újra itt

Sziasztok, már vagy 2 éve nem jártam itt, nem tudom miért. 

Én vagyok az, személyesen többetekkel is találkoztam Mom parkban, vagy Aquáriumban.

Én vagyok az, aki kényszerbetegségben szenved, és tépi a haját.ami néha elmúlik néha előjön. 

pár hete előjött. újra elkezdtem szedni a fevarint. már a max adagnál tartok napi 200 mg doktornővel egyeztetve.

hajtépésre nem hat,  még, de nagyon álmos vagyok tőle, de rettentően. hétvégente délután is alszom, dolgozmi még tudok, mert itthonról kell a vírus miatt, iletve ezen a héten be kellett volna menni, de behazudtam hogy covid kontaktba kerültem, mert itthon jobban bírom a munkát.kicsit több szünet, ilyenkor nagyon gyors zuhanyzás, vizes törölköző, napközben szünet alatt gyors hajmosás háta a frisset nem tépem annyira, meg fel is ébredek.

Hetek óta alig alszom csak pár órát éjszaka. kb két hete.

múlt héten hívtam doktornőt, mi legyen, azt mondta még lgyek türelms, sok idő, míg hat a gyógyszer.

Gyakori mellékhatások között ott van az álmatlanság./ aluszékonyság.

 

 

de ami a legrosszabb, még el tudom takarni a hajam saját hajammal, de tépem… itthon le szoktam celofánozni, de hát mhelyen nem lehet.  Főnök azt mondta, ma itthon maradahatok, holnapról meg beszéljünk ma.  mégis mit találjak ki hogy a héten itthon dolgozhassak, itthon le tudom takarni a hajam, bent nem, illetve olyan fáradt vagyok, jövő héten tuti itthon dolgozom, heti váltás van,

 

illetve fevarint aki szedte vagy szedi, mikor állt be? 

 

köszönöm segítségetek, nagyon le vagyok  kseredve, nem akarom munkám elveszteni,

 

Vica

 

Szerző:

Belépett: 2 év

Vica1333

Blog kommentek: 868Blog bejegyzések: 32Regisztráció: 2016. 07. 23.

1 gondolat erről: “újra itt”

  1. Szia Vica!

    Én személy szerint nem szedtem ezeket a gyógyszereket és viszonylag új lakója vagyok a Búrának de nagyon megérintett a történeted. Hihetetlen az őszinteséged amellyel beszélsz arról mennyire megkeseírti az életedet az állandó hajtépés. Borzalmasan sajnálom és a legjobbakat kívánom!

    Szerettem volna reflektálni a munka dologra mert valóban elképesztően nehéz a mindennapokban helyt állni és teljesen megértelek.. Nekem is nagyon nehezen és nyögve nyelősen megy ez a munka dolog. Sokszor érzem céltalannak és nehéznek a mindennapi munkát. Míg home officeban dolgoztam sokkal könnyebb volt a helyzet, de most, hogy kvázi „élesben” dolgozom a helyzet sokkal nehezebb.

    Szeretném ha tudnád, hogy nem vagy egyedül! Kitartást és minden jót kívánok neked!

    Üdvözlettel:

    BorderGuy Milán

Írj megjegyzést

Újra itt

Most itt lébecolok, igazából lenne mit írni, de azt ide nem szeretném kitenni. Kicsit unom magam, közbe itt a munka a gépemen, de baromi fáradt vagyok. Hú, de értelmes vagyok ma! xD

Szerző:

Belépett: 2 év

csem

Blog kommentek: 126Blog bejegyzések: 12Regisztráció: 2020. 03. 07.

4 gondolat erről: “Újra itt”

Írj megjegyzést

Újra itt

Üdv.

