Újra itt
Üdv.
Rég jártam erre. Biztos azért, mert jött valaki, aki kirángatott a szarból. Felemelt maga mellé, aztán rájöttem, ott sem sokkal könnyebb, mint én azt hittem. Fogja ezt valaki is olvasni? Ismét csak itt a dilemma. Írjam vagy ne? Baromi vicces vagyok, hisz még mindig írom. Segítségre lenne szükségem, tudom, no de ki fog nekem segíteni? Majd egy megfelelő orvos, igaz? Esetleg egy férfi, aki nagyon szeret? Vagy a családom, aki kihozott a kórházból? Nagyon menőnek érzem magamat, én is megjártam a pszichiátriát. Lehet itt ezzel villogni? Tömtek belém gyógyszereket, annyit, hogy még hetekkel később is csak nehezen tértem magamhoz tőlük. De muszáj volt, mert szétzúztam volna mindent magam körül. Más nem fog vissza, csak a baromi erős nyugtatók és a verések. Mindkettő keserédes, de hatékony. És idővel egyik érzetére sem emlékszem. Mintha ma úgy lett volna, hogy jól érzem magamat, de biztos csak ez is illúzió volt. Olyan, mintha az lenne normális, hogy rosszul vagyok. Az emberek szeretnek szenvedni. Szeretnek gyógyszereket szedni. Elmondani magukról azt, hogy ők betegek. Így felkeltik mások figyelmét és érdeklődését. Sajnálatot csikarnak ki belőlük, mert máshogy amúgy nem lennének érdekesek a számukra. Lehet utálkozni, attól még a többségre igaz. Biztos sok szenvedő van itt, elismerem. De van egy pár olyan, aki divatból beteg, komolyan. Hisz valahova menekülni kell a síró gyerektől, a bántalmazó és megcsaló férjtől, a munkahely zűrzavarától, az anyós terrorjától, az állam sanyargatásától, vagy mit tudom én, mit találnak már ki. Én vajon élvezem-e azt, hogy beteg vagyok? Kicsit. Én is menekülök attól, amivel még nem tudok szembenézni. Majd ha csitul körülöttem minden, megállok és ráköszönök a problémára. Sőt, meghívom egy sörre. Szeretem a sört, jól behűtve. Hogy máshogy? A meleg sörnek borzasztó íze van. Gondosan behűti az ember, aztán addig verik az illetőt, míg felmelegszik. Aztán olyan íze van, mint a vizeletnek. Hogy ezt honnan tudom? Hahahahahahahah.
Remélem nem azért kellett megadni a számomat, hogy rám küldjetek valami fickót egy tűvel, hogy hallgattasson el. Miért akar minden border röhögni? Utálok röhögni. Olyan infantilisnek érzem tőle magamat. Úristen, mindjárt elmúlik a téboly! Holnap meg megbánom, hogy ezt leírtam. Vagy lehet, megint nem jövök hetekig, mert épp más ajkán fogok lógni. Esetleg ő az enyémen. A bolondok mindig megtalálják egymást.
Őt sem kedvelem néha. Felbasz. Meg ne ijedj! Nem ez az állandó, amilyen most vagyok. Csak olyan nagyszerű érzés kiírni magamból azt, amire már nincs szükségem. Ennyivel is könnyebb leszek holnap. És egy újabb szégyennel gazdagodok. Gyere csak bátran, szégyen, a többiek már várnak rád. Elférsz köztük, van még hely. De hagyjatok helyet a többinek is. Jól van, befejeztem.