében is, hogy … és a hibáimmal is. Hiába vártam. Hiába, akinek nincs, hát annak nincs. Anyám meg nemrégiben, valamit turkált a konyhaszekrény aljában, persze kiesett másvalami, káromkodik, én meg: nem is csoda, amilyen kupi van ott, de te pakoltad be – ez is nálunk bevett szokás: „neménvoltam” –, erre ő: még jó, mert nincs kit szidni. Én, nagy naivan: „De, van. Magadat. Ő: „Már hülye lennék”.)

És akkor elérkeztünk a fő gondhoz. Hogy embereket sem tudok elengedni. Nem tudom elfogadni, hogy ő, ők, egy társaság – már a múlt. A rengeteg „sztori”, ami egy idő után szintén fárasztja az embereket, nem a csodálatos memóriakapacitásomról szól, hanem, ahogy egyszer itt is írta valaki, arról, hogy a múltban élek. Ja, mások, máshol is mondták. Ez a baj. Hogy a nem elengedéssel mindig a múltban maradok, és sosem érek a jelenbe. Így aztán jövőm sincs, de most már ráfoghatom a koromra, csakhogy… ilyen voltam mindig.

Engedd el! De hogyan? Erre még csak meg sem próbáltak valami technikát tanítani a szakemberek, tanácsot sem adtak, kb. annyi, mint egy laikustól: ez már elmúlt, foglalkozzunk a mával. (Az ezósok tanácsa, hogy „fejben” írjam át a dolgokat. Megpróbáltam, de az igazságérzetem mélységesen tiltakozik ellene. Merthogy nem úgy volt.) De könyörgöm, mindent determinál a múlt! Ezek az élmények pedig az évek során csak rakódnak, rakódnak egymásra.

Tudnék egy (szerintem 😀 ) frappáns befejező idézetet írni, de itt az nem megy a (pol.) felhangja miatt. 

 

 

Ereszt-nem ereszt Read More »