Reggeli kávéhoz
Lehet egy költő jobban megfogalmazná, nekem most így sikerült…
Ha a lélek sötét öröme
mindig az hogy szenved,
elveszted a valóságot
és az öntudatod enged.
Útjára indul a fájdalom
a földre döntve árad,
engedni fogsz végül
mert a lelked belefárad.
Jöjjön végül aminek kell
kézen fogod mi rád talált,
örömmel öleled majd át
a megváltó halált.
Eljön, tudod hogy eljön
és mindennél kedvesebb,
eljön, biztos hogy eljön
és segít majd hogy megtegyed.
A mellkasodban izzik,
az agyadban ordít sírva,
feküdj bele ha megástad
feküdj bele a sírba.