Rég jártam erre. Biztos azért, mert jött valaki, aki kirángatott a szarból. Felemelt maga mellé, aztán rájöttem, ott sem sokkal könnyebb, mint én azt hittem. Fogja ezt valaki is olvasni? Ismét csak itt a dilemma. Írjam vagy ne? Baromi vicces vagyok, hisz még mindig írom. Segítségre lenne szükségem, tudom, no de ki fog nekem segíteni? Majd egy megfelelő orvos, igaz? Esetleg egy férfi, aki nagyon szeret? Vagy a családom, aki kihozott a kórházból? Nagyon menőnek érzem magamat, én is megjártam a pszichiátriát. Lehet itt ezzel villogni? Tömtek belém gyógyszereket, annyit, hogy még hetekkel később is csak nehezen tértem magamhoz tőlük. De muszáj volt, mert szétzúztam volna mindent magam körül. Más nem fog vissza, csak a baromi erős nyugtatók és a verések. Mindkettő keserédes, de hatékony. És idővel egyik érzetére sem emlékszem. Mintha ma úgy lett volna, hogy jól érzem magamat, de biztos csak ez is illúzió volt. Olyan, mintha az lenne normális, hogy rosszul vagyok. Az emberek szeretnek szenvedni. Szeretnek gyógyszereket szedni. Elmondani magukról azt, hogy ők betegek. Így felkeltik mások figyelmét és érdeklődését. Sajnálatot csikarnak ki belőlük, mert máshogy amúgy nem lennének érdekesek a számukra. Lehet utálkozni, attól még a többségre igaz. Biztos sok szenvedő van itt, elismerem. De van egy pár olyan, aki divatból beteg, komolyan. Hisz valahova menekülni kell a síró gyerektől, a bántalmazó és megcsaló férjtől, a munkahely zűrzavarától, az anyós terrorjától, az állam sanyargatásától, vagy mit tudom én, mit találnak már ki. Én vajon élvezem-e azt, hogy beteg vagyok? Kicsit. Én is menekülök attól, amivel még nem tudok szembenézni. Majd ha csitul körülöttem minden, megállok és ráköszönök a problémára. Sőt, meghívom egy sörre. Szeretem a sört, jól behűtve. Hogy máshogy? A meleg sörnek borzasztó íze van. Gondosan behűti az ember, aztán addig verik az illetőt, míg felmelegszik. Aztán olyan íze van, mint a vizeletnek. Hogy ezt honnan tudom? Hahahahahahahah.

Remélem nem azért kellett megadni a számomat, hogy rám küldjetek valami fickót egy tűvel, hogy hallgattasson el. Miért akar minden border röhögni? Utálok röhögni. Olyan infantilisnek érzem tőle magamat. Úristen, mindjárt elmúlik a téboly! Holnap meg megbánom, hogy ezt leírtam. Vagy lehet, megint nem jövök hetekig, mert épp más ajkán fogok lógni. Esetleg ő az enyémen. A bolondok mindig megtalálják egymást. 

Őt sem kedvelem néha. Felbasz. Meg ne ijedj! Nem ez az állandó, amilyen most vagyok. Csak olyan nagyszerű érzés kiírni magamból azt, amire már nincs szükségem. Ennyivel is könnyebb leszek holnap. És egy újabb szégyennel gazdagodok. Gyere csak bátran, szégyen, a többiek már várnak rád. Elférsz köztük, van még hely. De hagyjatok helyet a többinek is. Jól van, befejeztem. 

Szerző:

Belépett: 4 év

Lena

Blog kommentek: 168Blog bejegyzések: 20Regisztráció: 2017. 12. 14.

Írj megjegyzést

Újra itt

Sziasztok!

Biztos van akinek rémlik a nevem, mert pár hónapja még viszonylag aktívkodtam errefele, csak láttam azóta törlődtek a dolgok sajnos, végülis tiszta lappal indulhat az ember.

