Függünk…

Mert aki nem remete, az függ. Embertársaitól. Nem jól definiálható, hol a határ a természetes vonzalom és a függőség között. Akinek van emberi kapcsolata, az igenis függ bizonyos értelemben. Az, hogy ez honnantól kóros? senki sem tudja. Mondjuk egy áter kimondja: ez kóros. 

Na már most. A szer- és tárgyfüggőségre vannak megfelelő módszerek, de bármilyen kapcsolattól, más emberektől való függőségre én nem találkoztam vele, hogy lennének…

Igaz, hogy a szer- és tárgyfüggőség is csak akkor kezelhető, ha az illető belülről motivált. Ha még csak azon a szinten van, hogy „nem kéne”, nincs az a terápia, ami használna. Ha meg megvan a belső indíttatás, a többi tulajdonképpen mankó, amire persze egy ideig szükség van. De én még, részemről (nem tudom, mások hogy vannak ezzel), nem találkoztam az emberfüggőségtől megszabadulást segítő mankóval.

A legfontosabb: aki függő, egész életében az lesz, maximum élete végéig „tünetmentes”. Most őszintén: találkozott valaki tünetmentes társfüggővel?

Szerző:

Belépett: 2 nap

Kleó

Blog kommentek: 14839Blog bejegyzések: 69Regisztráció: 2012. 12. 29.

4 gondolat erről: “Függünk…”

  1. A „legklasszikusabb”, amikor a bántalmazó társsal, ilyen-olyan „indokkal” (ürüggyel) együtt marad valaki.

    Ennél még rosszabb, mint amilyen én és a haverom: mindegy, ki lakik még ott, csak legyen valaki! Így szoktak hozzánk kerülni különböző deviáns egyedek, akiktől aztán szinte lehetetlen megszabadulni. Haver 1x épp „megszabadult”, még élt apám, és mondja nekem: még a te szüleiddel is jobb, mint egyedül. Sajnos, igen. A mámmá és a csicskáztatása is jobb, mint a senki.

  2. A kistartjai áternő is megmondta, amikor már a depi után nem költöztem vissza, h oké, most a piától nem függök, hanem a szüleimtől függök. (Ez stimmelt, a visszamenés kényszeréről ő is látta aztán, h tévedés volt…)

    Eleve egy függő személyiség függeni is fog, legfeljebb tárgyat cserél.

Írj megjegyzést