Költözés

szerdán kisebb fiam elköltözött
mert kedden az élettársam veszekedett velük,h nem csinálják meg itthon a házimunkájukat, és most kivételesen igaza volt
persze lett megint kiabálás
aztán rosszul lettem, nem bírtam bemenni dolgozni, anyám felhívott, és hallotta,h tök szar a kedvem, és átjött, és leszidta őket
jó,az igaz,h csúnyán beszélt,mindig ilyen,ha ideges, erre a márkó hívta az apját,h ő elköltözik hozzá, mert itt sosincs nyugalom,és ő ezt már nem bírja
egyébként nyár elején ott volt egy hetet, azóta mondogatja,h elköltözik
jól teletöltötte a fejét
és még tegnap,amikor nem tudtam elmenni dolgozni,délelőtt még idejött megfenyegetni, hogy ha a nagy osztályfőnöke felhívja,hogy én nem fizetem az iskoláját (magyarul lenyúlnám a gyerek pénzét),akkor majd az iskolának fogja átutalni,és nem nekem
de én megmondtam a fiamnak,h lehet,h szar anya vagyok, de amit tudtam, megadtam nekik a legjobb tudásom szerint
és úgy érzem,nem ezt érdemeltem, ha ő így döntött, akkor legyen így
kitépett egy darabot a szívemből, de az én szívem, és az ajtóm mindig nyitva áll előtte, bármikor, akkor is, ha 10, vagy 20, vagy akárhány év múlva jutok eszébe
de én nem fogok könyörögni, megalázkodni, keresni őt
ha kiváncsi rám, akkor tudja hol talál, megvan a lakáskulcsais
ekkora fájdalom még az életemben nem volt bennem
nem tudok aludni, nem tudok kikapcsolni,bármennyi xanaxot veszek be, egyre csak pörögnek a gondolataim, hogy miért,miért?
ma jöttem haza a munkából, és annyira szerettem volna, ha nem lett volna rajta a lakat a kapun, az azt jelentette volna,hogy itthon van
persze rajta volt
mindig ő jár az eszemben
a volt férjem most az élettársamnak telefonálgat, azt akarja következő lépésben,hogy összevesszünk, és elüldözze mellőlem, és totál egyedül maradjak
tudja,h a nagyfiammal nem bírok, amúgy meg a nagyfiam nem is érdekli, ezt meg is mondta