Szóval hónapokig erre se bagóztam, mert úgy gondoltam ehhez most nekem nincs kedvem, ez az egész csak lehúzna, pedig ilyenkor mikor istenigazából nem érzem túl stabilan magam egészen jó ide írkálni. Most is épp tanulnom kellene, hát persze én ehelyett ide pötyögök, de ez is kell. Szóval térjünk át a rizsáról valami másra. Érdekes különben, hogy szerintem más stílusban írok most, mint hónapokkal ezelőtt…Na de szóval…Tudtam hogy megint eljön a pillanat amikor újabb kezelésre szorulok, hát azt hiszem ez úgy mostanság érkezett el. Tulajdonképp nyáron már volt hogy lehangolt és ingerült voltam, de aztán úgy jó darabig semmi, aztán hogy beindult az egyetem, megnőtt a stressz ez aztán nem segített rajtam…közbe kiderült hogy egyik kedves családtagom bejelentkezett helyettem a helyi rendelőbe… a neurológushoz…neki szerintem gőze nincs mi különbség van pszichiáter, pszichológus, neurológus között…szóval végül elmentem és most már egy ideje oda járkálok, mert mint kiderült pszichoterapeuta is az illető, hát mindegy most próbálunk nem egyhelyben toporogni, mert én meg nem tudom mit mondhatnék neki…úgyhogy most mese- és rajzterápiával próbálkozunk… meglátjuk mi lesz ha végre eljutok hozzá megint mert majdnem egy hónappal későbbre volt most csak időpontja…nem jött ez így túl jól ki…én meg épp ott tartok, hogy tegnap pl az volt az érzésem, hogy innen még 1-2 lépcsőfok lefele és garantáltan magamnak fogok ártani, pedig már 2 és fél éve nem volt erre példa és éltem kellemesen a kis életemet…szóval botrányos…mikor épp nem engedhetnék meg magamnak ilyeneket, mert koncentrálnom kellene és tanulni, úgyhogy most próbálom elnyomni magamban a dolgokat és kitartani, de nem könnyű…voltak egyébként felhangolt napjaim, óráim is mostanság, ami számomra nagyon új volt, ez a pörgés…hát erről megint csak az jutott eszembe, hogy magamnak gratulálok már megint, hogy sikerült valami újat felmutatni…korábbi bejegyzéseimben írtam, csak azok ugye eltűntek, hogy nagyjából mi volt eddigi életemben, hát úgy röviden négyszer próbáltam eddig öngyilkos lenni, ami elég gázos egy szám…úgy gimibe kezdődtek ezek a dolgok, megjártam már egyszer a pszichiátriát is egy röpke két és fél hétre és hátralévő életemben gyanítom még lesz rá példa, úgyhogy most így nagyjából ez a helyzet…

Szerző:

Belépett: 5 év

aquabird

Blog kommentek: 87Blog bejegyzések: 6Regisztráció: 2017. 11. 13.

2 gondolat erről: “Újra itt”

  1. Szia Eszter!

    Ugyanezen a néven voltam fent. Én is remélem hogy innen nem lefelé vezet az út, és küzdök ellene, remélem idővel magától is enyhül kicsit, legalább a következő terápiáig, ahol remélem valami megoldást tudunk erre mihamarabb keresni, csak sajnos dec 5 még messze van, ráadásul gyakorlatra is megyek közben az egyetem által, ott meg nem lehetek jelen úgy, hogy szét vagyok zuhanva :/

Írj megjegyzést

Újra itt

Helyzetjelentés: visszaálltam a 10 mg Paroxatra. Voltak érdekes napjaim. Már tudom, hogy kezdetben ez felerősíti a tüneteket és most meg is tapasztaltam. Sokszor visszaemlékeztem a tavaly nyári szuicid napomra és tettemre, pedig azt hittem már túl vagyok ezen, nagyon megbántam már. Most nem olyan szempontból „emlékeztem”, hogy megint meg akarom tenni, hanem félelem jött elő, hogy nehogy megint abba a helyzetbe kerüljek. Durva. A józan eszem azonban felülkerekedett és a kis noteszembe be is írtam a Péterfy Krízis Intervenziós osztály tel. számát minden esetre. Már tudom, hogy nemcsak mentővel lehet oda bekerülni, hanem saját lábon is. A gyógyszerrel egyébként visszajött az étvágyam, nyugodtabb a testem, tudok koncentrálni, szóval egyelőre jó. A hülye gondolatok pedig remélem elmúlnak idővel. Jó volna, ha ilyen adaggal ki tudnám húzni egy ideig és nem kellene növelni, vagy másra áttérni. Legjobb az lenne, ha majd sikerülne elhagyni egyszer, de most egyelőre nem gondolkodom ebben, nem akarok bekavarni magamnak…

Szerző:

Belépett: 7 év

Csumpika

Blog kommentek: 60Blog bejegyzések: 7Regisztráció: 2016. 09. 23.

