Na jó. 1000 éve nem írtam, de ezt már nem bírom szó nélkül hagyni.
Egy országos hálózatú pizzériában melózok napi 12 órát 1-2 szabadnapokkal hetente, azt az 1, néha 2 szabadnapot meg átalszom, annyira fáradt vagyok.
Egy pultos, és két konyhás dolgozik egyszerre, egyik a tésztát csinálja, másik a feltétet teszi rá a pizzákra. Tegnapelőtt én voltam a feltétes, a tésztás egy idegbeteg állat, T. Feta sajtot kallett darabolnom, ami a gumikesztyűhöz úgy tapad, hogy képtelenség vele dolgozni. Nálunk a konyhán alapvetően fertőtlenítős kézmosó van, megmostam vele a kezemet, és elkezdtem darabolni a feta sajtot. Amikor ezt F. meglátta, állat módjára üvölteni kezdett velem, hogy az ilyenek miatt terjed a vírus, mint én, és felelőtlen majom vagyok, stb. Torka szakadtából ordított. Na, nekem se kellett több. Jól kieresztettem én is a hangomat, elborította a szar az agyamat, és üvöltöttem én is, ahogy a csövön kifért. Kb az egész Tesco ezt hallgatta, mert az üzletünk a Tescoban van. Ez az idegbeteg amúgy állandóan ordít mindenért. Csak most már elmúlt az az idő, hogy kussolva tűrjek akármit. Utána meg az egyik futár, akinek a legszebb megnyilvánulása, hogy „sz.pjam ki az apám f..szát”, beszólt nekem, hogy „szopóka”. Ezen a ponton hívtam fel a főnökömet, hogy vége, befejezem, nem vagyok én állat, hogy így beszéljenek velem, mit képzelnek ezek a bunkók. A telefonhoz kérte T.-t,akinek elég sokáig osztotta az agyát,öreg Zoli meg arra jött, és elkapta az agyhalott futárt, elmagyarázta neki, hogy kell egy nővel viselkedni. És a nagypofájú bunkó fülét-farkát behúzta. Most hála a jó égnek van elvileg 3 szabadnapom. Azért írom, hogy elvileg, mert ma már hívott a főnököm, hogy gáz van, de előbb lássuk a mai nap eseményeit. Ja, egyébként T.és agyhalott társaságát nem kell többet elviselnem, mert a vírustól való félelmükben nem jönnek többet dolgozni. De a pofájuk az végtelen.
Szóval 3 héttel ezelőttre volt időpontom a pszichiéterhez, de nem kaptam szabadnapot. Rengetegszer próbáltam hívni őket, természetesen egyszer sem vették fel a telefont. Most kihasználtam a szabadnapomat, és miután eddig is az volt, hogy nem lehetett velük telefonon kommunikálni rengeteg alkalommal, és sosem problémáztak, ha így mentem, max órákig kellett várni, de ennyi. Most viszont már a kis ablaknál, ahol be kell adni a papírt, pattogott a mindig kedves nővérke, hogy miért nem telefonáltam stb. Elmondtam, hogy sokszor telefonáltam, de sosem vették fel, erre kiadott egy sorszámot és bebaszta az orrom előtt az ablakot. Ja, előtte kikérdezett, hogy voltam-külföldön, stb. Ja, csakis. Mondtam, nem vagyok vírusos, csak elfogytak a gyógyszereim.
Kb 3 óra hossza múlva kijött a dr.nő, aki több,mint 10 éve kezel, elnéz a fejem fölött, még köszönni sem hajlandó,aztán az asszitensnő mielőtt behív, lebasz, hogy miért nem telefonáltam. Nagy nehezen behív, megint lebasz, meg sem hallgat, próbálom mondani, hogy tisztára feszült vagyok a munkahelyi dolgok miatt, erre közli, hogy „rúgassam ki magam!!!!!!!” Kommunikálni lehetetlen vele, ha szemmel ölni lehetne, már a halottasházban lennék, és áprilisban valamikor (most nem veszem elő a papírt) ad időpontot. De előtte való nap telefonáljak akkor is,ha tudok jönni, mert velük nem találkozhatok, csak be kell mondanom a telóba, hogy jók-e a gyógyszereim és akkor majd ők beviszik a patika rendszerébe, és úgy személyivel ki tudom váltani. Ja, és hogy mi lesz, ha nem veszik fel? Hát az jó kérdés. És most jön a legjobb: „Előtte nehogy telefonáljak, csak ha ÉLETVESZÉLYBEN vagyok. Mi van???????? Mikor van egy depressziós ember életveszélyben? Ha öngyilkosságot kísérelt meg, és félig már a gödörben van. Szóval, csak abban az esetben telefonálhatok. Szóval ha esetleg a vonatsínen fekszem, és a vonat már félig levágta a fejemet, akkor előkotorhatom a táskámból a telefonomat, és csöröghetek, reménykedve, hogy felveszik, és elrebeghetem, hogy azt hiszem, életveszélyben vagyok. Így változik meg a pánik és idegroham hatására az orvos és a nővér, akikben 10 éve bíztam, és akikben soha többet nem tudok bízni.
Megyek tovább, mert a napnak még nincs vége.
Bemegyek a patikába az Auchanba, Benu gyógyszertár, elég nagy, mindig megkapom a gyógyszereimet, az episből kell általában rendelni, de a többivel minden oké szokott lenni. A sok idióta ember pánikol, mert ugyebár kint áll a sor azon intézkedés következtében, hogy a patikában egyszerre csak annyi ember lehet bent, amennyi ablak nyitva van, ami egyébként egy tök jó intézkedés szerintem. Ezek az emberek eddig is sorban álltak, csak nem kint, hanem bent, azt ugyebár már megszoktuk. Na mindegy. Sorra kerülök, Xanax hiánycikk, nem is lesz, de Frontin rendelhető. Kventiax nincs, de az is rendelhető. Jó. És most jön az,amin kiakadtam. Velaxin, ami antidepresszáns, és nincs helyettesítője, országos hiánycikk, nem rendelhető, és nem tudni, mikor lesz. Az emberek már ezt is felvásárolták, vagy a gyógyszergyárak leélltak a gyártással? Normál esetben ilyenkor az ember felhívja az orvost, de mivel nem vagyok életveszélyben, így nem merem. Majd ha rámtör a depresszió gyógyszer hiányában, akkor majd abban leszek. Csak akkor az ember már nem hívogat senkit. Mert már minden mindegy.
