Együtt lakunk Mamikával,és én most már állandó „ellenőrzésben” vagyok.”Bevetted a gyógyszereket? Vérnyomás,? Reggeli? Azt tedd le! Ne csináld!”Néha meg azt mondja,”Úgy bánsz velem mint egy gyerekkel…” Úgy sajnálom,de nem megy

Katartikus élményem van – és emiatt sírdogálok mostanában sokat.

Megértem, hogy milyen az, amikor az test harmonikusan működik akkor is, ha kikerül az ész hatalma alól. És rádöbbenek, hogy ez lehetséges.

Tegnap

„Lelki-beteg-felvonulás”ról álmodozom.

Sétálni azért még csak tudunk, nem? Itt egyeztetünk a búrán, és kész. hánykor, hol, hova mennek a felvonulók. Jó lenne találni egy időpontot, amikor én is otthon vagyok, és

ismerősöm sincs jó formában mostanság
szegény ma olyan rosszul van, hogy azt se tudja, miket csinál
aztán meg csodálkozik, hogy mi van, és hogy ő csinálta
illetve nem hiszi el,

Ma még futni is voltam!

És nem görcsöltem azon, hogy mennyi ideig és hányas fokozaton fogok futni, egyszerűen csak ráálltam a futószőnyegre és hagytam, hogy kijöjjön belőlem, ami bennem van.

Én magam

Szívdobogásos ébredéseim pánikroham. Legalábbis ezt válaszolták nekem. A doki egyenlőre várakozó álláspontra helyzett, pedig hetente kétszer biztos van ilyenem. De legalább mondtak valamit. Az orvos szerint egy hónapot várjunk a dologgal. Én várok és figyelek.

Elmélyedtem

most jöttem az orvostól
nem sok jót mondott
indított azzal, hogy a körzetem visszakerült a másik kórházba, ahova már jártam régebben, csak akkor meg ide helyezték át a körzetemet
úgyhogy