Száll a kakukk fészkére…
„Lelki-beteg-felvonulás”ról álmodozom.
Sétálni azért még csak tudunk, nem? Itt egyeztetünk a búrán, és kész. hánykor, hol, hova mennek a felvonulók. Jó lenne találni egy időpontot, amikor én is otthon vagyok, és veletek mehetnék.
Vagy ha nem, hát akkor én meg itt sétálnék, külföldi honomban, – de lélekben veletek – magányosan, esetleg még két-három emberrel, akikről tudom, hogy hasonló cipőben járnak.
Akár lehetne „terápiás céllal” is sétálni – kimozdulásilag 🙂
Évek múlva esetleg felfejlődhetne az akció odáig, hogy akár a társadalom figyelme is felénk fordulhatna.
Akár a világ több városában is felvonulhatnánk…A facebook-on nem is lenne nehéz megszervezni.
Akár jelszavakat is vihetnénk.
Világ lelki sérültjei, egyesüljetek! – írnánk a zászlónkra…
Aztán esetleg még más táblákat is vihetnénk –
– Rosszul lettünk installálva.
– „initmitás.hu” – ra lefagyok!
– A vírusirtó nem segít! legszívesebben kidobnám a kukába az egész vacakot!
– Az én gépemen csak a you-tube megy – zenés klipek arról, ahogy anyám felváltva rikácsol és ütlegel.
– Nálam már a hardver is használhatatlan.
– Az én szoftverem letiltja a jó filmeket.
– nem használom a gépemet – semmi értelme.
– az én gépem harap.
– Ki az az állat, aki úgy installálta a gépemet, hogy kínai betűket kell használnom magyar ékezetekkel?
Nagyon fejlett stádiumban akár eljátszhatnánk az improvewerywhere egyik legjobb mission-jét is – hogy elvegyülünk, mondjuk a Ferihegy 2-ön, én meg itt a kis csapatommal, ahol éldelgélek – és lefagyunk 5 percre. Akár a táblácskáinkkal együtt.
akár a világ több repterén is meg lehetne csinálni ugyanabban az időben.
Mondjuk egy adventi első vasárnap.
Nem lenne baj, ha sikerülne felhívnunk magunkra és problémánkra a társadalom figyelmét. És ha a sok műmosoly elől lassan előkerülnének a valódi arcok…
Nemcsak azért mert segítségre szorulunk, hanem azért is ,hogy a megelőzés nagyobb szerepet kapjon, társadalmi szinten, és a veszélyeztett gyerekek hamarabb segítséget kaphassanak.
És hát nem kevésbé azért, mert jó buli.
És növeli az énerőt! 🙂
Jó érzés lenne látni, hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal, és hogy érezzük egy picit az erőnket, hogy igenis, képesek vagyunk valamire! – a legfontosabb dologra – önmagunknak lenni, és elhinni, hogy jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk! betegen is, megnyomorítva is!
Szerintem egyébként a művésztársadalom jelentős része is komoly lelki beegségekkel küzd, és ők lehet, szívesen beszállnának egy komolyabb megmozdulás levezénylésébe is… azt hiszem, igazán motiváltak lennének…
hát, ezek jutottak ma eszembe…
Száll a kakukk fészkére… Read More »