Reggeli kávéhoz

Lehet egy költő jobban megfogalmazná, nekem most így sikerült…

Ha a lélek sötét öröme
mindig az hogy szenved,
elveszted a valóságot
és az öntudatod enged.

Útjára indul a fájdalom
a földre döntve árad,
engedni fogsz végül
mert a lelked belefárad.

Jöjjön végül aminek kell
kézen fogod mi rád talált,
örömmel öleled majd át
a megváltó halált.

Eljön, tudod hogy eljön
és mindennél kedvesebb,
eljön, biztos hogy eljön
és segít majd hogy megtegyed.

A mellkasodban izzik,
az agyadban ordít sírva,
feküdj bele ha megástad
feküdj bele a sírba.

Szerző:

Belépett: 3 év

Droid

Blog kommentek: 9Blog bejegyzések: 1Regisztráció: 05-07-2020

4 gondolat erről: “Reggeli kávéhoz”

  1. Köszönöm Kleó 🙂

    Most zavarban vagyok, mert nagyon-nagyon ritkán „szólalok” meg itt Búrán, és ha valamit esetleg leírok, másnap már törölni szoktam.

    Mikor főztem a kávét akkor még eszembe sem jutott hogy bármit is írni fogok, csak aztán hogy ne igyam nyugodtan a kávét, elindult a vezérhangya és rohanhattam tollért papírért. 

     

Írj megjegyzést