Sziasztok, nah én Mária vagyok, és kényszerbetegséggel diagnosztizáltak. Jaj, totál lefagytam itt a gép előtt, hogy mit is írhatnék. Ilyenkor bezzeg nem jut eszembe semmi. Ha meg épp totál mást csinálok, elárasztanak az ötletek és mire a géphez érek, lehet, hogy mindet vagy kisebb-nagyobb százalékát elfelejtem. Jó-jó, ez ritka. De azért van ilyen is. Egyébként új vagyok itt, szóval azért olyan összeszedetlen vagy milyen ez a blogbejegyzés. Szokom az új „környezetet”? Meglehet. 🙂 Nos meg igazából nem tudom, mennyire is tartozhatnék ide, úgy látom, itt azért már összeverbuválódott egy társaság, és nem szeretnék így belezavarni a körötökbe, köreitekbe, vagy ilyesmi. Hú, ez ilyen ‘bocsánat-hogy-élek’-kategóriának hangzott. Úh. Siralmas nem? 😀 Na, sziasztok, majd még jövök. Na, vidám lettem így a végére. 🙂
Szerző:
Szia!
Nehogy zsenírozzad magad, mindig jönnek újak (sajnos, hogy ennyi a sorstárs), és vannak, akik hamar bekerülnek a „vérkeringésbe”, mások csak olvasgatnak. Aztán vannak, akik meggyógyulnak, és eltűnnek, mások időről időre felbukkannak.