Emily Dickinson: Tollas kis jószág a „remény”
Tollas kis jószág a „remény”,
Lelkünk ágára ül,
Fújja szövegtelen dalát,
És sosem némul el,
S legjobban orkánban hallani:
S ugyan ádáz vihar,
Mit túl nem zeng e sokakat
Melengető madár.
Fagyos földön hallgattam őt
És távol tengeren,
De tőlem morzsát sose kért
Végínségébe sem.
Egy szép reggelen egy madár csicsergésére ébredtem. Rossz kedvem volt, szürkének éreztem magam és magányosnak. De ő nekem dalolt, csak nekem. És felszállt a köd a világomról és ontotta színeit. Beburkolt a színáradat, ahogy megérintette a szívemet e dal. Azóta minden reggel e dalra ébredek fel, és elfelejtem minden bánatom. Hiába nem tavaszodott még ki rendesen, de ez a madárka mindig ott várt. Azt hiszem, megszerettem. Tiszta szívből, őszintén…
Szerző:
Kedves Postagalamb!
Nagyon tetszenek az írásaid! Ezt elolvasva rájöttem, hogy ez a madárdal, amit reggelente hallasz, azért szól ilyen szépen, mert ez a Te csodálatos lelked dala! Ez az, ami minden nap kezdetekor erőt és reményt ad! Maradj mindig ilyen csodálatos, kedves ember, aki sok embernek reményt adsz! És akkor mindig hallani fogod lelked gyönyörű dalát! ❤
Gyönyörű! Köszönöm!
Sőt, a hozzászólásod az, ami igazán megérintett.
Édesek vagytok. Köszönöm. 🙂
Mélységesen, visszavonhatatlanul és reménytelenül
beleszerettem a szárnyaidba a hátadon,
mellyel felemelkedsz kivételes állapotban,
tiszta érzéki pillanatban
a szilárd valóságon túljutva
egy másik megértésbe
Óóóó levitáció! Micsoda szellemi erő!
Míg én a létet, s a nemlétet felszántom, orrommal túrom a földet,
a pirosló égre mit is mondjak, csak a szemem szűkül össze.
De a gyöngyhalász alámerülve a vízben keres,
én bokáig sárban állok és vajon habozhatok-e, mikor…
Óóó – micsoda bátor elszántság, csak a szemem lesz keskenyebb
Óóó – micsoda bátor elszántság
Mélységesen, visszavonhatatlanul és reménytelenül
beleszerettem a szárnyaidba a hátadon.
„Kampec Dolores”
Mélységesen, visszavonhatatlanul és reménytelenül
beleszerettem a szárnyaidba a hátadon,
mellyel felemelkedsz kivételes állapotban,
tiszta érzéki pillanatban
a szilárd valóságon túljutva
egy másik megértésbe
Óóóó levitáció! Micsoda szellemi erő!
Míg én a létet, s a nemlétet felszántom, orrommal túrom a földet,
a pirosló égre mit is mondjak, csak a szemem szűkül össze.
De a gyöngyhalász alámerülve a vízben keres,
én bokáig sárban állok és vajon habozhatok-e, mikor…
Óóó – micsoda bátor elszántság, csak a szemem lesz keskenyebb
Óóó – micsoda bátor elszántság
Mélységesen, visszavonhatatlanul és reménytelenül
beleszerettem a szárnyaidba a hátadon.
„Kampec Dolores”
Ez gyönyörű… Köszönöm Szabolcs, majdnem elsírtam magam, olyan szép 🙂
Hát … örülök , bár gondolkodtam, mert nem igazán ide való, mert ez kábítószerról szól…amit nyomunk így vagy úgy mindannyian cigi, antidepi, alkohol, tv, facebook, stb
De az én erkelyemen is van egy galambpár, 3 éve minden nyáron 2-3 szor keltenek 2-2 tojást! És köszönik szépen jól vannak. (bizalmasan már fél méteren belül engednek magukhoz)
Csak úgy eszembe jut, hogy ha Nekik nincs pánik, halálfélelem, létbizonytalanság, stb, csak a boldogság, akkor mi mitől is félünk???
Csodálatos hogy vannak hogy megmutassák az élet értelmét!
Hát … örülök , bár gondolkodtam, mert nem igazán ide való, mert ez kábítószerról szól…amit nyomunk így vagy úgy mindannyian cigi, antidepi, alkohol, tv, facebook, stb
De az én erkelyemen is van egy galambpár, 3 éve minden nyáron 2-3 szor keltenek 2-2 tojást! És köszönik szépen jól vannak. (bizalmasan már fél méteren belül engednek magukhoz)
Csak úgy eszembe jut, hogy ha Nekik nincs pánik, halálfélelem, létbizonytalanság, stb, csak a boldogság, akkor mi mitől is félünk???
Csodálatos hogy vannak hogy megmutassák az élet értelmét!
Nekem attól még mérhetetlenül tetszik. Egy iilyen témát ilyen gyönyörűen megfogalmazni…
Megyek, elásom magam mellette 🙂
Üdvözlöm a galambjaid 🙂 Lehet, egyszer meglátogatom őket 😀 Ki tudja, lehet, hogy rokonok. Szeretem a madarakat. Rengeteget adtak a világnak, szerintem 🙂