szimbólumok

Emily Dickinson: Tollas kis jószág a „remény”

Tollas kis jószág a „remény”,
Lelkünk ágára ül,
Fújja szövegtelen dalát,
És sosem némul el,

S legjobban orkánban hallani:
S ugyan ádáz vihar,
Mit túl nem zeng e sokakat
Melengető madár.

Fagyos földön hallgattam őt
És távol tengeren,
De tőlem morzsát sose kért
Végínségébe sem.

Egy szép reggelen egy madár csicsergésére ébredtem. Rossz kedvem volt, szürkének éreztem magam és magányosnak. De ő nekem dalolt, csak nekem. És felszállt a köd a világomról és ontotta színeit. Beburkolt a színáradat, ahogy megérintette a szívemet e dal. Azóta minden reggel e dalra ébredek fel, és elfelejtem minden bánatom. Hiába nem tavaszodott még ki rendesen, de ez a madárka mindig ott várt. Azt hiszem, megszerettem. Tiszta szívből, őszintén…