szem

Nem tudom, hogy hallott-e már valaki hasonlóról is egyáltalán. Nem bírom elviselni ha látják a szemeim. Ha kimegyek az utcára, lehúzom a csuklyát a szemembe, vagy napszemüveget húzok. Nem tudok kimenni az utcára, hogy ne tegyek így. És még így is csak árnyékként vegetálok. Éjszaka elviselhetőbb, nincs akkor annyi tekintet. Ez nem csak valami, ami zavaró és kellemetlen, hanem tönkreteszi teljesen az életem. Cselekvésképtelenné tesz. Csak minimális mértékben vagyok képes társadalmi életre, szociális kapcsolatépítésre. Volt mikor komolyan megfogalmazódott bennem, hogy kiszúrom a szemeim, mert nem bírom tovább, de ha ezt tettem volna, világtalanságomban nem művelhetném azt a kevés dolgot se, ami egy kevéske lelki békéhez juttat. A legtöbben valami bűnöző hajlamú elmebetegnek néznek, pedig sose ártottam senkinek. Hiszek a tiszteleten alapuló és kulturált emberi viselkedésben, és én megadom az emberi lénynek járó tiszteletet annak, aki nekem is. De az aljas senkiházikat semmibe veszem.