1 gondolat erről: “Újra itt”

Írj megjegyzést

újra itt

az eltűnésemnek nem volt semmi különösebb oka. talán csak annyi, hogy hagyományos naplót is írok és nem volt energiám kétszer is leírni ugyanazt.

az új munka összejött, a főnök nem mászott rám. a próbaidőm lejárt, de nem nyugodtam meg teljesen, mert még nem igazán megy a cégnek és nem tudom, hogy mennyire lesz tartós a dolog. mindenesetre eddig minden jó, kirúgtak mindenkit, akit nem kedveltem és azt hiszem, kedvenc vagyok a főnöknél. remélem, jól látom!

szinte semmire sincs időm, mert kb. egy hónap múlva államvizsgázok és nem úgy állok a tanulással, ahogy szeretném. mondjuk még sosem álltam úgy. a tételek felét már megtanultam, de azt érzem, hogy megtelt az agyam és nem bírok többet. nagyon nehezemre esik koncentrálni.

Casanovával volt egy nagyon, nagyon ocsmány veszekésem néhány hónapja, aminek az lett a vége, hogy teljesen és immáron véglegesen kiábrándultam belőle. nem nagyon beszélünk, ha mégis, akkor is ő keres én meg próbálom lerázni. kimondottan utálom. nem haragból vagy indulatból írom ezt, ami hamar elszáll, hanem hónapok óta egy ocsmány embernek tartom és őszintén úgy gondolom, hogy nem érdemel semmi jót az életben.

álompasival szokás szerint paradox a helyzet. sokat találkoztunk az elmúlt hónapokban, és immáron az esetek közel felében ő kezdeményezett. morbid, hogy közel egy év után ez még mindig számít, de ez van. továbbra is van egy rakat nője, én is pasizgatok, mert nem akarok folyton rajta kattogni, amíg ő éli világát. nagyon megnyílt, sok nagyon személyes dolgot elmondott magáról, de valahogy még mindig nem állandósult a dolog. volt két veszekedésünk, amik után könyörgött, hogy ne lépjek ki az életéből, aztán megint semmi. néha együtt töltünk egy egész hetet, dolgozni is alig enged el, utána meg 2-3 hétig „nem ér rá” találkozni velem. nem lesz ez így jó.

a helyzet iróniája, hogy most én sem érek rá, minden pillanatban bűntudatom van, amikor nem tanulok (néha már munkában is), de persze rengeteget gondolok rá. nagyon nehezen tudok koncentrálni.

az elmúlt időszakban két közeli barátom is elköltözött külföldre, amitől elég magányosnak éreztem magam, de igyekszem pótolni őket. ez gonoszul hangzik, de már annyi embert elvesztettem a külföldre költözés miatt, hogy már pontosan tudom, hogy nem csak keseregni kell, hanem újakat kell szerezni. találtam egy új bandát, nem pótolják a régieket, de mindig ez van. új társaságban idővel mindig találok magamnak 1-2 olyan embert akit megszeretek. akik később külföldre költöznek és folytatódik a kör.

öröm az ürömben, hogy a hideg, a barátok elvesztése és az államvizsga miatt kevesebbet mozdultam ki mostanában, de legalább spóroltam egy kis pénzt, amit felelősségteljesen az adósságaim törlesztésére fordítottam. nyomorultul hangzik, de nagyon felszabadító érzés.

továbbra sem nagyon eszem (undorodom az ételtől), aminek eredményeképpen picit fogytam, lebarnultam a nyári színemre, megcsináltattam a fogaimat és újra elkezdtem edzeni. záróvizsga után elengedem magam fodrászhoz és vásárolni is.

Szerző:

Belépett: 4 év

csaken

Blog kommentek: 764Blog bejegyzések: 87Regisztráció: 2011. 05. 16.

Írj megjegyzést