szilveszter

úgy néz ki találtam munkát. szóban már megállapodtunk, érdekes meló és egész jó fizetés.

természetesen nem vagyok kicsattanóan boldog, de határozottan jobb kedvem van, mint eddig. két dolog aggaszt, egyrészt februárban kezdhetek csak, másrészt van egy olyan érzésem, hogy túlzottan is bejövök a főnöknek. mindegy, ego tunningnak jó és addig még simán találhatok mást. így azért jobb keresgélni.

holnap találkozni akartam egy barátnőmmel és tudjátok, hogy miért nem fogunk? mert rémálompasi bulijára megy egy másik barátnőmmel. szóval az a holnapi forgatókönyv, hogy én egy meleg barátommal fogok iszogatni, amíg a legjobb barátnőim, rémálompasi és rémálompasi csaja együtt fognak bulizni. szolidárisak, nemdebár? 

fél este azon agyaltam, hogy vajon megdugja-e valamelyiket vagy mindketőtt. aztán megláttam, hogy a csaja is megy, szóval az este másik felében meg azon gondolkodtam, hogy létezik-e, hogy monogám lett. egyik jobb, mint a másik. 

ma nagyon elfoglalt voltam, volt két interjúm és négy (!) órát töltöttem a munkaügyi központban, aminek köszönhetően alig gondoltam a srácra.

este beszéltem Casanovával. erősen gondolkodtam rajta, hogy elmondom neki a dolgot, de végül nem tettem. nem tudok olyan bizalmas légkört kialakítani vele, hogy el merjem mondani, pedig nagyon szeretném. rohadtul bosszant ez a dolog és mivel ilyen fasza barátaim vannak, nincs kivel beszélnem róla. ahelyett, hogy segítenének és hallgatnák a sírásomat (ahogy én tettem velük számtalanszor) még rá is tesznek a nyomoromra két lapáttal.

Casanovának említettem a melót és rögtön rákérdezett, hogy bepróbálkozott-e a tulaj. ocsmány feltételezés, amin simán megsértődhetnék, de sajnos beletalált.

a késő este fejleménye, hogy egy volt külföldi főnököm meglátogat és itt tölti a szilvesztert. középkorú, macska  és rockőrült, nagyon bírom. mindig nehézkesen indul vele a beszélgetés, de tényleg megéri, mert nagyon jó arc. viszont életemben először ki kellene találnom valami fasza (elviselhető?) szilveszteri programot.