Függünk…
Mert aki nem remete, az függ. Embertársaitól. Nem jól definiálható, hol a határ a természetes vonzalom és a függőség között. Akinek van emberi kapcsolata, az igenis függ bizonyos értelemben. Az, hogy ez honnantól kóros? senki sem tudja. Mondjuk egy áter kimondja: ez kóros.
Na már most. A szer- és tárgyfüggőségre vannak megfelelő módszerek, de bármilyen kapcsolattól, más emberektől való függőségre én nem találkoztam vele, hogy lennének…
Igaz, hogy a szer- és tárgyfüggőség is csak akkor kezelhető, ha az illető belülről motivált. Ha még csak azon a szinten van, hogy „nem kéne”, nincs az a terápia, ami használna. Ha meg megvan a belső indíttatás, a többi tulajdonképpen mankó, amire persze egy ideig szükség van. De én még, részemről (nem tudom, mások hogy vannak ezzel), nem találkoztam az emberfüggőségtől megszabadulást segítő mankóval.
A legfontosabb: aki függő, egész életében az lesz, maximum élete végéig „tünetmentes”. Most őszintén: találkozott valaki tünetmentes társfüggővel?