Ma taliztam egy b.nőmmel, akivel eddig „csak” a neten tartottuk a kapcsolatot.
Érdekes, mindig elképzelek mindenkit valamilyennek, és tuti, hogy teljesen más.
Ő például szebb, és sokkal aranyosabb, mint gondoltam.

Van egy oldal: vansegitseg.hu . Afféle névtelen pedofilok. Nagyon jó dolognak tartom, hogy van ilyen, mégsem megyek el egyelőre. Nemcsak azért, mert nincs pénzem odautazni, hanem azért is, mert félek

…és most itt fogok monologizálni. Írás-iszonyomat meghazudtolva.

Figyelem, aki 18 éven aluli, az hagyja el az oldalt!

Perverz beteg fasz vagyok. Kislányok gondolatára verem. Mi volna, ha itt kiírnám magamból a kétségeimet?

Sziasztok!

Nem tudom,hogy kell valamit elkezdeni.(vagy befejezni)Tehát,azt hiszem,hogy született kedélybeteg, vagy depressziós vagyok.

Anyám azt mondta a múltkor,hogy:”-Kisfiam,tegnap nézegettem a gyerekkori fényképeidet, és egyiken sem mosolyogsz!Olyan vagy rajtuk,mint egy szomorú kis Ady!”Na

És ha szerda, akkor dob óra.
Lecke :
1.Negyedek, nyolcadok, szünetek, dinamizmus (hangerő fel-le)a fortétól a pianóig, pontozott egész, és pontozott fél értékek, összekötések felhasználásával írjak egy rövid dobszólót.
Én.

Azzal kezdem, hogy ez egy betegség. Nem feltétlenül mindenkinél, de nálam biztosan. Ugyanis betegesen rá vagyok kattanva a témára, így vagy úgy. Nem telik el nap, hogy ne foglalkoztatna. Vagy

Hát sziasztok. Jó rég jártam erre. Hogy vagytok? Én a szokásos módon, hol fenn, hol lent. A lent sűrűbb és mélyebb. De van remény. Az utóbbi időkben rádöbbentem, mennyien számítanak

Királyok voltunk 🙂
A szülinap után az Unforgiven-t is hallani akarták, és gratuláltak.
A tesóm is szuper volt.
Bár nem nagyon figyeltem rá, annyira a dobolással voltam