panszexualitás

Ó, ovuláció, hogy csesznéd meg magadat, de dulván…

Olyan békésen ellavírozok a szürke aszexualitásban a hónap nagyrészében, erre megint beüt a hormon, és mindenről csak egy valami jut eszembe. Egyvalami, de igen változatos formában és társaságban. Egyesek már-már arcpirítónak gondolnók. 

Nem tudom, meddig normálisba még beleférő, apróbb deviancia, és honnantól aberráció az orgia gondolata. Vajon ha egyenlő a nemek aránya, és csak hetero módon történik, az még társadalmilag elfogadott lehet, de ha már mindenki mindenkivel mindenhogy, az már deprimáló és vétkes? Másnak is eszébe jut vajon ilyen? 

Nettó szívás, hogy összenövések miatt roppant fájdalmas egy sima aktus is. 

Eszembe jutott még az is, hogy talán visszabillenne az életem egy kicsit a kezelhetően instabil állapotába, ha újrakezdeném a régi munkámat. Persze nem fogom, és holnaputánra ez a gondolat is elmúlik, hogy egy hónap múlva megint zaklasson.