pasik

egészségileg nem vagyok teljesen jól. olyan, mintha már egy hónapja bújkálna bennem valami, de vitaminokkal, aspirinnel és edzéssel elnyomom, hogy kijöjjön, de kiírtani nem tudom. nem rettenetes, de nem vagyok az igazi.

az állásinterjúmat buktam, de sebaj, majd lesz más. nincs sok kedvem/erőm az egész álláskereséshez, de erőt kell vennem magamon.

tökéletesen lényegtelen dolog, de meg akarom osztani: finoman kockásodik a hasam!

Casanovával soha, semmilyen körülmények között sem vagyok hajlandó összejönni. nem vesztünk össze, de nekem nem elég kedves, ami pedig nagyon fontos. nincs elájulva tőlem én meg nem vagyok hajlandó olyan emberekkel tölteni a szabadidőmet, akik nem szeretnek. okos és érett leszek, nem engedem vissza.

a héten volt néhány érdekes találkozóm. az első a gimnáziumi barátnőimmel, ahol megtudtam, hogy az egykori legjobb barátnőm visszaköltözik Magyarországra. bár az elmúlt években eléggé eltávolodtunk, ennek mégis nagyon örülök. utána az egyik külföldi volt főnökömmel iszogattunk (amitől egy kicsit tartottam, mert szerintem jobban vonzódik hozzám, mint szeretném), de nagyon jól sikerült. összejött egy nővel, aminek őszintén örülök. drukkolok nekik. Volt egy röpke találkozásom az egyik volt kollegámmal, akit nagyon kedvelek, de most valamiért nem volt az igazi az este. azzal indult, hogy rengeteget késett és nagyon maga alatt volt, de nem tudtam belőle kipiszkálni, hogy mi a baj, pedig tényleg szerettem volna segíteni. ő is érezte, hogy a mi találkozásaink hangulatosabbak szoktak lenni, ezért megbeszéltük, hogy jövő héten javítunk. nem tartom valószínűnek, hogy összejön, ez a pasi valamiért mindig lemond. aztán dupláztam a héten a kedvenc „örök egyéjszakás kapcsolatommal”, aki szokás szerint nem okozott csalódást. bemutatott a fantasztikus barátainak, iszogattunk, klasszikus rockot hallgattunk, szuper volt. folyt 2 hét múlva.

van egy olyan srác, akit megtisztelek egy saját bekezdéssel. ő a gyerekkori legjobb barátom (na jó, néha több is), aki egy ideje külföldön él és néha hazaugrik pár napra. ma jön és vasárnap reggel megy is vissza. elvileg együtt töltjük mindkét estét, de volt már olyan, hogy elfelejtett jelentkezni. szóval én most órákon át szépítkezni fogok neki (amit nem szeretek és nem is szoktam) és mindezt úgy, hogy kb. 50% az esély arra, hogy egyedül fogok ülni otthon, puccosan és szerencsétlennek fogom érezni magam.