történetem
Sziasztok!
Én egy 20 éves lány vagyok. Jelenleg a párommal élek 3 éve. Iskolába járok, májusban érettségizek.
Miért is jöttem a burára?
6 éve depresszióban szenvedek.
Az osztálytársak nem fogadtak el, kiközösítettek, gúnyoltak, megvertek, mert én voltam a gyengébb. Emiatt elkezdtem magamba fordulni. Egész nap csak sírtam a szobámban, vagdostam magam, nem volt önbecsülésem. Bevettem egy levél Nospát, meg akartam halni. Senki nem vett észre semmit.
Ezután jött a középiskola. Ott már jobb volt, volt egy-két barátom, elfigadtak.
De mindent elrontottam.
Volt egy roma fiú, akit szerettem. Mindenki óvott tőle, mert hogy csak kihasznál. Elmentem vele sétálni. Egy régi házhoz értünk, ahol már várt a haverja (szintén roma) meg az egyik osztálytárs. A két roma fiú rávett hogy füvezzek. Kb két slukk után beszédültem, és ezek már húztak is le a pincébe, ahol pali (akibe szerelmes voltam) hátulról erőszakolt, dezső (haverja) meg orálisra kényszerített. Közben végig sírtam, könyörögtem hogy hagyják abba, de csak röhögtek. Végül -hogy még jobban megalázzanak- lehugyoztak. Utána megfenyegettek, hogy ha bármit elkapnak tőlem, megölnek. És mindezt végignézte pityu (volt oszttárs) aki utána elhiresztelte a suliba. Féltem. Gyűlölöm magam ezért!! Vagostam magam minden nap, sírtam.
Utána mentem gimnáziumba, ahová jelenleg járok.
Kb fél éve járok pszichológushoz hetente meg pszichiáterhez kéthavonta. A háziorvos utalt be pszichiáterhez, mert megállapította hogy mély depresszióban szenvedek és falcolom magam.
Antidepresszánson (Velaxin) élek fél éve, bár igaz, rendszertelenül szedem.
Szeretek olvasni, zenét hallgatni, filmet nézni, naplót írni. Érdeklődnöm a természet és az àllatok iránt.
Hát, röviden ennyi az én történetem, remélem tanulságos lett.
És aki itt van különféle lelki problémák miatt, annak üzenem, hogy ERŐS VAGY, és jobb lesz, hidd el!
Én bízok bennetek! ❤❤